tag:blogger.com,1999:blog-24684228623417143422024-03-13T13:50:23.706+01:00The GuardianMenta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.comBlogger152125tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-63463571373965365002016-07-09T08:03:00.000+02:002016-07-09T08:03:11.159+02:0099. rész - Déja vu<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Béláim és Belláim az Úrban hozzátok szól nagy alkotótok Kukorka!... Oké ez béna próbálkozás volt, de még gyakorlok veletek XD! Szóval mielőtt oly mélyen belecsöppednétek a védelmezők csodálatos világába, míg én BTS - Fire-t hallgatok (jut is eszembe az benne van a zenék között, mert ha nem változtatni kell rajta!!), </span><span style="font-size: large; line-height: 115%;">van hozzátok egy kérésem! <b><i>Ki legyen a senki emlékei 3-ban?</i></b> </span><span style="line-height: 115%;">Eddig van egy kis gyerek Conor-unk, de nagyon semmi ötletem nincs ki legyen még. Ti kinek a szemszögéből olvasnátok és, esetleg milyen szituációt. Komolyan kíváncsi vagyok a véleményetekre, mert annyi a feltételem, hogy annyival tolódik a rész. Szóval nagyon légyszíves kommenteljetek, ott van a chat is semmi regisztráció nem kell hozzá, küldjetek e-mail-t, sms-t fene se tudja. (Mondjuk k*rva creepy lenne ha egy random szám tényleg írna sms-t hajnal 2-kor hogy melyik szereplő legyen...) A lényeg, hogy mivel 100-ik részről van szó, és az egy bazi nagy kerek szám szerintem, mert ha azoknál a nulláknál kerekebbet nem láttál, hát akkor haver nem voltál a százholdas pagonyban sem! És mivel ilyen nagy számhoz értünk, és számomra egy család a védelmező közösség ezért szeretném, ha ti is részesei lennétek a döntésnek. Szóval várom az óhajokat sóhajokat, mert most 0-24-ben vagyok. Nekem a legalább 1 javaslat is elég, vagy az is ha 1 ember leírja mindenki külön sóhaját baját gondját, csak írjatok. (Oké ez kezd szinte könyörgésbe folyni, de nem szeretem a kis félénk csendes embereket XD legalábbis ti ezt játsszátok velem, pedig látlak ám titeket... és azt is hogy vki fb-n osztogatja a részeimet...) A lényeg, hogy ha nincs javaslat nincs 100-ik rész, nincs senki emlékei pt3 és soha a büdös életbe nem tudjuk meg, hol van jev apja, milyen fasza átok ül jeven és carteren, hogy ally és conor valaha összejönnek-e (spoiler az egyikük meghal... just kidding ;)... de komolyan meghal XD), vagy hogy scott-ot végre valaki seggbe rúgja-e (ne aggódjatok én leszek az!) A lényeg gondolom meg van nem? :D Most hogy mindenki vágja a helyzetet, leszarom milyen környezetbe, hány óra van, amikor olvasod, hol vagy és milyen hullát ásol NEM ÉRDEKEL! Ledobod a segged a billentyűzet elé és benyögsz nekem egy nevet :D Capise?</span><br />
<span style="line-height: 115%;">*elképzeli ahogy 15 ember mondja szalutálva, hogy capise* Remek akkor most már olvashattok! XD</span><br />
<span style="line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="line-height: 115%;">Ui.: a spoilerezéssel kapcsolatban ne vegyetek komolyan XD csak ámítalak benneteket ;*</span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Carter:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Miután Eugene eldobta azt a valószínűleg egyetlen füstbombát,
ami nála volt, próbáltunk felkászálódni. Tartottuk a másikat, de még így is
fájt mindenünk. Fegyvert rántottunk és készen álltunk a nekünk támadó alvilági hadnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Öljétek meg! – morogta Mira, mire nekünk ugrottak.
Valamennyire sikerült helyt állnunk, de erősek voltak. Mintha képezve lettek
volna. Kirah irányába néztem, de alig láttam. A barátnője pedig teljesen
eltűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Folyamatosan rohangált, vagyis inkább menekült. A vámpír
vezért felismertem. Az ő fészkét irtottuk ki Conorral még pár éve, amikor
„megmentettük” Kirah-t. Senkit sem bántott önszántából, elé tették az ételt és
meg kellett ennie, ha nem akart balhét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Párat a vámpírok és a farkasok közül sikerült levágnunk, de
nem annyit mint szerettük volna. Kirah pedig egy minimális segítséget sem
nyújtott, mert a nyomába volt a vámpír vezér és a vérfarkas horda vezetője.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mennyinél tartasz Carter? – hátrált nekem Eugene.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- 5 és te?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- 6. – vigyorgott. – Lassú vagy Dinka! – bökött meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Még így is kevés, mert vannak még vagy 35-en. – válaszoltam
és hárítottam az egyikük karmolását azzal, hogy levágtam a karját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Á! – hallottuk felvisítani Emmát, ahogy az egyik vámpír a
hajánál fogva elkapta és próbálta az egyik fára felrángatni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Emma! – rohant oda Jared, de épp egy vérfarkas rohant felé.
Célba vettem az állatot, de megelőztek. Kirah neki rohant a farkasnak, aki
méterekre zuhant mellőlünk. Hayley lelőtte a vámpírt, Jared pedig elkapta
Emmát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Meneküljetek! – nézett rám fénylő piros szemeivel. A vámpír
vezető jelent meg előtte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Meglepetés! – ragadta meg a nyakánál fogva. Rám se
hederített. Nos épp itt volt az ideje, hogy a kardomat a nyakába eresszem, de
letaroltak a földről. Mirával néztem farkasszemet, ahogy rám vicsorított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mindent tönkretettél! – üvöltötte a képembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ne tegyél olyat, amit megbánnál Mira! – kerestem a
kardomat, valahol a fejem fölött. Lefogta a kezem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Neked sem ajánlom Carter! – vicsorgott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A barátod vagyok! – próbáltam a lelkére hatni. – Legjobb
barátok vagyunk Mira. Nálam jobban senki sem ismer téged!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Te öltél meg Carter Lane! – csúsztatta kezét a nyakamhoz. –
Vissza se fordultál, hogy megnézd élek-e még. Csak beosontál mintha semmi se
történt volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A legjobb harcos voltál közölünk, azt hittem semmi bajod! –
vágtam vissza. Sírni akartam. Sokat és nagyon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ch… Ezt pont te mondod. Mindenki kedvence! – horkantott. –
Miért nem tudtok olyanok lenni mint a Kiválasztott? Miért nem tudtuk egy kicsit
is olyanok lenni? – imitált valakit. – Ezt hallgattuk amióta, csak odakerültél,
te pokolfajzat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Akartam én ez lenni? – üvöltöttem rá. – Valaha is úgy
néztem ki, mint aki visszaélne ezzel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem is érdekelt mit érzünk! – megvető pillantása mindennél
jobban fájt. – Senki sem fontos számodra Carter Lane… - suttogta, de tisztán
hallottam. – Sem én… Sem Conor… Sem a többiek… Sem a <i>barátod</i>… Csak önmagad fontos neked, mindenki más csak járulékos
veszteség! – hajolt le hozzám. – Pontosan ezért fogom élvezni, amikor a fejedet
szállítom el nekik. Nézni a keserű szenvedő arcukat, ahogy reménytelenül
gyengék. És egyesével, szépen lassan fogom kínozni őket, míg könyörögni nem
fognak a gyors halálért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Azt mondtad nem fogsz megölni. – nyeltem nagyot. – Mert nem
akarod magadra haragítani Conort…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Meggondoltam magam! – vigyorodott el és fogaival felém
mart, de nem meg se éreztem. Lehet annyira fájt, hogy fel sem fogta az agyam.
De mikor kinyitottam a szemem, Mira már nem volt felettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Körbenéztem és a vámpírok visítva húzódtak egy kicsi körben.
Azok akik pedig a többiekre másztak, azok sorra lettek egy-egy fanyílnak, mind
a szívükbe. Odakúsztam a többiekhez, felmérni minden rendben van-e. Eugene
Kirah-t a kezében bújt oda mellénk egy nagyobb fa mögé. Tele volt harapás és
karmolás nyomokkal. Alig látott ki a szemei alól, már az ájulás szélén volt.
Nagyon legyengült. Ahogyan mi is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ezt melyikkőtök csinálta? – néztem végig a többieken, de
csak megrázták a fejüket. – Akkor mégis ki? – döbbentem le. Conor? Lehet
megtalált minket?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kinéztem a fa mögül, mikor elült a füst és mérges vámpírok és
farkasok hada állt egy körbe tömörülve. Velük szemben nem is olyan messzire,
egy lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Teljes harcifelszerelésben. Nem tudtam eldönteni, hogy őrző
vagy védelmező (mert attól eltekintve hogy tele van pentagramákkal és ankhkokkal
a ruhánk, eléggé nehéz kivenni a fekete alapon a feketét…).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nocsak nocsak! – lépett előre Mira. Az arca épp gyógyult.
Úgy nézett ki, mintha égési sérüléseket szenvedett volna a fél arca. Szentelt
víz… - Az est főszereplője is megérkezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Már azt hitte elkéstem! – nem ismertem fel a női hangot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Azt hiszed ki tudsz állni ellenünk, egyedül? – horkantott.
– Erősen kétlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Úgy tűnik a megbízód… - megfontolva ejtette ki minden
szavát, mégis tekintélyt parancsoló volt. – Nem említette, hogy mire is vagyok
képes! – feltűrte kabátja ujját, és megláttuk az Ankh keresztet a bal
csuklóját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Akkor velünk van nem? – kérdezte Jared felénk fordulva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nagyon remélem. – nyelt egy nagyot Hayley. – Szét fogják
cincálni őt. 50 alvilági 1 védelmezővel szemben… Szinte lehetetlen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Akkor te nagyon el vagy tévedve bogaram! – nézett ki
köhögve Kirah. – Ugyanis 1 védelmező van 50 jelentéktelen alvilági ellen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mégis honnan veszed ezt? – nézett a lányra hitetlenkedve
Eugene.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Adj neki 5 percet és a fele már életben sem marad! –
kacsintott rá. – Remélem… - tette hozzá suttogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A vérfarkasok vezetője emberi formát vett fel és Mira mellé
lépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Úgy hiszem messzire tévedtél kicsi védelmező! Nem hiszem,
hogy ellenünk képes lennél egyedül kiállni. – a lány a vámpírra bökött a
fejével, aki úgy tűnik felismerte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Kérdezd meg Taylor-t, Julian. Hátha ő választ tud adni. – a
Taylor, a vámpírvezér csak mérgesen a lányra nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Öljétek meg azt a démont! – és az összes vámpír a védelmezőt
vette célba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hiba volt! – húzta ki háta mögül a kardját. Egy
legyintéssel vágta le az első vámpírt. Majd a következőt. Tátott szájjal
meredtünk, ahogy sorra hullanak el. Úgy mozgott mintha ő lenne a világ
legképzett lénye a világon. Minden mozdulása tökéletes volt, és könnyed. Olyan
volt mintha csontjai se lennének, és a gravitáció nem hat rá, és szinte már
repülne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Viszont mi sem tétlenkedtünk. Bátran beálltunk és tovább
harcoltunk ellenük. Mira azonnal engem támadt meg, de valahonnan egy tőrt is
szerzett. Égette a kezét nagyon, de nem érdekelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Tedd már le azt a tőrt! – hogy lehetek még mindig
tekintettel rá, azok után hogy megpróbál megölni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Úgy küzdök veled, ahogy eddig is tettem volna. – mosolygott
átdobva másik kezébe. – Védelmező a védelmezővel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Már nem vagy az. – ráztam a fejem. – Egy védelmező nem
teszi azt, amit te.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Semmit se tudsz rólam Carter! – sziszegte. – Én viszont
mindent tudok rólad. A félelmeid, a gyengéidet, a stratégiádat, mindent! – majd
azzal a lendülettel vámpír sebességével felém lendült, de még sikerült időben
hárítanom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem vagy valami fair! – löktem vissza a kardommal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Erre varrjál gombot Kiválasztott! – vetette oda. Felém
ugrott, de még épp kitudtam védenei a támadást, viszont nehéz volt. Képzett
védelmező volt, és pontosan tudta mit csinál. Igaza volt. Tudta minden
mozdulatomat, tudta hova fogok támadni, hogyan védek, mindent…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Támadni már alig támadtam, csak védekeztem, mert még alvilági
erő nélkül is előnyben volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kirah ugrott rá Mirára ezzel a földre véve. A maguk vámpír
harcát folytatták míg nekem egy pillanatnyi időm volt. A védelmező lányra
pillantottam, aki épp a vérfarkas vezetőjével küzdött. Egy pillanat alatt
átszúrta a fejét a kardjával, és felé tátott állkapcsát megragadta. Addig
feszítette míg egy hangos reccsenést nem lehetett hallani, és élettelenül esett
a földre. Az összes vérfarkas lefagyott. Mind a gazdájukat nézték. Nagy
szemekkel bámultam rá. Erre senki sem lehet képes! Főleg nem egy alfával
szemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A farkasok menekülni kezdtek. Mindegyik az erdő ezer pontja
felé rohant. Alfa nélkül nem érnek semmit. Azok tartották kordában őket, és
mondhatni a gazdája volt az egész falkának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy sikolyt hallottam. Emmát kapta el az egyik vámpírt, akit
nem érdekelt a vérfarkasok hiánya, sőt még jobban bele is lendült. Már majdnem
eltört a keze, ahogyan kifacsarva a fának nyomta. Eugene viszont megölte ezzel
kiszabadítva a szőke barátnőmet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Viszont ezután minden olyan gyorsan történt. A védelmező
lányt elkapta a vámpírvezér a nyakánál fogva kente fel a fatörzsre, Eugene-nal
együtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Már elegem van belőletek! – hangja mint a mennydörgés úgy
hasította meg a küzdelmet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ne! – szállt le Miráról Kirah, akivel eddig egymást tépték.
– Eugene! – elsuhant mellettem a fiú után, akikkel Taylor valahova elrohant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Eugene! –fordult utána Hayley is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Engem Mira döntött le a lábamról. – Most meg vagy! –
szorította a torkomnak a tőrt. Abban a pillanatban egy acélbetétes bakancs
rúgta le rólam. Felnéztem és Jason-t láttam meg utcai ruhában, de egy karddal a
kezében. Ha ő itt van akkor Conornak is itt kell lennie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jól vagy? – ismertem fel a bátyám hangját valahonnan.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam, amikor Jason felsegített.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Meg vagy? – nézett rám komolyan. Bólintottam. – A
védelmező, aki veletek volt… Hol van most?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Az alfa vámpír elvitte. Eugene-t is magával vitte. –
mutattam az irányukba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Basszus! – morogta bajsza alatt. – Ne ölesd meg magad! –
állt fel és hárította a vámpír támadást, ahogyan eddig mi is próbáltuk. De
nekik sokkal könnyebben ment mint nekünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mira felé fordultam, aki a tőrt kereste.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mira… - szólítottam meg. Felém kapta vörös szemeit. –
Fejezzük be! – kértem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Még nem végeztünk gyáva! – állt fel és fegyver nélkül akart
nekem indulni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ennek semmi értelme nem érted? – vontam fel a szemöldököm.
– Barátok voltunk. A legjobbak. Mit tettem ellened, hogy ennyire meggyűlölj?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Megöltél Carter Lane… - suttogta remegő ajkakkal. – Te
öltél meg aznap. – nagyot nyelt. – És meg kell tenned még egyszer, ha be akarod
ezt fejezni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem foglak megölni! – ráztam meg a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Pedig én meg foglak! – támadt nekem. Kénytelen voltam
suhintani egyet kardommal, hogy hátráljon. Támadó pozícióba álltam fel, pedig
nem terveztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Conor arra! – még megfordulni se tudtam, de éreztem ahogy a
bátyám távolodik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Vigyázz rájuk! – kiáltotta vissza Jason-nek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mirával tartottuk a helyzetünket. – Gyerünk Carter! –
mosolygott. – Egyszer megöltél, másodszor is menni fog!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem öllek meg! – vitatkoztam vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ugyan már szivi! – horkantott nevetve. – Azt hiszed, nem
fogod megtenni? De meg fogsz ölni, mert nem látsz más módot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ez nem így van!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Megveted az alvilágiakat! – próbálta a szavaival jobban
belém vágni. Mikor lettem én ennyire szerencsétlen egy ellenfelemmel szemben?
Miért van az, hogy nem tudok visszavágni, nem tudom lerázni azt amit mond?
Azért van ez, mert ő Mira? Vagy valami teljesen más?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem vetem meg őket. – tiltakoztam, de nem így volt.
Irtóztam tőlük, mert erre tanítottak. Az alvilágiak nem szeretnek minket, mert
mi hasonlítunk leginkább az emberre, amit tőlük elvettek. Bárki alvilági lehet,
de nem lehet védelmezővé tenni egy egyszerű embert.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Akkor miért nem beszéltél velem egy szót se amikor
visszatértem? – vonta fel egyik szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mert a barátnőm visszatért a halálból! – nyomatékosítottam.
– Nem mindennapi esemény.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem Carter… - rázta a fejét. – Volt rá lehetőséged, de nem
tetted.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megvetem az alvilágiakat, de őt nem. Ha ő alvilági akkor azt
is elfogadom. Mert a barátom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ha ez vígasztal téged, még egy hangot se tudtam kinyögni! –
vigyorogtam negédesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Istenem mennyi tanár örülhetett ennek, hogy Carter Lane
végre nem pofázik az óráján! – elmosolyodtam. De most őszintén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Főleg a történelem. – bólintottam. Mondtam hogy ismer. –
Most pedig a harc rész… - indult nekem. Hárítottam a támadást és sikerült
megvágnom a kezét, de fejben minimalizálni akartam a sérüléseit, attól
függetlenül, hogy tudom gyógyul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Viszont nem tágított. Folyamatosan támadott, de úgy támadott
hogy még a védekezéssel is megsérült. Mintha hirtelenjében teljesen béna lett
volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Épp felé suhintottam, és sikerült elérnem a célom, hogy
hátrébb ugorjon. Viszont teljesen más fordulatot vett a harcunk. Egy pillanatig
tartottam felé a kardom, mire ő teljes erejével nekem rohant egészen bele a
kardba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Elkerekedett a szemem. Egy hang nem jött ki a számon. Ki
akartam húzni belőle, de nem hagyta. Megragadta a vállam és még közelebb sétált
hozzám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kezét az arcomra tette, és mélyen a szemembe nézett. Mintha
egy pillanatra újra a kék szemeit láttam volna. Meglepetésemre elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Köszönöm! – csillogott a szeme. Csak azt éreztem, hogy a
könnyek végig szántják az arcom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mira… - suttogtam. Akkor esett le… Egész végig erre ment ki
a dolog…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ne hagyd, hogy kikészítsenek! – döntötte homlokát enyémnek.
– Csak te tudsz minket megmenteni Carter!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mira! – remegett a hangom. Sírtam, nem is kicsit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Sikerült elérnem! – mosolygott. – J’ai un sentiment déja
vu! – kuncogott. Éreztem ahogy egyre gyengülő teste folymatosan nekem dől, és
rám terheli súlyát. Nem! Ez nem lehet!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ne… - hangom egy apró nyikkanásnak hangzott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Bonum certamen certavi, cursum consummavi, fidem servavi. – mondta. Mi? –
Ugyanez a mondat sértett fel annyi szívet, de évszázadok óta nem volt Lane
kézben! De most jó helyen van. – a kezemre néztem. A díszes markolatból
mindenre rájöttem. De Conor azt mondta elégett a tűzben. Mégis ott volt a név
kezdőbetűje, beleszőve a markolat mintájába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mira? – kérdeztem, amikor lehunyta a szemeit és feje oldalra
csuklott. – Mira?! – kérdeztem hangosabban. Hiába ráztam semmi. Egy cseppnyi
életjel sem. Ez nem lehet. – Mira! – kiáltottam, hátha ott mélyen meghall a
barátnőm. Kihúztam belőle a kardot, majd a földre dobta. – Kérlek gyógyulj be!
– mormoltam, ahogy kezemmel a sebét szorítottam, de már hiába. Meghalt. Nem
volt mit tenni. És ez valahol az én tudatomban is eljutott, de képtelen voltam
annyiban hagyni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egyszer nem tudtam megmenteni, és most másodszorra sem fogom
tudni. – Ne! – döntöttem fejem a vállára, és magamhoz szorítottam.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: justify;">Soha nem sírtam még ember halálán. Hisz annyira múlandóak
vagyunk, hogy felesleges siratni a holtakat, mert mire befejezzük mi is
elhullunk. De ő Mira volt. A legjobb barátnőm, akit elveszettem egyszer, és
most másodszor is. És mindkét alkalommal én végeztem vele.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mikor Taylor megragadott minket
egészen a folyóig rohant, ami eléggé távol volt a csatamezőtől. Az erdő
rengeteg oldalról közelítette meg a folyót, rengeteg kiugró volt, amik alatt a
folyó kisebb mini tavai helyezkedtek ahol letért a fővonalról. Minket pont az
egyik alacsonyabbhoz rángatott. A Eugene nevezetű fiút egy fának hajította, míg
velem foglalkozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mit keresel itt? – vezette rám
vérvörös szemeit. – A pokolban kéne égned, mint minden démonnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egy vadász vadászik! – nevettem
fel. – És most te vagy a vad! – ragadtam meg karját, amivel lefogott és
elkezdtem szorítani. Fájdalmat láttam átsuhanni az arcán. Viszont mielőtt bármi
mást is csinálhattam volna, Eugene hajított felé valamit. Szentelt vizes bomba
volt. Még láttam is az egyiket felkapta, amikor kiesett a kezemből egy vámpír
miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Taylor háta perzselni kezdett, de
mintha meg se érezte volna. Egy több mint ezeréves vámpír kétlem, hogy nem
lenne immunis rá. Lehet ez a mezei egereknél beválik, de nála egy ördögűző
brigád is kevés lenne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Elengedte a vállamat, majd hátat
fordítva Eugene felé fordult. Előtte termett és egy határozott mozdulattal
megütötte, ami olyan erejű volt, hogy 20 méternél többet is repült volna bőven,
ha nem találja el Kirah-t, mint valami flipper golyó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Elterültek a földön mindketten.
Feléjük rohantam, de ő sokkal gyorsabb volt. Lerúgta róla a lányt, majd a kis
védelmezőre tért át. Mint valami kutyát kezdte rugdosni Eugene-t, aki hiába
próbált elgurulni onnan nem tudott. Fájdalmas nyögései megsokszorozódtak, én
pedig hallottam reccsenni valamit. 1 borda. Mire a közelebb értem, még egy. 2
borda.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mire pedig a harmadikat hallhattam
volna a vámpírlány feltápászkodott és Taylorra ugrott. Ott karmolta, ahol csak
tudta, de ő csak ledobta magáról mint valami fölös ruha darabot. Hajánál fogva
megragadta, majd egy közeli fának a törzséhez verte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te. Áruló. Ribanc. – mondta az
ütések között Taylor. Mikor már Kirah eléggé eszméletlen volt, fogta és
áthajította fölöttem, egyenesen a folyóba. Eugene-ra tért rá, de még sikerült
elérnem és meglepetésként letámadni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ráugrottam a hátára, és a tőrömet,
akartam a torkába mélyeszteni. Őt nem érdekelte, hogy égeti a védelmező fém,
így puszta kézzel megfogta a pengét, hogy ezt megakadályozza. Tudtam, hogy
ennél többre lesz szükségem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ledobott magáról, és sikerült
elvonnom a figyelmét. Próbáltam elterelni a fiútól, mert annyival kevesebb baja
esik. Rohanásba kezdtem, de kabátomnál fogva a másik irányba dobott. Mikor
hátam a fatörzsön reccsent felsóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem fizetnek ezért eleget! –
roppantottam ki a nyakam. Már az sem tudott érdekelni, hogy lényegében
felfedett, mert a kapucnim félig leszakadt a kabátomról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felálltam a fa mentén és szememmel
a vámpírt kerestem. Kezembe csúsztattam az egyik dobó késem, amikor megéreztem,
hogy hol van. Fölülről próbált rám vetődni, de odébb ugrottam. Felé ütöttem, és
rendes ütésnek hitte, ezért nem hajolt el, de felszisszent amikor a penge az
arcát érte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Vissza akart ütni, de gyorsabb
voltam és karját elkaptam és beleállítottam a kicsi kést. Felmordult és gyomron
vágott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Az a rohadt… - akartam magam
elkáromkodni. Kitértem a következő ütése elől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Olyan 10 perc harc után lépteket
hallottam. – Ally! – a nevem is társult hozzá. Odakaptam a fejem és Conort
láttam meg. Ez meg miért itt van? Inkább menjen a húgára vigyázni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak nem…? – döntötte oldalra a
fejét köztem és közte kapkodva a tekintetét. – Kiköpött olyan, mint a kicsi
Christian Lane, nem gondolod? – hirtelen a fejemben éles fájdalom nyílalt.
Basszus, basszus, basszus, basszus! Pedig figyelmeztetett… - Mi van kicsi
vadász, csak nem fájnak az emlékek? – nevetett. – Vajon az íze is ugyanolyan? –
elmélkedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Éreztem, hogy Conor Eugene-hoz
siet. Másik tőrömet előrántva, a nyakához szorítottam és ezzel együtt a fához
is. – Ha egy ujjal hozzá érsz! – lihegtem. – Sokkal fájdalmasabban végzek
veled, mint szerettem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A kis szerelmes! – mosolygott
negédesen. – Hát nem édes? Nem ez lett minden felmenőd vége?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mondja ezt az, aki szerelmes
lett egy emberbe? – vontam fel a szemöldököm. – És neked mi a mentséged? –
elkomorodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én soha nem szerettem egy
kétszínű szajhát! – vitatkozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mondj, amit akarsz, az illető
miattad fekszik a víz alatt. – böktem fejemmel a folyó felé. Megragadott a
nyakamnál fogva és fordított a helyzeten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ugyanolyan szajha voltál te is
az utolsó találkozásunkkor vadász! – sziszegte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak ez a modell jobban néz ki!
– mosolyogtam rá. Megtámaszkodtam a karján és erőből mellkason rúgtam, ami
hátra tántorította és elengedett. Conor pedig vállánál megfogva leteperte, mert
időközben mögé osont. Összekötözte a kezeit, majd szentelt vízzel locsolta meg
a kötelet. Az szépen felszívja magát vele, és már nem lesz olyan könnyű a
szabadulása, főleg nem, hogy a köteleink általában olajfa rostokból vannak,
amiket szintúgy nem szívlelnek annyira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jól vagy? – guggolt le mellém.
Csak bólintottam és megforgattam a nyakam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A többiek? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jason kezeli a helyzetet. –
válaszolta. – Eugene pedig 2 bordatöréssel megússza, de már adtam neki
boszorkányport. – megint csak bólintottam. – Nagyon badass lehettél. –
mosolyodott el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak valószínűleg felfedtem
magam! – húztam a fejemre a szakadt kapucnimat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem hinném!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Conor! – a hang irányába kaptuk
a fejünket. Taylor kiszabadult, és Eugene felé tartott. Elhajítottam felé egy
dobókést, de csak elsuhant mellette. Taylor megragadta Eugene-t és a vállába
harapott. A már így is fél eszméletlen gyerek felkiáltott. Most már nem csak 2
bordája törött, de még esélyes hogy artériás vérzése is lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Majd nyakánál fogva elrohant
mellettünk, és kidobta Eugene-t a vízbe. A következő hely, ahol láttuk az a
folyó másik oldala.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Megszökik! – sziszegtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem tudjuk követni Ally! –
rohantunk a kiugró részéhez. Szerencsére, volt a közelben egy alacsony part.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te menj le oda! – mutattam
Conornak. Még a kezébe nyomtam a hátamról a hevedereket, amik a fegyvereim nagy
részét tartották. – Ha pedig megkarcolod bármelyiküket…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mozogj már! – rohant a folyó
mellé. Kisepertem a hajam a szememből, és egy mély levegőt véve utánuk ugrottam
a vízbe. Kinyitottam a szemem és megtaláltam a piros foszlányt a vízben, ami
lassan süllyedt le.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Megragadtam Eugene pólóját és
magamhoz húztam. Lejjebb úsztam és Kirah karját is elkaptam, de elég nehéz volt
kettejüket felvinni a felszínre. Mikor kiértünk igyekeztem főleg Euegen-t a víz
felett tartani. A vámpírlányt nem tartottam olyan fontosnak, mert ő nem tud
fulladásban meghalni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Odaúsztam Conorhoz, aki már a part
mellett állt. Eugene-t azonnal elvette tőlem és oldalra fektette, majd a lányt
is, én meg felmásztam hozzá. Bár nem volt szükségem a segítségére, mégis
kisegített a vízből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Remélem a mobilod nem ázott meg!
– mondta vicces kedvében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Víz-, golyó-,saválló és egészen
mínusz 30 foktól 70-ig bírja a hőmérséklet változást! – soroltam fel a
tulajdonságait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Soha nem értettem miért akart
apád építésznek… - rázta a fejét. Eugene-ból sikerült a vizet kioperálnunk, de
a vérzés nehéz eset volt. Még ha boszorkány port is szórtunk rá Conorral, az
sem segített sokat rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Köhögést hallottunk, ami azt
jelentette, hogy a vámpírkánk is felébredt. – Eugene? – hajolt be mellém. Mikor
meglátta a vérzést engem félre lökött és orrát a fiú vérző sebéhez nyomta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ha még csak gondolni is mersz
rá, itt öllek meg és behajítalak a folyóba! – figyelmeztette Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Töröld le róla azt az izét! –
mutatott a boszorkányporra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Segít neki. – mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De én gyorsabb vagyok! – kezdte
el letörölgetni maga, és az ott ragadt vért is. Odahajolt és végig nyalta a
harapás sebet. Borzasztóan undorító volt, ahogy ott nyalogatta, de valóban
segíteni tudott. A seb összehúzódott és már csak a heg maradt ott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor nem mondott köszönetet, de
én csak a tudtára adtam egy bólintással, hogy igenis hálásak vagyunk hogy egy
kisebb agyvérzéstől kímélt meg. Conor a kezébe kapta a fiút és együtt indultunk
vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te vagy a zöldfül. – szólalt meg
hirtelen Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Huh? – nézett fel rá döbbenten Kirah.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te menekültél el a fészekből,
amikor kiirtottuk. – mesélte. – A húgom meghagyta az életed.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igen. – suttogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Soha nem tudtam meg miért hagyná
meg egy zöldfül vámpír életét. Hisz mindig az elkóboroltak kezdenek randalírozásba.
– most meg akarja ijeszteni, vagy dicsérni? Mert nálam mindkettő ugyanígy
kezdődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Soha nem oltottam ki egyetlen
ártatlan emberi életet sem. – szólt közbe a lány. – Én nem olyan vagyok… mint
ők…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kirah Holloway, meghalt 17
évesen. Szülei elváltak mindhármuk gyermekük halála után, és visszaköltöztek a
szüleikhez. Testvéreit egy azonosítatlan személy ölte meg, mikor egyedül voltak
otthon. Nem sokkal utána Kirah is eltűnt, majd egy hozzá hasonló lányt találtak
megcsonkítva és elégve az úton egy hónappal később. És DNS hamisítás miatt még
azonosítani is tudták, hogy valóban a lány volt az. – jézusom. Soha nem hittem
volna, hogy ilyen keserves is lehet egy vámpír élete.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez számodra mind irreleváns
gondolom. – vette fel pókerarcát. Csak akkor figyeltem meg közelebbről az
arcát. Nagyon szép lány volt. Még az apró szinte láthatatlan hegekkel is az
arcán. – Nem érdekel mit derítettél ki a családomról. Mert amíg nem vájkálsz a
családomban és a múltamban, addig én is békén hagyom a tiédet! – fenyegetőzött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor ezután nem mondott semmit,
így a lány magában fortyogott. Mikor már a láttuk a többieket is, a vörös hajú
lány, asszem Hayley azonnal odarohant Conorhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Eugene! – simogatta az arcát. –
Mi történt vele? – nézett fel gyilkos szemekkel Conorra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Semmi baja nem lesz. Csak eltört
2 bordája. – vont vállat, mintha akkora semmiség lenne. Oké ha már egy jó 10
éve védelmező valaki, sőt 10 évnek se kell lennie, hogy csonttörés semmiség
legyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Barom! – simított végig még
mindig az arcán. Úgy tűnik a fiúnak intézte a szavait, aki mozgolódni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én is szeretlek Hays! –
nyammogta, és kényelembe helyezte magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hol van Carter? – nézett körbe
Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egy vámpírt szorongatott a
kezében, és sírt… - szólalt meg halkan Jason. Eugene-t majdnem a földre dobta
Conor, de a másik fiú ott termett és már tartotta is barátját. – Majd amikor le
akartam szedni róla, ahogy meglátta a testet fogta magát és elrohant… - mind
hallgattunk. – Cass írt, hogy nálatok van! – nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nálunk? – pislogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Oda kell mennem! – indult volna
el, de megállítottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Először is, eltünteted ezeket a
szemem elől, és lehetőleg a városomból is! – böktem a kicsik felé. – Nem itt
van a helyük! Majd én elmegyek és megnézem mi van vele…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De Ally…! – akart velem
vitatkozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igaza van Conor! – értett velem
egyet Jason. – Ha egy erős tippem miért ment oda, akkor már jó kezekben van.
Ismerem Jevet. – ez is ritka, hogy egyetért velem. – Majd mi visszavisszük őket
az internátusba, egyenlőre az a fontos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Legyen. – morogta. – De… - akart
feltételeket szabni, viszont közbe vágtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudom, mit csinálok! – hagytam
ott őket és elindultam vissza. A kocsimban vissza öltöztem, mivel mondén amúgy
sem látott. Rendbe szedtem az arcom egy kis sminkkel, majd letörölve a
szellemport beléptem a házba. Teljesen üres volt. Pedig mikor elmentem még
dugig volt. Az ajándékok egy kupacban hevertek a pultnál, az asztalon és az
ülőhelyeket rágcsák takarták.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Itt meg mégis mi történt? –
néztem végig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jev haza küldött mindenkit! –
mondta Clare, aki épp a morzsa darabokat söprögette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A barátnője berontott odarohant
hozzá, és Jev kipaterolt mindenkit 2 perc alatt! – jegyezte meg Cassie. Ez meg
miért mosogat?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sírt… - jegyezte meg Kelley, aki
csak a pultot támasztotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jevnél van? – kérdeztem,
mindhárman bólintottak. Felmentem az emeletre és bekopogtam Jevhez. Csak ő
nyitott ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter hogy van? – tértem a
lényegre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te mégis…? – majd megrázta a
fejét. – Kelley? – csak bólintottam. – A fürdőben van. Mondtam neki hogy vegyen
egy zuhanyt, hátha jobban fogja érezni magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sírt? – igent jelzett fejével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De valamennyire sikerült
lecsillapítanom. – felsóhajtott. – Itt maradhat? Amúgy sem szeretne nagyon
hazamenni. – majd hirtelen kérlelően hadarni kezdett. – Tudom, hogy most mi
haragban vagyunk, de kérlek itt maradhat? Szomorú és nem akarom magára hagyni,
de ígérem egy ujjal se nyúlok hozzá…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jev! – állítottam meg. – A mi
helyzetünktől függetlenül persze, hogy maradhat. Nem kapcsolódik hozzá. Majd
megbeszélem anyáddal. – hálásan pillantott rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Köszönöm!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Lent előadtam Clare-nek aki
beleegyezett. Cassiehez léptem, hogy segítsek neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Na? – érdeklődött halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A vámpírok meghaltak, a farkasok
elmenkültek. A vérfarkas vezér halott a vámpíroké, megszökött. – meséltem neki.
– El?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A hotelben vitte Vivi-t. –
mesélte. – Elméletben, most ott beszélnek George állítása szerint. Csak annyit
hallott, hogy El haza akarja vinni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Meg is értem. – bólintottam. – Hogy
viselte a vérfarkas dolgot?<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: justify;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kerüli a témát. – húzta a
száját. Ezt is megértem.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/07/98-resz-parti-es-vadasz.html" target="_blank"><<98. rész</a></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="background: white;">100.rész>></span></div>
</div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-33968355744494086152016-07-04T09:47:00.002+02:002016-07-09T08:03:43.375+02:0098. rész - A parti és a vadász<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Sziaaaaaasztooooook! Bocsiiii >__< Na az van, hogy mint tudjátok nyaraltam és tettem ki volna részt még szombaton ha az internetem nem döntött volna úgy még kedden hogy ő is elmegy nyaralni amikor szükségem van rá... (A galád anyja...) De a lényeg hogy tegnap sikeresen haza jöttem, és mint kezdő építész palánta Gaudí lett az új kedvenc építészem (vki ki is tudja találni ezután, hogy hol voltam), és sok mindent most sincs időm írni a rész elejéhez, mert még rohanok nagyimhoz, meg anyummal szuvenírezünk, szóval rohanok és sziasztooook! ^^</span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Jev:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Sajnáltam, hogy Carter nem jött
be, bár nagyon szerettem volna. Kedvem sem volt az osztálytársaimhoz. De el
kellett viselnem. Felmentem a szobámba és már készültem a katasztrófára. Alig
egy fél óra telt el, amikor anya lehívott és no lám! Mily furcsa módon ott
termett egy rakat ember, tele még több ajándékkal, és tortával meg minden
szir-szarral. Remek!</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felvettem a műmosolyom és
játszottam magam a többiek előtt. Szegény anyám örülni fog, hogy takaríthat
utánunk, mert valahogy éreztem hogy ha kidobna minket, akkor átvándorlunk a
kávézóba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Szólt a zene, és az a tipikus
sorozatos/filmes tini buli volt, amivel semmi baj nem is volt. Olyan kaja volt,
amit én szerettem, még a tortám is jó volt, és a haverjaim is jó ajándékot
adtak, de semmi kedvem nem volt. Szívesebben töltöttem volna, egyedül vagy ha
már muszáj volt, akkor Carterrel mert nem verte nagy dobra. Őszinte leszek
örültem, hogy tőle nem kaptam semmit csak felköszöntött és tovább léptünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egészen addig örültem, míg Emily
meg nem jelent. Próbált a közelembe férkőzni, de valahogy sikerült elkerülnöm
még a kicsi lakásban is. Ally is hazajött, ami meglepett, mert azt hittem nem
is fogjuk látni. A barátnői csak ámultak a partin. Odasiettem hozzá a konyhába, mert tudtam akkor békén hagyj
mindenki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mint kiderült vásárolni volt, és
épp a hűtőbe pakolt be, míg a barátnői a pultot támasztották.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! – köszöntem neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! – válaszolta érzelmek
nélkül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt hittem ma se jössz haza. –
jegyeztem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Gyorsan kipakolok és már itt sem
vagyok! – nézett rám negédes mosollyal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kimegyek a mosdóba! – slisszolt el
az egyik szőke lány, a rövidebb hajjal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én meg csórok nasit! – indult el
a kajás cuccokhoz a barna hajú lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem erre gondoltam. – húztam a
szám. – Figyelj Ally…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem érdekel a magyarázatod! –
közölte vele, ahogy kipakolt a táskájából. – Meghívtad és kész! Nem tudok mit
csinálni vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem akartam, hogy kiakadj. Nem
ez volt a szándékom hidd el! – magyarázkodtam, de tudtam még mindig borzasztóan
mérges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Még csak meg sem kérdeztél… -
fordult felém lenéző arckifejezéssel. – Még csak meg sem kérdezted, hogy
egyáltalán probléma lenne-e! Mert ha megkérdezted volna, akkor miattad eltűrtem
volna őket! De ezek után ne várd, hogy egy levegőt szívjak Medúzával és a
patkányával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Alison Jane! – rúgta meg a
Cassie nevű lány asszem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ne beszélj így Stephen bácsiról.
– hajtottam le a fejem. – Nem patkány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ch, még egyet is ért! –
horkantott fel. – Remek! – került ki. Viszont nem jó emberbe botlott. Emily
suhant el mellette, engem bekerítve a rohadt pitéjével. A nyomában voltak a
klónjai is, aki miatt Ally nem tudott kimenni. De mint úrihölgy egy szót se
mondott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jeeev! – nyávogta felém haladva.
– Én is sütöttem neked ám valamit! – dugta az orrom alá. Vanília pudingos pite
volt meggydarabokkal. Utálom a vaníliát. – Frissen a sütőből! – tette le a
pultra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem érek rá Emily. – akartam kikerülni
én is őt, de nem hagyta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jeev! – karolta át a nyakam. –
Hova rohansz mindig? Csak fel akarlak köszönteni. – odahajolt és egy cuppanós
puszit nyomott az arcomra. – Isten éltessen! – villogtatta fehér fogait pink
rúzsa mögül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Köszönöm! – válaszoltam tömören,
de még mindig nem hagyott elmenni. – Emily…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Végre kettesben vagyunk! –
toporgott magas sarkújával. – Erre vártam, amióta megérkeztem! – dobálta haját.
– És most végre az az idegesítő Lane sem zavarhat minket…! – suttogta és már
hajolt volna az arcomhoz, hogy megint puszit adjon, de most egy teljesen másik
helyre. Próbáltam eltolni, de eléggé nehéz volt anélkül, hogy a falhoz akarnám
lökni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Úgy tűnik nem szeretne a
nyáladból Reed! – szólalt meg Ally, mire Emily elhátrált, és nem gyilkos
tekintettel próbált az unokatestvéremre nézni. Nehezen sikerült neki. Kelley
észrevette a jelenetet és a tömegen átvágva sietett felénk, amennyire csak
tudott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tessék? – pislogott szendén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt mondtam, nem szeretne a
DNS-dből cica! – ismételtem meg unottan Ally. – Eleget kapott a <i>barátnőjétől,
Cartertől!<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És ehhez neked mi közöd van? –
vágott vissza Emily. Persze, hogy nem tűri meg ha beszólnak neki… Ahogyan Ally
sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Pusztán annyi, amennyi neked van
Jevhez és Carterhez. – vont vállat a falnak dőlve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te inkább ne is mondj semmi,
különben a drága keresztanyád lehúzhatja magát…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A klotyón, tudom, blah blah…! –
imitálta Emily-t.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ally! – sziszegte Kelley
rászólva, mikor odaért. Csak megforgatta barna szemeit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jobban tennéd, ha hallgatnál a
szerencsétlen gebére! – tette hozzá negédesen mosolyogva Emily. – Ő tudja kivel
nem érdemes packázni! – a kis ribanc, hogy dobhatnám ki az ajtón.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Most lett elegem belőled
taknyos! – lépett előrébb Ally, és megragadta Emily tökéletesen begöndörített
fürtjeit, és annál fogva kezdte kivezetni az ajtóhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hát ez az évszázad bulija! –
kapta elő telefonját Cassie és leugrott a pultról követve Ally-t és közben
filmezve őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Eressz el te ribanc! – visította
Ally, és mindenki megáll ott ahol volt, kivéve őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kitárta a bejárati ajtót és
gatyájánál megfogva az osztálytársam szó szerint kidobta a járdánkra. Emily
hisztérikusan fordult a felénk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ó a kutyáidat itt ne hagyd! –
ragadta meg a két lányt tarkójánál fogva és őket is kilökte mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Visszaszaladt a pitével a kezében.
Na nem! Biztos, hogy nem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És a tápiókád se felejtsd itt! –
dobta Emily ölébe, és az egész a felsőjére ömlött. Hisztérikusan vette a
levegőt. Már amennyire azt hisztérikusan lehet venni. – Reméljük kellemesen
telt nálunk a délutánod! – mosolygott rá kedvesen. – A soha viszont nem
látásra! – baszta be az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mindenki lefagyva meredt ránk,
majd egyszerre tört ki a tapsvihar Ally irányába. Ilyet senki se mert volna
megcsinálni. Soha!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hogy én mennyire utálom a
ribancokat! – jelentette ki. Cassie csak nevetve lépett mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez tökre arra emlékeztetett,
amikor kirúgtad az ajtón azt a végzőst, mert beszólt! – Ally is elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szegénykének 3 hétig púp volt a
fején. – tette hozzá a történet végét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Annyira a fejére esett? –
kérdezte Kelley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem. – rázta a fejét Ally. – Be volt
csukva az ajtó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szóval ezért szeretted a görög
töriben a faltörő kost! – jegyezte meg. – Mintha nem is te lennél!<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">- Utálom a ribancokat! – vont vállat.
– És amit mindennél jobban utálok, amikor a ribancok beszólnak azoknak, akiket
szeretek! – vonult vissza a konyhába és kivett magának egy üveg sört.</span><br />
<span style="background-color: white; text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kirah:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Korábban érkeztünk, mint a
megbeszélt időpont feltételezvén, ha csapda lenne. Vivivel egy fán ücsörögtünk,
amikor a szagokat kezdtük érezni. Gyanúsan többen voltak, mint vártunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Leugrottunk a fáról, amikor
hirtelen előttünk termett egy hosszú fekete hajú lány, hasonló vörös szemekkel,
mint én. Mögötte 2 vámpír volt és 2 vérfarkas. Ismerős volt a szag. Egymásra
néztünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A kezükben egy-egy ember volt.
Majd ledobták őket egy kupacba, mintha zsákok lennének. Csak felnyögtek, mind
az öten. Ez a szag…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter? – mondta ki Vivi azt
amire én gondoltam. A lány ránk se hederített. A többi ember, aki rajta feküdt
azok a barátai voltak. Emma, Jared, Hayley és… Eugene.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mit keresnek itt? – néztem a
vámpírlányra, aki bőven alacsonyabb volt tőlem. Magamban felsóhajtottam, hogy
hallottam lüktetni a vért Eugene nyakában, mert eléggé ideges lettem, amikor
meg sem mozdult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szuvenír! – vigyorgott a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Vivi a többiekhez sietett, ahogyan
én is. Szemügyre vettük őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Vivien…? – ismerte fel az Emma
nevű lány Vivi-t. Egy internátusból vannak, ennyit tudtam róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mit tettetek velük? – nézett fel
már sárga szemekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hátrébb az agyarakkal csillagom!
– tette fel a kezét a lány. – Előbb egyezkedünk, aztán háborgunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egy ilyen szukával mi nem
egyezünk meg semmiben! – sziszegtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem szállítottátok le a
csomagot! – váltott át negédesről mérgesre. – A megbízóm, nagyon mérges. És
szeretne valamit cserébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szarok a megbízódra! –
káromkodott Vivi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Öljétek meg őket! – bökött
Carterék felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi? – hőköltem hátra. – Nem
fogjuk megölni őket!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Pedig jobban tennétek, mert
akkor nagy bajok lesznek! – mosolygott a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Álmodozz csak! – ugrott fel Vivi
kikapva az egyikük zsebéből 2 tőrt. Tökéletesen bele állított az egyiket egy
vámpírba a másikat egy vérfarkas homlokába. Látszik, hogy ex-védelmezővel
packáznak. Nem beszélve arról mekkora felbőszült farkas tud lenni, ha akar.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt nem kellett volna! –
döntötte oldalra a fejét a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Szinte éreztük, ahogy a föld is
beleremeg a dobogásokba. A szag egyre erősebb lett, és a hang is társul hozzá.
A semmiből termett elő egy vérfarkas falka, és egy vámpír horda.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Körülvettek minket mindenhol. A
vér is megfagyott bennem, amikor megláttam azt a személyt akitől a legjobban
ódzkodtam. Ott állt életnagyságban. Még Vivire se tudtam pillantani, de
éreztem, ahogy mellém hátrál, ahogy az egyik vérfarkas férfiformát öl, és a
vámpír mellé lép.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kirah. – mondta ki a nevem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Vivien. – mondta ki barátnőm
nevét a másik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Meglepi! – ugrándozott
hisztérikusan a vámpírlány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mira… - esett le Vivinek, hogy
ki is az a lány, aki velünk szemben áll.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Köszönjük a megbízódnak, hogy
elintézte ezt a csodálatos találkozást! – mondta a vérfarkas kölyök, aki
feltételezem Julian volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igazán kellemes! – vigyorgott Taylor.
– És még vacsi is van! – vezette szemét át Carterékre. Próbáltak erőt gyűjteni,
de nagyon ellátták a bajukat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Eszedbe se jusson! – mondta Vivi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Valóban olyan harcias, mint
említetted. – nézett Taylor Julianre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szinte már hiányzott! – görbült
felfele a szája.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egy vámpír megpróbált a közelükbe
merészkedni, de már ott is termettem és elhajítva vicsorítottam rá. Készenlétbe
állt az összes Taylor új csapata közül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ismerős ez a szag. – szagolt mélyen
a levegőbe Taylor. – Mintha arról a napról lenne, mikor elszöktél tőlem Kirah! –
nézett felém. – Csak nem a védelmező, aki „megmentett” téged? – bökött Carterre.
– Ugyan ki mentene meg egy vámpírt? – nevetett fel. – Főleg miért téged?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egy gyilkostól csak menekülni
lehet! – sziszegtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jaj, ne játszd már a letargikus
tinédzsert! Úgy beszélsz, mintha nem lett volna jó dolgod nálam. Volt hol
aludnod, társaságod, és még ennivalód is! – sértődött meg. – Egy rossz szavad
sem lehet rám. Mindig neked hagytam meg a legfinomabb részeket, hogy erőre
kapj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mindjárt hányok tőled! – eszmélt
fel a barátnője Carternek, Hayley. – Nevetséges, hogy egy nyámnyilának intézted
el a klánját. – nézett Carterre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Béna vámpírok is vannak! – vont vállat
a lány a kezén támaszkodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mit merészelsz rám mondani? –
indult volna neki ha nem rúgom vissza reflexből. Taylor csak az egyik fán
csattant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ó basszus! – kaptam a szám elé.
Mit tettem? Meg mertem ütni…? A gazdámat…?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt nem kellett volna! –
ropogtatta ki a nyakát. Julian elkapta és leállított, még mielőtt valami rossz
történt volna. – Eressz el kutya! – fröcsögte a szavakat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem szeretnénk elijeszteni a
csinos hölgyeket, se nem a vacsorádat! – próbálta lenyugtatni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mit akartok tőlünk? – kérdezte Vivi
remegő hangon. Julian vészjósló mosollyal fordult felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hát titeket édesem! – villogott sárgán
a szeme.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mozgást érzékeltem. Nagyon apró
volt, de láttam. Eugene volt az. Igyekeztem nem rá terelni a figyelmet, azzal
hogy figyelem. Taylorra néztem, ahogy ideges szemeivel engem mustrált.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Közelebb húztam magamhoz Vivi-t.
Eugene hirtelen felült és Miráékhoz bedobott valamit, ami felrobbant és
hatalmas füstöt hagyott maga után. Magam felé fordítottam a barátnőmet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hozz segítséget! – meredtem rá. –
Hozd Ally-t! Addig elterelem a figyelmüket! – Vivi bólintott, de annyira
remegett, hogy alig bírt mozogni. – Fuss már! – löktem rajta mire elkezdett
futni. Lassan a farkas formáját is átvette és elkezdett kifutni az erdő
végéből. Már épp azon voltam, hogy felkapom a többieket és futok velük, de
valaki az utamat állta. Julian volt az.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">- Hova hova? – vonogatta a
szemöldökét. 180 fokos fordulatot vettem, de Taylor állt velem szemben.
Mosolyával villantotta meg agyarait, amik egy pillanaton belül már a nyakamban
voltak.</span><br />
<span style="background-color: white; text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kint ücsörögtünk a lányokkal, mert
már elegünk lett a tinikből. És mivel unatkoztam elkezdtem sétálni csak úgy az
utcán, és a többiek követtek. Kicsit irritáló volt, hogy el nem lépnek
mellőlem, de inkább nem mondtam semmit. Még a végén elhinném azt amivel anyám
szid.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Hirtelen jött az Ankhom-ban az
égés. Az erdő felé kaptam a fejem és egy farkast láttam teljes erejével felénk
futni. Előrántottam a tőrömet, attól függetlenül, hogy felismertem az állatot.
Viszont elkezdett visszaváltozni, ahogy felénk sietett. Bukfencezett egyet,
majd emberi formájában kezdett felénk rohanni. Vivien volt az…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mielőtt, még mondhattunk volna
bármit is, a nyakamba ugrott és engem támadott le.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ally… - lihegte. – Segítened kell!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Vivi? – döbbent le El, húgát
látva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Vámpírok… Farkasok… sokan
ellenünk. – az erdő felé nézett. – Kirah… Carter…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hol vannak Vivi? – basszus basszus
basszus basszus!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Keletre…Fel… - kapkodta a
levegőt. – Asszem’… Sikerült lerázni… Őket… - támaszkodott nekem. – Segíts…
Csapda… Volt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- El, őt átirányítom neked! –
toltam a nővére kezébe az újonnan (vagy nem újonnan) vérfarkas testvérét. –
Vigyázz a húgodra! Cassie biztosítsd a házunkat, követhetik a szagot! –
indultam el a kocsim felé. Felbasztam a motorháztetőt és a pótgumi helyén lévő
védelmező cuccom után nyúltam. Kinyitottam a kocsimat és gyorsan átvettem a
nadrágom és a felsőmre vettem a dzsekit. Egy kis szellemport szórtam az
Ankhomra, és folyamatosan tettem el a késeket és a tőröket. Egy pár kardot is a
hátamra kaptam és pár füstbombát is, ami a házi keverékem volt. – Lissa keresd
meg Jason-t. Vagy Conor-t!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miért mindig hozzá fordulsz? –
háborodott fel Cassie, nem éppen a legjobb pillanatban. Barátnőm közben már
tárcsázta Jason-t.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert ő tud segíteni Cass azért! –
szóltam rá idegesen. – A tudás amivel rendelkezik hatalmasabb mint a négyünké
együtt, szóval ő tud segíteni ha más nem! És a húgáról van szó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez téged miért foglalkoztat?<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkH2kCmeL1N0SYGZ1YLn27jA1HjPTbmsgdzRouIyPXv3ty_qkOMWO4yuD2Loa5GNcHR9_eTIR7rBuQqgxsUjoSEovJI5tJce7fbaSJP7mdEFF0yo5B8FQdHNhMd-S3bWWElLNA5qZQLg/s1600/tumblr_n2gz2tXkpS1sgsmamo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkH2kCmeL1N0SYGZ1YLn27jA1HjPTbmsgdzRouIyPXv3ty_qkOMWO4yuD2Loa5GNcHR9_eTIR7rBuQqgxsUjoSEovJI5tJce7fbaSJP7mdEFF0yo5B8FQdHNhMd-S3bWWElLNA5qZQLg/s400/tumblr_n2gz2tXkpS1sgsmamo1_500.gif" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert ellentétben veled, én nem
akarom a szerencsétlen halálát! – kiáltottam rá. – Most pedig csináld azt amit
mondtam, kérlek! – összefogtam a hajam felső felét, hogy ne lógjon a szemembe,
majd a szemembe húztam a kapucnimat, amit a hajamba csatoltam, hogy ne jöjjön
le.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Vettem egy mély levegőt és
elkezdtem futni az erdőbe. Könnyű volt bemérni őket. Amekkora alvilági erő
koncentrálódott egy helyen, azok csakis ők lehettek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/06/97-resz-csali.html" target="_blank"><<97. rész</a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/07/99-resz-deja-vu.html" target="_blank">99. rész>></a></span></div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-7014495115546108312016-06-20T19:49:00.001+02:002016-07-04T09:48:24.764+02:0097. rész - A csali<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #e0edff; color: #4b4f56; line-height: 15.36px; text-align: left; white-space: pre-wrap;">안</span><span style="background-color: #e0edff; line-height: 15.36px; text-align: left; white-space: pre-wrap;">녕하세요ㅗㅗㅗ~~~!</span><span style="background-color: #e0edff; line-height: 15.36px; text-align: left; white-space: pre-wrap;"> Ühühühü rossz nap :c oké nem az csak túl dramatizálom XD mindenem fáj, a halálomon vagyok és még a BTS Festát se tudom nézni mert csak hetek múlva jön ki TT-TT De azért gondoltam megírom az elejét a résznek, ami egy kicsikét rövid lett, mert még nem akartam bele tenni a nagy dolgokat. Amúgy ha szerintetek lett egy kicsit is idegesítően tinis Carter akkor szóljatok, mert néha kezdem azt érezni, pedig vki azt mondta hogy nem xd csak nehéz néha fenntartani az erős független nő szerepet, mert én nem vagyok az :"D</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #e0edff; line-height: 15.36px; text-align: left; white-space: pre-wrap;">Azt nem tudom hogy a jövőhéten lesz-e a rész, mert nyaralni megyek (BCN BABYYY~~), de majd alkotok valamit, mert még nem tudom a wifi helyzetet a szálláson. És majd ha összeszedek egy helyes matadort akkor is szólok nektek xd na mindegy, lehet majd küldök megint helyzetjelentést, mint anno amikor utoljára voltam nyaralni ^^ majd keresek nektek egy Barcelona-i internátust (mondjuk a szememben a Sagrada Familia volt végig, csak ugye a varázs miatt senkinek nem tűnik fel) na nem fosom a szót más így is sok volt belőlem ^^ (egyáltalán van valaki aki elolvassa a hülyeségeimet a részek előtt, mert van amikor én se olvasom el xd)</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #e0edff; line-height: 15.36px; text-align: left; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #e0edff; line-height: 15.36px; text-align: left; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Carter:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Jevvel vasárnap beszéltünk legközelebb, miután Ally barátnői
hazadobtak minket. Letakarítottam a vért a homlokomról és a sebet is sikerült
elrejtenem Conor előtt, aki persze lebaszott, mert megtudta hol vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Viszont azt egyáltalán nem beszéltük meg, hogy mi történt, de
éreztem hogy ott volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Viszont hétfőn minden a feje tetejére fordult. Alig léptem be
a suliba, már állt a sor a terem előtt. Valahogy sikerült utat törnöm, de
amikor megláttam a sort a padunk előtt leesett az állam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">És higgyétek nem viccelek, amikor azt mondom, hogy sor állt a
pad előtt. Az ajtónál valaki sorszámot osztott. Mindenki kezében valamilyen
ajándék zacskó.</span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ugyanis ma volt Jev szülinapja. Próbáltam valahogy a padomhoz
kerülni, de egy lány meglökött. – Várd ki a sorod! – szólt rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Emberek, ne támadjatok egymásnak! – csitította valaki a
csajt. – Ó… - mondta amikor meglátott engem és a nem épp kedves kinézetem. –
Utat a barátnőnek! – mondta előre. Kaptam egy falatnyi helyen, amin át toltam
magam. Jev padján már 2 doboz volt, tele ajándék zacskókkal és
ajándékhalmokkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szia! – ültem le mellé, miután levettem a többi tasakot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szia! – mosolygott rám, egy pillanatra, de folytatta a
játékot. Valakit kilökött a pályáról, és Dave szólalt meg a Kelley és Nick közé
húzott székről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ember, utállak! – lökte meg a vállát Jevnek, de az egy
hibát nem vétett. Mint ahogy láttam Nick kocsiját is bele lökte valamibe, aki
lecsapta a mobilját a padra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Rágná ki a beled valami! – próbálta agyon verni hátulról a
barátom. Ő csak jóízűen kinevette őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kilépett a játékból, és felém fordult. – Mizujs? – nézett rám
nagy kék szemeivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jev… Ezt egy vagy 100 ajándék közepén kérdezed, hogy velem
mizu? – mutattam körbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ja ezek! – mutatott a dobozokra. – Nem fontosak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Kitalálom, ez amolyan szokás, hogy neked mindenki ajándékot
ad? – vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem várom el. – vont vállat. – Igazából nincs rá szükségem,
de mégis adják. Általában ezért szolgáltatjuk mi az édességet, a gimi által szervezett
város születésnapjára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Akkor nem is tudom… - gondolkoztam, az ajándékokat nézve. –
Boldog szülinapot! – néztem fel rá. Mosolya szélesebb lett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Aaaw! – adta elő magát, mire felnevettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szemét vagy! – löktem meg a vállát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Köszönöm! – húzott magához, hogy megcsókoljon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jev… - hallottunk egy nagyon vékony lány hangot, ami
megszakította a pillanatunkat. Jev megfordult és a kilencedikesre nézett.
Mindig csak egyedül bújt meg a sarokban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Igen? – kérdezte kedves mosollyal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Bold… dog… szü…szü…letés…na…po…po…pot! – dadogta. De nem
úgy mint aki zavarban van, hanem aki tényleg dadog. – Ezt neked sü…sü…töttem! –
nyújtott át, egy díszes dobozt amin egy szülinapi vers volt, belül pedig valami
sütemény lehetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Jev válasz nélkül elvette a dobozt, és még mielőtt belenézett
volna, valaki félre lökte a lányt. – Félre magnó! – ismertem fel Emily hangját.
– Szia Jeev! – rikkantotta. Egy nagyobb méretű doboz volt nála. Szegény lány,
nem mert mondani semmit, csak elindult volna ki, de Jev megállította.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Köszönöm Nellie! – mondta mosolyogva Jev. A lány szerintem
milliónyi darabra hullott, annyira elvarázsolta a barátom mosolya. Mondjuk volt
mit érteni ezen, hisz valóban a jobb képű példányok közé tartozik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jeev! – nyivákolt Emily, de mintha tudomást sem vett volna
róla. Eltette a süteményes dobozt kivételesen a táskájába, majd felém fordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megfogta a székem lábait és közelebb húzott magához, és
Emily-nek háttal fordulva, megtámaszkodott a székem támláján, majd felém
hajolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hol is tartottunk? – vette elő perverz vigyorát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szerintem a fúria, mindjárt felrobban! – kuncogtam halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Robbanjon! – motyogta és megcsókolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Blöö! – nevetett Nick és Dave, de nem nagyon érdekelt
minket. A fúria, persze valóban felrobbant, mert csak lecsapta az ajándékot az
asztalra és hangosan fújtatni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hahó! – hisztizett. – Nem tűnt fel, hogy épp szeretne
felköszönteni az az ember, aki gyerekkorod óta melletted áll. – Jev megforgatta
a szemét, majd elhajolt és Emilyre nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Emily, valakik itt sorszámot húztak. – mutatott a sorra. –
Húzz te is és majd akkor megbeszéljük! – vigyorgott. – Ki is a következő? –
nézett körbe. – A 37-es igaz? – a lány bólintott mögötte, és kikerülte Emilyt
és letette az asztalra az ajándékát, és felköszöntötte Jevet. Jev a dobozba
tette a zacskót, és ezt még párszor elismételte, míg Emily fel nem adta és
leült a helyére, gyilkosan minket bámulva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hogy hogy a lány sütijét a táskádba tetted, de a többit a
dobozba? – kérdeztem tőle, amikor becsengettek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Válogatok! – vont vállat. Mivel megböktem a vállam, hogy ne
lódítson folytatta. – Nellie első óta dadog. Szegényt majdnem mindenki cikizi
ezért, és alig vannak barátai emiatt. Nyáron az apukájának segítettem feltenni
a lugast, mert sérve volt, és szerintem azóta belém zúgott. – mesélte. – De
amúgy jó fej, meg aranyos. Mármint nem úgy aranyos mint te, de olyan gyerekesen
aranyos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Aha. – bólintottam. – És Robin Hood-ot játszol, hogy a
szerencsétleneket megsegíted ezzel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ez a minimum, hogy nem egy tucat dobozba teszem az
ajádékát. – bökött a táskájára. – A többi nem érdekel. Fogalmuk sincs milyen
vagyok, és alig beszéltem velük. Csak jönnek, mert menő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Azért jönnek, mert te vagy menő. – nevettem el magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">És így telt a nap. A szünetekben folyamatosan jöttek hozzá a
diákok tiszteletüket tenni, de ő nem nagyon figyelt rájuk. Kérdezte, hogy nem
ugrom-e át délután, de mondtam hogy Conornak megígértem segítek. Igaz füllentés
valójában el akartam rángatni vásárolni, hogy legalább megkésve adhassak neki valamit,
legalább valami csokit. Vagy veszek neki egy fülhallgatót, soha nem lehet elég
belőle, ezt tapasztalatból mondom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Persze Nick előre készült, mert ő egy húzható furikot adott
Jevnek, mert nem akart neki idén segíteni, hogy cipelje haza az ajándékokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kettesben hazamentünk, de nem mentem be hozzá, hanem inkább
haza mentem. Felköszöntöttem megint, meg volt a nyálcsere és az este beszélünk
cucc.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Otthon már Hayley-ék vártak. Épp azon voltunk, hogy kimegyünk
gyakorolni, és még Conor is megengedte furcsa módon, igaz nem volt otthon.
Felpakoltunk kardokkal, és már indultunk volna, amikor kopogás hallatszott az
ajtón. Teljesen nyugodtsággal gondoltam, hogy Jev lesz az, és így is nyitottam
ki az ajtót. Igaz, hogy egy hasonló figura állt az ajtónk előtt, de vörös
szemei és kivillanó agyarai nem rejtettek jót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mira… - leheltem. Gonoszan elvigyorodott. Belevert a
vállamba, amitől én egészen a hátsó falig repültem, ami be is repedt mögöttem.
Imádom a tégla házakat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Eugene és Jared kardot rántott, míg Emma odajött, hogy
megnézze semmi bajom-e.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jól vagy? – nézett rám aggódó szemeivel. Sajgott mindenem, és alig bírtam megmozdítani bármimet is. Bólintottam. A
fiúk sorra kerültek le a földre, pedig már többször is bántak el vámpírokkal.
De valahogy sokkal erősebb volt, mint bármelyik vámpír, akivel eddig
találkoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hayley nyilat ragadott és felém hátrálva kezdte tüzelni, de
Mira mindegyiket elkapta egyesével, mindegy hova lőtt Hays.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hirtelen előttünk termett, Hays-t pedig nyakánál fogva a
magasba emelte és áthajította a konyhába és Hayley ernyedt teste végig
szántotta az asztalunk ezzel felborítva. Nem mozdult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az Angyal nevére, ne!</span></i><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> – néztem felé. Emma próbálta
kibuktatni, de Mira gyorsabb volt, és őt is nyakánál fogva felkapta a földről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mira! – kaparászott Emma. – Barátok vagyunk! – nyögdécselt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Soha nem kedveltelek, hogy őszinte legyek! – vigyorgott. –
Irritáló vagy még mindig!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mira egy pillanatra megremegett, ahogy Jared egy kést szúrt
át a vádliján.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hagyd békén őt! – lihegte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nesze! – hajította le mellé a levegőért kapkodó szöszit. –
Te kellesz nekem Lane! – emelte rám tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mit akarsz? – néztem fel rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A szabadságom. – guggolt le elém, komoly arckifejezéssel.
Egy pillanatra még hasonlított a barátnőmre, akit valamiért annyira
istenítettem. – És persze a szívedet a kezemben, de erre még később rátérünk! –
kacsintott rám. – Fiúk! – 2 vérfarkas és 2 vámpír lépett be a házba. Látnom se
kellett őket, éreztem a jelenlétük. De miért vannak ezek együtt? – Tudjátok mi
a dolgotok! – felkapták a többieket. Eugene-t és Hayley-t egy-egy vérfarkas
vitte, mert nem voltak eszméletüknél. Legalábbis remélem. Jared-et és Emmát
pedig a vámpírok fogták le.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Gyáva, nem mersz kiállni ellenem egyedül! – horkantottam fel.
Soha ne mutasd a félelmet, az ellenséged előtt. És bármennyire nem tűnik annak,
de féltem. Nem féltem a vámpíroktól, a farkasoktól, de Mirától igen. Még
védelmezőként is félelmetes volt, nem hogy vámpírként most még nagyobb erővel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szivi! – lett szélesebb a vigyora. Utáltam, ha így hívott. –
Nem akarok kiállni ellened. Nem vagyok mazochista, sem pedig hülye! – nevetett.
– Szerinted szeretném magamra zúdítani a bátyádat, és a Tanácsot, miután
elnyertem a szabadságom? Ne nézz ostobának!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Akkor? – vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Te vagy a csali <i>Angyalom</i>!
– a vér is megfagyott bennem, ahogy megszólított. Ilyen a világon nincs!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ui.: Bocsi hogy késtem 2 napot, de elfelejtettem, hogy szombat van >.< Ja és nagyon benne volta még egy BTS fanfic írásában is, szóval számomra ilyenkor kiesnek a napok xd (ARMY-k (ha vannak) írjak nektek BTS fanfic-et is? ^^ )</span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/06/96-resz-hibrid-fajdalom.html" target="_blank"><<96.rész</a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/07/98-resz-parti-es-vadasz.html" target="_blank">98. rész>></a></span></div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-9293193991433993992016-06-11T16:42:00.003+02:002016-06-11T17:05:21.797+02:00Kimaradt jelenetek #3 - Vadásszunk együtt!<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Annyeooooong(haseyoo)! Nos mivel nem volt kedvem új részt kitenni (tudom én szemét dög), ezért gondoltam megosztom veletek a kimaradt jelenetek sorozat harmadik szerencsés babáját. XD Ígérem mivel vége lesz a sulinak kaptok majd részeket ^^! Ha holnap nagyon jó kedvemben leszek még a 97ik részt is kiteszem. :D Remélem azért senkinek nem tettem tönkre a szombatát várva a részem XD. </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Uramisten skacok még csak 2 nap van a suliból! Már azt sem értem minek megyünk? Pff, de a sok stressz meghozta az eredményét, mert Kukorka </span><span style="color: blue; font-size: 12pt; line-height: 115%;">#stréber</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> módjára kitűnővel fog zárni idén is :P kivéve a tesi mert az 2-es de nem hiszem hogy az építészeten azt szeretnék hogy fussam körbe 3-szor amit építek XD Na nem fosom a szót, remélem tetszeni fog.</span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">ÚÚÚÚ és a nap kérdése.</span><span style="font-size: large; line-height: 115%;"> Nektek egyáltalán tetszik ez a sorozat? Mert én akarok többet is hozni, mert időtöltésnek jó. És milyenek legyenek? Legyenek ilyen kis rövidek, vagy inkább hosszabbak</span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> (mert még az mindig függőben, amikor Conor és Ally elmentek Nevadába vadászni, és akiknek eddig megmutattam azok azt mondták ha nem teszem ki meglincselnek, szóval? :""D)???</span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ui.:bővítettem a zenelejátszási listát, szóval ha valakit érdekel hallgasson bele ^^ rettyintettem bele egy kis kpop-ot, mert kicsit már fárasztott a save yourself is xd és BTS is love BTS is life ha valaki még nem tudná, szóval tessék BTS-t hallgatni mert csak nézz rájuk és ha nem nyáladzol jobban mint bármelyik kutya akkor nem tudom mi van veled XD</span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">(A 95-ik részben miután Jason betört Conorék házába és kirángatta onnan, ezek történtek, míg a rész végében vissza nem kanyarodtunk hozzájuk.)</span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Conor:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Az internátust értesítetted már? – kérdeztem Jason-t az út
alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mikor megkaptam a jelet azonnal szóltam. – bólintott. – De
csak úgy a semmiből tűntek elő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Gondolod valaki portált nyitott? – javasoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A boszorkánymesterek mostanában meghúzzák magukat, nem
hiszem hogy próbálkoznának. – húzta a száját. – De persze mindig van kivétel…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Kicsik vagy nagyok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Biztos, hogy nagyok. Mid van? – kérdezte a hátamon lévő
fegyverekből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Kard, puska, tőr és pár por, de nem olyan sok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Adj valamit! – megálltam egy percre és átdobtam neki 2
kardot taróstul és pár kést és tőrt, meg persze egy számszeríjat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mivel a város szélén volt (szerencsére távol az
internátustól) így eléggé megizzadtunk mire odaértünk még az erősítő főzetekkel
is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Biztos, hogy itt van? – fordultam Jasonhöz. Nagyon
halványan éreztem, olyan mintha csak mérföldekre lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A térkép szerint igen. – tette el a telefonját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Elmentek volna?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A detektor még mindig pittyeg mint disznó, Conor! Szerinted
hol a faszomba lennének? Mérföldekre nincsenek emberek! – felelte fegmán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ellentétben veled én tudok Ankhoz olvasni, te viszont nem.
Én meg csak azt érzem, mintha még baromira távol lennének.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Én is tudom olvasni! – húzta fel az orrát. Látszik, hogy
még van benne gyerek bőven. – Csak egy kicsit, de akkor is tudom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy éles visítást hallottunk és egy kisebb farkas alakú démon
akart ránk ugorni a fáról. Jason gyorsan kapcsolt és egy nyilat lőtt a lény
fejébe, ami még a levegőben porladt szét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ennyi lett volna? – kérdezte Jason. – De akkor hol a többi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy hatalmas üvöltés rázta meg a fél erdőt. Szó szerint
remegett a talaj alattunk. Lassan megfordultunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szerintem benne. – meredtünk a hatalmas démonra. Úgy nézett
ki mint Carter egyik animéjében lévő szörny. Olyan zömök volt mint budha és dupla
annyira nyálkás, mint bármelyik hal. Olyan volt mint egy csúszó 5 méteres
zselatin valami.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És most? – nézett rám Jason.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Te futsz jobbra én balra. – jelentettem be. A szörny megint
nagyon üvöltött. – Úgy most! – löktem rajta egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Elkezdtünk az ellentétes irányba futni, hátha ezzel csak
egyikünket kezdi követni, de nem egészen így történt. Keselyű démonok, ami egy
medve méretével voltak egyenlőek, leszálltak az erdőbe és mindkettőnket célba
vette egy. Próbáltunk visszatámadni, de minimum 2 ember kell egy ekkora démon
legyőzéséhez. Nem elég egy nyíl és pár kés, amik éppen csak megsebesítik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Felugrottam egy fa ágára és a kardot szorítva vártam a
keselyűt, hogy felém repüljön. Viszont annak hirtelen egy nyíl állt a tarkójába,
nekem meg el kellett ugornom, hogy az ájuló keselyű ne taroljon le. Ahogy
leugrottam le is vágtam a fejét és Jason irányába néztem. Ő még küzdött a
sajátjával, de biztos hogy nem ő lőtte ki az enyémet. De ahogy figyeltem, az
övének is egy nyíl vetett véget. Viszont az illetőből csak egy fekete pont
látszott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Felkapartam Jason-t és a másik védelmező irányába siettünk.
Mire utolértük már a nagy démonra vetette magát. Már méterekről felismertem Őt.
Úgy ugrándozott a démon elől, mintha ugrókötelezne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Te mi a szaromat csinálsz? – kiáltottam és hozzá siettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Gondoltam kell a segítség! – ugrott fel az egyik fára, de a
démon oda kapott így hamar el kellett ugrania onnan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Egyszer gyere le onnan, és kibelezlek! – szólt neki Jason.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jaj fogd már be! – forgatta meg a szemét. Jason tovább
lőtte.<o:p></o:p></span></div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-39956770945729995172016-06-05T13:11:00.002+02:002016-06-20T19:49:46.493+02:0096. rész - Hibrid fájdalomShould I? Should I? :D Na tegnap elfelejtettem kitenni, mert nagy írás folyamatba jöttem, tehát ha valaki szemfüles a részek fülnél (az a rész ami kész van címmel együtt fent van mindig csak nincs hozzá link), az rájött, hogy már a 98.-ik rész is kész van. Csak annyi lenne a kérdésem, hogy mi legyen a 100-ik rész??? Gondolkoztam hogy a senki emlékei 3 legyen, de akkor bele kell húznom >.<<br />
Akinek valami jó ötlete lenne, az ossza meg, mert őszintén fingom sincs mi legyen a 100ikkal. De ha nem ír senki akkor valószínűleg a senki emlékei 3 lesz, ha addig nem lesz valami jobb ötletem. :D Na de hagylak titeket olvasni. (B.A.P - Warrior megy a fejemben. Legalábbis ez a sor, hogy pontos legyek:<span style="background-color: white; font-size: 13px; line-height: 23px;"><span style="font-family: inherit;">하늘아래 그댄 가려지지 않는다...</span></span><span style="background-color: white; font-size: 13px; line-height: 23px;"><span style="font-family: inherit;">숨어봐도 진실 앞에 무릎 꿇는다 </span></span>) (bár ezzel sokat mondtam nektek xdd)<br />
<br />
Na az van, hogy ami nagyon spoilerezné a sztorit, azt mindig kihúzom feketével így csak akkor tudjátok megnézni, ha kijelölitek. Tekintve, hogy vannak utalások Allyre és a múltjára, aminek nem feltétlen most kell kiderülnie, de lehet sejteni. És bocsi skacok hogy nem tudom elmagyarázni pontosan az embereket, akik Ally életében részt vettek, mert ez is rejti a titokzatosságukat, mint pédául Jason és Ally közös múltja (bár azt már ellőttem), vagy a másik az Damien és Ally kapcsolata, hogy ki az a Damien már jó pár része. Tudom sok ilyen van, de mindegyik a drámai hatás kedvéért van eddig húzva. Ezért nem derült ki pontosabban Kathrine és Conor kapcsolata.<br />
<br />
Jev:<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><i>- Csak fuss már az isten
szerelmére! – rántottam rajta és felrohantam a dombon. Carter még mindig nem
tért magához, csak ernyedten feküdt Nick kezei közt. Rohantunk pár méterig,
majd átvettem tőle, de a hátamra kaptam, hogy könnyebben mozoghassunk.</i></span><br />
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFTePhwYihHU60Odn-Fq5N2AqEv3AWZLYAoozfF4WQDH5wVwNUauiKo5-5iBROjY8scq53_lU6DH5z7AvTQzeBOtbVSH_zK-1lxsRWnFasDPPhxJ4lL6K5c2q-eqyg_xzyn8OTRuE45Q/s1600/large+%252833%2529.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFTePhwYihHU60Odn-Fq5N2AqEv3AWZLYAoozfF4WQDH5wVwNUauiKo5-5iBROjY8scq53_lU6DH5z7AvTQzeBOtbVSH_zK-1lxsRWnFasDPPhxJ4lL6K5c2q-eqyg_xzyn8OTRuE45Q/s320/large+%252833%2529.gif" width="320" /></a></div>
<span style="background: white;"><i></i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi a halál volt ez? – nézett vissza
Nick lihegve, amikor úgy véltük elég távol vagyunk. – Az a csaj el akart minket
gázolni! – lassú kocogásba kezdtünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Fogalmam sincs! – ráztam meg a
fejem. – De ha ezt túléljük rohadjak meg templomba fogok járni anyáddal
vasárnap.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Még áldást is mondok az
asztalnál! – értett egyet a barátom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Hirtelen egy éles visítás törte
meg az erdő csendjét. Minden horror filmnél rosszabb volt ez a hang. Végül egy
nagy csattanást is hallottunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezért ötöst érdemlek tesiből! –
dobtam fel Cartert, hogy kényelmesebb legyen és elkezdtünk Magic Ville felé
rohanni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Vagy pár perce rohantunk, amikor
csörögni kezdett Carter telefonja. Amikor elhallgatott, megint csörögni
kezdett. Mivel nem volt szabad kezem, sem szarom amit felajánlhattam volna,
ezért nem nagyon érdekelt. De Carter nyöszörögni kezdett rajtam a hang és a
valószínűleges rezgés hatására.<u><o:p></o:p></u></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hmmm… - morgott Carter a
nyakamban. – Puha… – fészkelődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nehogy visszaaludj nekem! –
ráztam meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- He? – kapta fel a fejét. –
Heeee? – szólalt fel hangosabban, amikor körbenézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Na végre! – álltam meg két
pillanatra és letettem. – Tudsz állni? – néztem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Persze, hogy tudok, miért ne…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És futni? – néztem az út
irányába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi? – megragadtam a kezét és
rántottam egyet rajta, majd futottunk tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi elől futunk? – kérdezte.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A csajszi aki megpróbált
megmurdelni minket! – válaszolta helyettem Nick.<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Lehajtott a dombon és megpróbált
elütni minket. – tettem hozzá. – Nem épp a legkellemesebb arckifejezéssel
nézett rám, így azóta rohanunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- És én hol voltam eddig? – emelte
égnek a tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background: white;">
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Remélem kellemes volt az
ájultság, bárcsak én is az lehetnék! – morgolódott Nick.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Amikor meghallottam a visítást az
érzékeim azonnal bekapcsolódtak. Nem tudtam kontrolálni. Mintha egy hívó szó
lett volna. A hallószerveim felerősödtek, és azonnal hallottam az eseményeket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="background: white;">Fuss!</span></i><span style="background: white;"> – mondta egy ismerős hang. – <i>Csak fuss már az
isten szerelmére!</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Jev… - ismertem fel. És a morgó
hangot is, ami a háttérben kaparászott valamit. Hibrid… Méghozzá friss.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">A környezetemre nem is fókuszálva
öltem, meg a démont, ami épp rám akart ugrani. Elrugaszkodtam és amilyen
gyorsan csak tudtam a „képességemmel” futni kezdtem a hang irányába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Még hallottam, ahogy Conor
értetlenül kérdezi Jason-t hova lettem. De nem tudott érdekelni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Igyekeztem az erőhasználatom ellenére
sem hagyni a vörös ködnek, de nagyon nehéz volt. Mint amikor az álmodban
gyorsan akarsz futni, de nem sikerül… Majdnem ilyen. Csak rosszabb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Mikor a helyszínre értem a lány
már sehol sem volt. Egy üres kocsi volt a fának rohanva. A vezető ülés ajtaja
összehorpadva pár méterre az autótól. Viszont éreztem a szagát, de valakinek a
vére is folyt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Követtem a vérszagot, mert biztos
nem a hibridé volt. Valamelyik kölyöké volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Felugrottam az útra és egyre
erősebb lett a vérszag. Telefoncsörgést hallottam a háttérben. <i>Ez most
komoly?</i> – ismertem fel Nick hangját is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="background: white;">Nincs szabad kezem nem látod?</span></i><span style="background: white;"> – vágta rá
Jev. Mindketten eléggé kimerültek voltak. Lihegtek és nagyon hevesen vert a
szívük. Muszáj volt, hogy velük legyen még valaki, mert 3 szívverést hallottam.
Carter…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Miért nem tud otthon ülni, mint
bármelyik taknyos? Megértem hogy tini és lázadni akar Conor és a hülye
szabályai ellen, mert én is ezt csináltam. De akkor is van amikor jobb otthon
maradni, mint menni és próbálni megmenteni annak az elmebetegnek az életét!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">A fákon keresztül haladva gyorsan
mozogva sikerült valahogy beérni. Nem voltam már olyan messze tőlük. Hirtelen
valami oldalba kapott és levágott a földre. Oda kapták a fejüket és gyorsabban
kezdtek futni Jevék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Meg vagy! – vigyorgott a lány.
Azonnal felismertem. Lily. Damien egyik alkalmazottja, kiváló íjász, és sajna
ismer engem. – Nem volt olyan nehéz találni rád kicsi Alison. – szinte már
vicsorgott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ki tette ezt veled? – néztem rá
kérdőn. Ugyanolyan állapotban volt, mint Chris. Vörös szemek, karmok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem számít! – tekintett le rám
pillái alól. – Én most meg foglak ölni Alison! – jelentette be. Sokkal inkább
magánál volt, mint Chris. – Utána pedig megölöm magam!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;"><span style="background-color: white;">- Lily ennek nem kell így mennie!
– próbáltam a hittérítő szövegem. – Segíteni tudok! – nem akartam, hogy ennek
is olyan vége legyen, mint Chris-nek. Tudtam, hogy csak üres hazugság az egész,
ami elhagyja a számat… És ez is az volt. De nem érdekelt. Azt akartam, hogy ne
fájjon neki. Egyetlen ember, őrző, védelmező akárki sem érdemli, hogy olyan
fájdalmat éljen át, mint egy hibrid. </span><span style="background-color: black;">Olyat, mint én…</span><span style="background-color: white;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Miért akarnál segíteni? – vonta
fel a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mert te is segítettél nekem. –
jutattam eszébe. Ő engedett ki. Ha nem segít szinte lehetetlen lett volna
elsuhanni Damien őrei elől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hülye voltam. – nyomott le
jobban a földre. – Nézd meg mi lett belőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ki tette ezt veled? – néztem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem tudod meg akadályozni azt
amit tesz… - suttogta szomorúan. – Ha nem halsz meg, többet küld majd. Ha pedig
megölöd mindet, akkor majd készít újakat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Készít? – döbbentem le.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Sétáló tökéletlen bombák vagyunk
Alison! – mérte végig az arcomat. – És te is olyan vagy mint mi!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Elmosolyodtam. Elbizonytalanodott.
Felnevetettem. Egy hisztérikus ént is kihozott belőlem ez az állapot amiben
voltam. – Fogalmad sincs mire vagyok képes! – nevettem az arcába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Kezeit nyakamra vezette és
elkezdett fojtogatni. – Engem viszont nem érdekel! – persze sokkal erősebb és
gyorsabb voltam mint ő. Kezeimet kiszabadítottam és megragadva az övéit
elrántottam magamtól őket, és felül kerekedve rajta a földre szorítottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Lily segíts megkeresni, aki
titeket készít, én meg megtanítalak élni ezzel! – ajánlottam fel. Tudni akartam
ki az aki rám pályázik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Meg fogsz ölni, mint Chris-t! –
nyögte, próbált szabadulni, de eltörpült mellettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Chris magát ölte meg. –
világosítottam fel. – Ő sokkal inkább elvesztette az eszét, mint te! –
elkerekedett a szeme.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mi? – a szomorúság ült vörös
szemeire. Chris-t mindenki szerette, olyan volt mintha mindenki öccse lett
volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Sajnálom. – éreztem együtt vele.
Enyhült a rángatózása.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem tudom a nevét a nőnek. –
suttogta. – De egy fiúval dolgozik. És őrzők! Jók. Túlságosan is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Köszönöm! – enyhítettem a
szorításomon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Csak légy gyors! – jelentette be
szorosan behunyva a szemeit. – Nem baj ha fáj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem akarlak megölni. – engedtem el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Pár órán belül, úgyis olyan
fájdalmaim lesznek, hogy magamat ölöm meg. – nézett rám könyörgően. – Ha valóban
ugyanazt éled át… Akkor megkímélsz tőlük. – nyelt nagyot. Bólintottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Lehunytam a szemem és a következő
amit hallottam, az a reccsenés volt. Hallottam a távolban, ahogy Cassie és
Elena Jevékre bukkantak és már vitték őket a kocsihoz. Nem mondtak nekik semmit
a történtekkel kapcsolatban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ally! – ismertem fel Jason és
Conor hangját. Csak ott térdeltem, Lily testével a kezembe, ami már vissza
vette az eredeti formáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mi történt? – lépett közelebb
Jason. Nem válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ally… - akart mondani valamit
Conor is egy kis idő után, de félbeszakítottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- El kell temetnem! – álltam fel
vele a kezemben. – Majd jövök… Valamikor. – utaltam arra is, hogy anyám
valószínűleg még a Townsond házban tartózkodik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mit akarnak tőled? – kérdezte Conor.
– Ez a második ilyen… - emlékeztetett Chris-re.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;"> - Megölni, mi mást? – horkantottam. – Nem csak
neked vannak ellenségeid. – elindultam vele az erdő felé. A vízeséshez akartam
temetni, ahova Chris-t is, miután kiloptam a halottas házból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Nem mondtak semmit, csak hagytak
elmenni, aminek most nagyon örültem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Valakinek nagyon kellettem. Aki
nem Damien volt, ebben biztos voltam. Egy hibriddel találkoztunk, amikor még
együtt voltunk. Láttuk milyen erősek és kegyetlenek. És ő kivételesen
felismerte a fájdalmat a lény szemében, amikor elfutott (mert megérzett engem).
Soha nem tenné ezt egyik emberével sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Az első gondolatom az volt, hogy a
Cipriano páros alkotja a hibridieket, de nincs olyan démoni szer, amit túlélne
bárki is. Legalábbis nem annyira, hogy hibriddé tegye. Ahhoz születni kell.
Vagy megáldanak vele, ahogy az őrző kánon írja (ez a védelmező kódex őrző
megfelelője - Kukorka).<o:p></o:p></span></div>
<span style="background: white;">
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Bár nem tudom kinek lenne egy
ilyen dolog áldás. Hihetetlen fájdalmakkal jár, még az a forma is, ha nem „hibridesedik
el” nagyon az illető. A fizikális fájdalom, az egészen más. Egy nagyon hosszú
idő után megszokható, de a mentális fájdalom az elviselhetetlen. Amiket a
szemed előtt látsz, folyamatosan eszedbe juttatja, hogy nem tartozol sehova
sem, ami egy kicsit is emberi lenne.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/05/95-resz-szalagkorlat.html" target="_blank"><<95. rész</a></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/06/97-resz-csali.html" target="_blank">97. rész >></a></span></div>
</div>
</div>
</div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-42874473267153272072016-05-29T20:30:00.003+02:002016-06-05T13:11:47.368+02:0095. rész - Szalagkorlát<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nos írtam úgy kb egy hétvége alatt másfél részt xd (a 96-ik folyamatban...). Már amennyire sikerült visszarázódni a történetbe, így ha van benne valami hiba nézzétek el nekem, mert nem volt kedvem átnézni :D. A címe... Nos eredetibb nem jött, de mégis csak kell neki egy cím, nem? És wáá gyerekek nagyon nehéz volt írni mert nem volt időm. Vagy tanulni kellett, vagy kiskutyázni... Ha már az utóbbinál tartunk... :) Új bogyót kaptam! ^^ Oké nem bogyó, hanem egy kutya, de akkor is annyira pici és cuki, hogy olyan mint egy bogyó. 3 So-val tudom megfogalmazni. (Haha mangol szóvicc *badamm tss* [mangol=magyar+angol]) So tiny, so fluffy, so precious! Mert annyira aranyooos! És igen most promózni fogom a saját kutyámat (bár lehet az elmúlt 3 évben megtettem az első kutyámmal xd</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">). Nem érdekel ha vki nem szereti az állatokat, akkor is megmutatom ezt az édes lényt a földnek! (<a href="https://drive.google.com/file/d/0BwYdC07O6QKTQkMwdjloNUxENVU/view?usp=sharing" target="_blank">Kép 1</a>, <a href="https://drive.google.com/file/d/0BwYdC07O6QKTeDBGUWk2UlVlU0k/view?usp=sharing" target="_blank">Kép 2</a>) A neve Boni és sima németjuhász ^^ Alig pár napja van nálunk de már most imádom és ő is engem :D Aki esetleg nem tudná van egy másik kutyám is Agyar (Chien Numéro 1) (egy kis franciát is kaptok, mert azonis(?) beszélek lol), ő ónémetjuhász, alias hosszú szőrű, nem rövid mint a sima. Nem történt vele semmi, csak szerettünk volna mellé egy kislányt, hogy majd nekem is lehessenek saját baby gombócaim, akiket semmi áron nem vagyok hajlandó eladni (velem fog majd élni kb 10 németjuhász duh!). Szóval ja xd Én igazán happy vagyok, és itt hagyom nektek a manómat is hogy felvidítsam az emberek kedvét egy baba németjuhásszal >//< De azért a részt is olvassátok el, jó? :""D</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizaI8cO9WTM_uAzr-QRHWj9KKyXvstT-1MDMsikd5oPXwHdBqkuWISy_KYg5IV738E19yuWTwEWct6WpwefOlrubDoqJ7sLifb-xmMba7aRPTjV-3gB71STyj8gSglivd_-9NufHXdmQ/s1600/DSC_1944.JPG" imageanchor="1"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizaI8cO9WTM_uAzr-QRHWj9KKyXvstT-1MDMsikd5oPXwHdBqkuWISy_KYg5IV738E19yuWTwEWct6WpwefOlrubDoqJ7sLifb-xmMba7aRPTjV-3gB71STyj8gSglivd_-9NufHXdmQ/s320/DSC_1944.JPG" width="180" /></a><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
(btw az első képem róla, és mosolygott :D fotogénebb mint én xd)</div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Carter:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hays-szék szívesen átjöttek, de meglepődtek, tekintve, hogy
én voltam az aki elküldte őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem úgy volt, hogy enyelegni mész a lovagoddal? –
érdeklődött Jared, miközben leöltöztek az előszobában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Az enyelgése része meg is volt, de kitört náluk a harmadik
világháború, amint az uncsija hazaért. – vontam vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Egy héten van Jevvel a szülinapja, és a barátai megjelentek
hajnalok hajnalán az ajtajukban. Utána rátett egy lapáttal, hogy megjelent az
uncsija anyja, akit az uncsija szívből gyűlöl és vica versa. – hadartam el. –
És valamiért nincs családi perpatvar anélkül, hogy a bátyámról ne tudnék meg
valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Csak nem hivatalosan kiderült, hogy a másik csapatban
játszik? – kérdezte a dinka.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem. – sóhajtottam. – Inkább az, hogy Jev uncsija az Conor
exe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Na neeeem! – hidalt le Emma. – Ilyen véletlen nincs a
földön.</span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- De úgy tűnik van. – jegyezte meg Hays. – És akarsz adni
valamit Jevnek? Hisz te mondtad a
szülinapja lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem tudom. – vontam vállat. – Nem vagyunk még annyi ideje
együtt, de lehet kéne adnom neki, de gőzöm sincs mit szeretne kapni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Adj neki egy képkeretet egy közös képetekkel, meg valami
csokit. – javasolta Jared. – Én is azt kaptam Emmától, mikor az első közös
szülinapot ünnepeltük. – nézett a barátnőjére szélesen vigyorogva. Emma
szokásosan fülig pirult, de ő is mosolygott. Vajon én is ilyen nyálas vagyok Jevvel?
Remélem nem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem is tudom… - húztam a szám. – Még közös képünk sincs. –
halkultam el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mennyi ideje is jártok? – kérdezte Hays.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Asszem több mint egy hónapja. – vontam vállat. – Miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nekem már bőven volt közös képem Eugene-nal mielőtt járni kezdtünk.
– ráncolta a homlokát. – Milyen pár vagytok ti?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- De nekik nem volt 8 évük ismerni egymást előtte. – jutatta
eszébe Jared. – És az is csoda, hogy egyáltalán összejöttetek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jól van na! Mi nem akartunk olyan nyálasak lenni, mint ti!
– húzta fel az orrát Hays. Eugene viszont pimaszul elmosolyodott és átkarolta a
barátnőjét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mi is ilyenek vagyunk Hays, csak mi ezt nem nyilvánosan
csináljuk! – Hays ledobta a karját a válláról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem is igaz! – de pirosodó arca elárulta őt. Mi csak jól
kiröhögtük őket, míg ők megint szakítottak és majd újra összejöttek, amikor
Eugene megígért neki valamit, amit csak Hayley értett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Beszélgettünk és próbáltam belőlük kicsikarni pár hírt. Ők is
értesültek arról, hogy Mira megszökött az internátusból, de senki sem tudja merre
mehetett. Utána próbáltunk valami vidám témáról beszélni, de nem nagyon
sikerült így Emma próbált az új szerelmeiről áradozni. Valami k-pop banda volt,
és eléggé jónak tűntek. A zenéik is jó volt és a srácok se néztek ki rosszul.
Lehet utánuk nézek még, ha nem mennek ki a fejemből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Valamikor egy vita közepette rezgett a mobilom, mert Jev
hajlandó volt válaszolni a sms-emre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Csak forgatva a szemem nyomtam a hívás gombra és kicsit
elvonultam a zajtól. Meg is lepődtem, hogy egyáltalán hajlandó volt felvenni. –
Meddig szeretnéd rajtam kitölteni a dühödet és duzzogni? Csak mert én jobban
csinálom. – szóltam bele köszönés nélkül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem duzzogok. – kezdett bele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Á dehogy! – ültem le az étkező asztalhoz. – Én meg
természetesen szőke vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szexi lennél. – mondta minden gúny nélkül. Oké Jev, velem
ne oszd meg a fantáziádat!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szétvertétek egymást, miután elmentem? – érdeklődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem, de szerettük volna. – válaszolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És lecsendesedett a dráma már nálatok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Fogalmam sincs. – felelte nem törődöm stílusban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Legalább a húgoddal egy helyre kötöttek ki?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem, ő Linékhez ment.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És Allyvel, miután majdnem feltépte az aszfaltot a
kocsival?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Gőzöm sincsen hol van. – de ahogy hallottam nem is
érdekelte. – Valószínűleg ha látna a torkomat is kivájta volna. De nem
különösebben érdekel, hogy mi van vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És meddig szívod majd Nick vérét a nyavalygásoddal?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Arra én is kíváncsi vagyok! – üvöltött bele a mobilba az
említett. Úgy tűnik hallott ő is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem is nyavalygok te pöcs! – hallottam, ahogy megüti
valahol Nicket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Rosszabb vagy mint egy menstruáló tinédzser! – válaszolta
Nick. – És örülnék ha végre nem fagyoskodnánk itt, mert ha rajtad múlik
lefagynak a heréim és majd akarattal nem fogom kívánni a nőket. Miattad!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jaj menj már anyámba! – rendezte le Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem tudom hol vagy, de hagyd ott Nicket. – javasoltam. –
Jót tenne neki ha nem csak az alsó felét hanem az agyát használná.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nagyon vicces Carter! – röhögött szarkasztikusan Nick. –
Jev muszáj Faszomisztánig gyalogolnunk?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mi bajod van? Mondhattad volna, hogy nem jössz, de beleegyeztél.
Most már ne panaszkodj!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Fene tudta, hogy lerobban a busz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Te nem akartad anyád kocsiját a kezembe adni. Akkor nem
kéne gyalogolnunk az isten háta mögött. – veszekedtek. Eléggé durván. De bennem
csak akkor fogalmazódott meg a kérdés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jev… Te hol a faszomban vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jaj hát itt a két város közötti úton. – úgy válaszolt,
mintha teljesen normális lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És mi a faszomnak vagytok ott? Gyalog? – ez teljesen
megbolondult… És én még azt hittem én csinálok full hülyeségeket. Az órára
néztem. Vagy 4 óra lehetett. Eléggé közel volt, hogy besötétedjen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mert át akartunk menni a szomszédba a többiekhez, de
lerobbant a busz. Mi meg lusták voltunk megvárni a következőt. – arcomat
kezembe temettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Van neked fogalmad róla milyen veszélyes egyedül egy alig
járt úton sétálgatni? – mert nekem van te hülye…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Most mit vagy ki akadva? – háborodott fel. Annyira ki volt
akadva, hogy mindent magára vett. – Ebben a szaros városban amúgy sem történi
semmi. – ááá nem csak szerintem így is annyi minden történt, hogy teljesen
felforgattam az életed.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Melyik busszal mentetek? – Nick beüvöltötte, én pedig
fejben már gondolkoztam, hogy merre is megy az a busz. – Csak ne menjetek
messzire!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Miért? – kérdezte Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Csatlakozhatok a gang-etekhez a délutánra? – érdeklődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Felőlem. – válaszolta helyette Nick. Letettem és
kigugliztam a busz útvonalát, hogy biztosra menjek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mit történt? – kérdezte Hayley, szóval ők már abba hagyták
a veszekedést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Az én hülye „barátom” kisétált egyedül a város szélére. –
jelentettem be és felsiettem a szobámba pár cuccot összeszedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem tudja, hogy ott a legtöbb démon ilyenkor este? –
értetlenkedett Hays.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ugye tudod, hogy nem védelmező? – vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Attól még tudhatná. – mondta orrát felhúzva Hays.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Majd megosztom vele. – bólintottam. – Szerintem menjetek
haza. Nem hiszem, hogy egy hamar visszajövök jogsi hiányát tekintve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Viccelsz? Veled megyünk! – jelentette be Eugene.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem lesz semmi baj! – rejtettem el a késeket a zsebemben és
a pólóm alatt lévő szíjakba. Felvettem a dzsekimet és abba is rejtettem el pár
nagyobb fegyvert. Tudjátok a biztonság kedvéért. – Megoldom egyedül is. Ahogy
eddig is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ki tudja, lehet megtámadják. – próbálkozott Jared is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Elég tökös ő ahhoz, hogy tudja hogyan kell viselkedni, ha
megtámadják. – jutott eszembe, amikor az őrző megtámadott minket.
Elmosolyodtam, hogy hogyan ütötte le.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hirtelen hangos dörömbölés hallatszott az ajtón. Mind
támadásra készen voltunk. Lassan sétáltam az ajtóhoz, kezem pedig a tőröm
markolatára ugrott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Engedj be te töketlen balfék! – ismertem fel Jason hangját.
Összeráncoltam a homlokom. Kinyitottam az ajtót ő pedig engem félre lökve
benyomult a házba. Eugene már elő is rántotta fegyverét és rá akart támadni
Jasonre. Aki persze vissza kézből kicsavarta a kardot a kezéből és lökve rajta
a támadni készüli Hayleyre dobta, így azok elterültek. Majd amikor Jared akart
ráugrani (ami sikerült is neki), akkor simán lekapta magáról és az épp
feltápászkodó párosra dobta. Emma pedig már meg se próbált támadni, hanem
inkább a pasija és a barátaink feltámasztásán ügyeskedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Jason felém fordult. – Hol van Conor? – kérdezte. Eléggé
eszelős volt a tekintete.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Honnan tudjam? – vontam vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Kint áll a kocsija. Biztos, hogy itt van már! – vitatkozott
velem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Én még nem találkoztam vele. De egyáltalán te mit keresel
itt? – vontam kérdőre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Carter te ismered ezt? – kérdezte Hayley még a földön
ücsörögve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Inkább Conor, mint én. – legyintettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Akkor hova ment? – fosott ránk Jason. Meg arra, hogy a
tesómhoz hasonló laza mozdulatokkal hajította le a barátaimat magáról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Honnan tudjam? – emeltem égnek a kezem. – Nem mondta. Csak
azt, hogy dolga van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Az a faszfej akkor nincs itt amikor még szükség is lenne
rá… - morogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Miért mi történt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Titkos véd… - félbeszakítottam a hülye mondatát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szigorúan titkosított védelmező forrásokat, nem osztanak
meg tanoncokkal. – forgattam meg a szemem. – Szerinted nem hallottam már eleget
ezt? Ha nem mondod el, akkor itt az ajtó kívül tágasabb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ugyanolyan hisztis vagy mint ő... – kezdett tárcsázni
valakit, aki feltevéseim szerint a bátyám lehetett. – Te meg hol a faszomba
vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nyílni kezdett az ajtó. – Már itthon. – ismertem fel Conor
hangját. Jason kinyomta és Conorhoz lépett a mobiljával a kezében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nagy gázban vagyunk! – mutatott valamit a képernyőn.
Conornak elkerekedett a szeme.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És erről előbb nem tudtál szólni? – ment be a szobájába és
kihozott valamit. Oké egy táskányi valamit, amiről volt sejtésünk. – Mondjuk
mielőtt ide is érnek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mi történt? – kérdeztem Conort.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Semmi! – legyintett a bátyám. Persze én meg egy krumpli
vagyok. – Te itthon maradsz! – utasított engem, majd a többiekre nézett. – Ti pedig
az alsó járatokon visszahúztok az internátusba! Úgy most! Gyerünk! – tessékelte
ki őket és ahhoz a titkos járatokhoz vezette őket. Minden városban van ilyen,
ahol van internátus. Általában 5 mérföldes körzetben vezetnek alagutak a megőrző
helységre, az internátusok alatt. Ahol egy portál van, ha esetlegesen végleges
kimenekítésre van szükség.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ally hol van? – állította meg Conort. Conor vonakodva
nézett Jasonre. – Akkor annyit mondj meg, hogy kurvára nincs az erdő közelébe!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nincs. – bólintott Conor. – Ha pedig a szülei elmentek a
házból, akkor valószínűleg haza megy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Rendben. – nyugodott meg Jason.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Zárkózz be! – kérte Conor. – Majd este jövök. – köszönt el
tőlem, és mindketten elhagyták a házat és az erdő felé rohantak egy rakatnyi
fegyverrel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Lószart fogok itthon ülni. – zártam be magam mögött az
ajtót miután egy táskát is hoztam fegyverekkel (jobb félni mint megijedni).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Fogtam és az első buszra ültem, ami kivitt a városból, és
leszálltam ott, ahol Jevéket kitette. Valóban nem mentek messzire, hanem
megvártak engem. Vagy 500 méterre lehettek a megállótól.</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Jev:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Nos Carter valóban komolyan
gondolta hogy idejön, egy 20 percen belül itt is termett, és már azt hittem
kezdi a lebaszását, de nem tette. Nick javaslatával értett egyet, hogyha már
eddig eljöttünk legalább csináljunk valamit, így elindultunk a város felé,
ahogy eredetileg terveztük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Nicket felhívta az anyja, hogy
mégis hol a fenében vagyunk, így ő kicsit előre sietett, hogy lereagálja az
anyját, aki épp miattam bassza le, mert jó barát volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Hogy őszinte legyek semmi okom nem
volt a városba menni. Igazából csak a lehető legtávolabb akartam lenni
mindentől ami a városba köt. És ilyenkor jönne a kérdés, hogy Nicket minek
hoztam? Mert ő nem köt ide. Mert bárhova eljönne velem és én is vele, ezért nem
kötöm az otthonomhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Carter viszont… Szinte egy szót se
szólt, amióta megérkezett, csak csendben sétált mellettem, próbálva nem
megfagyni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Miért nem maradtál otthon? –
kérdeztem tőle, hogy megtörjem a csendet, amire annyira élveztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mert unatkoztam. – vont vállat.
Tudtam, hogy hazudott. Hallottam a barátainak a hangját a háttérben, amikor
felhívott. Gondoltam áthívta magához őket, amikor hazament.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Conor nem lesz mérges? – fújtam
ki a levegőt és figyeltem ahogy leheletem milyen nyomot hagy a levegőben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Azt se tudja, hogy itt vagyok! –
vonta meg megint a vállát. Annyira aranyos volt, hogy orráig felhúzta a sálját
és ahogy enyhén hullámosodó haja keretezte az arcát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Haza kéne menned! – javasoltam,
Nick még mindig az anyjával beszélhetett. Távolról teljesen úgy nézett ki,
mintha nyugodtabb lenne a helyzet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Neked is. – válaszolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- De én megleszek egyedül is. –
most rajtam volt a sor, hogy a vállamat rántsam. – Hozzászoktam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Akkor Nick micsoda? Krumpli? –
nevetni támadt volna kedvem a hasonlaton. Legalábbis normális esetben ezt
tettem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ő akart velem jönni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Akkor ne mond azt, hogy egyedül
vagy! – akadékoskodott velem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Most ez a bajod? – vontam fel a
szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- A durcázásod a bajom! –
háborodott fel. – Előadod a nagy halált, közben te okoztad magadnak ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mégis miről beszélsz? – kerekedett
el a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Te hívtad meg a keresztanyádat.
Tudnod kellett, hogy ki fogják nyírni egymást. Láttam az arcodon. Úgy álltál
ott, mintha meg se lepődnél! – vágta a fejemhez az eseményeket. – Utána pedig
mint valami hisztis gyáva fogtad magad és elrohantál. Aztán most mérges vagy a
családodra, közben te okoztad a problémát magadnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem rájuk vagyok mérges! –
szóltam közbe. – Tudtam, hogy veszekedés lesz a vége. Már az elején tudtam,
hogy így lesz. De valahol azt hittem másképp lesz. – halkultam el mondatom
végére. – Azt hittem valami csoda folytán másképp alakulnak a dolgok. De nem
így lett… - csak várt, hogy folytassam. – Magamra vagyok mérges, amiért nem
tudtam gondolkozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem az a megoldás, hogy
elrohansz, ezzel valószínűleg a szívrohamot hozva anyádra. – korholt tovább. –
Lehet hogy a család, idegesítő és kiakasztó, de mindig a családod marad. Nem
tudsz mit tenni, csak szeretni őket úgy ahogy vannak. – hitetlenkedve néztem
rá. – Nem mintha tudnám milyen ha ekkora az ember családja, de tudom hogy hiába
veszekszünk a családunkkal ugyanúgy aggódni fognak értünk és szeretni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Menj el valami filozófusnak! –
oldottam a feszültséget, erre csak oldalba vágott. De mosolygott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Érted mire gondolok, nem? –
kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- De. – bólintottam. Átkaroltam és
magamhoz húztam. Egy csókot nyomtam a feje búbjára. – Köszönöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hát most már van mit! –
horkantotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Akkor látom már nincs fasírt. –
tért vissza hozzánk Nick.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nálatok sincs? – kérdeztem.
Megrázta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- De azt mondta készüljek, hogy
kinyír ha haza értem. – nevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Bocsi. – húztam a számat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Semmi gond haver! – vigyorgott
tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Haza kéne mennünk! – javasolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Egyetértek. – válaszolta Carter.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Na végre! Carter nem tudom hogy
csináltad de taníts meg! – sóhajtott fel Nick. Carter vele együtt kezdett
nevetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Az úton egy fényt láttam, amire
egy percre azt hittem hogy a vissza fele tartó busz. De csak egy autó volt. Eléggé
siethetett a csávó, mert nagyon gyorsan ment. Már vártam, hogy elszáguldjon
mellettünk, de az autó kitért a szalagkorlát felé, és egyenesen minket vett
irányba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Minden olyan gyorsan történt.
Carter megragadta a pólómat, majd nekem dőlve átlökött a szalagkorláton
mindhármunkat. Lebukfenceztünk a dombon és szerintem beütöttem a fejem
valamibe, mert borzasztóan fájt. A domb alján a bokrokban értünk földet.
Felpislogtam és a földön fekvő Nick-et találtam közöttünk pedig Carter feküdt.
A dombtetőre néztem, ahol a kocsi állt. Feltörte a szalagkorlátot, és a fél
orra kilógott. Az illető kiszállt és lenézett ránk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Carterre néztem. Magam felé
fordítottam a fejét és láttam, hogy a homlokából egy kis csíkban szivárog a
vér. Gyorsan pulzust ellenőriztem és felsóhajtottam, amikor éreztem, hogy még
erősen lüktet a vér a nyakában. Csak eszméletlen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nick jól vagy? – kérdeztem.
Felemelte fejét és nyöszörögve bólintott. – Carter nincs eszméleténél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Hirtelen hangosan felbőgött a
járdán álló kocsinak a motorja. Odakaptuk a tekintetünk. Ez minket vett célba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Carterért nyúltam, de Nickhez volt
közelebb, így gyorsan magához húzta és odébb gurult vele ahogyan én is tettem
csak a másik irányban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">A kocsi elszáguldott mellettünk
egyenesen a bokrok után következő fasorba. Egészen addig ment míg orral bele
nem hajtott egy fába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mi a fasz…? – suttogtam magam elé.
A sofőr a kormánynak dőlt. Hirtelen egy hatalmas roppanást hallottunk, a lány
pedig felkapta a fejét. Farkas szemet néztem vörös szemeivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Fuss! – szóltam oda Nicknek, aki
kezében Carterrel feltápászkodott a földről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mi? – értetlenül meredt rám. A
lány elkezdte rángatni az ajtót vérmes tekintetét rajtam hagyva.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Csak fuss már az isten
szerelmére! – rántottam rajta és felrohantam a dombon. Carter még mindig nem
tért magához, csak ernyedten feküdt Nick kezei közt. Rohantunk pár méterig,
majd átvettem tőle, de a hátamra kaptam, hogy könnyebben mozoghassunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Conor:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Épp a maradék kicsi démonokat öltünk Jason-nel és Allyvel.
Egy vonyítás szerű sikolyt hallottam a távolban, de azt hittem az a démon volt,
amit Jason épp leszúrt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ally megfagyott a mozdulatában és az erdő egyik irányába kapta
a tekintetét. Egy laza mozdulattal vágta le a démont, ami épp neki ugrott. Meg
se rendítette onnan. Láttam a száján, hogy valamit motyog, de nem tudtam
leolvasni, de valami rövidet. Talán egy szótagot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Csak egy pillanatra fordultam el, és már ott sem volt. Mintha
ott se lett volna. Pislogtam kettőt, majd próbáltam megérezni az Ankh-ommal, de
túlságosan el voltam foglalva és a démonok is beárnyékolták.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ally hol van? – szóltam Jason-nek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mi? – nézett körbe. – Az előbb még itt volt! – szúrt le egy
másik démont.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jason! – ismertem fel egy női hangot. Cassie ugrott le az
egyik fáról Elenával a nyomában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ti mit kerestek itt? – néztünk összezavarodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hol van Ally? – néztek ránk lihegve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Az előbb még itt volt! – mondta Jason. Már nem voltak olyan
sokan talán 3-an, de azok már menekülni próbáltak. Elena kettőbe egy
dobócsillagot állított, míg Cassie gyorsan leszúrta a harmadikat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mi a baj Cass? – nézett aggódva a lányra Jason.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A rendőrség… - lihegte. – Egy lány…két képpel járta a város…
az ő képével… és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És? – ráncoltam a homlokom. – Még mi se tudjuk megtalálni! –
hazudtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Deh… - vett mély levegőt, de nagyon ki volt fulladva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jev képe volt a másik. – fejezte be Elena.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Carter! – jutott eszembe a húgom. Azonnal elővettem a
mobilom és tárcsázni kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Most nem érünk az otthontunyuló húgoddal foglalkozni! –
mondta Jason. – Allyt valaki így akarja becserkészni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Említs egy helyzetet, amikor hallgatott rám a húgom, hogy
otthon marad! – morogtam. Nem vette fel, így hívtam még egyszer, de megint nem
vette fel. Hayley volt a következő akit hívtam. Nyugi Conor. Lehet csak nincs
nála a mobilja. Vagy zuhanyozik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Igen? – szólalt bele Hays.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hol van Carter?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Otthon, nem? – játszotta az ártatlant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Patt helyzet van, szóval…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Elment megkeresni Jevet. – köpött Hayley. – Úgy tudom át
akartak menni a szomszédos városba csak lerobbant a busz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A faszom! – tettem le és elkezdtem lenyomozni Carter
mobilját, míg elindultam az egyik irányba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Te hova mész? – nézett rám Cassie. – Ennyit a nagy Conor „szeretetéről”.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ahol a húgom van, ott van Jev is, te elmeháborodott nyanya!
– szóltam be, már nagyjából bemérte az irányt a telefon. – És ha Jev meg van
ott van Ally is!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Honnan veszed?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hol máshol lenne?<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/05/94-resz-nonalkohol-mamorban.html" target="_blank"><<94. rész</a></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/06/96-resz-hibrid-fajdalom.html" target="_blank">96. rész>></a></span></div>
</div>
</div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-38077014667768469272016-05-24T17:09:00.000+02:002016-05-24T17:09:03.154+02:00Na most akkor mi van?Szóval... Mint a cím is írja... Nos hogy pontos legyek nekem gőzöm sincs hogy mi van?<br />
Utólag is elnézést a vasárnapi kirohanásom miatt, van amikor eléggé elvesztem a fejem :D Oké ez gyakran megtörtént.<br />
<br />
De a lényeg, hogy elméletben (legalábbis én így diagnosztizáltam magam), már jól vagyok. Vasárnap óta meg volt a magam mentális leroncsolása ma reggel és a azóta már egy szülinapon is túl vagyok (the more you know XD), de asszem jól vagyok. A kezembe nyomtak egy csomó csokit, meg a rég elveszett gyermekem Pudingot a téglát (igen kajakra van egy téglám, akinek Puding a neve), így már jobb kedvem van.<br />
<br />
A részekkel kapcsolatban... Hát ott kezdődik a fingom nincs rész. Szóval amikor Ashley-vel írtam könnyebb volt, mert ha ő nem írt én nyaggattam, ha én nem akkor ő engem. De amióta nem írunk, eléggé nehéz mert lennének emberek akik nyaggatnak, csak nem ezzel.... (a drága nővérem és a húgom elárultak :"D) És hát van nekem egy másik problémám is... Kiszáradtam... Nem mintha az ihletem nem ment volna el már milliószor, de most nagyon a nagy kihagyás miatt. Meg a könyvkiadásos dolgomon is most erősen dolgozok, mert Kukorka a The Guardion-ön még sok már félkész munkát ír....<br />
<br />
Szóval annyi haladékot kérek, míg megpróbálom valahogy vissza szívni magam a sztoriba, mert azt se tudom hogy merre hány méter. Amíg megpróbálom ezt addig mindenki visszarázódhat a sztoriba és ígérem lesz Senki emlékei 3 csak még nem tudtam olyan hosszúra megírni amilyenre akartam és azt se tudom kinek a szemszögéből legyen (de már van egy baby Conor-unk előre spoilerezek ^^). Szóval majd valamikor amikor nem lesznek annyira érdekes részek akkor kiteszem, meg több Kimaradt jeleneteket is akarok (csak mivel mindig minden szart beleírok a ti szórakoztatásotokra így nehéz keresni egyet XD).<br />
<br />
Tehát megint elnézést, amiért kiborultam vasárnap nem terveztem ennyire genyára a megnyílvánulásomat. De lehet csak kapuzárási pánikom volt (mert már belekerültem abba a korba, hogy fél úton vagyok a klimax és a házasság felé XD oké talán egy évvel idősebb), mert öregszem.<br />
<br />
Viszont mint tudjátok én szívesen várom a kommenteket visszajelzéseket. Nem harapok ígérem :3 Lehet borzalmasan ki tudok akadni néha a semmin is, de nagyon cuki vagyok és imádom a szóvicceket! ^^ (Lehet túl erősen próbálkozom? :"DD Igen szerintem is! XD) Higgyétek el nekem, egyetlen kis kommenttel is feldobjátok a napomat sőt az egész hetemet, mert én a legapróbb dolgoknak örülök. Oké kezdek túl nyálas lenni, nem illik a sötét lelkemhez lépjünk is tovább még a végén azt hiszik érzéseim is vannak.<br />
<br />
És a legutoljára tartogattam a fő dolgot. Roozy G csak annyit tudok válaszolni hogy köszönöm. Tényleg jól esik, el nem tudom mondani mennyire szomorú voltam ma és erre haza jönni volt a legjobb. Nem könnyű úgy vezetni közel 3 évig egy blogot, egy történetet ami már a lelked része, hogy nem kapsz rá választ. Bár már úgy vagyok vele, hogy nem várom. Ha örömet tudok okozni valakinek azzal ha írok, ha lenyűgözi vagy netalántán megnevettetik a béna vicceim amiket a szereplőimen keresztül közlök, akkor nekem az bőven elég. És nem csak neked, hanem a barátaidnak is köszönöm, hogy olvassátok és tetszik nektek. Eléggé szentimentális és lelki okai vannak (legalábbis pszichológusom állítása szerint), amiért nekem egy ilyen kicsi dolog is a világot jelenti. Én sem akarom abba hagyni a blogot, mert nekem fájna, ha nem írhatnám Ally és Conor, hogy szívja egymás vérét, és Carter és Jev hogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ha nem lökhetném az embereknek a borzalmas vicceimet, de leginkább ahogyan a világot látom. És az fájna, hogy nem írhatnék nektek. Tudom milyen, amikor egy kedvenc történeted a semmi közepén abba marad, mert én is moly vagyok nyugi :), és mindig megfogadtam magamnak, hogy ilyen nem akarok lenni, szóval most elhatároztam. Hatalmas ötlet börzét fogok tartani, és majd igyekszem írni sokat, hogy visszatérhessek hogy minden héten új rész ^^!<br />
<br />
Egy kicsit a végére érzelgőssé váltam, de én ilyen ingadozó személyiség vagyok XD ezért kell szeretni ^^ Szóval majd igyekszem és tényleg vége lesz lassan az évnek, ami azt jelenti csak 3 héten keresztül kell elviselnem azokat a szörnyeket, amiket tanárok csúfolnak mások, aztán kiskutyázok, nyaralok és full lazi lesz az élet XD Remélem már mindenki túl van minden dogán/vizsgán/nehéz időszakon (hüpp hüpp jövőre érettségi :""C), és mindenki happy még ha depi is van ^^<br />
<br />
Sziasztoooooook :D és majd igyekszem eskü de most már komolyan >.<<br />
<br />
Ui.: Ha valakinek van valami nagyon epic zenéje amit a fenti lejátszási listába kéne tenni az szóljon már, mert nekem csak k-pop számokkal van tele újabban a fejem és azt lehet nem mindenki szereti (bár eddig senki sem panaszkodott a metál zenéim miatt XD) Na már befejeztem itt sem vagyok :DMenta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-60045322260673948932016-05-22T16:30:00.000+02:002016-05-29T20:31:54.307+02:0094. rész - A (non)alkohol-mámorban<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><b>Nem nagyon írtam, és mint láthatjátok egy hónapja nem posztoltam... Nem szeretném abba hagyni a blogot de nem látom nagyon értelmét folytatni 2 év után hogy úgy érzem mintha a falnak írnék. Lehet hogy gonosz vagyok most azzal a pár emberrel akiknek tényleg tetszenek (ha olvassa valaki) a részek és várják az újat... Próbálok írni majd ha lesz időm, de nagyon nincs kedvem... Én csak úgy szeretek írni ha tudom valaki várja, mert tetszik neki, ha pedig nem látom nem nagyon van kedvem folytatni... Szóval ha valaki TÉNYLEG olvassa akkor nem tudom valahogy jelezzen vagy küldje az égi sugárzást mert így semmi kedvem nincs, főleg nem úgy hogy nekem is plusz idő mert az életem közel 3 évének a háromnegyedét ennek a blognak a történetével töltöttem és alakítottam hogy tökéletes legyen. Lehet csak én eresztem itt ki a dühömet mert durva a suli és én meg öregszem és utálom a születésnapom, de az igazságot adtam át....</b></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Jason: (Csak mert Kukorka végre erre várt! ^-^)</span><br />
<span style="background-color: white;">Ó hogy Alison Jane Montgomery
verjelek a fél halálodra egyszer!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Hogy a picsába dőlhettem be
„véletlen” kártyának? Tudnom kellett
volna, hogy hazudik. Már megint. Megígérte ha talál valamit, akkor szólni fog.
Most meg ki fog nyírni engem az első adandó alkalommal, mert én is hazudtam
neki. Most nem fogom vele közölni rögtön a szakítása és az összetörése után,
hogy: Ja amúgy az exed a legjobb haverom és bármikor fel tudom hívni neked!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mielőtt neki láttam volna annak,
hogy feltúrom a várost a fogadott húgom után, még útba ejtettem egy a városhoz
nagyon közeli motelt (senki nincs pénze arra, hogy egy fancy hotelbe menjen,
mint Cassie).</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor jutott eszembe már megint.
Az a fej amikor meglátott. Aztán az amit mondott még jobban fejbe vágott. Talán
le tudnám koptatni, ha eljátszanám, hogy valóban Ally után teperek. De az biztos,
hogy soha nem bocsájtaná meg, és ott akarna véget vetni az életemnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Száz százalékosan biztos vagyok,
hogy jobb és boldogabb életet tudnék biztosítani Allynek, de soha nem hajtanék
rá. Szó szerint láttam, amikor először kakilt bilibe és azóta ismerem, ami elég
régen volt már. Mondanám, hogy még a típusom is, de az előző mondatom
indokolja, hogy miért nem az. Sokáig azt gondoltam tiniként, hogy valóban
szerelmes vagyok belé, de amint védelmező lett rájöttem, hogy azért mert
mindennél jobban féltem őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Viszont nem egy kisbaba, akit meg
kell menteni állandóan, mint amilyennek Cassie és Conor hiszi. Sokkal szarabb
dolgokon is túl esett (nos inkább estünk), mint a szakítás vagy a családtag
elvesztése. (Bár az igaz, hogy a poklok pokla volt az amikor a nagyija
meghalt.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Visszatérve Conorra. Még ki kell
találnom, hogyan érem hogy álljon tovább vagy kerülje el Allyt. Szemétnek
hangzik figyelembe véve Ally érzelemeit, amik valószínűleg azóta sem változtak,
de komolyan Ally érdekében teszem. Ha megint beleesne a csapdába ugyanúgy
pofára esne, mint először. Conornak egyszer újra tovább kell majd állnia, és
Conornak van annyi maradék esze, hogy ne vigye magával az érzéseitől
függetlenül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Carter viszont meglepett. Nem
eltekintve attól, hogy elég kis dögös csaj cseperedett belőle, a nyelvét biztos
valamelyik nagyszájú ősétől örökölte, mint akitől Conor is. Az nem volt meglepő,
hogy Jev (aki basszus szintúgy felnőtt, már magasabb mint Ally elhiszitek ezt?)
azonnal bele is esett. Viszont az igen, hogy Carter pedig összejött vele. Az
biztos, hogy Conor megbolondulhatott vagy tényleg klimaxolni kezdett, hogy ezt
egyáltalán engedte. A másik hogy Jev nem tudom mivel varázsolta el a Lane lány
fejét, de nagyon jól mehetett neki. Ez valami vonás náluk. Biztos valami
DiLaurents dolog, vagy lehet inkább Wood, mert a nagyanyjuk nagyon értett az
elbűvöléshez.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">Az első hely ahol kerestem az az
összes létező hely, ahol nagy mennyiségben alkoholt is árulnak. De miután
kilőttem azokat a kocsiját kezdtem el keresni. Miután azt megtaláltam egy fa
eldugott árnyékában azon a területen kezdtem el keresgélni, de egy bő óra után
se találtam meg 500 méteres körzetben.</span><br />
<span style="background-color: white; text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Lábamat lógatva dőltem neki a
hideg fémoszlopnak. Ugyanis a két város határán lévő tévétornyon ültem. Épp
azon a szinten kapcsolódtak a drótok a toronyhoz, én pedig a picivel fölötte
lévő vastagabb pilléren ültem. A kocsimat a városban hagytam leginkább azért,
ha Jason utánam jönne (amiben szinte biztos voltam), akkor megtévesszem. Nem
voltam túlságosan beszélős kedvemben. Nem volt elég az a borzalmas véletlen,
hogy Cassie és Conor majdnem megölték egymást. Aztán kiderült, hogy Jason és
Conor ismerik egymást. És hogy Jason éveken át hazudott erről a szememben, és minden segítséget amit kértem
tőle Conorral kapcsolatban megtagadta tekintve, hogy nem is ismeri. Aztán
persze megjelent életem értelme, akit legszívesebben az első csepp vízben ölném
meg, ami a kezembe kerül. Sophie. Az anyám… Annyi volt a szerencséje, hogy még
volt türelmem, mert tudtam hogy Jason és Conor ott van mellettem és ha
megpróbálnám kinyírni azzal leleplezve magam ők megállítanának. Ja és persze,
hogy az unokaöcsém elárult (amin már meg sem lepődök), azzal hogy idehívja azt
a nőt, akit a legjobban utálok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nem volt ennél szarabb napom,
komolyan? Ja bocs volt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Csak csendet akartam. És
lenyakalni azt a 2 üveg olcsó whisky-t amit vettem. Szarnak szar volt, de
legalább hasonló íze volt, mint az életemnek. És ezt az idilli momentumot azon
a büdös tévétorony tetején meg is kaptam. Senkit sem érdekelt kurvára, hogy én
ott ülök, valószínűleg fel sem tűnt, mert szellemport szórtam az Ankhomra így
nem is látnak. Különleges képességeimnek hála, még a nephilimek is alig vesznek
észre, kivéve ha engem keresnek, ami alapjáraton a mondénokra lenne igaz.
Viszont ki a faszomnak jutna eszébe a tévétorony tetején keresni engem. Még ha
keresnének is nagyon jó szögből kell rám látniuk, mert mindenhonnan takarnak az
oszlopok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Keseregtem az életemen már vagy
több órája, amikor ott ültem. Lassan már a 4 órához közelítettünk, én pedig az
önsajnálatomban be is nyakaltam, mindkét üveg whisky-t. Már én éreztem, hogy a
saját leheletem, hogy bűzlött mintha nyakon öntötte volna egy hordó alkohollal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felsóhajtva dőltem az oszlopnak
magam mögött. Abból a 3 liter italból még mindig nem éreztem semmit. Ahogy az
egész életem során soha. A szervezetem egyszerűen fel tudja dolgozni az
alkoholt. Olyan gyorsan, hogy meg se látszik rajtam, hogy lenyakaltam 3 liter
valamit. Persze a szagomat nem tünteti el, de egy tripla axelt simán lenyomok a
sáros földön is, úgy mintha józan lennék. Bár ha azt vesszük az is vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Bár egyszer lehetnék részeg. Tudom
hülye kérés, mert senki sem szeret részeg lenni, de én szeretnék az lenni. Csak
egyszer. Úgy ki akarom magam ütni, hogy 3 napig fel se ébredjek. Addig akarok
inni, míg el nem ájulok és nem ébredek fel következő hét vasárnap délig. Talán
tiniként még hatott rám az alkohol valamilyen szinten, mert nem annyira jöttek
elő a képességeim. Viszont amint Jeveviel a szárnyai alá fogadott, hogy
tanítani kezd, hogy jobb legyek ez véglegesen megszűnt. Emlékszem amikor a
nagyi meghalt miután kiöldöklöttem magam, egy nívós alkohol gyárban kuporogtam.
Vagyis inkább a raktárukban. Megittam egy karton vörösbort, egy rekesz sört és
8 üveg 2 literes üveget az ország leghíresebb whisky-éből. És a vodkával már
nem is baszakodtam az üvegek kinyitásával, hanem abból a 10 literes hordóból
ittam meg, ami arra várt, hogy bepalackozzák.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Leszámítva a szagomat, mikor
beállítottam Jasonhöz egy cseppet sem látszott rajtam, hogy ittam. Lehet ő azt
hitte, hogy be vagyok állva, mert annyira sírtam, de én nem éreztem semmit. Nem
fájt semmim, egy kicsit sem szédültem és a pupillám is azért volt kitágulva,
mert végig sétáltam a kurva sötétben 7 órát, mire Jason kivilágított házába
értem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Furcsa nem? A legnagyobb
alkoholista a földön nem érzékeny az alkoholra (semmilyen szinten). Bekaptam
egy rágót, ha netalántán úgy döntök, hogy emberek közé megyek, ne hívják rám a
járványügyiseket a szagom miatt. Ami lassan erősebb lehetett volna, mint a pestis.
Így úgy döntöttem, hogy 1 helyett még 5-tel ajándékozom meg a számat hátha
elfedi a szagomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mikor épp nagyba a rágómonstrumon
csámcsogtam, valamit érezni kezdtem. Azt hittem azért remeg a torony, mert
lerúgtam az egyik üveg whisky-t és félúton eltört az egyik rúdban. De valami
más miatt. Az Ankhomba beletért a bizsergető érzés, ami pontosan a lábáról
jött. Magam mögé néztem, de nem láttam senkit. Lenéztem de ott se volt senki.
Egy kocsi se láttam sehol. Az illető gyorsan mozgott, de nem olyan gyorsan,
mint egy alvilági. Felém tartott. A hátamra kaptam a hátizsákom, hogy kevesebb
dolog miatt aggódjak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Hátat fordítottam neki és mikor
legkevésbé számított rá, akkor vetettem rá magam. Elterültünk egy jóval
szélesebb pilléren, én pedig egy kést szegeztem az illető torkának, míg a
csípőjén ültem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te most szopatsz engem? –
emeltem el a tőrt Conor nyakától. Felemelte a fejét és rám nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez már ilyen szokás, hogy oda
ülsz? – mutatott a helyre ahol ültem. Nos nem kicsit, oké nagyon az ágyékán
ültem. Hátrébb csúsztam és a magam mögött lévő oszlopban felhúztam magam, és
Conor is így tett. Én viszont nem álltam le vele cseverészni, hanem az egyik
rúdban megkapaszkodva tovább lendültem és azon gondolkoztam milyen új
búvóhelyet keressek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hova hova? – kapott el
derekamnál fogva hátulról. Az oszlopnak nyomott és derekamnál fogva ott is
tartott. Önelégült vigyora az arcára fagyott, ahogy végig mért. – Sajnos elkaptalak,
leszel te a hunyó? – vonogatta a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jaj kopj le rólam! – próbáltam szabadulni,
de nem engedett. Testével igyekezett rám nehezedni, hogy még véletlenül se
szökjek meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudod, mit gondolok a
hisztijeidről. – mért végig, mintha még mindig együtt lennénk. Hogy mer
egyáltalán kérdőre vonni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miért is érdekel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azért mert itt van az anyád! –
szembesített vele megint. – Nem beszélve arról, hogy mint kiderült baráti köröd
idetáborozott miattad. És tudom, hogy legszívesebben kiherélnéd Jevet és azzal
fojtanád meg, de be kell fejezned!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És... – de megint
félbeszakított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudod, hogy Jason téged keres? –
vonta fel a szemöldökét. – És Elena és Lissa is így tesz, Cassie pedig
marcangolja magát. Clare kiakadt, hogy tényleg nem mész vissza miatta. A
Townsondok pedig üvöltözve anyáddal egy jót leléptek idegességükben! – mesélte.
– Még így sem érdekel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kit érdekelnek?! – fordítottam el
a tekintetem. – Mind a szemembe hazudnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mintha te nem ezt tennéd velük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Most azért jöttél, hogy
baszogass te is, mint anyám vagy valami mást is akartál? – löktem meg
felháborodva, de mintha meg se mozdult volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak azt, hogy bírd ki amíg itt
vannak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egyáltalán miért szívnék egy
levegőt olyanokkal, akik a szemembe hazudnak? – horkantottam fel. Cassien
egyáltalán nem látszódott, hogy meg lenne lepődve anyámon. Aztán Jason is
évekig a szemembe hazudott rólad. És te se mondtál erről semmit!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mégis honnan tudhattam volna? –
engedett a szorításomon. – Soha nem mondott rólad semmit. Azt mondta, hogy van
egy lány gyerekkori barátja, akivel jóban van, de soha nem mondott nevet. Még
leírást sem. Én meg minek érdeklődjek? Mind kettőnknek volt elég baja. –
felsóhajtott. – Én se mondtam rólad semmit. Ha azt vesszük rajtam kívül senki
sem tudott arról ami volt köztünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De viszont ő tudott rólad! –
feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Vettem észre, mert vajon a
szöszi fúria miért akarná letépni a tökeimet. – forgatta meg a szemét. –
Jasonnel együtt persze. Az áruló ördögfióka. – morogta bajsza alatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor sem mondott semmit! –
duzzogtam tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te se említetted soha Jasont. –
vágott vissza. – Milliónyi alkalmad lett volna, de soha nem tetted. Hogy Jev
nevét miért nem említetted azt megértem, de Jasonről simán beszélhettél volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert semmi közöd nem volt
hozzá! - sikerült végre ellöknöm
magamtól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Neked sem hozzá! – ordította utánam,
mert elkezdtem lemászni a toronyról. Pillérről pillérre és rúdról rúdra
ugrabugráltam, míg egy magasabb fához nem értem, ahonnan a földre ugrottam.
Sajna viszont már Conor se volt az oszlopon így mikor fel akartam ugrani egy
másik fára valaki elkapta a lábamat. Viszont mielőtt leestem volna magammal
rántottam Conort is, aki egyenesen rám esett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mielőtt fel eszmélhettem volna,
Conor a csuklóimat lefogva támaszkodott meg a fejem mellett. Perverzen rám
mosolygott. – Pedig azt hittem te szeretsz felül lenni. – megforgattam a
szemem, de belül elismertem elég jó poén volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kivételesen hagyom, hogy te
irányíts! – szálltam be a játékába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Milyen ritka pillanatok! –
gondolkozott. – Szinte egyenlőek a lehetetlennel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szegény könyvelőkém ezt nem
tudod kiszámolni? – ráztam rosszallóan a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hé! – nyomtam meg erősebben
lábával az oldalam, amivel a kezeimet is fogva tartotta. – Nekem diplomám van
belőle, szóval ne szólj be! – mosolyodott el. Én se bírtam visszafogni magam,
muszáj voltam elmosolyodni. Csak a gondolat is, hogy Conor abban a fekete
talárban és kalapban kimagaslik és átveszi a diplomáját. Viszont a szomorú
érzet azonnal belém rúgott. Mert biztos voltam, hogy csak évekkel később tudta
letenni és akkor is csak levelezőn, valami védelmező portálon keresztül. – Mi az?
– kérdezte valószínűleg az elkomorodott arcomat látva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Semmi. – ráztam meg a fejem és
mosolyt erőltettem az arcomra miatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ne rágódj anyádon! – gondolom
ezzel keverte össze. Ebben a hitben akartam meghagyni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt se tudom miért segítesz
nekem! – sóhajtottam, valahogy kiszabadítva a kezem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert te is segítettél nekem, és
már ideje lenne visszafizetnem. – vonta meg a vállát. Pedig azt hittem
egyenlítettünk, mert nem hagyott meghalni. – És mert tudom milyen a kapcsolatod
anyáddal. Álmodban durva sztorikat tudsz mesélni! - bólogatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kukkoló. – vágtam vállba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Amikor épp leütöttél, hogy ne
horkoljak akkor nem tudtam vissza aludni, mert dumáltál. – vont vállat. –
Magadat hibáztasd, mert beszélsz ne engem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor miért nem mentél vissza a
szobádba? – érdeklődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert nem akartam. – felelte hezitálás
nélkül. Azt hittem meg áll a szívem örömömben. Tudtam, hogy valami hiper szuper
szobája volt, szuper kényelmes cuccokkal. És mégis inkább ott maradt a dumáló
tini énemmel, a kicsi és kényelmetlen ágyon, minthogy kellemesen aludjon a
sajátjában. Nem tudom eldönteni, hogy
most sírjak vagy ugrándozzak. De mivel egyikre sem volt lehetőségem, így
kabátja gallérjánál fogva magamhoz rántottam. Elvesztette egyensúlyát és rám
esett, de baromira nem zavart. Arra foghatta, hogy véletlenül esett a számra,
miközben kicsit sem volt véletlen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mennyit ittál? – hajolt el tőlem
hirtelen, újra fejem mellett támaszkodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem eleget! – csúsztattam a
nyakára a kezem és felemelkedtem, hogy elérjem ajkait. Talán mégis van hatalma
az alkoholnak rajtam. Vagy csak Conor veszi el az eszem minden egyes
alkalommal, amikor meglátom. Azt hittem el fog lökni, de meglepetésemre
visszacsókolt. Sőt még a szájába is beengedett ezzel elmélyítve csókunkat. Fel
akart húzni, hogy az ölébe üljek, viszont a csípőm neki ütődött ez
érzékenyebbik részének így mindketten felnyögtünk, ami sajnos mindkettőnkbe
életet lehetelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Eltávolodtunk egymástól és egymás
szemébe néztünk. Teljesen ki volt tágulva a pupillája a vágytól, akár csak az
enyém. Leszálltam az öléből és mindketten felálltunk egymásnak háttal.
Eltakartam a vörösödő arcom, amennyire csak tudtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ne haragudj! – motyogta ő is a
keze alól, amivel ő is arcát takargatta. – Nem kellett volna letámadnom téged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Pont fordítva történt! –
temettem még jobban a kezembe az arcom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor is… - suttogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szerintem épp most fog dolgunk
akadni egymástól távol megúszva ezt a kínos helyzetet. – jelentettem ki és felé
fordultam. Azért ő is ki volt pirulva egy kicsit, bármennyire is próbálta
arcába húzni a sálját. Várjunk csak egy kicsit. Azt még én adtam neki. Ilyen
nincs a földön!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egyetértek! – került ki és
elsietett valamerre, én pedig lefagyva ott álltam.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Hogy én mennyire hülye vagyok? Már
megint…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/04/93-resz-sophie.html" target="_blank"><<93. rész</a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/05/95-resz-szalagkorlat.html" target="_blank">95. rész>></a></span></div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-65507614777169576092016-04-23T14:17:00.001+02:002016-05-22T16:30:44.641+02:0093. rész - Sophie<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Sziasztooook! Fú hát már megint hajtás van nálunk (sose hittem volna suliba járni ilyen nehéz :D). És még beteg is lettem szóval imádom az iskolát. De a legeslegjobb dolog, ami történt a héten, hogy meg tudtam lesz még egy kiskutyusom ^^ Már így is volt egy medvém (oké csak én hívom így, de nagyon aranyos és úgy néz ki mint a farkas), akit nagyon imádok, de már zavart hogy nincs társa így gondoltam szerzünk neki egy kislányt (akivel remélhetőleg pár éven belül pöttömöket is alkotnak :D). Gondoltam megosztom veletek ezt témától függetlenül, hátha van még olyan nagy állat imádó mint én! ^^ Jaj am kérdésem van még hozzátok: Van-e valamilyen kérdésetek a bloggal kapcsolatban? Vagy csak úgy bármivel kapcsolatban felém?</span><br />
<span style="line-height: 18.4px;">Egyik bnőm (aki szintúgy olvassa) mondta hogy van olyan dolog amit nem értett, és gondoltam lehet nektek is van csak nem kérdeztétek meg. Szóval ha bármi kérdésetek lenne írjátok le kommentben van a chat opcióban! ^^ Ha túl sok lesz, akkor egy külön bejegyzésbe válaszolok, de ha nem akkor ott ahol írtatok vagy ha egy sem akkor feltételezem vagy nem olvastok, vagy mindennel tökéletesen képbe vagytok és már azt is tudjátok mi a vége :D Oké nem fosom tovább a szót, szóval jó olvasást ^^</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Conor:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><i>- És hova is szeretnéd küldeni? – szólalt meg egy ismeretlen
eredetű hang a lépcső közepéről.</i><o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ally kővé dermedt a hang hallatán Jasonnel egyetemben. Jev és
Kelley azonnal felpattantak, mintha valami katonai gyűlés lenne. Alison barátai
és Cassie férje a konyhába siettek azonnal és az éles tárgyakat tették el szem
elől. Viszont a személy mellett a szőke Clare robogott le vigyorogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ally drágám! – simogatta meg a mereven előre bámuló lány
arcát. – Később akartam a meglepetést, de hát akkor meglepi ha nem számítasz
rá. – a két Townsond hangos nyelése ezt egyre kellemetlenebbé tette.</span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A nő elindult a lépcsőről ezzel felfedve kilétét. Kecses
járása leginkább egy faunéval vetekedett. Már csak a járása a töménytelen
dicsőséget és tekintélyt sugározta. Hosszú mélyvörös haja, laza hullámokban
hullott le egészen a derekáig. Szűk fekete nadrágot viselt ízléses rózsaszín
blúzt. Minden idomja szinte tökéletes volt a korához képest. Nyakában egy
hosszú lánc lógott amiről egy ametiszt kő lógott, és ujján az esküvői gyűrűje
csücsült. Barna szemeivel és széles mosolyával végig pásztázta a ledermedt
szobát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mögötte te is állt valaki, de ő már nem volt annyira fontos
mint az a személy, aki most velünk nézett farkas szemet. Sophie Montgomery.
Ally anyja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Édesapám mindig azt mondta, hogy a tisztelet jele mindig a
csend! – szólalt meg csodásan csengő hangján. – Vagy a félelemé, már nem
pontosan emlékszem. – kuncogott. Keresztgyerekeire nézett. – Kelley drágám
egyre jobban hasonlítasz anyádra. Szinte már félelmetesen ikrek lesztek! –
mosolygott a lányra. – Kifinomult és nőies egy igazi DiLaurents! – és Jevre
nézett. – Te fiam pedig mennyit nőttél! Lassan elhagyod öreg keresztanyádat is.
Hallottam, hogy kezd benőni a fejed lágya, ha már barátnőd is van. – siklott
állt tekintete a húgomra. – Ha jól tudom te vagy az, igaz? – odasétált hozzá és
kinyújtotta a kezét, hogy kezet fogjon vele. Az illem miatt kénytelen volt
elfogadni a kezét a húgom. És még azért is ha nem akar meghalni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Sophie Montgomery. – mutatkozott. – Clare nővére vagyok és
Ally anyja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Carter Lane. – motyogta halkan a húgom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Örvendek. – azt meghiszem. Kitekerné a nyakam. A szöszkére
kapta a tekintetét. – Cassie drágám hát te is eljöttél? – szinte rohant a
lányhoz, hogy megölelje, aki mosolyogva viszonozta az ölelést, de szintúgy nem
tudta mit kezdjen a helyzettel. – Olyan régen láttalak édesem. Sajnálom, hogy
nem lehettem ott az esküvődön, de sajnos édesapámat ápoltam nehézkes egészsége miatt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Semmi baj! – válaszolta Cassie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Azért megkaptad az nászajándékot? – szólalt meg a férfi a
háttérben még mindig bujkálva a lépcsőnél. – Az új címetekre küldtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Igen, köszönöm Stephen. – szóval az apja. Feltételeztem, de
jól esik a megerősítés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Lányok jó újra látni titeket! – mosolygott a többiekre,
akik észrevételem szerint minden éles tárgyal eltüntettek, még a csorba poharat
is a pulton. – Geogre te pedig vigyázz a kis Cassiere. – a fiú válaszul
bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jason fiam, hát te is eljöttél? – csipkedte meg az 180-nál
magasabb fiú arcát, mintha 5 lenne. – De édes ez tőled. – egy pillanatra meg
állt tekintete Allyn, aki végig őt nézte. – Ally. – köszönt fél vállról, majd felém
fordult. – Maga pedig biztos Conor Lane lehet! – a nevem hallatán Ally apja is
előre lépett és a neje mellé sietett. De a férfi több figyelmet szentelt út
közben a lányára. Mosolyogva összeborzolta a lány haját és ha jól olvastam le a
szájáról, azt suttogta, hogy „tücsök”, viszont a kedvesség egy pillanat alatt
eltűnt, ahogy felém fordultak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Úgy meredtek rám mint valami cirkuszi attrakcióra. – Sophie
Montgomery. – nyújtotta. – Ally anyja. – mosolygott rám gunyorosan. Ha az arca
nem is, de a szeme ezt suttogta. Nem
tudom melyiküktől kéne jobban félnem. A démoni kinézetű mondén anyjától, vagy a
kevésbé gonoszan kinéző védelmező apjától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Stephen! – szólt mögüle hasonló mosollyal a férje. – Az
apja! – ha nem mondja összeszarom magam anélkül az infó nélkül is. Nem is
tudom, hogy ezek hogy lehetnek a szülei. A vérszerinti szülei ráadásul.
Egyáltalán nem hasonlít rájuk. 2 dolgot tudok felsorolni, amiben a szüleire
hasonlít. Az apja szeme, és az anyja haja. Na azok konkrétan egy jobb ctrl+c és
ctrl+v. Bocsánat javítom magam, 3 dologban. Remekül színészkednek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Sokat hallottunk már rólad! – vigyorgott Sophie. – Persze
Allytől semmit sem, de a híred azért meg van Conor. – bólogatott. – Pedig mikor
utoljára láttalak, még porbafingó pelenkás voltál. – tessék?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A szüleid imádtak dicsekedni veled. – tette hozzá Stephen.
– Persze csak távoli ismerősök voltunk, mert édesanyád bőven felettünk járt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Lesújtó volt a haláluk. – sütötte le a szemét Sophie. –
Mindenkit megrázott. – úgy tűnt mintha együtt és érezne. Vagy csak nagyon jól
játszotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ezt a borzalmas hangulatot Ally felébredése tette tönkre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ti mit kerestek itt? – bökte ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Már azt hittem végre összevarrták a szádat! – az anyja
szemét forgatva a lánya felé fordult, aki nem épp valami kellemes arckifejezéssel
fogadta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A szülinapodat ünnepelni tücsök! – mosolyogott az apja
teljes szívéből Allyre. – 25 leszel, tudod hogy ez nálunk nagy szám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Félúton jársz egy koporsó felé. – vigyorgott Sophie. – Hát nem
csodálatos?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Sophie! – sziszegte Clare.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Legalább ne áltassuk hamis dolgokkal. – háborodott fel az
anyja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Clare? Ki hívta meg? – szólalt meg felettébb nyugodtan a
helyzethez képest. Viszont nem éreztem jót. Jasonnel összeakadt a tekintetünk,
aki hasonlóan érzete.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hát igazából… - kezdte a körbe magyarázást Clare.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ki hívta meg?! – üvöltötte Ally elvesztve minden türelmét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Én! – szólalt meg halkan Jev. Mind felé kaptuk a fejünk.
Ally ki fogja nyírni. Ha előbb mindenki mást nem nyír ki a puszta levegő
vételével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Menjetek el! – emelte vissza tekintetét a szüleire. – Látni
sem akarlak titeket!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ally! – szólt rá Clare, de senki sem figyelt rá. Csak azt
figyeltük, hogy reagálnak a szülei. Az apja elkeseredetten meredt a dühös
lányára, míg az anyja a visszavágóra készült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem! – jelentette ki Sophie. – Az én húgomról és a
keresztgyerekeimről van szó. Akkor jövök megyek amikor akarok. Nem te fogod meg
mondani, hogy mit csináljak!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nos én voltam itt előbb!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Attól, hogy a jó lelkű asszony befogad nem azt jelenti,
hogy bármit megtehetsz! – horkantotta. – Úgy tűnik semmi jó modort nem sikerült
beléd nevelnem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Az számít jó modornak, hogy kussoljak el és meg se
szólaljak? Mert akkor tényleg nem sikerült. – szorította ökölbe kezeit Ally.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Lehet hogy Clare be tudja adni, hogy örülnek neked, de csak
egy ingyenélő púp vagy a hátukon. Ahogy a miénken is az voltál! – ha gyilkolni
lehetne szemmel, a Montgomeryk megnyerték volna a csatát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Sophie. – sziszegte a férje.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem fejezem be Stephen. Tudnia kell, hogy nem élhet mások
nyakán örökké. – szólta le a férjét. – Nézz körbe Ally! Ebben a szobában senki
sincs aki azért jött volna, mert szeret téged. Addig akaszkodtál rájuk, míg azt
nem éreztetted velük, hogy segíteniük kell neked. És melletted állni. Azt
hiszik jó barátjuk vagy, de mind ketten tudjuk, hogy ez nem így van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Chh! – ciccegett Ally. – Ezt pont az mondja, aki fosik a
családra. Mikor beszéltél nagyapával utoljára? A temetés óta? Csak mert én
tudom, hogy képtelen vagy válaszolni a hívásaira. – vett egy mély levegőt. – Te
hazug ribanc.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Bagoly, mondja verébnek. – forgatta meg a szemét. – Mikor szembesítesz
végre mindenkit azzal, hogy a kicsi Alison hol kavarta a vizet az elmúlt
években? Mert az biztos, hogy nem egyetemen, ahogy azt hazudtad évekig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ne bánjam meg, hogy nem egyből hajítottalak ki az ajtón
Sophie! – sziszegte Ally.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Úgy sem mered! – vigyorgott szélesen a nő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mibe fogadunk? – vonta fel a szemöldökét Ally.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Egy gyáva nyuszi vagy és ezt elmondtam neked a temetésen.
Pont ezért nem! – Ally ha eddig nem lett volna így is kővé dermedve, most olyan
mintha egy Medusa szemeibe nézett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Jevre pillantott. – Azt hittem nem tudsz ennél jobban utálni,
de kiderült hogy igen, ha idehívtad! – Clare-re nézett. – Nem vagyok hajlandó
egy percnél is tovább maradni míg itt van! – bökött az anyja felé és a
dzsekijét lekapva a fogasról azonnal távozott is az ajtón.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ally! – indultak volna el Cassiék, de gyorsabb voltam
nálunk. Kiléptem az ajtón és Ally után mentem, aki a kocsijába szállt be és
fénysebességgel hajtott ki a felhajtóról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A picsába Sophie! – mondta valaki mögülem. Jason állt ott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ügyesen megcsináltátok! – morogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mi? – háborodott fel. – Nem kezdte volna az anyja a
fesztivált, ha te nem lennél itt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Már megbocsáss de nekem mi közöm ehhez?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Az, hogy egy pöcsfej vagy! – vágta rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mikor utoljára beszéltünk, nem úgy vettem le, hogy egy
pöcsfejnek tartasz de köszönöm a bókot! – vigyorogtam rá negédesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Akkor pöcs voltál vele! – mutatott Ally irányába. Akkor
hallottam, meg hogy a Townsond házban továbbra is folytatódik a veszekedés. Ki
kéne hoznom onnan Cartert, mielőtt összetépik odabent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ami köztünk volt, az már a múlt. Ezt Ally és én is így
gondoljuk. – vágtam rá. – Ahhoz nektek már semmi közötök, hogy alapjáraton kulturáltan
szívjuk egymás vérét, és szidjuk a másikat. – csak megforgatta a szemeit. –
Amúgy meg lehet az exem, de értékelném ha nem hajtanál rá!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Csak nem féltékeny vagy? – vonta fel a szemöldökét
diadalittasan. Felnevettem. – Mi van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Rád? Én? Ugyan már! Csak féltem a pöcsöd, hogy vöri kitépi
a helyéről, ha rosszat teszel vele! – röhögtem tovább.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Pedig én már régebb óta szeretném a tiédet erre a sorsra
juttatni! – morogta.<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A következő pillanatban Jev viharzott ki az ajtón kezében
deszkájával. Fel is pattan rá és már el is gurult valamerre. Pár pillanattal
később Carter is megjelent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem mész utána? – böktem a pasija felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Úgy sem fogja elmondani mi baja! – vontam vállat. – Haza megyek
és áthívom Hayleyéket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Rendben! – bólintottam. – Nekem még van dolgom, meg
lesztek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Gyorshívón vagy te és a pizzafutár. Hogy ne lennénk meg? –
kérdezte mosolyogva. Vállánál fogva magamhoz öleltem. – Szia! – köszönt el. –
Ez az a Jason? – suttogta. Bólintottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szájról olvasni még tudok! – szólalt meg az említett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ez mindig ilyen szemét? – mondta már hangosan Carter. Csak
bólintottam megint.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mintha csak téged hallanálak! – forgatta a szemét Jason.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Majd egy újabb ember távozott a házból, aki nem más volt mint
Kelley, aki fülében a fülesével és dühösen fújtatva sétált be a busz megálló
felé. A nyitott ajtóban pedig még mindig lehetett hallani, ahogy Clare és
Sophie mint két kutya egymás torkának estek. Sophie szokásosan Allyt szidta, és
a hülye érveit sorolta amiknek semmi értelme nem volt. Clare pedig Sophiet
szidta, amiért szar anya és nem képes egy kicsikét és normálisan viselkedni a
lányával. Fel kellett volna venni, hátha kaszálnánk vele mint a
Kardashianékkel.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: inherit; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Cartert hazavittem és leraktam a kocsit is a háznál,
mert még dolgom volt. Az egyik az hogy a városi tanács anyagai közt kutakodjak.
A másik pedig egy opcionális volt, ami pedig meg találni Allyt és valami lelket
önteni belé, mielőtt valamibe folytja az önsajnálatát, ami remélem nem
tartalmaz alkoholt, mint az én eseteimben</span></span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/04/92-resz-conor-vs-cassie.html" target="_blank"><<92. rész</a></span></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: inherit; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/05/94-resz-nonalkohol-mamorban.html" target="_blank">94. rész>></a></span></span></div>
</div>
</div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-47772367918210395882016-04-10T16:06:00.000+02:002016-04-23T14:18:05.994+02:0092. rész - Conor VS. Cassie<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Sziasztoook! :D Oké a múltkor csak úgy kitettem a részt, mert nem volt időm hozzá írni, de gondoltam most beköszönök mint nőgyógyász a babához... (Lehet ezért nincsenek barátaim? Ki tudja!... Ui.: Lina ha vmikor eljutsz idáig jelezd már XD) Oké na de itt rész és egy kis figyelmeztetés is, mert hát mint tudjátok Ally a család szeretetéről híres, csakúgy mint barátai is. Na de jó olvasást pusziii :** (Kicsit hiperaktív lettem, de még nem kell a diliházba mennem. Ez van ha megtalálom életem BTS NamJin ficijét...)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><b>[Figyelem! A következő részben töménytelen mennyiségű káromkodás és szidalmazás hangzik majd el. Vagyis majd csak a fejedben. Én javaslom, hogy felnőttek forduljanak el és a gyerekek pedig tanulják meg hogyan kell elküldeni valaki a jó édes dinoszaurusza tea partijára. Mert ugye ebben a kibaszott történetben kurvára senki sem káromkodik! (Főleg nem én!) ;D]</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak nem újra összeáll a Spice
Girls? – mosolyodott el negédesen Conor egyenesen Cassie-re meredve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Cassnek ökölbe szorult a keze. –
Soha nem hittem, hogy pont itt találkozunk. Azt hittem minimum a rendőrségen, te
gyerekrontásért én pedig tanúként.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Cass… - sziszegtem. Oda se
hederítettek rám. És a legnagyobb baj, hogy a többiek is beszálltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi van elfogyott a kinyírható ember
így célba vetted a barátnőnk újra? – le fogtok leplezni a picsába lányok.</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt nem mondanám, úgy hogy még a
saját húgomra se vagyok képes vigyázni! – ó hogy baszódj meg te is! Conor
Lissára pillantott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem tudsz belém kötni mi? –
nevetett Lissa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Bocs Miss Tökély! – forgatta meg
a szemeit Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Istenem le kellett volna
lökjelek a harmadikról, amikor meg volt rá a lehetőségem! – morogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Túléltem volna! – vigyorgott Conor
büszkén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De ha ott állok alatta és még
beletöröm a bordád a tüdődbe úgy már nehéz! – csatlakozott Cassie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mennyire nem hiányoztál
Cassandra! – sétált közelebb Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Cassie. – sziszegte a szöszke
barátnőm. Fejével Carter felé bökött. – Az hozzád tartozik?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Aznak neve is van. –
sziszegetett most Conor. – De úgy látom neked is lett egy új ráncigálható állatod,
mióta Ally elköltözött! – fel nevetett. – Hihetetlen, hogy van aki huzamosabb
ideig el tud viselni. Valami csodabogár lehetsz, ember! – nézett Geogre-ra. –
Mi is a neved? James, Jonathan, valami dzs-s az biztos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- George! – lépett közelebb
Conorhoz. – Hopkins! – nyújtotta a kezét. Mindketten gunyorosan meredtek
egymásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Conor. Lane. – fogadta el a
kezét. George vissza állt a neje mögé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudtam, hogy Allynek nincs
valami jó ízlése, na de hogy ennyire! – letörte a mosolyt Conor arcáról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi lenne ha ezt most
befejeznénk? – álltam közéjük próbálva megoldani a problémát. – És mi lenne ha
mi elmennék enni? Úgy most!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem! – válaszolta Cassie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Megteszek mindent, amit kérsz 2
hétig, csak kérlek menjünk már! – kérleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nincs ilyen szerencséd Ally! –
tolt félre a barátnőm. – Az exed most jobban érdekel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ex? – pislogott nagyokat Carter.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Gondolom még annyira se
tartottad, hogy elmond a húgodnak! – nevetgélt. – Milyen szánalmas!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És Ally elmondta neked? – vágott
vissza Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És mond csak hogy vagy mostanság
Lane? – pislogott fel Cass.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Remekül voltam, míg nem
találkoztam veled. – forgatta meg a szemét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Pontosan ugyanezt érzem! –
bólintott Cass. – Meg persze a tömény undort, de az csak mellékes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Komolyan mondom, melyik boltban
szedted össze? Lehetetlen, hogy legjobb barátok vagytok! – nézett rám. –
Annyira gyerekes és neveletlen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Vénember. – szólalt meg azonnal
Cass.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Taknyos. – szólt vissza csípőből
Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Gyerekesek! – mondtam végre én
is valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Éééééén? – háborodtak fel
pontosan egyszerre. – Ő a gyerekes! – mutattak a másikra. – Ne utánozz vénember/taknyos!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ááá dehogy. Csak mindketten
végig égettek mindenhol és képtelenek vagytok normális ember módjára
viselkedni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Emlékeztesselek mit tett veled?
(Cassie)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tán elfelejtetted, hogy a
problémáidról tudomást sem vesz? (Conor) (lusta vagyok valamit alkotni a végére
XD - Kukorka)<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">- Be fognátok végre? – üvöltöttem rájuk.
– Basszus mennyire elviselhetetlenek vagytok, mind ketten! – a hajamba túrtam. –
Tudjátok mit? Öljétek meg egymást és basszatok el mindent az éltemben, engem
már nem érdekeltek. Legalább viselkednétek felnőtthöz méltóan, hisz ha jól
emlékszem mind kettőtök bőven elmúlt 8. Csesszétek meg! – kaptam fel a dzsekim
és kibasztam az ajtót és kiléptem a hideg utcára.</span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Conor:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Istenem ez a Dessauge lány! El nem tudom képzelni, hogy miért
barátok még mindig. Még most is a saját bajait teszi előre, mint az Allyét. Már
akkor sem kedvelt, amikor az internátusba kerültem. Ha nem is tudta, hogy
együtt járunk Allyvel, de sejtette, hogy Ally több számomra mint egy puszta jöttment
diák, akit a védelmezők tanácsa kért fel, hogy karoljam fel. Sosem kedveltem,
sem a töri órákon, ahol okoskodott, sem órán kívül, ahol ugyanezt tette.
Viszont azt nem tudta, hogy Ally néha elmesélte, hogy Cassie rossz kedvében mit
vág a fejéhez. Így én is úgy kezdtem hozzá állni, ahogy ő Allyhez. És még most
is megérdemli, hogy lekezeljem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hogy merészel beszólni nekem? És még a férjnek nevezett
kisállata is. Így pont olyan mint Ally anyja hallásból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hála neki sikeresen lelőtte azt is, hogy Ally az exem. Már ha
lehet kapcsolatnak nevezni, azt ami köztünk volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nézd meg mit csináltál! Most elüldözted a saját otthonából!
– üvöltött rám Cassie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jaj fogd már be primadonna! – forgattam meg a szemem. –
Mintha te nem ezt csinálnád évek óta. Csak te a világból akarod kikergetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Örömmel tölt el, hogy nem tudsz megsérteni. – vigyorgott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És ha azt mondom, hogy a drága barátnőd többszörösen
hasonlított az anyjához? – vontam fel diadalittasan a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hazudsz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Már miért tenném? Azt mondtad nem tudlak megsérteni, akkor
minek hazudnom? – vontam vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Azért ez durva volt. – suttogta Lissa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Várom a visszavágást. Biztos neked is van valami beszólásod
az én szüleimmel kapcsolatban. – várakoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Tisztelem a halottakat annyira, hogy nem sértegetem őket! –
szűrte ki fogai közül. Úgy tűnik az eldobott késem tökéletes helyen talált
benne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Azzal, hogy a mi nappalinkban ölitek meg egymást nem hozza
vissza Alisont. – mondta hirtelen a húgom. Cassie szinte vérszemet kapva mérte
végig a húgom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Egyetértek. – bólintott Jev átkarolva. Jaj ne nyáladzatok
már pont előttem mikor épp az igazamat védem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És ehhez nektek mégis mi közötök van? – kérdezte flegmán a
lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mert az ÉN bátyámat szeretnéd kinyírni, felteszem valami
jogos indokkal. – már Cassie kezdett megörülni. – De azzal a hülye indokkal,
hogy valami rosszat tett Allyvel, ami felteszem szakítás volt. – de persze már
kitalálta a történetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Azzal ne jut senki előrébb, hogy macskaként veszekedtek az
unokanővéremen. Tekintve hogy nincs itt és legszívesebben mindkettőtöket
megfojtana egyesével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Basszus ezek tényleg rokonok! – jegyezte meg Elena.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Én nem kötök fegyverszünetet ezzel! – jelentette ki Cassie.
Egyetértettem volna a szöszivel, de mivel utálom, ezért jó felnőtt módjára nem
tettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Rosszabbak vagytok, mint a ribanc osztálytársaim! – szólt
ránk Kelley. – Befognátok végre az igazatok bizonyítását! Senkinek sem kell
fegyverszünetet kötnie, csak ne öljétek meg egymást Ally előtt. Így is van elég
baja, nem kell még nektek is plusz egynek lenni. Nem volt neki elég nyűg, hogy
a hiperőrült anyánkkal kell szülinapozni, még ti is basztatjátok nulla
huszonnégyben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mond valamit. – jegyeztem meg, majd Cassiere néztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A szülinapjára tekintettel még nem öllek meg. – egyezett
meg a szöszi. – De amint elmúlt éjfél kibelezlek és felkötlek az első
villanyoszlopra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Egy élmény lesz téged kínozni. – sziszegtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mi ez basszus valami rossz szappan opera? – sóhajtotta Jev.
– Már csak az hiányzik, hogy Ally visszajöjjön valami random Rómeóval.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szerintem a Townsond gyerek egy jós. Ugyanis Ally valóban
megjelent az ajtóban egy idegen férfi nyakába kapaszkodva, mint valami
kismajom. Arcát a férfi nyakába fúrta, aki csak szorongatta, mintha a saját
tulajdona lenne. Ha ez a barátja én feladom és ő lesz az első ember akit
kinyírok, Cassie előtt. Hogy merészeli össze-vissza fogdosni, Ally meg nem is
tesz semmit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">És NEM! Egy kicsit SEM vagyok féltékeny.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ally mássz le rólam! – mondta az ismeretlen férfihang.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem akarok! – szorongatta jobban a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Én is agyon ölelgetnélek még, de ne égesd önmagad a
barátaid és a családod előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Oké. – egyezett bele Ally és lemászott a fiúról.
Megigazította a ruháját és rám se pillantott. – Nem akarok itt lenni, lelépünk
valahova?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Köszönhetek Cassiéknek? – nevetett. Mintha már hallottam
volna azt a hangot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Na a Rómeó. – sóhajtott Cassie.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ahogy a srác megfordult azt hittem leesik az állam a
helyéről. Valahol mélyen ismerős volt már az állása is, de soha nem hittem
volna, hogy pont ő fog ott állni, Allyt ölelgetve.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Akkor
lehet azok a lányok akik nála voltak végig, azok mind Ally volt? (fogalmazás
csillagos ötös - Kukorka)</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jason? – kerekedett el a szemem. Abban a pillanatban Ally
és Jason is rám kapták a tekintetük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Conor? – pislogott vissza Jason, és felém sétált.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ó basszus! – mondta ki hangosan Ally, Jasonre pillantva,
mintha minket meg se hallotta volna. Utána leesett neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ti ismeritek egymást? – szólaltunk meg egyszerre mind a
hárman. Ally köztem és Jason közt kapkodta tekintetét, de leginkább gyilkos
tekintettel bámult a fiúra. Jason viszont engem bámult, míg én Allyre néztem. –
A legjobb barátom! – mondtam egyszerre Allyvel, és pont egymásra néztünk. – Mi?
A tiéd? – beszéltünk egyszerre már ketten. – Ez igaz? – néztünk Jasonre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kínjában elmosolyodott Allyre nézve. – Meg tudom magyarázni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ó és mégis hogyan? – szólaltak meg tátott szájjal Elenáék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hallgatlak! – sziszegte Ally, míg én hangosan is kimondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem beszélhetnénk meg ketten? – nézett hízelegve a vörösre.
Abban a pillanatban viszont eljutott a tudatomig, hogy miről is szól a vita.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Várjunk, akkor ti most tényleg legjobb barátok vagytok? –
mondtam ki hangosan amire gondoltam. Tehát nem járnak, igaz? Nagyon remélem. Mert
ha nem, akkor Jasont elgyepálom az első tárggyal a kezemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Születésem óta ismerem! – hencegett felhúzott orral. –
Mégis ki vagy te, hogy a legjobb barátjának nevezd?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Én az Ő születése óta ismerem! – mutattam Jasonre. – És ha
jól számolom 2 évvel idősebb tőled! Szóval touché!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Menj anyámba! – forgatta meg a szemét.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit; font-size: 12pt; line-height: 115%;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- És hova is szeretnéd küldeni? </span></span></span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br /></span></span></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/04/91-resz-beginning-madness.html" target="_blank"><<91. rész</a></span></span></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/04/93-resz-sophie.html" target="_blank">93. rész>></a></span></span></span></div>
</div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-19823289481367477722016-04-03T16:59:00.000+02:002016-04-10T16:06:34.312+02:0091. rész - Beginning madness<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Carter:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szombaton Jev áthívott magukhoz, ahogy pénteken azt
megbeszéltük. Mondtam Hayleyéknek, hogy pihenjenek egy kicsit nélkülem. És Jev
túlságosan nagy kiskutyaszemekkel kérte így nem tudtam ellent állni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Reggel átmentem ahogy kérte. Komplett zenebona ment, míg Ally
ki nem akadt és le nem lépett. És a barátai egy kis idő után elmentek így,
végre csend lett. Jev anyja is hazajött, és bezárkózott a szobájába. Mi nem is
találkoztunk vele.</span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Később Kelley nyitott be, hogy unatkozik és hogy nézzünk vele
filmet. Így valami új filmet Jev lekalózkodott és azt kezdtük nézni. A film
közben visszatért Ally.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Levágódott a fotelba. Eléggé meggyötörtnek tűnt. Majd a
kuzinjaira pillantott. – Ha anyátok tervez bármit a szülinapomra, azonnal
beszéljétek le különben felkötöm magam a fára! – nyögött fel. – Én ezt nem
bírom!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mennyi idő volt lerázni őket? – érdeklődött Kelley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- 3 házzal lejjebb felmásztam a fára. Tudod arra a sűrű
fenyőre. Na eddig ott ültem. – felelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- De ők nem a barátaid? – szólaltam meg hirtelen.
Felhorkantott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szerintem tudod te, hogy mennyire idegesítők a barátok. –
nevetett. Megszólalt a csengő. Ally felállt és kinyitotta az ajtót. – Na már
csak pont te hiányoztál az életemből! – akarta az illetőre baszni az ajtót, de
az megfogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Lemerem fogadni! – ismertem fel Conor hangját. – Clarenek
hoztam! – nyújtott át valami mappát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Átadom! – vigyorgott negédesen Ally és ledobta az étkező
asztalra. – Egyéb?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mosdótokat igénybe venném.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- 3 házzal lejjebb a zsémbes Ervin petúniáit meg kéne
locsolni! – engedte be maga mellett a bátyámát. – Emelet első ajtó jobbra, be
van horpadva az ajtó. Bár szerintem ezt eddig is tudtad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Már miért navigálnám el magam a házatokban? –
értetlenkedett Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mindig azt hittem hogy gyufából is kitudod rakni. –
jegyezte meg csípősen Ally, míg becsukta az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem terveztem centiről centire feltérképezni a házat! –
válaszolta minden gúny nélkül a bátyám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Akkor a húgod teszi? – bökött felém fejével. Mire akar
utalni ezzel az egésszel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Fikusz. – vágott vissza egy szóval.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Anyád!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Tényleg a tiéd hogy van? – mosolygott Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Csak húzzál már hugyozni komolyan mondom! – üvöltött rá
Ally. – Argh istenem! – fújtatott ahogy Conor elindult az emelet felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nektek meg mi bajotok van? – kérdezte Kelley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Annyira egy irritáló kis tenyérbe mászó… Ááá csak jobban
felhúzom magam! – Jev rám pillantott, hogy megsértődöm-e de nem. Conor
általánosságban szemét az emberekhez, de okkal. Nem akar sem ő, sem mást
magához közel vonni.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megint csöngettek. – Mi a fasz van ma? – háborodott fel Ally.
Ahogy Ally kinyitotta az ajtó azzal a lendülettel be is csapta. – A picsába! –
dőlt az ajtónak. Azonnal a lépcső irányába pillantott. Felénk pillantott. – Ó
hogy a dupla picsába! – döntötte fejét az ajtónak. Elkezdték feszegetni az
ajtót, nekem pedig kezdtek előre törni az érzékeim. Nem volt valami jó
előérzetem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nekem itt végem van! Cassie
feszegeti épp az ajtónkat és sikerül is neki. Az ajtót már sikerült kinyitnia
és 3-an neki feszülve próbálják kinyitni. El merem képzelni George mennyire
hihet hülyének engem meg a feleségét. Oké mondjuk lassan már nincs is mérce,
mert mi leszünk a mérce.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Folyamatosan csúsztam előre,
próbálván bezárni az ajtót, de nem sikerül ha hárman vannak ellened. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Vennem kell egy új cipőt, mert nem
épp parketta tapadásra vásároltam eddig bakancsot. De szükségem lenne. Egészen
addig csúsztam, míg a legvéknyabb barátnőm – Lissa – be nem kúszott a résen.
Azzal a lendülettel visszacsaptam a másik kettőre az ajtót, de elcsúsztam így
Lissa lefogott engem és Cassienek már szabad bejárása volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te nem ismered a magán életet? –
vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Együtt éltünk vagy 4 évig.
Konkrétan a melltartó méreted is megtudom mondani! – válaszolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert ugyanaz? – ráncoltam a
homlokom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Erre az információra nem voltam
kíváncsi! – motyogta George.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Leszállnál rólam, már bejutottatok!
– szóltam rá Lissára, aki engedelmesen leszállt rólam. – Mit kerestek itt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szülinapi hét, emlékszel? –
jutatta eszembe önelégülten mosolyogva Elena. Ó, hogy üsselek meg téged is!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak nem új kölyköt fogadtál be?
– nézett át a vállam fölött. – Melyikhez tartozik? – Jev felemelte a kezét. –
Naa, nem is mondtad, hogy az uncsid csajozik!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- 17 éves és fiú, szerinted mi a
szaromat csinálna? – remélem Conor nagy dolgot intéz azon a budin, mert
feltűnés nélkül kell őket eltüntetnem őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A te véred folyik benne, már nem
lehet tudni! – szólt be George mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mennyire nem hiányoztál! –
forgattam meg a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De azért szeretsz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Remélem nem! – szólt közbe Cass.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Isten óvjon attól, hogy az
antiszoc férjedre hajtsak! – majd hirtelen témát váltottam. – És mit akartok
csinálni velem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mivel másik antiszocként nem
akarsz kimozdulni, ezért gondoltuk itthon baszogatunk. – mondta El.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Menjünk el enni! – javasoltam. –
Egy ismerősömé az egyik legjobb kajálda. Elmehetnénk!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te beteg vagy? – döbbent meg
Lissa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Dehogy! Menjünk! – le ne merj
jönni Conor, ha félted az életed.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Neked meg mi bajod? – mért végig
Cass.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Éhes vagyok! Tudod milyen
vagyok! Menjünk is! – oké már túloztam én is, de éreztem, hogy sietnem kell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak így?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Fel vagyok öltözve, mit akarsz
még a pápa áldását? – háborodtam. – Na zsaljunk!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ally megint iszol? – kezdett gyanúsítani
a legjobb barátnőm. Ennyire fasz ő sem lehet velem főleg az uncsijaim előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kivételesen hajlandó vagyok
mutatkozni veletek, azzal a céllal hogy utána arra hivatkozva nem visztek
sehova és még esélyt sem adtok nekem! – próbálkoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Dehogynem, csak… - kezdte Cassie
de abbahagyta amikor Elena megbökte. Bennem pedig a vér is meg fagyott.
Egyszerre fordultunk a lépcső irányába és Conor ott állt a lépcső alján. Nekem
végem. Pontosítok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conort kinyírják azok hárman.
Aztán pedig Cassie engem folyt. Már csak anyám hiányzik innen!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/03/90-resz-sonny-sonic.html" target="_blank"><<90. rész</a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/04/92-resz-conor-vs-cassie.html" target="_blank">92. rész>></a></span></div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-32452902677599350152016-03-20T19:42:00.001+01:002016-04-03T17:00:20.120+02:0090. rész - Sonny a Sonic<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nem volt sok időm átnézni, de itt van a rész ha valakit érdekel. :) Remélem tetszik és ha visszajeleztek a véleményetekkel, akkor azzal elég nagy örömöt okoznátok.</span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Kelley:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Otthon ment a zenebona hála Ally
barátainak. A hosszú szőke hajú lány a saját telefonjáról üvöltette a különböző
rádiókat, míg unokanővérem nyakán lógott. Aki szemmel láthatóan kicsit sem
élvezte, hogy hárman rajta lógnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Anya azt mondta, hogy Ally
születésnapját jöttek megünnepelni, és hogy a hálaadási vacsorán is részt
vesznek. Kíváncsi leszek arra a november 26-ra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Valamikor a hétvégén Sophie néniék
is megjönnek. Tudom, hogy Ally ki fog akadni és rosszabbik esetbe innen is
lelép és megint nem látjuk… De mélyen belül reménykedem, hogy valami itt tartja
majd és nem megy el.</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Bárcsak kibékülnének Sophie
nénivel. Sokkal boldogabb lenne a család. Lehet nagyapa is többször látogatna
le. Utoljára tavaly anyának a szülinapjára jött le. Azóta se volt nálunk. Azt
is megértem, hogy Párizs messze van innen, de eddig soha nem volt gond és
majdnem minden második hónapban lejöttek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">De amióta nagyi meghalt… Évente
egyszer…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A szobámban ülve próbáltam
elterelni a gondolataimat és mélyen belemerülni a sejtbiológia rejtelmeibe. De
nem sikerült így inkább felmentem a közösségikre, hogy nyomon kövessem mi van a
kedvenceimmel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amióta én meg Emily összevesztünk,
azóta ő meg a barátnői letiltottak minden közösségi oldalról. És akit csak
tudtak még, ugyanerre ösztönöztek. A kedvenc fanfices oldalamon frissítés
érkezett így azt hallgattam, míg a nemrégiben talált kedvenc K-POP bandám
zenéjét hallgattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Aztán ahogy azzal végeztem,
valahogy emberek követésén kaptam magam. Épp Cartert keresgéltem, de nem
találtam sehol. Volt vagy ezerféle Carter Lane, akinek a háromnegyede fiú volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Sóhajtva lehajtottam a gépem fedelét
és kidőltem az ágyamon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Annyira furcsa érzésem van
Carterrel kapcsolatban. Már korábban is éreztem, de mindig figyelmen kívül
hagytam Jev miatt. Úgy nézett rá, mintha valami szent jött volna le közénk.
Mindig láttam, ahogy a szeme sarkából mindig figyeli, még akkor is amikor
próbált úgy tenni mintha csak puszta flörtölésnek indulna az egész.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">De viszont, amikor itt volt nálunk
akkor az a furcsa érzés nem hagyott nyugodni egy pillanatig sem. Örültem, hogy
itt volt mert benne egy barátot éreztem. Mégis a fejem sarkában ott motoszkált
a kérdés: <i>Ki ez a lány? És mit keres itt?</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mert ide nem költözik senki. Innen
el vagy visszaköltöznek az emberek! Ide csak az jön, aki bujkálni akar. És a
Lane-ekről csak sugárzott ez. Valahányszor láttam őket, azt a meggyötörtséget
és fáradtságot láttam az arcukon. De nem a szülők iránti elvesztés miatt. Mert
az már túl régi történet ehhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Meg az a kiállás. Mintha valami
felsőbb rendű előkelők lennének. Ahogy járnak, az a kecsesség, magatartás,
fegyelmesség. Ahogy beszélnek az is teljesen más. Nincs akcentusuk. Még angol
akcentusuk sincs (amerikai), pedig az eléggé nehezen észrevehető akcentusnak
számít.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Akkor a tudás, ami sugárzik
belőle. Amikor Carter megszólalt spanyolul le mertem fogadni, hogy minimum még
kettő nyelven beszél. És hogy konkrétan alszik az órán, mint a bátyám, nem
tanul semmit és szinte hibátlan dolgozatokkal távozik. És amikor leugrott
kötélről… Olyanok voltak, mint… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally! Igen! Pontosan olyanok, mint
Ally. Az a furcsa aura, ami már nagyon régóta árad az unokanővéremből.
Ugyanolyan, mint ami Carter vagy Conor Lane-ből árad. Pontosan ugyanolyan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Bár lehet köze, ahhoz is, hogy
Ally és Conor ismerték egymást. Simán kinézném azt is, hogy Conor még a tanára
is lehetett Allynek. Hisz ahogy Carterrel bánik, meg van benne az a tipikus
gondoskodó tanító érzet. És Allyvel határozottan úgy viselkedik, mint egy
kisgyerekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amióta Carter megjelent azóta
minden a feje tetejére állt. Kezdve azzal, hogy visszakaptuk Allyt! Viszont
annyi, mindent nem értek. Bárhogy próbálom megfejteni őket nem tudok rájönni a
titokra, amit őriznek. Mert az biztos, hogy valami nagy titok. És Ally tudja.
Nagyon jól! Viszont ő belőle semmit nem lehet kiszedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Soha nem beszélt semmiről ami az
életéről volt kapcsolatos. Esetleg annyi, hogy miket szeret. Mert az például
tudom, hogy szeret mindent ami egy kicsit is eltér a normálistól. De mást nem.
Hogy miért váltott sulit. Egyáltalán hova járt? Miért nem táncol többé? Hogyan
érez az anyjával kapcsolatban? Volt-e már szerelmes? Ki a legjobb barátja? Miért
nem beszél velünk? Miért nem mesél nekünk apáról?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Az utolsó gondolattól összeszorult
a szívem és legszívesebben sírni szerettem volna. Apa mindig is fájó és tabu
téma a családban. Legalábbis anya előtt mindenképp. Jevnek már milliószor
sírtam ki a lelkem, de anya elé nem mernék állni, hogy meséljen róla. Mert
tudnám mennyire fáj neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Az apám egy seggfej lényegében.
Ott hagyta a munkanélküli anyámat egy tök idegen városban, 2 csecsemővel a
nyakában. De tudom, hogy szeretett minket. Alig lehettem 1 hónapos amikor
lelépett, de tudom, hogy szeretet. Álmaiban néha láttam, ahogy a kiságyam felé
hajol. Ahogy dalokat suttog a fülembe, hogy ne sírjak. Meg az ölelésére,
ahogy a karjában tartott. Gügyögött
nekem és állandóan vicces fejeket vágott nekem, hogy nevessek. Még most is
érzem, hogy szeretett minket. Valamikor régen. De sohasem tudom neki
megbocsátani, azt amit anyámmal tett. Soha.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felültem az ágyamban és
megdörzsöltem a szemem nem törődve, hogy valószínűleg pandává kentem a tusom. A
szemem sarkában megláttam valami sötétet az ablakomban. Vajon mennyi ideig
elmélkedhettem, hogy besötétedett. Pedig hatnál korábban nem volt sötét itt
soha. Hiába volt tél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Az ablakom felé pillantottam. A
levegő megfagyott és azt hittem alig kapok levegőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egy sötét kabátos férfi ült az
ablakom párkányán. Fekete haja szanaszét állt, kék szemei pedig olyan kerekek
lettek, mint az enyémek. Fiatalnak nézett ki, de a szeme körüli ráncokból
tudtam, hogy nem az. Felém emelte a kezét és kék szikrák kezdtek fodrozódni
ujjai körül. Valami felém lőtt, de megállt az arcom előtt. Majd szertefoszlott
a kék fénygömb előttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nagyokat pislogtam, ahogyan ő is.
Sálját el akarta húzni arca elől és valamit a zsebében keresett. Egy pillanatra
felhúzódott a kabátja ujja és egy kis körvonalat láttam meg, ami egy tetoválás
része lehetett. Szemem előtt egy körben égő csillag villant be. A mellkasom
egyre szorított. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Zsebéből egy fémmarkolatú valamit
kezdett kihúzni. A szemébe néztem. Nem láttam semmilyen érzelmet. Csak a
sötétséget éreztem benne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Végül eleresztettem egy hangos
sikolyt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egy hatalmas sikolyt hallottunk az
emeletről. Kelley sikolya volt. Mintha puskából lőttek volna ki felrohantam az
emeletre. Az ajtó már nyitva volt. Az ágyán ült és már Jev állt az ajtó
mellett. Kelley ablakáról épp egy fekete hajú, kék sálas férfi ugrott le.
Kezében valami csillogót tartott. Félre löktem Jevet és mélye levegőt vettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mikor az ablakhoz értem elkapott a
vörös fény és egy halom falevelet repítettem a képébe, ami lelassított, amíg
lerázta magát. Hallottam, ahogy Cassiék is felérnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Valami csávó itt ült és engem
bámult, majd elkezdett kihúzni valamit a zsebéből! – magyarázkodott Kelley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Elkapom! – tojtam mindenkire aki
a szobában volt és kilendülve az ablakon a fára kapaszkodva leugrottam és
rohantam az illető után. Átugrottam a kerítésen is és az erdőbe vezetett utunk.
Éreztem, ahogy Cassie követ engem, mert az Ankhom folyamatosan bizsergett
mögöttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Olyan gyorsan mozgott a férfi,
mintha nem is futott volna, szinte már repült. Erősen rá kellett kapcsolnom,
majd hirtelen megállt és megfordult. Szeme élénk kéken felcsillant engem meg
valami teljesen hátra repített egy fatörzsnek. A csontjaim ropogtak, és a
mellkasom is nehezedni kezdett. Kábultan meredtem a férfi után, aki pedig olyan
gyorsan távozott, mint amilyen gyorsan érkezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Megéreztem Cassie kezeit a hónom
alatt, ahogy felsegít.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Láttad az arcát? – kérdezte
Cassie miközben szemügyre vette, hogy élek-e még. Megráztam a fejem, de hiba
volt mert iszonyatosan lüktetni kezdett. – Mégis mit fogunk mondani a
kölköknek, ha visszaérünk? Konkrétan kiugrottál az unokahúgod ablakán!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tesiből, mindig is jó voltam! –
támaszkodtam meg a fa törzsében, hogy erőt gyűjtsek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szerinted hívni fogják a
rendőrséget? – gondolkozott, miközben átnyújtotta a dzsekimet, amit elhozott.
Tekintve hogy egy pulcsiba futottam ki. Szerencse, hogy volt rajtam cipő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Fogalmam sincs! – egyenesedtem
ki. – De az biztos, hogy bárki is látogatott meg minket, pontosan tudta hogy
Kelley kicsoda. – szűrtem le. – És ha meg is akarta volna ölni, már megtette
volna, hisz láttad milyen gyors?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Viccelsz? – pislogott. – Te egy
kibaszott Sonic vagy, ahogy most elrohantál! – jegyezte meg. – Sokkal előrébb
voltatok, mint ahogy én ideértem. – basszus már megint túlhajtottam az erőmet. A
picsába! – Most már volt értelme annak, hogy Sonny-nak hívtalak.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">- A szó vicceidet egy másik napra
tartogasd Cass! – vettem magamra a dzsekimet. Megmozgattam a vállaimat, és
fejben azon agyaltam ezt, hogy magyarázom ki.</span><br />
<span style="background-color: white; text-align: justify;"><br /></span>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">Cassie (mert mért ne? - Kukorka):</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Este visszamentem a hotelszobába,
amit foglaltunk a szomszédos város szélén. Ally azt mondta lerendezi az
egészet. Lissáék is ragaszkodtak, ahhoz hogy menjünk. Így is eleget szívtam
barátnőm vérét aznap.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A folyosón elváltunk a lányokkal
és benyitottam a szobába. Mindent úgy találtam, ahogy hagytam. Csak egy dolog
hiányzott. A férjem. Amint meghallottam a wc hangját felsóhajtottam. Ledobtam a
táskámat az asztalra és elkezdtem leöltözni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A kabátomat csak ledobtam a székre,
majd lecsatoltam magamról azt a kis pisztolyt, amit magammal vittem. Hallottam,
ahogy George kinyitja az ajtót és hozzám lép. Hátulról átölelt és orrát hajamba
és nyakam közé fúrta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! – suttogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hiányoltalak reggel! – csókolt a
nyakamba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Bocsánat! – húztam a számat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Gondolom elküldött a fenébe
hajnal 5-kor, mi? – elmosolyodtam és csak bólintottam. – Mondtam neked, hogy
9-nél hamarabb ne is próbálkozz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem tudtam aludni. – vontam
vállat és felé fordultam. – És a lányok sem így nem volt jobb dolgunk, mint őt
is felkelteni! – karoltam át nyakánál fogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Fel kellett volna ébresztened és
lefoglaltalak volna milliónyi opcióval! – mosolygott rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak nem volt köztük az ágy
torna is opciónak? – vontam fel az egyik szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De csak a Scribble és a jakuzzi
után gondoltam volna! – vonogatta szemöldökét. Felnevettem, ő pedig kiesett a
macsó szerepéből és édesen elmosolyodott. Egy csókot nyomtam a szájára. –
Legalább örült nektek miután éberebb volt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem igazán! – húztam a szám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És mi van a Lane-nel? –
érdeklődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Úgy hallottam, hogy már tovább
állt, és ő sem nézett ki úgy mint, aki tudná hol van. – feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ne ezen stresszeld magad! –
puszilta meg az orrom. – Azért jöttünk, hogy a szülinapját megünnepeljük nem
igaz? Ha már itt tartunk… Megérkezett Tish és Dan, de már elmentek aludni.
Jason hívott, hogy lehet holnap este megérkezik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Holnap benézel te is Allyhez? –
kérdeztem tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Benézzek? – vonta fel a
szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Biztos örülne! – bólogattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor mi lenne ha hagynánk mind
Danéket és Allyéket is aludni holnap? – kérdezte mosolyogva. – Felhívott az
apja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hogy mi? – löktem el magamtól
döbbenetemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Cass nyugodj meg! – tette kezét
a vállamra, de én csak leráztam magamról. Rossz szokásomhoz híven elkezdtem
járkálgatni fel-alá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Már baromira nem vagyok nyugodt!
– meredtem rá. – Mi az, hogy felhívott az apja? És egyáltalán mit mondott?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A felől érdeklődött, hogy mi
akarunk-e eljönni Ally partijára. – mesélte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Várj egy percet! – fagytam le. –
Azt ne mond, hogy… - arca minden elárult. – Azt a kurva istenit! – vetettem le
magam az ágyra. – Ki fog nyírni… - túrtam bele hajamba. – Sőt! Egymást fogják
kinyírni! – a férjemre néztem, aki teljesen ártatlan volt az egészben. – Nem
tudtad volna NEM elmondani, így ha megjelenik az anyja engem minket nem fog
kinyírni csak Sophiet! – vágtam hozzá a párnát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sajnálom! – kapta el a tárgyat,
amit felé hajítottam. Leülte mellém és átkarolt. – De ha nem mondom el, akkor
pedig azon akadsz ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És egyáltalán mit válaszoltál
neki?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hogy még megkérdezlek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/03/89-resz-holgyeim-es-uraim-cassie.html" target="_blank"><<89.rész</a><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="background-color: white; text-align: justify;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/04/91-resz-beginning-madness.html" target="_blank">91. rész>></a></span></div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-90249455758476758492016-03-12T18:32:00.002+01:002016-03-20T19:43:04.828+01:0089. rész - Hölgyeim és Uraim, Cassie Dessauge!<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;"><span style="background-color: white;">Sziasztook! Próbálkoztam de túlságosan nem sikerült átnézni, mert hulla vagyok. Nem éppen a legnyugisabb napjaimat élem, így előre elnézést kérek a hibákért és persze a késlekedésekért. </span></span><span style="background: white;">Befejezem már a panaszkodást, mert már magamnak vagyok sok. XD A lényeg hogy Kukorka a mai napon már teljesen ki van, de azért remélem a rész azért tetszeni fog. Igyekszem írogatni, szóval a fejezetes blokkban tudjátok nyomon követni, mennyi rész van előre már megírva (ott van címmel, link nélkül). Na jó olvasást! :**</span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Olyan hajnal 5 körül valaki
ráfeküdt a csengőre, amire már kénytelen voltam felkelni. Annyira jól aludtam.
Cassie az utolsó pillanatban mondta le azt, hogy megmentsem őket attól, hogy az
anyjuk megölje George szüleit. Így Jason feleslegesen vitt ki a reptérre így
onnan buszoztam egészen hazáig. Aztán meg az a borzasztóan furcsa a ház körül
az őrületbe kergetett így azt is ki akartam még nyomozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Lementem a földszintre, ahol már
vagy 5 perce ment a zenebona. Felkaptam a kulcsot az ajtó mellől és
kinyitottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ahogy kinyitottam a képembe
ordítottak. – Meglepi! – visítozták. Én pedig ezzel a lendülettel be is csaptam
az ajtót. Én fosva a fejükre elindultam a szobám felé, de a csengő koncert nem
maradt abba.</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ally nyisd már ki! – nyöszörgött
a lépcső tetejéről Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Már kinyitottam. – válaszoltam ugyanolyan
álmosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És nem vagy kíváncsi mit
akarnak? – kérdezte Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Engem hajnal 5-kor hagyjanak
aludni basszus! – feleltem. Továbbra is ráfeküdt a szöszi és társasága a
csengőre. Hamarosan Clare is megjelent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ki a fene zaklat minket ilyen
korán? – morgolódott a keresztanyám, miközben magára csavarta a köntösét. – És ti
meg miért nem nyitjátok ki?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem akarod tudni! –
legyintettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azért kinyithatnád ha már
lejössz! – ciccegett rám Clare.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te tudod mire vállalkozol! –
dőltem bele a kanapéba és magamra csavartam a takarót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi folyik itt? – jött le Kelley
is szemét törölgetve az emeletről. Kezében szorongatta a párnáját és a takarója
pedig a hátára volt terítve. A gyerek ahogy volt kimászott az ágyából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Clare kinyitotta és Cassiék vigyori
feje fogadta. – Jóó reggelt Mrs. Townsond! Én Cassie vagyok Ally barátnői és
hozzá jöttünk. – a fejemre húztam a takarót. Hallottam ahogy betrappolnak a
lakásba. Cassie egyből rám vetette magát és lehúzta a fejemről a plédet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Cassie hagyj már! – toltam el
magamtól álmosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hát nem hiányoztunk? – hajoltak a
képembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kopjatok már le! – fordultam be
a kanapéhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Aaaaw annyira hiányolt minket! –
szorongatott Lissa nyakamnál fogva. – Nekem is hiányoztál törpe!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szakadjatok már le rólam! –
ráztam le a kezét magamról. – Mi a szart akartok ilyen kora reggel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egyetértek a kérdéssel. –
szólalt meg Jev a háttérben. A lányok odakapták a fejüket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak nem Jev? – nézett rám
szemöldökét vonogatva Cass. Ó basszus! – Akkor ő is…?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Eszedbe se jusson! – meredtem rá
nagy szemekkel. Felpattan és Jevet vette irányba. Elkapta állánál fogva a fiút.
Engem meg Lissáék fogtak le. A galád szemetek. Még elszólja magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egyáltalán nem hasonlítotok
egymásra. – méregette uncsitesóm arcát Cass. Jev csak idegesen eltolta a kezét.
– Pedig egy ilyen híres véd… - kipattantam a lányok szorításából és Cassie
hátára ugrottam. Száját befogva estünk a földre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem pitéket sütnöd szöszke
barátnőm? – kérdeztem tőle a földön elterülve. – Vagy esetleg hívjam fel
édesanyád, hogy meg tudd hogyan kell? – sziszegtem. Értett a célzásból. – Most pedig
spuri mielőtt én doblak ki! – másztam le róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Most mi bajod van? – igazította meg
a haját a földön ülve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Az hogy itt vagy! – válaszoltam,
ahogy felmentem az emeletre, hogy felöltözzek. Mire leértem a kölykök már
visszamentek aludni, de Clare ha már ébren volt inkább neki kezdett a teendőinek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Viszont a hármas társaság még
mindig ott állt és várakozott. – Van kávém! – próbálkozott Cassie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem kérek kösz! – mentem el
mellettem, mire követni kezdett. A terepszemlés bakancsom volt rajtam.
Felkaptam a kabátom és kint elkezdtem öltözködni. Egyenesen az erdő felé vettem
az irányt. Az első dolgom az volt, hogy visszaküldjem Cassiéket oda ahonnan
jöttek, ami sajnos most nem a jó kurva anyukban van. Vagy legalábbis lerázni
őket, mielőtt bárki meglátja őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mégis mi a fenének vannak? És
miért pont most jöttek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te mégis hová mész? – jött utánam
Cassie. És persze El és Lissa is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Dolgozni! – jelentettem ki,
ahogy egy kicsivel beljebb felkapaszkodtam egy fára és az ágára ugrottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt hittem csak vadászatokat
csinálsz! – másztak ők is fára, hogy lépést tudjanak tartani. Egy kicsit sem
zavarta őket, hogy kettőjükön magas sarkú csizma van. Cass-ről és Lissáról
beszélünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudod valakinek rendbe kell
tartani a város körül ólálkodó démonokat. – jegyeztem meg, ahogy egészen a
burok határáig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És ilyeneket csináltok Conor
Lane-el? – szólt utánam. Lefagytam és megfordultam. – Igen Jason megemlítette.
De a te érdekedben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Örülök hogy megbeszélitek mi a
jó nekem a tudtom nélkül! – fordítottam neki hátat. – És mégis mi a szarnak
jöttetek? Hogy kioktassatok az életről?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A szülinapod miatt. – válaszolta
El. – Idén leszel 25.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És? Ezért még nem kell
idejönnötök. – indultam tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De mi idejöttünk, hogy legalább
ezt megünnepeljük! – vágott közbe Lissa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudjátok ti milyen bajba keveritek
magatokat ezzel? – másztam le a földre. – Nekem más bajom is van itt, nem csak
az hogy a keresztanyámnak milyen hülyeségeivel kell segítenem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor miért nem kérsz
segítséget? – vetette oda Cassie. – Tudod, hogy minden hülyeségedben
segítettünk eddig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Pontosan azért, mert ez családi
ügy. És nekem kell megoldani. – válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nos ha érdekel mi is egy család
vagyunk! – húzott vissza a vállamnál fogva Cassie. – Szóval ez rám is tartozik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi miért is vagyunk rokonok? –
szökött magasba a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te vagy a tanúm. Papíron. És
írásba adtad, hogy a gyerekeim keresztanyja. Szóval rögzítve vagy hozzám kedves
Sonnykám! – kacsintott rám. Megforgattam a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kibírhatatlan vagy! – indultam tovább.
– És meddig szándékoztok maradni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- 27-éig. – vágták rá egyszerre.
Ezek komolyra a szülinapom miatt jöttek.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">- Csodálatos. – morogtam.</span><br />
<span style="background-color: white; text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Anya lent dolgozott még, amíg mi
aludtunk még vagy 2 órát Kelleyvel. – Ezek meg kik voltak? – kérdeztem anyától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Allynek a barátnői New Yorkból.
– felelte anya. Erre én is rájöttem. – A szülinapja alkalmából eljöttek, hogy
vele töltsék a napokat amíg 25 nem lesz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor Ally gondolom nem velünk
hálaadásozik? – vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De már beszéltem a Cassie nevű
barátnőjével. Leadott nekem egy listát, hogy kik jönnének még Ally barátai
közül. De erről Ally nem tudhat. – pillantott rám. – Még egy hete felkeresett,
mert az anyukája nagyon jó barátja Sophienak. És mondta, hogy ha tervezünk
valamit, akkor számítsuk be legalább őket négyüket a buliba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De hát 3-an voltak… -
értetlenkedtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Még elméletben jön még egy
ember, aki nagyon fontos. – vont vállat anya. – Nem mondta, hogy ki az, csak
annyit hogy négyőjüket biztosra vegyem, mert a többi még nem az.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Csodálatos. Már csak arra leszek
kíváncsi, hogy a barátnői, hogy fogják ott tartani Allyt a vacsorán, ha
meglátja az anyját. Mert az biztos, hogy Hádész láncai se lennének képesek őt
ott tartani az anyjával egy légtérben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Suliban Carter már a teremben
várt, ahogy számítottam rá. – Hú de meggyötörd fejed van! – jegyezte meg ránk
nézve. – Veletek meg mi történt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Reggel 5-kor csengő koncertre
ébredtünk. – magyarázta Kelley. – Hála nekik csengett a fülem és még aludni se
tudtam rendesen. – sóhajtott fel a húgom. Hamarosan Nick csatlakozott hozzánk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De mosott szar fejetek van. –
jegyezte meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Suli normálisan telt, hisz hogyan
másképp történne. Kint Carter lefagyott egy percre kifele menet. Majd
mosolyogva rohanni kezdett. Ahogy láttam a távolban a barátai voltak.
Barátnője, Hayley nyakába ugrott. Mi is utána mentünk, mert kíváncsi voltam,
hogy egyáltalán együtt megyünk-e haza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Közben Carter végig ölelgette a
társaságot. Remélem neki nem szülinapja lesz, mert így is fejfájást fogok kapni
a sajátom miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Odaálltunk mi is és köszöntünk
nekik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sziasztok! – köszöntem, míg a
húgom ennek egy halkabb változatát eresztette el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sziasztok! – köszöntek vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem hiszem, hogy még rendesen
találkoztunk! – jegyezte meg a kék szemű fiú. – Vagy legalábbis nem lettünk
bemutatva. – nézett Carterre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hát ja! – jegyezte meg a Eugene
nevű gyerek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Találkoztatok és kiszadiztátok
egymást eléggé! – forgatta meg a szemét Carter. – Emma, Jared, Hayley, és
Dinka! – mutatott végig a gyerekeken, arra az esetre ha elfelejtettük volna
őket. Nos nekem beleégtek a fejembe. Nyugi Carter!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Anyád a dinka! – ütötte meg
Eugene Cartert.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Befejeznétek? – csapott közéjük
Hayley. Majd ránk emelte a tekintetét. – Ti pedig Jev és Kelley, ha jól
emlékszem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igen. – bólintott a húgom. –
Régebben a sulink át vett titeket, amíg itt voltatok. – idézte fel. – Most is
így lesz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Most csak lógunk, mert kell
dinka, hogy ünnepelni tudjunk! – karolta át Eugene Cartert.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Örülök, hogy anyád jól van! –
nézett fel rá barátnőm, negédesen mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hülyék! – fogta az orrnyergét a
mindig csendes Emma. Jared csak mosolyogva nézett a saját barátnőjére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor gondolom nem jössz velünk.
– jegyezte meg Kelley lebiggyesztve a száját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Most nem. – nézett rá Carter. – Persze, ha nem baj?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem baj dehogy! – legyintett
Kels. – Érezzétek jól magatokat! – nézette a többiekre, majd rám. – Figyi előre
megyek, oks? – bólintottam. – Sziasztok!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mindenki köszönt neki, a húgom
pedig előre indult hazafelé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter beszélhetünk? – vontam
félre a barátnőmet. Bólintott és utánam jött. – Neked mikor van a szülinapod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez most, hogy kapcsolódik ide? –
ráncolta a homlokát. – Amúgy június 13, miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Phuh. – könnyebbültem. – Csak
már megijedtem, hogy hozzád is ugyanolyan indokkal jöttek a barátaid, mint ma
reggel Allyhez. Neki a szülinapját fogják ünnepelni. És milyen barát lennék, ha
már ajándékot sem adok a szülinapodra?!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mondja ezt az nekem, akinek
mikor is lesz a szülinapja? – vakargatta az állát. – Csak nem hétfőn?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez egy mellékes infó! –
vakargattam a tarkóm mosolyogva. – Kelley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igen. – bólintott. – De majd
később megmagyarázod, mert engem kinyírnak azok ott négyen. – biccentett a
barátai felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Oké! – karoltam át, hogy
megcsókolhassam. Egyáltalán nem hezitált, sőt még a nyakamba is kapaszkodott,
hogy felmagasodjon. Hosszasan megcsókoltam, pedig nekem eléggé rövidnek tűnt. A
háttérben láttam, hogy Hayleyék álla leesik, kivéve Eugene-é.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A szülinaposért, meg még kapsz
Townsond! – fenyegetőzött. Elmosolyodtam. Ő is viszonozta a mosolyom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Már alig várom Lane! – hajoltam le
hozzá megint. Egy újabb csók után elengedte a nyakam. – Szia! – suttogtam.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">- Szia! – válaszolta.</span><br />
<span style="background-color: white; text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Carter:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Miért van az, hogy a húgát jobban bírom, mint őt? – fonta
keresztbe a karját Hayley. – És mi volt ez az édes kis mosolygás egymásra, meg
az a csók? – támadott nekem. – Beszélni valónk van Elizabeth!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Te csak hallgass Annabell! – legyintett mosolyogva még Jev
csókjától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mint kiderült ezek ketten járnak! – jegyezte meg Eugene. –
Mióta is?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Honnan tudjam, nem számolom! – vontam vállat. – Ejthetjük a
témát? Na mutasd azt a bizonyítványt, mert nem hiszek neked! – akadt rá
Hayleyre, mert azt állította, hogy átment a vizsgán. Így ő már hivatalos
védelmező. Elővette a táskájából a laminált lapot, ami így is csak az eredeti
másolata.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Anyádék ki akasztották a falra? – ráncoltam a homlokom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Viccelsz? – röhögött Euegene. – Elzárták előle, hogy
bizonyítani tudják a Tanácsnak, ha valami hülyeséget csinál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Anyád! – csapta gyomorszájon pasiját Hays.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Vigyázz még a végén édesebb pár lesznek, mint te vagy Jev. –
állt mellém Emma vigyorogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Együtt mentünk haza. Mint kiderítettem, megint az
Internátusban szállnak meg arra a pár napra, amíg itt vannak. Asszem’ egy hétre
lettek el kérve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Otthon az alvó Conor fogadott, aki a kanapén aludt el. Már
mondani akartam a többieknek, hogy ne ébresszék fel, de Hayley egyből mellé
ugrott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nézd csak mim van! – üvöltözött. Conor unottan kinyitotta a
szemét és felnézett Hayleyre. Hays szó szerint a bátyám képébe nyomta a
bizonyítványát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ügyesen photoshoppolsz Hayley! – veregette meg büszkén a
vállát. A fiúk röhögésben törtek ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ez igazi! – nyivákolt Hayley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Én meg 23 vagyok! – állt fel mellőle Conor, hogy kávét
töltsön magának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ez de szemét lett a napok teltével! – húzta fel az orrát
Hayley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ők meg hogy kerültek ide? – kérdezte Conor tőlem, miközben
Jared és Eugene Hayleyt terrorizálta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Random megjelentek a suli előtt. – vontam vállat. – De örülök,
hogy itt vannak. – mosolyodtam el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Boldognak tűnsz. – jegyezte meg kortyolgatva a kávéját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hm? – fordultam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Boldognak tűnsz. – ismételte meg. – Ennek örülök. – jelent meg
egy apró mosoly a szája sarkában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A szobámban ücsörögve beszélgettünk és nevettünk, ami nagyon jól
esett. Kibeszéltük Hayley pótvizsgáját és azt a hülye elhatározást, hogy
vöröses-lilára festette a haját, míg nem találkoztunk. Mondjuk jól állt neki,
mert ugyanolyan sötét volt, mint a barna haja csak ilyen furi lilás vöröses
beütése volt.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: justify;">Olyan sokat viszont nem tudtunk beszélni, mert Conor még
sötétedés előtt visszaküldte őket az Internátusba. És azzal a lendülettel, hogy
leléptek Conor ment aludni, míg én még Jevvel és Hayleyékkel sms-eztem.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/02/88-resz-mi-most-akkor-tudod-eltuntem.html" target="_blank"><<88. rész</a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/03/90-resz-sonny-sonic.html" target="_blank">90. rész>></a></span></div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-57429700511587192242016-02-26T21:21:00.002+01:002016-03-12T18:35:33.625+01:0088. rész - "Mi most akkor...? Tudod..." + eltűntem!<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sziasztok...</span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nos az elmúlt hetekben a rész kimaradásról csak azt tudom magyarázni, hogy eléggé szar hónapom volt. Minden héten dogát írtam (nem viccelek), a hétvégéim a folyamatos tanulásba folytak, a hétköznapjaimmal. Amikor meg szabad időm is volt (mert nem mondom azt hogy nem volt), akkor pedig annyira fáradt voltam, hogy csak benyomtam a youtube-ot/netflixet és tunyultam. Ehhez még hozzá tett, hogy a barátaimnak a problémáit a szívemre veszem és kötelességemnek érzem segíteni őket. Na és az új év alkalmával milliónyi problémával szántak meg. Drága nővéremnek se volt rendben a lelki világa így őt pátyolgattam, meg minden. És akkor a másik, hogy a még a saját problémáim (főleg hogy fingom nem volt hova szeretnék tovább menni suli után) is összejöttek, kiegészülve azzal is, hogy folyamatosan nem aludtam és azt hittem elájulok... De nem untatlak a problémáimmal, mert valószínűleg aki még olvas az erre a részre várt eddig. Szóval remélem még maradtatok páran és tetszeni fog a rész. :) Na jó most már befogom.</span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Carter:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az esti csókolózásunkat Jev anyja szakította meg, aki úgy
gondolta a kimosott ruhákat épp akkor lenne a legjobb Jevhez bevinni. Majd
amikor meglátott minket, csak annyit mondott: „Azért óvatosan!” És lelépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Én pedig feladtam azt, hogy vörösödés nélkül kibírom a
Townsond házban Jev mellett. Mert hogy újabban megfigyeltem, hogy az a nyamvadt
barátom képes olyan rákvörössé tenni, mint más fiú eddig soha nem tudott.
Szerintem tényleg beteg vagyok.</span><br />
<a name='more'></a><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Abban a pillanatban majdnem belefojtottam magam a saját
pulóverembe. És a lehető legtöbb méltósággal próbáltam távozni Jev szobájából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kelley leoperálta rólam a sminket, amit én felüdülésnek
tapasztaltam, ő pedig kárba veszett munkának. Én meg voltam olyan hülye, hogy a
hajvasalómat se hoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az este további részében pedig a Netflix gyér választékát
szidtuk. Végül benyomtuk a tv-t és valami tehetség kutató műsort néztünk, amire
be is aludtunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kelley kiharcolta, hogy ő aludjon a kanapén, mert én vagyok a
vendég de őszintén szólva nekem mindegy lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szombat reggel pedig míg így is sokkal korábban keltem fel,
mint Kelley. Így hát felkapva a mobilom és a fülesem majd lementem a lépcsőn,
hogy valami kaja után kutakodjak. Úgy tűnik rajtam kívül csak az anyjuk volt
ébren.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jó reggelt Mrs. Townsond. – csak rám mosolygott, miközben
magára operálta a kabátját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szia Carter! – mosolygott vissza. Én persze próbáltam
elkerülni vele a szemkontaktus mielőtt megint megfojtom magam a pulcsiba. Ami
szerintem neki is feltűnt, hogy a fia pulcsiját hordom. – Édes a pulcsid.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Köszönöm. – motyogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A hűtő és a konyha a tiéd, úgyhogy azt eszel amit
szeretnél! – mondta miközben felvette kávéját az asztalról. – Csak a házat ne
égesd le! – kacsintott rám. – Én viszont megyek, mert sürgősen ajándékot kell
vennem, mielőtt elhappolják a fél áras videojátékokat! – és már sietett ki is
az ajtón. Gondolom Jev szülinapjára gondolt. Mit is mondott Kelley mikor van?
November 23? Vajon kéne neki adnom ajándékot? És egyáltalán minek örülne? Jó
gondolom valami videojátékos cuccnak, de hol kapnék én Conortól annyi pénzt
amiből vehetnék is neki egyet! Meg eddig csak a zombi gyilkolós játékkal
játszottunk pedig annyi játéka van. Ááá inkább eszek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kinyitottam a hűtőt és azon agyaltam, hogy mit kéne ennem.
Találtam bacont és tojást így a tojás rántotta mellett döntöttem pirítóssal. Feltúrtam
a szekrényeket, míg találtam egy edényt, amibe megsüthetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Feltettem sülni a bacont, és zenét hallgatva tologattam ide
oda. Amikor ráöntöttem a tojást hátulról valaki átölelt. Csak reménykedni
tudtam, hogy Jev az. És a tippem be is bizonyult, mikor kihúzta a fülemből az
egyik fülest, és a nyakamba csókolt. Állát támasztva rajtam nézte, ahogy főzöm
tovább a rántottámat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Neked is csináljak? – kérdeztem tőle, miközben a másik
fülesem is kihúztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem kell. – vont vállat. – Elélek a müzlin is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Biztos? – fordultam felé. Csak bólintott, amit a vállamon
éreztem. Mikor végeztem a rántottámmal, oldalra fordultam, hogy a kenyeret
megkeressem. Jev csak elnyúlt mellettem, és abból a kis fadobozból a hűtő
mellől, kivett nekem két szelet kenyeret és betette a pirítóba. – Köszi. –
fordultam felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Csak nyomott egy csókot a számra. – Tudod, tök édes vagy
félkómásan és csendben. – nevettem fel, majd átkaroltam. Elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Köszönöm! – szólalt meg rekedtes hangján. – Te pedig el nem
tudod képzelni milyen gyönyörű vagy elaludt göndör hajjal!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mint egy madárijesztő! – mosolyogtam rá. –
Felébresztettelek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Tudod a bacon szaga, engem minden kómából kihoz! – döntötte
homlokát az enyémnek. Megint megcsókolt, majd megkérdezte mikor elhúzódott. –
Anyámat nem láttad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Reggel elment. Szerintem dolgozni. – füllentettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hát az remek! – ültetett fel hirtelen a pultra. – Akkor addig csókolgatlak és ott ahol akarom! – támadott nekem. Belőlem pedig kitört a
röhögés.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: justify;">- Te perverz űrlény! – csaptam a vállára mosolyogva. Csak
viszonozta a mosolyom és gyengéden megcsókolt.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A hétvége eléggé hamar eltelt. Része lehettem a Townsond
veszekedésnek is, ahogy Kelley üvöltözik a tesójával. Majd Jevet odafagyasztottuk
a mélyhűtőhöz. És hála Alison tanácsának még nyakon is öntöttük vízzel.
Hihetetlen, hogy még így is megtudja szívatni az unokaöcssét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Vasárnap már pakoltam, és vártam, hogy Conor hívjon mikor ér
vissza. A nappaliban ültem Jevnek dőlve, akivel filmeket néztünk, míg Kelley
valamire tanult. Asszem spanyolra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Vártam egészen 4-ig, de még mindig nem kaptam választ az
sms-re amit küldtem neki. Majd hazajött Clare, aki már egyből hozzám fordult. –
Carter, most hívott Conor. Nem tudom neked szólt-e, de ott ragadt még egy
napra. Azt mondta valószínűleg csak kedden tud haza jönni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ó! – ültem vissza Jev mellé. – Értem. – próbáltam leplezni
az érzéseimet. Biztosan bajban van. És miért nem nekem szólt? Istenem Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És Ally mikor jön haza? – érdeklődött Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Fogalmam sincs. – vont vállat az anyja. – Engem nem hívott,
tudomásom szerint ti viszont szadiztátok a héten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ez nem is igaz! – háborodott fel Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Én szerintem még haza ugrom a cuccaimért! – álltam fel Jev
mellől. Felvettem a dzsekimet és a
cipőmet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Elvigyelek? – ajánlotta fel Clare.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem kell, de azért köszönöm! – ejtettem el egy műmosolyt. –
Inkább gyaloglok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Elkísérlek! – állt fel Jev. Pillanatokon belül elkészült és
indult is utánam. Bevártam, annak ellenére, hogy szerettem volna egy kicsit
egyedül lenni. Csendben haladtunk egymás mellett, majd hirtelen kivette a kezem
a zsebemből és összefűzte ujjainkat. Kérdőn néztem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Fázott a kezem. – vont vállat ártatlanul. Pedig kettőnk
közül neki volt melegebb keze.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szomorú vagy, amiért Conor később jön? – kérdezte, amikor
már a ház előtt voltunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Már miért lennék az? – engedtem el a kezét, hogy kinyissam
az ajtót. – Megszoktam, hogy ide-oda járkálgat. Amúgy is elég nagy vagyok, hogy
egyedül gondoskodjak magamról! – löktem be az ajtót. Nálunk már minden csak
baromi nehezen nyílik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Beléptem és lerúgtam a cipőmet. Jev is hasonlóan tett, majd
kulcsra zártam az ajtót, ahogy szoktam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Felmentem a szobámba, Jev pedig követett engem. – Bocs a
rendetlenségért. – rúgtam be a szobaajtót, mert másképp elég nehezen nyílt
volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem gond! – vont vállat Jev, és megállt az ajtóban. Fogtam
a hátizsákom és beleöntöttem a könyveket, amikre szükségem volt hétfőre és
keddre, majd plusz váltás ruhát. És ha már úgyis ott voltam a hajvasalómat is
eltettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ne legyél már ennyire elkeseredve! – lépett hozzám Jev
hirtelen. Átölelte a derekamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem vagyok elkeseredve! – néztem mégis lefele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Dehogynem! – vette el a kezemből a táskámat, majd az
ágyamra dobta. – Naa! – fogta meg szabad kezem és összefűzte ujjaink. – Nem
örülsz, hogy még egy napot tölthetsz el az én csodás személyemmel? – vigyorgott
bugyután.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mint egy pattanás az orromon. – vágtam vissza gonoszan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ugyan már Carter! – sóhajtott fel. – Más tini örül és bulit csap, ha nincs itt a
tesója. Ráadásul ha már városon kívül is van. Tudod te én milyen bulit csapnék,
ha Kelley nem lenne itt 3 napig?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Az te vagy! Nem én! – léptem el tőle és leültem az ágyamra.
– Mi Conorral teljesen mások vagyunk! – túrtam a hajamba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ezt mindig elmondod, de soha nem magyarázod meg! – ült le
mellém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mert nem értenéd meg! – temettem a kezembe az arcom. Ez túl
bonyolult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Akkor világosíts fel! – kapta el állam és maga felé
fordított.(Dat szürke 50 árnyalata utalás XD még én is meglepődök magamon - Kukorka) Nem sokáig néztünk egymással farkasszemet. Mintha valami áramütés
futott volna végig rajtunk, azonnal egymásnak estünk. Végig döntött az ágyon,
én pedig lelöktem a táskámat a földre, és nyakába kapaszkodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Téptük egymás ajkait, mint valami agy nélküli hormongolyók.
Nagy kezeit bevezette pulcsim és pólóm alá, én pedig lekapartam róla az ő pulcsiját.
Felült és segített, és pólójával együtt levette a zavaró darabot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Fogalmam sincs mi ütött belém. Az agyam egy sarka üvöltözte,
hogy álljak le, de Jev annyira édes volt. Ahogy csókolt egyszerűen elvette az
eszem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Fejem fölé emeltem a kezem így könnyedén eltávolította rólam
a felső részt. Kicsit sem voltam már az a szégyenlősebb ember, akire
számítottam Jev közelében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nyakamhoz hajolt és apró csókokat lehelt minden apró
centijére. Majd lejjebb haladt és kulcscsontomat részesítette előnyben. Majd
mivel látta, hogy az Ankhom akadályozza le akarta venni rólam. Egyszerre
nyúltunk érte és kezünk összeérve érintette a felhevült ezüstöt. Égette a
kezem. Mintha egy pillanatra minden megfagyott volna. Csak Jevet láttam magam
előtt és világító kék szemeit. Minden más elsötétedett körülöttünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kardok zaját hallottam magunk körül, viszont a háttérben csak
virág szirmok lebegtek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Lottie! – suttogta Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jev. – remegett a hangom. Elmosolyodott, de kék szemei
könnyekkel telt meg. Kezét az arcomra vezette. Éreztem, ahogy a könnycsepp
végig csúszik az arcomon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Annyira sajnálom Lottie! – suttogta ő is eleresztve két
könnycseppet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Annyira hiányzol Jev! – válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Te is nekem! – hajolt közelebb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem akarok egyedül lenni! – éreztem, ahogy a könnyek csak
úgy végig szántják az arcom. Egyszer csak Jev ajkait éreztem az enyéimen.
Szorosan lehunytam a szemem és magamba ittam a pillanatot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az agyam kezdett tompulni. Hol vagyok? Mi történik? Otthon
vagyok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Úgy emlékszem Jevvel idejöttünk. Igen Jevvel vagyok itt? De
mi történik?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kinyitottam a szemem. Az ágyamban feküdtem. Olyan hideg volt.
Megfordultam és Jevet pillantottam meg. Nyugodtan szuszogott mellettem. Várjunk
csak, mi? Jev miért félmeztelen? És miért az én ágyamban?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sokat pislogva magamra néztem. Csak a farmerom volt rajtam,
meg a melltartóm. Várjunk ugye mi, nem…?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A kurva… - káromkodtam el magam és azzal a lendülettel le
is borultam az ágyról. – Áú! – dörzsölgettem a fejem. De Jevet is sikeresen
felkeltettem. Nagyokat pislogva felült és a szemét dörzsölgette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mi történt? – ásította. Majd rám emelte tekintetét. – És te
miért vagy melltartóban? – kerekedett el a szeme. Lenéztem magamra, mintha
magamban nem tudtam volna a tényt. Az említett részemet eltakartam a kezemmel,
és a pólóm után kutakodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Várj egy picit! – állított meg Jev és közelebb hajolt
hozzám. – Mi most…? – mutatott kettőnkre. – Tudod, mi most akkor…? – nem akarta
kimondani hangosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Biztos voltam, hogy fülig vörösödtem. – Nem tudom. –
hebegtem, és egyre kétségbe esetten kerestem a felsőmet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hogy érted, hogy nem tudod? – ült fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Úgy hogy nem tudom Jev! – álltam fel, és megláttam a szobám
túloldalán a pólóm a pulcsimmal egybe ragadva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Érzel valami változást? – kérdezte. Valahogy szétbogoztam a
pólómat és amilyen gyorsan csak tudtam felkaptam. Majd megpillantottam Jev
pulcsiját és pólóját is mellette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem értem mire gondolsz! – húztam fel a fejemre a
pulcsimat. Vagyis jobban mondva Jev pulcsiját, csak valamilyen hülye oknál
fogva ezt hordom!!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mármint odalent. – fejtette ki. – A lányok ezt szokták
érezni, ha első akkor… - felkaptam a cuccait és hozzá vágtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem mehetnénk inkább?! – üvöltöttem rá, majd felkaptam a
cuccom és lesiettem a lépcsőn. Majdnem orra estem. Felkaptam a cipőmet és Conor
egyetlen sálját, amit itt hagyott és úgy magamra tekertem, hogy a fél arcomat
eltakarja. Felöltözve vártam Jevet, aki nagy nehezen letántorgott felöltözve.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: justify;">Az ajtónkat mustráltam, míg öltözött és mikor készen volt
kisiettem az ajtón. Majdnem odacsaptam az ajtóval együtt, amikor bezártam.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Conor:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ó hogy enné ki Ally belét az első oposszum ami szembe jön
vele. És annak a pasinak is aki elvitte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Esküszöm ha tehetném megfojtanám azt a kettőt. Hogy merészel
csak úgy lelépni. Kompletten álmában képes lett volna megerőszakolni, majd egy:
„A barátom eljött értem így vele megyek!” kijelentéssel lelép.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem ez kicsit sem féltékenység, mint hinné az ember. Csak idegesít,
hogy még szólni sem képes nekem. Legalább megállni egy percre és elköszönni
vagy valami! De neeem! A nagy szerelmes csak fogja magát és férfija karjaiba
hullva le is lép. Velem soha nem viselkedett így. Lehet, hogy azért, mert nem
is tudott róla senki kettőnkön kívül. De még egy kis jelét sem mutatta, hogy
engem jobban bírt volna, mint más fiút.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egész este vezettem, mert haza akartam érni. És sikeresen
haza is értem hajnal 4-re. Küldtem egy sms-t Carternek, hogy haza jöttem, ha
esetleg érdekelné. De valószínűleg ő is a BARÁTJÁT falja valahol. És Jevnek
szerencséje lesz, ha nem tudom meg, mert biztos hogy kinyírom az első dologgal
ami a kezembe kerül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy 5 perccel később csörögni is kezdett a telefonom. A húgom
volt az.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem aludnod kéne? Hajnal 4 van! – morogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Neked meg mi bajod? Bele állt a sörét a hátsódba? – támadt
nekem. – Ne legyél nekem felháborodva, ugyanis te voltál az, aki egy büdös szót
nem mondott, hogy hol van és mit csinál vagy mi baja!! Azt hittem bajba
keveredtél azért passzoltál le még egy napra!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem, csak akkor volt ilyen… argh ejthetnénk a vadászatot
nagyon fáradt vagyok! – sóhajtottam és levetettem magam a kanapéra. Csak addig
jutottam el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- De jól vagy? – kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Igen. – válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Oké. Akkor megnyugodtam. – engedte ki a levegőt. – Haza
menjek reggel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem kell! – ráztam a fejem. – Inkább menj vissza aludni,
mert tiszta fáradt leszel a suliban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem ez lenne az első alkalom, hogy alszom a suliba. –
megforgattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Oké, hogy egy végzős szintjén állsz, de illene odafigyelned
órán. Egy csomó új dolgot tanulhatsz ott. – adtam neki fejmosást. Bár biztos
voltam benne, hogy valószínűleg folyamatosan forgatja a szemét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mint például a spanyol műveltetés? Kösz nem, elég volt
egyszer megtanulnom másodikban. – horkantott. – Ennyi erővel Jevék franciájára
is beülhetnék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ülj és buktasd le magad! – csettintettem. – Hogy én miért
nem ezzel kezdtem, mikor idejöttünk. Egyből ránts kardot is és kezdj el
beszélni a történelmükről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Neked mégis mi bajod van? – értetlenkedett. – Komolyan
beleállt egy sörét a seggedbe vagy mi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Semmi! – morogtam. – Csak fáradt vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Conor neked határozottan szar kedved van. Mi történt? –
érdeklődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Semmi. – vágtam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Bármi köze van az őrzőkhöz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ahhoz, hogy rejtőzködünk, vagy költöznünk kell?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Esetleg bármi furcsa okból kifolyólag Alison Montgomeryhez?
– egy percre megálltam. És ebből azonnal rájött. – Szóval van. – jegyezte meg.
– És mégis mivel törte össze a szíved ez alkalommal?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Úgy sem érdekel, minek mondjam el?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Conor. A húgod vagyok, persze, hogy érdekel. – vágta rá. –
Érdekel mi van veled, hogy mit érzel vagy mire gondolsz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Barátja van. – nem tudta eldönteni, hogy nevessen, vagy
engem pátyolgasson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Várj mi? – kérdezte egy kicsit nevetésre utaló remegéssel a
hangjában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem fogom megismételni. – temettem a kezembe az arcom. –
Így is kínos, hogy elmondtam neked.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És erre, hogy is jöttél rá vadászat közben? –
értetlenkedett. – Random a Facebookjára léptél és ez ugrott fel vagy mi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Az most nem lényeges. – legyintettem. – Ennyi, ez a bajom
Carter! Most jobban érzed magad? – nem válaszolt a kérdésemre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És szarul érzed magad, hogy nincs esélyed nála? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Carter, én indulok nála a legnagyobb eséllyel! –
horkantottam fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mintha csak Jevet hallottam volna! – csapott a homlokára. –
Honnan veszed, hogy az a srác nem jobb nálad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mert ismerem Allyt. – vágtam rá. – Ez ilyen egyszerű.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És mi van, ha az a fiú többet tud róla, mint te? Mióta New
Yorkban laktunk rengeteg minden történhetett vele. Azt se tudod mennyi ideje
vannak együtt. Az is lehet, hogy már lassan évek óta. – összeráncoltam a
homlokom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Most azt akarod, hogy jobban érezzem magam, vagy el akarsz
jobban keseríteni? Mert a második felé hajlasz nagyon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Figyelj ha akarod ráküldöm Hayleyt, hogy szedje szét őket.
Tudod, hogy képes rá! – próbált azért mégis felvidítani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Az kéne még nekem! – nevettem fel. – Inkább menjél aludni,
álmos leszel!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Már nem tudnék visszaaludni! – pedig ilyen időben inkább
hulla zombinak kellene lennie. – Mesélsz a vadászatról?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mégis mit meséljek? Nem találtunk semmi nagyon érdekeset. –
vontam vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mi? – basszus! A homlokomra csaptam. Hogy lehettem ennyire
hülye, hogy elszólom magam?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Volt ott egy másik vadász is! – próbáltam magam
kimagyarázni. – Valaki elfelejtett szólni az egyik infósnak, hogy már odaadták
a melót, ezért megjelent az a vadászlány is. Így kénytelenek voltunk együtt
dolgozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ó. És felismert? – kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Szerintem félre hallotta a nevem. – találtam ki egy újabb
hazugságot. Még talán el is mondhattam volna neki. De nem tettem. Annyi
lehetőségem akadt, hogy megosszam vele Ally kilétét, de mindig magamnak
tartottam meg. Hozzászoktam, hogy rejtegetjük a másikat. Legalábbis, hogy én
rejtegetem azok elől, akik közel állnak hozzám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És mire vadásztatok? – érdeklődött tovább. Csak reménykedni
tudtam, hogy a Townsondok nem hallanak semmit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Carter ugye nem hall senki? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Neeem! – válaszolta. – Lent vagyok a nappaliban és a füles
a telóba van. Mindenki fönt alszik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És mi van ha felkeltek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hidd el nekem! Lehetetlen ezeket felkelteni. – vágta rá.
Valóban rokonok Allyvel. Jó tudni. –Na de mire vadásztatok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Vakszirénre. – válaszoltam. Majd elkezdtem neki magyarázni,
persze ügyesen kihagyva belőle Allyt. Egészen reggel hatig beszélgettünk, majd
elküldtem hogy menjen vissza mielőtt Clare kérdezősködni kezd, hogy mit csinál
ilyen korán idelent.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: justify;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megbeszéltük, hogy a sulija után elmegyek érte és elhozom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Carter úgy tett mintha haragudna
rám. És fogalmam sincs miért. Hisz egyikünk se tudja, hogy egyáltalán történt
valami. Mert biztos voltam, hogy ARRA emlékeznék az biztos. Főleg mert
Carterrel vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Viszont semmi emlékem nincs meg.
Egészen addig emlékszem, hogy épp a vetkőzős résznél jártunk és bumm onnantól
semmi. Ami nekem nagyon furcsa. Semmire nem emlékszem. És a következő emlékem
pedig az amikor Carter legurult az ágyról és káromkodni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Elvonult Kelley szobájába, ahogy
hazaértünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Fogalmam sincs, hogy miért
sértődött meg egyáltalán. Azért amit kérdeztem, vagy azért amiről azt se
tudjuk, hogy megtörtént-e vagy sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">De igazam volt. Ő lány. Neki éreznie
kellene. És ha ez lett volna neki az első akkor még annyira éreznie kellene.
Bár még azt se tudom, hogy ez e az első neki. Vajon ő meg Scott…? Vagy esetleg
mással? Carter elég belevaló csaj és ki tudja kit hálózott be… Mégse tudom
belőle kinézni, hogy már volt neki valakije úgy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Vasárnap bezárkózva töltötte a
napot Kelleyvel, majd hétfőn úgy viselkedett mintha semmi sem történt volna.
Mégis furcsa volt. Tele volt energiával pedig hallottam, hogy hajnal 4-kor
lement a nappaliba és csak olyan 6 körül jött vissza. Valakivel telefonált, de
nem volt merszem jobban belehallgatni a beszélgetésébe. Az is lehet, hogy
valamelyik barátjával beszélgetett. Vagy lehet a bátyjával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Még haragszol? – kérdeztem az
egyik óra közben, mert telefonjában merült el. – És ha igen, akkor miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem haragszom. – motyogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor miért nem beszélsz velem? –
csúsztam közelebb hozzá. – Mert ha megbántottalak valamivel, akkor mond és
megpróbállak kiengesztelni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem Jev… - gondolkozott. –
Inkább hagyjuk a témát, jó? Nem kellett volna úgy viselkednem. Nem tettél semmi
rosszat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Biztos mert…? – akartam kideríteni,
hogy haladt-e előre AZZAL a dologgal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt se tudjuk, hogy történt-e a
valami, vagy csak addig jutottunk… - suttogta nekem olyan halkan, hogy csak én
halljam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ó hidd el én nem aludnék el A
közben! – vigyorogtam rá. Megforgatta a szemét. – És ha velem vagy, akkor hidd
el te még képes se lennél rá! – elvörösödött halk szavaim hallatán. – Kár hogy
nem leszel már nálunk. – sóhajtottam. – Elúsztak a biztonságos lehetőségeim! –
kuncogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jev! – sziszegte egyre
vörösebben és lehajolt az asztalra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ugyan már Carter! – fordítottam a
fejét magam felé. Szerencsére a tanár olyan hangosan beszélt, hogy hallani se
lehetett minket. – Semmi olyat nem tennék veled, amit ne élveznél. – csókoltam
meg lágyan a száját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Befejeznéd a szexuális
zaklatásom az óra közepén? – suttogta felém. Ujjait morzsolgatta én pedig
elkaptam kezét és megfogtam a kezét. Összefűztem ujjaink és hüvelykujjammal
simogattam a kézfejét, hogy lenyugtassam. Én egy jelét se mutattam semminek,
míg Carter a könyve mögé rejtőzve próbált vörösből normál állapotra állni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Suli után kézen ragadtam és mivel
ma Kelleynek edzése volt (amire nagy nehezen rugdostam el) és kettesben
sétáltunk haza. Ahogy beértünk Allyt találtuk otthon. Ez az! Nem szadizott
eleget mobilon most még majd itthon is fog. Remélem Conor már hazajött
Carterért, mielőtt előtte kezd szadizni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Csak azután vettem szemügyre a
környezetet, miután leöltöztem. Nem köszönt és nem mondott semmit. Csak feküdt
a kanapén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A táskája a földön hevert
szanaszét a kabátjával és a cipőjével egyetemben. Az egyik díszpárnát
ölelgette. Aludt. Szeme táskás volt és a nyaka körül is valami csík volt. El
sem merem képzelni a barátnője hogy költözhetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Carter mondta, hogy Conor mindjárt
itt lesz érte, ezért felment összerámolni. Én addig lent maradtam. Levettem a
takarót a karosszékről és Allyre terítettem. Aki összekucorgott a takaró alatt
álmában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Még így is láttam rajta, hogy
mennyire fáradt pedig aludt. Éreztem. Ez az átka ha jól ismer valakit az ember.
Rá se kell nézni hanem érzi a másikat körül vevő dolgokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Carter lebaktatott a cuccaival
várva a bátyját. Küldött neki egy sms-t és mivel választ is kapott rá
gondoltam, hogy már úton lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"> Aztán a csengő is megszólalt. Ami bajlós volt,
mert Ally felkelt. Kinyitottam az ajtót nem törődve az ébredezgető Allyvel, aki
vagy kávéért fog könyörögni, vagy ordítozni fog.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Helló! – köszöntem Conornak, aki
csak egy biccentéssel letudta az egészet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter készen vagy? – fordult a
húga felé, aki csak bólintva felvette a táskáját a földről. Odasétáltam hozzá
és megöleltem, míg ő fél karral átölelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Köszönöm a vendéglátást! –
mondta nekem. – A húgodnak már megköszöntem, de köszönd meg anyudnak is a
nevemben. – mosolygott rám. – Akkor majd beszélünk vagy valami! – akart elengedni
de én nem engedtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hova hova? – suttogtam vigyorogva
és odahajoltam, hogy megcsókoljam. Nem húzódott el csak akkor, amikor a bátyja
megköszörülte a torkát, de mint kiderült nem is hozzánk akar beszélni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csipkerózsika ébredezik? – dőlt az
ajtókeretünknek az uncsimat méregetve, aki szemét törölgetve próbált felkelni,
de elég nehezen nézett ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hagyjál Lane! – szólt rá
Conorra. – Egy percet sem aludtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Vajon miért? – mosolygott gúnyosan.
Nagyon élvezte, hogy Allyt szadizhatja, ami leginkább az álmossága volt. –
Biztos nehéz lehetett a költöztetés. Látom még sérüléseid is vannak!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally félig nyitott szemekkel
nézett Conorra, majd felhúzta a szemöldökét. – Te most egy konyhakést akarsz
belőlem kierőszakolni a fejedbe, vagy a pöcsödbe? Mert adok neked kettőt is!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jaj de morcos vagy! – emelte fel
a kezeit Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Neked mi a fasz bajod van
komolyan? – állt fel Ally összeszedve a cuccait. – Carter szerezz a bátyádnak
egy nőt, mert szerintem elkezdett klimaxolni. – a lépcső aljáról gúnyosan
mosolyogva visszafordult. – Tudod a harmincas férfiak korán kezdik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Carterre néztem, aki csak a
homlokát fogta. Elengedett, majd kitolta a bátyját a lakásból. Hozzávágta a
táskáját, majd visszafordult felém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Felnőttek… - sóhajtotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt hinnéd érettek, de agyi
szinten egy 5 évesén vannak. – fejeztem be a mondatát. Bólintott és csak
nyomott egy puszit az arcomra és visszament a bátyjához a kocsiba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felmentem Allyhez hogy ránézzek,
de csak aludt tovább a szobájában.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background-color: white;"><b>[Kukorka: Nem ígérem, hogy következő héten is lesz rész, de igyekszem alkotni valamit nektek. Megpróbálok mindent, de a jövőhetem sem a leglazább lesz. Sziasztok!</b></span><br />
<span style="background-color: white;"><b>Ui.:Köszönöm Roozy Gy kommentjének, hogy adott egy kis lelki energiát, hogy írjak. :) Úgy éreztem, mintha hiányoznék! ^-^</b></span><br />
<span style="background-color: white;"><b>Ui2.: csontváros fanok! Nézitek a sorozatot? :D Malec azért nagyon ott van nem?]</b></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/01/87-resz-hetvege-jevvel-vadaszat-allyvel.html" target="_blank"><<87. rész</a></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/03/89-resz-holgyeim-es-uraim-cassie.html" target="_blank">89. rész>></a></span></div>
</div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-78968438518076544832016-01-16T13:34:00.000+01:002016-02-26T21:21:52.925+01:0087. rész - Hétvége Jevvel, vadászat Allyvel<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Szerdán meg
akartam említeni Carternek, hogy pénteken elmegyek vadászni. Persze kihagytam
volna belőle, hogy Allyvel, de ez csak apróság.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Aztán mivel
láttam, hogy mennyire fáradt úgy döntöttem, hogy nem mondom. Aztán eszembe
jutott, hogy miért és már abban se voltam biztos, hogy Ally akar-e jönni. De ha
nem is akart volna akkor már lemondta volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Csütörtökön
pedig a Townsondoknál töltötte a délutánt, nekem pedig kiment a fejemből. Az
Internátust felhívtam, hogy lehet egy gyereket el kéne szállásolniuk. Nem
említettem, hogy az Carter, mert akkor még nagyobb baj lett volna belőle. A
Tanács már így is hőbörgött, hogy ÉN nem veszek részt azon a konferencián amit
itt tartanak. És ha megtudnák, hogy a húgomat ott bébiszittelik akkor jönne a
számon kérés, hogy én akkor miért nem voltam ott.</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">És ahogy
húztam, húztam ezt az egész mondjuk el Carternek dolgot, péntek lett. Én pedig
már bepakoltam és vadászatra készen vártam őt otthon suli után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Vettem egy nagy
levegőt és fejemben végig pörgettem a szövegem. – Szia! – köszönt nekem. – Te hova
mész? – ráncolta a homlokát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miből
gondolod hogy megyek valahova? – kérdeztem vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert cipőben
és kabátban ülsz a kanapén. – dobta le a táskáját a kabátokhoz és elkezdett
leöltözni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ja. –
bólintottam. – Figyelj húgi, őszinte leszek veled!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Várj! –
állított meg. – Lelkiekben felkészülök a lehetetlenre. – figyelmen kívül
hagytam a sértést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Vadászni
megyek. És még ma délután indulok. – kezdtem el újra. – Össze kéne pakolnod pár
dolgot!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jó, és hova
megyünk? – úgy viselkedett mintha természetes lenne. Pedig ha egy rendesre
vittem volna kiugrott volna a bőréből. – Csak hogy tudjam hogy meleg lesz-e
vagy sem. Hogy a nyári vagy a téli felszerelésem hozzam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te nem
jöhetsz velem… - húztam a szám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Bátyus aki
kabátban ül a fűtött lakásban mond mit? – pislogott rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem jöhetsz
velem Carter! – ismételtem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor én mit
csináljak addig? – háborodott fel. – Elküldesz Hayleyékhez, vagy egy titkos bunkredbe leszögezel hogy még
véletlenül se menjek el? Vagy most már a haverod Jasont is rám küldheted
bébiszittelni?!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Elő
készítettem neked egy szobát… - majd halkan motyogni kezdtem. – Az Internátusban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egy percre
megilletődött, majd nekem támadt. Szó szerint. Rám ugrott és elkezdett ütni és
rúgni mindenhol. A bordáimat megállás nélkül térdelte, míg a nyakamat szorongatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter ezt most
fejezd be! – szólaltam meg, miután könnyűszerrel lefegyvereztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én biztos,
hogy nem megyek Internátusba! – üvöltött fel. – Előbb dobom magam Scott karjai
közé, mint hogy egy megtörténjen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez azért
durva volt. – morogtam. – Csak egy hétvége. Nem fogsz bele halni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nekem egy percnyi
levegő 20 méteres távolságban is méreg! – válaszolta. – Nem megyek Internátusba!
Vagy magaddal viszel, vagy itt maradsz! – szabadította ki magát és nekem hátat
fordítva átült a fotelba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter nem
vitatkozom veled. Eridj fel és pakolj össze a hétvégére! – mondtam
erélyesebben. Tudtam hogy mennyire utálja az Internátusokat, de hova vihettem
volna? Jasonhöz nem vihettem mert túl messze van, és amúgy sem az a bébiszitter
típus. Meg ki tudja mivel köp be a saját húgomnak a másik taknyos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Hayleyéknek így
is meg van a maga problémája, amiről jobb ha Carter nem tud. A többi
ismerősömben pedig nem bízok meg annyira, hogy rájuk bízzam a húgom, vagy éppen
annyira utáljuk egymást hogy kidobnának az első ablakon (lásd: Linda Ashford).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Magammal meg
nem hozhatom, mert ismeretlen milyen veszélyes lenne, és Ally álcája is
lelepleződne előtte, amit meg nem akarok mert utána mindent belemagyaráz az
egészbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Bár mondjuk az
ördög a fejemben kíváncsi lett volna Ally és Carter viszonyára ha Allyről
kiderülne, hogy védelmező.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Allyről jut eszembe.
Bár ki tudja, hogy egyáltalán Clare beleegyezik ebbe az egészbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Van egy másik
ötletem. – sóhajtottam fel. – De ennek az eredménye nincs meg addig míg oda nem
megyünk. Egy barátom ajánlata.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És mi lenne
az? – fordult felém felvont szemöldökkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Majd meglátod.
De menj fel és pakolj össze a hétvégére!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És mit
vigyek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hát ha nem
akarsz bokszzsákot püfölni, akkor ruhákat és a többi csajos cuccod. –
megforgatta a szemét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miért akár
bokszzsákot is vihetnék? – vonta fel a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Vihetnél, de
nagyon furán néznének rád. – bólogattam. Elmerem képzelni a Townsondok fejét,
ahogy Carter a nappalijukban elkezdi teljes erejéből gyilkolni a zsákot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor mondén
dolgok igaz? – állt fel. Bólintottam. Felsóhajtott és felmászott az emeletre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Üzenetet írtam
Allynek:<i> "Áll még a vadászat?"</i><o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><i>"Ha nem mennék,
már szóltam volna."</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Valahol mélyen
megnyugodtam. Ennek egy „üzleti” dolognak kéne lennie. Csak hogy kicsit sem
szakmai célból kértem meg Allyt. Hanem azért mert vele akartam menni. Hívhattam
volna Jasont is (aki amúgy is nemet mondott volna), vagy mehettem volna egyedül
is, talán még Carterrel. De elhatároztam magam. Valahogy Allynél is el kell
kezdeni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Fogalmam sem
volt mennyi ideig maradhatunk itt, de arra rájöttem… Hogy ő eddig segített
nekem itt maradni, így akarja is, hogy itt maradjak. Simán hagyhatta volna,
hogy a vallomás adásnál kitudódjon a nevünk, vagy bármelyik rendőr esetnél
megemlíteni a nevem. Vagy csak elpletykálni egy védelmező ismerősének, hogy itt
vagyok. De nem tette. Hisz itt vagyok még.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Így én is
elhatároztam. Ha már ugyanúgy soha nem kaphatom vissza az én Allymet akkor csak
annyit akarok elérni, hogy a közelében maradhassak. Hogy egy tisztalappal kezdjünk.
Hogy tudjam mi van vele. Hogy jól van. Hogy boldog.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">És mivel jobb nem
jutott eszembe, így a vadászatra gondoltam. Imádott vadászatokra menni velem.
Mindig azt mondta hogy így professzionálisnak érzi magát. És ha a kettőnk „esti
dolgait” félre tesszük, még tanult is valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">A
gondolataimból Carter szakított, aki összepakolt cuccokkal állt meg a lépcső
alján. Szinte éreztem hogy egy komplett fegyver szett van a táskának a rejtett
zsebeibe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felöltözött ő
is, majd a kocsiba ültünk. Azt mondtam neki, hogy Clarenek egy könyveléssel
kapcsolatos dolgot kell oda adnom, ezért megyünk arra. El is hitte, mert tudta
hogy Clare abban a hitben van hogy én egy híres neves könyvelő vagyok. Jegyek
alapján soha nem is voltam rossz matekból és könnyűszerrel meg is oldottam
ezeket a dolgokat, de számomra a szeretet a mateknál ott állt meg, hogy miért
vesznek 80 görögdinnyét és senki nem kérdőjelezi meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Becsengettem és
Clare nyitott ajtót. Allyre számítottam, de éreztem és tudtam hogy a háttérben
ott van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mr. Lane? –
döbbent meg. – Mi szél hozta hozzánk? – majd a hátam mögött meglátta a húgom. –
Szervusz Carter!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"> - Clare kérhetnék egy hatalmas szívességet
tőled? – néztem rá komolyan. Szemem sarkában láttam, hogy Ally elfordul. – </span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nekem el kell utaznom pár napra
üzleti ügy miatt, de Cartert nem akarom magammal vinni, sem egyedül hagyni.
Nálatok maradhatna addig amíg vissza nem jövök?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Clare csak elmosolyodott és a húgomra
pillantott, aki hatalmas szemekkel nézett rám. – Persze, hogy maradhat. Kelley
nagyon örülni fog neked Carter!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Majd Ally elröhögte magát és visszafordult
felénk. A galád… - És Jev pedig engem fog felhívni, hogy megkérdezze mit
kezdjen a helyzettel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Miért kéne felhívni? – játszottam a
hülyét. Ekkor pattant be a tökéletes tervem, hogyan viszem is ki Allyt a
reptérre. – Elvégre itt laksz vele, nem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Elutazom. – felelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Tényleg? – döbbentem meg. – És hova?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - New Yorkba. – az unokatestvérei jöttek le az
emeletről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Te meg mikor mondtad, hogy New
Yorkba mész? – kérdezte Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Úgy 3 napja. – vont vállat a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- És erről más is tud? És mégis minek
mész? – erre a húga csak jól fejbe baszta hátulról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jé nézd Carter! Ők is ilyen aranyos
testvéri viszonyban vannak mint mi. – néztem a húgomra. Örömmel tapasztaltam,
hogy nem csak nálunk szokásos egy jó kis déli nyaklevessel lerendezni a
dolgokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Egy New Yorki barátnőjének segít beköltözni, akinek
szeptemberben volt az esküvőjén. – hagyta figyelmen kívül a beszólást Kelley.
Vajon melyik libát terelték a ketrecbe? Elena? Lissa? Vagy Cassie? Bár mondjuk
Cassiet ki venné el? Olyan kibírhatatlan, mint egy oszló hulla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Jev csak bólintott, de inkább nem mondott semmit. Majd
tekintete barátnőjére siklott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Carter nem is mondtad hogy átjössz. – jegyezte meg a fiú.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mert 5 perccel ezelőttig nem is tudtam hogy átjövök.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Jaj tényleg. –kapott fejéhez az anyjuk. – Srácok Carter pár
napra nálunk marad, amíg a bátyja üzleti úton van. – Jev úgy nézett ki, mintha
valamit felnyomtak volna a hátsójába. Míg a húga csak örvendezett, és Carter
nyakába ugorva kezdte a házba ráncigálni. Én még mindig csak a küszöbön
ácsorogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Valaki adjon egy gépet, Jevnek azt a fejet le kell fotózni!
– jelentette ki Ally. Carter csak elmosolyodott és egy futó puszit adott fiúja
arcára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Repülővel mész? – fordultam Ally felé. Bólintott. –
Elvigyelek? Én is ma indulok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Öhm, azt megköszönném. – esett le neki a tervem, amit eredetileg ő javasolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mikor indulsz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Egy óra múlva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Akkor visszamegyek a cuccomért, és jövök érted. – válaszoltam,
majd Carter felé fordultam, akit Kelley már majdnem a szobájába rángatott hogy
a 600 programot csinálják, amit a légből előszedett. – Na Carter, én viszont
indulok. – a húgom odajött és a nyakamba kapaszkodva megölelt. Vicces, hogy egy
fél órával ezelőtt ugyanilyen pózban akart megfojtani. Átöleltem és magamhoz
húztam az én törpe húgocskámat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ally ötlete? – suttogta a fülembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ühüm. – hümmögtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ne ölesd meg magad! – szorított meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ne csináltasd fel magad! – utaltam
arra, hogy egy hétvégére össze lesz zárva a pasijával, ami annak is számít hogy
nála alszik. Körmét belevájta a nyakamba, de éreztem, hogy mosolyog.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Clare nagyon köszönöm, hogy Carter itt maradhat. –néztem a
szöszire.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Ugyan Conor! – legyintett, ahogy szokott. – Bármikor, mint
láttad Kelley hogy örült neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> - És Jev milyen fejet
vágott! – röhögött tovább Ally.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: justify;">- Akkor én megyek is és akkor majd elviszlek Ally. – néztem végig
a társaságon. Carterre egy utolsót pillantottam, majd behúztam magam után az
ajtót. Egy megkönnyebbült mosollyal ültem vissza a kocsiba. Többször kéne
hallgatnom rá, mert igaza van.</span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amikor anya bejelentette hogy
Carter nálunk lesz a hétvégén, alig jutottam szóhoz. Hirtelen Cole mondata
jutott eszembe még Halloweenról. És azon fagytam le. Kinél fog aludni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kelley beszervezte maga mellé
Cartert (aminek később 2 okát említette), hogy egy csomót tudjon vele lenni,
meg beszélgetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mióta Kelleyt kiközösítették a
„barátai” eléggé magányos. Lóg az edzésről, a szobájában ül és a laptopot
bámulja. Magamra emlékeztetett. Én így néztem ki, amikor a nagyi meghalt. Nem
voltam hajlandó elhagyni a házat csak azért, hogy a pitiáner világgal foglalkozzak.
És most fájt a húgomat így látni, mert nem érdemli meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Viszont Carterben úgy tűnt jobb
barátra lelt mint eddig bármelyikben. Ahogy láttam a barátnőmre is ráfér a
Kelley féle energia bomba. De Carter lassú módja is jót fog tenni a húgomnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Viszont ezzel semmi gond nem
lenne, ha nem a szomszéd szobába lennének. Istenem átkellett volna költöznöm
Ally szobájába míg volt esélyem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egész idő alatt azon gondolkoztam,
hogy mi lesz ha rányitok Carterre valamikor. Mert biztos hogy kimegy a fejemből
hogy kopogjak, amilyen hülye vagyok. Lehet igaza van Conornak, hogy a húga
előbb öl meg, mint ő, de… Ha Cartert túl is élem, a bátyja biztos megnyúz. Ally
pedig röhögve fogja végig nézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Szegénynek az volt a legnagyobb
problémája, hogy nem lesz itthon hogy a bénázásaim végig nézze. A szemét dögje…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Így is volt nekem elég bajom. Nem
kellett még nekem az is, hogy lábujjhegyen járjak a házban ahol lakom. Ó, hogy
basszus a francia tanár is…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Emlegetett szamár épp most sétált
le a lépcsőn. – Öhm Jev? – kérdezte a lépcső aljánál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igen? – fordultam felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A húgod mindig ilyen izgatott,
ha valaki nála alszik? – kérdezte fel vont szemöldökkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Remélem nem. – vontam vállat. –
Megnehezítené a dolgomat a fiúkkal, akik a nyálukat csorgatják utánuk. És
szeretném ha élve távoznál a hét végén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Anya felhorkantott. – Fiam mintha
te nem csorgatnád a nyálad Carter után! – válaszolta és lapozott a magazinban
amit olvasott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Anya! – szóltam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Bocsánat! – vont vállat. – De
ugyanolyan nyálat csorgató fiú vagy, mint a többiek ha egy csinos lányról van
szó. – Carterre néztem. Carter haja mögé rejtette arcát, de megláttam arcán egy
kis mosolyt. – Szinte biztos vagyok benne hogy az osztálytársaidnak a fele
akiben tesztoszteron van utána csorgatja a nyálát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Á az lehetetlen Mrs. Townsond! –
legyintett Carter. – A személyiségemmel elüldözöm az összeset!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A fiam mégis megmaradt. –
pillantott fel anya Carterre. Egy mindent tudó mosoly ült az arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hát az biztos, hogy több
kitartás van benne, mint az eddigiekbe. – bólintott mosolyogva, majd a konyhába
lépett. – Hol találom a poharakat? – kérdezte anyától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A jobb felső szekrény.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Köszönöm! – állt lábujjhegyre és
kivett a szekrényből 2 poharat. Majd a hűtőben kutakodva kivett egy üveg üdítőt
és felvitte az emeletre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mit csináltok? – érdeklődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kelley épp arról hadart, hogy
milyen szépre csinál meg. Én meg mivel nem akartam elborzadni előtte, lejöttem
hozni inni. – válaszolta. – Remélem rá tudom venni, hogy inkább filmezzünk mint
sminkeljünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Értem. – bólintottam. – És velem
mikor foglakozol? – pislogtam rá angyali mosollyal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Majd ha az egód csökkent minimum
1 szintet. – mosolygott vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Utállak! – húzta össze a szemem,
színpadias durcázással.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én is téged! – nevetett fel és
felsétált az emeletre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Édesek vagytok! – jegyezte meg
anya, amikor Carter felért az emeletre. – Sophie-ra meg Stephenre
emlékeztettek. Alig pár hónapja jártak és már így viselkedtek, mint ti. –
mosolygott szélesen anya a magazinra, de fejben teljesen máshol járt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Anya. – döntöttem fejem a
kanapénak. – Mondtál már le valamiről, csak azért mert nem akartál elveszíteni
valami mást?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mindenki tett már így Jev. –
bólintott lapozva egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És miről mondtál le?- kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem is igazán tudom. – vont
vállat. – Világ életemben író akartam lenni. Írtam egy csomó regényt,
sorozatot. Romantikust, krimit, horrort, ifjúságit. – gondolkozott el a távolba
meredve. – Aztán pedig meg se próbáltam újra tollat venni a kezembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miért? – ráncoltam a homlokom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Elmosolyodott. – Túl elfoglalt
voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mégis mivel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egyetem, tanulás stb. Aztán
persze jött apád, a nagy szerelem, az esküvő. És hát jobban érdekelt hogy neked
és a húgodnak pitét süssek, mint hogy a gép előtt görnyedve gépeljek. –
válaszolta. Becsukta a magazinját és az órájára nézett. – Na megyek szerzek
nektek valami nasit, meg pár dolgot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A szobámba ülve játszottam és épp
Nicknek a csapatát gyilkoltam CoD-ban. Sikerült vissza fognom minden pisilési
ingert, nehogy megtörténjen az amitől féltem. Istenem miért nem lehet 2 wc-nk?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Hirtelen nyílt az ajtó és Carter
lépett be rajta. Körbenézett a szobámba. Megállítottam a játékot és gyorsan
üzentem Nicknek hogy várjon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kinyitotta a gardróbot és végig
nézett rajta, majd becsukta. Hozzám lépett. Legalábbis az ágy felé. Felhúzta
mellőlem a takarót és bebújt alá. Egy golyóvá kuporodott össze, majd a fejére
húzta a takarót ezzel elrejtve magát a szemek elől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Öhm… - gondolkoztam. – Carter?
Minden rendben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Elbújtam. – szólalt meg a takaró
alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mégis ki elől? – ráncoltam a
homlokom értetlenül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A húgod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ki akar sminkelni! – válaszolta.
Elmosolyodtam. Ennyire utálná ezeket a dolgokat?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem gondolod, hogy nem épp a
legjobb búvóhelyet választottad? – érdeklődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felhajtotta a fejéről a takarót. –
Szükség helyzetben minden megteszi! – majd visszahúzta a fejére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felnevettem. Felálltam mellőle és
kiléptem az ajtón. Pont akkor jött fel Kelley. Az üres szobájára nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter? – kérdezte tőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nálam. – vontam vállat. –
Hallottam ki akarod festeni, mint egy cirkuszi bohócot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem is igaz! – csapott a vállamra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Figyelj Kels… - sóhajtottam. –
Carter szerintem nem akar megbántani és elmondani neked, de ő annyira nincs
benne ebben a divat-smink dologban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Elhúzta a száját és nem mondott
semmit. Majd egy kis idő után felnézett rám. – Túl sok vagyok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Dehogy vagy sok! – mosolyogtam
rá kedvesen. Oké talán egy kicsit sok volt, hogy egyből sminkeléssel támadta le
pont Cartert. De ha bárki más lányos-lányra támad rá akkor pont elég lett
volna. – Mért nem néztek meg inkább egy sorozatot, vagy filmet? Vagy beszélhetnél
vele arról a természetfeletti sorozatról, az a Túloldal vagy mi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Odaát. – javított ki. – És
biztos, hogy nem szereti.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt meg honnan veszed? – vontam
fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert senki sem szereti. –
döntötte a fejét a falnak. – Senkivel sincs közös témám, mert soha senki nem
szereti azt amit én.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Bennünk sok a közös. – mondtam
egy kivételt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De a bátyám vagy Jev. És fiú.
Veled nem beszélhetem ki a fiúkat és hogy milyen szemetek vagytok. – sóhajtott
fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Borzasztó életed lehet. –
forgattam meg a szemem. – Akkor ott van Nick. Dave. Vagy Cole. Lin, Lia vagy
épp Sam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ők egy másik suliba járnak,
ráadásul egy osztályba, én meg itt vagyok ebben a putris mini városban ahol
nincsen semmi sem. – fújtatott. – És Nickkel és Dave-vel nem kezdek el
beszélgetni a személyes problémáimról, mert kiröhögnek és undorítóak és fiúk. –
beletúrt a hajába. – Mindegy, mond meg Carternek hogy nem sminkelem ki, azt
csinál amit akar. – ment be a szobájába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Most ne sértődj meg! – szóltam
utána.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem sértődtem meg! – szólt vissza.
– Csak kiakadtam, hogy egy rohadt barátot se tudok szerezni magamtól. Ehhez is
megint te kellesz! – csapta rám az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amikor visszamentem a szobámba
Carter kibújt a takaró alól és csendben bámulta a telefonját. Vele szemben
pedig a Skype villogott Nick nevével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi az? – vettem az ölembe a
gépet fogadva a hívását.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi tart ennyi ideig ember? –
háborodott fel. – Még le akarom tudni ezt a meccset mielőtt Riley hazaér és
elpusztítja a cuccaim.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Csak oldalra fordítottam a gépemet
megmutatva a mellettem kockuló Cartert. – Ó! – pislogott Carterre. – Szia
Carter!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia Nick! – köszönt vissza
felnézve a telefonjából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi járatban arra? – érdeklődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem járok Nick, mint látod épp
ülök! – felelte Carter. Nick rám emelte a tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez gyakorolja ezeket a
beszólásokat vagy kisujjból jön? – vállat vontam. – Akkor nem érsz rá?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Játssz nyugodtan! – állt fel
mellőlem. – Én megyek alávetem magam Kelley kísérleteinek! – állt fel mellőlem.
Lehajtottam a gépet, így Nicket kizárva a beszélgetésből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kelley azt mondta, hogy nem fest
ki, ha nem akarod! – állítottam meg.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">- Nem akarom megbántani a húgodat.
És amíg nem lát rajta kívül senki és nem csinál képet addig túlélem. –
legyintett.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ahogy beléptünk a szokásos kocsma szag csapott meg minket. –
Még mindig nem értem miért hoztál el sörözni? Melózunk nem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- De, ja persze. – legyintettem. – Ülj le valahova, hozok
inni! – most ő fújtatott, de végül leült egy asztalhoz. Én a pulthoz sétáltam.
A csaj épp valami részeggel enyelgett, de a csapos fiú azonnal ott termett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mit adhatok a szép hölgynek? – mosolygott rám kedvesen
barna szemeivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Én szép, dehogy! – horkantottam. – Hölgy meg annál inkább
nem. – jót nevetett. – 2 sör lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem láttalak még erre. – jegyezte meg, ahogy a mögötte lévő
hűtőből elővett két sört.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Átutazó vagyok. – feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- A barátoddal együtt? – biccentett Conor felé. Hátra
pillantottam a durcásan üldögélő Conorra, majd vissza fordultam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem. – ráztam meg a fejem. – Nem a barátom, csak kolléga.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nekem nem valami munkatárs félének tűnik. – alaposabban
végig mértem a srácot. Megakadt valamin
a szemem. A bal karján egy fekete jel, ami szinte lyukat égetett a szemembe. –
Mit is mondtál mit dolgoztok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem mondtam. – próbáltam természetesnek tűnni. – Amúgy meg
könyvelők vagyunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Könyvelők? – röhögte el magát. Semmit sem sejtett. Oldalra
sandítva végig néztem magamon, hogy biztos nem-e látszik valahol az Ankhom. De
szerencsére nem látszott. – Mit csinál két könyvelő?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Kirándulni indult a cég. – improvizáltam. – Lekéstem a
vonatom és felajánlotta, hogy elvisz, csak megálltunk pár napra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Értem. – bólintott. – Nos, nem tudom meddig maradtok, de
szívesen meginnék veled valamit. – villantott rám egy mosolyt. És csak akkor
döbbentem rá, hogy flörtöl velem. Így hát miért is, ne? Nem mehetnék el
randizni egy őrzővel? Senki soha nem tiltotta meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mit szólnál ma este? – vetettem fel. – Persze ha ne gond.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem, dehogy. – vigyorgott tovább. – Este nézz be, megint.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Meg lesz. – kacéran rákacsintottam. – Jaj, tényleg mennyi a
két sör?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Hagyd csak a ház ajándéka! – legyintett. És még ingyen sör
is? Mily nagylelkű uram.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szerényen elmosolyodtam, játszva a szende kislányt. – Köszi.
– majd Conorhoz sétáltam. Leültem vele szembe és közel hajoltam hozzá és halkan
azt mondtam. – Mit szólnál, ha ma elmennénk egy randira? – azt a döbbenetet az
arcán le kellett volna fotózni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Mármint te meg én? – bökte ki végül. Megráztam a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Nem. Te, én és az őrző pultos.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Jev:</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Miután beszéltem Allyvel, aki
persze jóízűen kiröhögött, leakartam menni egy pohár vízért. Anya hirtelen
próbálta eldugni a dolgokat, ami nem sikerült jól mert tudtam hogy a
szülinapommal kapcsolatos dolgokat szervezi. De próbáltam úgy tenni, mintha fel
se tűnne. Jézusom még csak 13-a van. Mit szervez ennyire előre. Csak egy
nyamvadt asztalt kell foglalni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Mikor visszamentem épp Kelley
rohant át Ally szobájába. Már meg se próbáltam kérdőjelezni mit mázolhat
szegény Carteren. De hamarosan meg is tudtam. Egy 5 perccel később az említett
barátnőm jelent meg az ajtóban. Nos eléggé érdekesen nézett ki. Leggins volt
rajta és ahogy felismertem az én pulcsim. Arcán alapozó réteg vastagon kihúzott
szem, befestett szemöldök, és rikító vörös ajkak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Nos ha nem a világ legirritáltabb
nézése lett volna az arcára eléggé szexi lett volna. De a kinézetét javította a
göndör haja, amit úgy tűnik Kelley becsavart.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Annyit dolgoztam reggel, hogy a
hajam ne legyen göndör. – fogta meg a haját. – És a húgod ezt tönkre tette és
nem találja a smink lemosót. – morogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Pedig szerintem tök jól nézel
ki. – jegyeztem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Úgy nézek ki, mint akit pofán
baszott a malterozó pasi. – nézett rám komolyan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Naaa. – szóltam rá mosolyogva. –
Mégis csak a húgom kent ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem segítesz! – ült le velem
szembe törökülésben. – Szedd le valahogy ezt rólam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Elkezdhetnéd lemosni vízzel, de
nem hiszem hogy a vízálló egy könnyen lejönne. – húztam a szám. – Bocsi, de
most pont nem tudom megérteni a problémád. Szerintem tök jól nézel ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- De én utálom ezt! – kezdte
kapargatni az arcát, de ahogy várható volt Kelleytől nem jött le semmi. – Olyan
mintha egy maszk lenne rajtam és argh…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nyugi van Kenobi! – tettem a
kezem a vállamra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Te most komolyan le Kenobiztál?
– ráncolta a szemöldököt. – Kérlek Istenem, hagyd hogy ne legyen Star Wars fan.
– emelte égnek a tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem ezeket a droidokat
keresitek. – húztam el a mutató és a középső ujjam a szeme előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Jev… - emelte rám tekintetét. –
Szakítok! – röhögte el magát. Már állt volna fel, de visszahúztam magamhoz. Az
ölembe zuhant és kidőltünk az ágyamon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Akartam is kérdezni… - fogtam a
kezembe a kapucni zsinórját. – Ilyen gyakran hordod a pulcsim, vagy csak a
kedvemért van mindig rajtad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Meleg. – vont vállat. – Ez a
legmelegebb pulcsim, ami volt. És jó illata van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ez édes! – pusziltam meg az
arcát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Miért érzem azt, hogy most csak
cuki akarsz lenni, hogy ne legyek kiakadva? – derekánál fogva fordítottam a
helyzetünkön. Kezemmel feje fölött támaszkodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- És ha igen? – gondolkoztam.
Átkarolta a nyakam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Csak azért kérdeztem, mert
működik! – húzott magához.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ezt örömmel hallom. – csókoltam
meg.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/01/86-resz-normalis-testveri-veszekedesek.html" target="_blank"><<86. rész</a></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/02/88-resz-mi-most-akkor-tudod-eltuntem.html" target="_blank">88. rész>></a></span></div>
</div>
</div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-29432494243110218192016-01-03T14:49:00.000+01:002016-01-16T13:36:12.091+01:0086. rész - Normális testvéri veszekedések - Townsond edition<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Sziaaasztoook! Igen rávettem magam, hogy ma részt tegyek ki! :D Tudom nagy szó. És az is, hogy vasárnap teszem ki, mert szombaton nem voltam otthon. Hanem megint megcsodáltam a Star Wars 7 varászlatait, csak most épp egy másik városban, mert mér ne?! Na de mindegy is. Holnap kezdődik a suli, meg a hajtás szóval szurkoljatok nekem >.< De nem fosom a szót, jó szórakozást! :D</span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Jev:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Másnap reggel nagyon sok kedvem
volt felkelni. Sőt felkelni se tudtam mert már ébren voltam. Carterrel
beszéltem hajnal háromig, bár ha a semmiről tudunk beszélgetni akkor már nagyon
haladunk valahova. Azt mondta jön suliba, mert jobban érezné magát, mint hogy
otthon kuksoljon. És egyet értettem vele. De leginkább csak azért volt kedvem
menni, mert ott lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally ejtette a témát, amit az
igazgató hozott fel. És reméltem hogy a történtek után egy kis nyugtom lesz,
míg újra nem kezd szadizni vele. Egyszerűen nem ért a szóból. Neki miért
fontosabb az én életem, mint a sajátja. Neki is biztos van gondja, nem kell az
enyémekkel foglalkoznia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A suliban Carter ott ült mellettem
és kifeküdve a padon aludt. Leültem mellé és hasonlóan lefeküdtem mellé.
Kinyitotta az egyik szemét és álmosan felpislogott rám. – Szia! – motyogta
álmosan.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"></span><br />
<a name='more'></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! – köszöntem. Lehunyta a
szemét és folytatta az alvást. Én pedig csatlakoztam hozzá. Valamiért a suli
pad sokkal kényelmesebb volt, mint az ágyam a sok párnával és matraccal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kellemes álomba merültem, de fel
kellett kelnem. Egy hatalmas csattanást hallottam az arcom mellett. Kinyitottam
a szemem és felnéztem arra a balgára ki megzavarta álmom. És vajon ki volt az?
Mr. Melon… a naplóval. Carterre pillantottam, aki meg se rezzent aludt tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Megböktem az oldalát mire
kinyitotta ő is a szemét és felnézett a tanárra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nagyon örülök, hogy tartalmasan
telt az éjszakájuk, hogy az én órámon alszanak, Ms. Lane és Mr. Townsond!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szívesen! – hajtotta le újra a
fejét Carter, hogy aludhasson. Elmosolyodtam. Melon újra az asztalra csapott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ms Lane ha nem kell fel ide
hívom az igazgatót! – Carter feltolta magát a padon, de még mindig félig rajta
feküdt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szerintem ha önön múlna a pápát
is hívhatná, nem kelne föl! – jegyeztem meg Carterre mosolyogva, aki viszonozta
a mosolyom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Elég volt! – elégelte meg. – Az
igazgatóiba mind a kettő! – mutatott az ajtó felé. Feltápászkodtunk és a
táskánkat magunk után húzva ki mentünk az igazgatóiba. Benyitottam és a diri
már meg sem lepődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Néha tényleg elgondolkozom, hogy
benned vagy Mr. Melonban van a hiba! – rázta a fejét. – Soha nem tudom
eldönteni. – majd a mögöttem álló Carterre nézett. – Maga Ms. Lane csak
elkísérte vagy párt fogolja? – vonta fel a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ms. Lane csak aludni akar! –
vágta le magát az egyik székbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Adom! – ültem le mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jev nem tudod magad otthon
kipihenni? – kérdezte aggódóan a diri bá’. – Lenne pár ötletem, ha…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szép próbálkozás, de még mindig
nem! – röhögtem ki. – Ha most megbocsát és nem szeretne „megszidni” mi
aludnánk!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Vissza küldenélek titeket órára,
de szeretném ha Mr. Melon még nem kapna agyvérzést! – dörzsölte a homlokát. –
De javaslom a könyvtári kanapét, az kényelmesebb, mint az én székem.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">- Mi mentünk is akkor! – álltunk
fel Carterrel és át vándoroltunk a könyvtárba. Ami lényegében egy akkora helység
mint az egyik wc. A könyvtárosnak még egy rendes asztala sem volt, csak egy
kicsi sarok egyetlen árva géppel. Plusz a kanapé amit arra lehetett használni,
ha tényleg olvasni akartál. Én egyből ledobtam magam a kanapéra. Carter pedig
leült mellém. Ha lehet szépen mondani, de kakiltunk a világra.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Carter:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">A kicsengő
zajára ébredtem fel. Ugyanott voltam, mint amire emlékeztem. Felemeltem a fejem
Jev válláról (ami ismeretlen módon került oda), és felnéztem a fali órára. Nos
az a 35 perc nem helyettesítette az átlagos 7 órás alvásom. De volt már rosszabb
napom is, mint ez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Egy percig Jev
alvó arcát tanulmányoztam, és azon gondolkoztam vajon neki mi pörgött le a
fejében aznap este. Mert bennem akkor egy világ dőlt össze, amikor megláttam a
4 gyerek arcát. Akik jelen esetemben kiköpött másai az egyetlen és a legjobb
barátaimnak. De ő…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Mozgolódni
kezdett és egy percig azt is hittem, hogy felkel. De csak még jobban kényelembe
helyezte magát, az én vállamon. Fekete haja a szemébe lógott, bennem meg élt a
késztetés, hogy odébb seperjem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Hagytam még
aludni 10 percig, majd amikor a becsengőt hallottam felébresztettem. Álmosan
felpislogott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Kicsengettek?
– kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Inkább be! –
mosolyogtam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ó! – ült fel.
Összeráncolt homlokkal fordult felém. – Mióta vagy ébren?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Úgy 10 perce.
– vontam vállat. – Miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Miért nem
ébresztettél fel akkor?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Olyan jól
aludtál. – válaszoltam. – Gondoltam szükséged van rá.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background: white;">
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Még mindig
értetlenül meredt rám. Nem mondott semmit. Csak felkapta a cuccát és rám várt,
hogy induljunk.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background-color: white;">***</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Tesin megint
kint voltunk, mert a tanár nem tudott eredetibb ötlettel előrukkolni. Jevet
Nick elrángatta kosarazni, mert ember híján voltak. Én pedig Kelleyvel
ücsörögtem a padon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Már annyira
várom a jövő hetet! – jegyezte meg hirtelen Kelley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Miért? – érdeklődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mert anyával
megyünk vásárolni. – argh. Kelley, miért vagy ennyire tipikus lány, akit már a
vásá szótag lázba hoz? – Igaz, hogy nem nekem. De akkor is imádok vásárolni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hihetetlen,
hogy téged ennyi lázba hoz! – ráztam a fejem mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Jó, jó!
Tudom, hogy Miss
Hú-de-menő-vagyok-a-fiúmmal-és-a-tökéletes-agyammal-és-testemmel-t egy szelet
pizza lázba hozza, de…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Kelley csak
hogy tisztázzuk! – szakítottam félbe. – Egy szelet pizza még elmegy. De ha már
kettőről beszélünk, na akkor jöttem lázba. – csak megforgatta szemét. – És ki
beszélt tökéletes agyról és testről?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Carter,
színötös tanuló vagy. Szinte anyanyelvi szinten beszéled a spanyolt. És olyan
fitt és jó alakod van és mint eddig megtudtam, édességen és pizzán éled az
életed. – sorolta. – Én mit nem adnék azért, hogy zabálással legyek vékony!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ez azért nem
teljesen így van! – oké tényleg pizzán, édességen és mireliten élek, de ez
Conor hibája. És az Conor hibája hogy így nézek ki. Normális emberek biciklizni
viszik a húgukat amikor 8 évesek. Mi mit csináltunk? Hegyet másztunk! Kötél
nélkül… Tudom, tudom egy elmebeteg mit is vártunk. Egy Lane…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Oké inkább
beszéljünk, arról hogy mit fogtok venni! – váltottam témát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hát úgy
minden félét. – vont vállat. – Kellenek ugye Hálaadásra egy pár dekorációs
elem. Egy csomó lufi és még krepp papír is kell hogy girlandokat gyártsak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mi van anyud
elutazik, és bulit csapsz? – nevettem fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem! – rázta
a fejét. – Csak hát 4 éve először összegyűlik a közelebbi család Hálaadást
ünnepelni. Akkor ugye még lesz Ally és Jev szülinapja is. Úgy hogy azokat is
meg kell ünnepelni valahogy ők hiába nem akarják.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Öhm… Jevnek
szülinapja lesz? – próbáltam lazának tűnni. De belül megint előbukkant belőlem
az értetlen tini lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ja, 23-án. –
bólogatott. – Nem mondta?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem tartozott
mindennapos témáink közé. – jegyeztem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ha rajta múlt
volna, soha nem tudod meg. – legyintett. Mielőtt még mondhatott volna bármi
mást is, valaki megszólított minket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Elnézést,
hogy megzavarjuk a társalgásotokat! – a hang irányába fordultunk. Egy méz szőke
hajú nő állt előttünk. Barna szemei kedvesen néztek ránk. Valahol a harmincasai
végén járhatott. Sötét kék kabátot viselt egy sárga sállal. – Ez a 10/1
osztály? – és erős francia akcentusa volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Igen. –
felelte Kelley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ó remek! –
könnyebbült meg. – Már majdnem minden teremben voltam. – nevetett fel. – Akkor
Jev Townsond is ebbe az osztályba jár nem igaz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- De. –
szólaltam meg én.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Miért keresi?
– vette át a szót Kels.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ó, jaj csak
egy apró-cseprő dolog miatt! – legyintett nevetgélve. – És valahol itt van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mi nem
láttuk! – közben próbáltam hárítani az épp oldalamba vágni készülő Kelleyt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ez kár! –
sóhajtott. – Leülhetek? – odébb csúsztunk, hogy oda férjen mellénk. – Pedig már
azt hittem találkozhatok vele, de úgy tűnik csak a hétvégén kerül erre sor. –
hirtelen témát váltott. – Meséljetek nekem milyen gyerek, ez a Jev? Úgy
hallottam, hogy eléggé züllött. – nehezére esett nem zsevnek hívni Jevet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Attól függ
honnan nézzük! – hajolt közelebb Kelley. – Ha a tanárok szemszögéből nézzük,
akkor bajkeverő. Ha a diákokéből, akkor pedig egy tök jó fej gyerek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Értem. –
bólintott elemezve magában a hallottakat. – És mint ember milyen? Milyen a
jelleme?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Laza,
könnyed. – válaszolta Kelley. – De szinte semmit nem tudni róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem az a
megnyílós fajta?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hát nem
éppen! – vágta rá Kelley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">És akkor
emlegetett szamarunk megérkezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mi folyik itt?
– kérdezte Jev értetlenül kapkodva köztünk a tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Jevet
keresik. – mondta Kelley mielőtt még bármit mondhattam volna. – Nem láttad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem éppen.
Úgy hallottam a fiúktól, hogy megint elment a szomszéd városba az alkalmi
csajához. – vont vállat. – Miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem lepődtem
meg. – vont vállat Kelley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- És önnek
miben segíthetünk? – emelte Jev kék szemeit a nőre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Csak
beszélgettem a lányokkal. – mondta mosolyogva. – Mr. Townsondot kerestem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hát őt keresheti! – horkantott
Jev. – Csoda ha az anyja látja otthon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hát… öhm… köszönöm a segítséget
gyerekek! – próbált nem kínosan elosonni. Ahogy halló távolságon kívülre került
Kelley tarkón baszta a bátyját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Aú! – dörzsölgette a fájó
pontot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ezért még otthon számolunk! –
fenyegetőzött Kelley. – Mi a szösz állított meg abban, hogy elmond ezt nekem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem mindegy az neked? – vágott
vissza Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Argh! – morogta Kelley és
elvonult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Akarom én tudni? – vontam fel a
szemöldököm. – Én is így fogok reagálni, mint Kelley?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Fogalmam sincs! – ült le mellém.
– Róla tudtam, ismerem 15 éve. Téged csak 3 hónapja szóval nem tudom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Akkor inkább nem is firtatom. –
legyintettem. – Majd elmondod, ha akarod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Köszi. – bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- De a húgodnak elmondhattad
volna! – szólaltam meg hirtelen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Biztos te is voltál már úgy,
hogy nem mondasz el valamit a bátyádnak az ő érdekében. – sóhajtott. – Viszont
ez nem olyan egyszerű, amikor a saját testvéred szinte a seggedbe nőve él.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Felhorkantottam. – Akkor te még
nem láttad az én bátyámat! – értetlenül meredt rám. – Nem értelek ti fiúkat,
hogy mi olyan baromi nehéz abban, hogy meg osszátok velünk amit gondoltok! És
ezt a mi-érdekünk címszó alatt le is rendezitek magatokban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mert így is van. Mert mondjuk
nem szeretném, hogy hasonlóan reagálj, mint a húgom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Itt nem arról van szó, hogy én
tudom-e vagy sem. Hanem arról, hogy a saját húgodnak nem vagy képes elmondani. –
felsóhajtottam. – Lehet, sőt biztosra veszem hogy a ti kapcsolatotok sokkal
jobb, mint az enyém Conorral. Ezért is akaszt hogy nem tudsz a húgodhoz méltóan
viselkedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Várjunk…! – emelte fel a kezét. –
Te most épp kioktatsz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Veheted annak is! – fontam keresztbe
a karomat a mellkasom előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mert teljesen úgy hangzottál,
mint anyám vagy Ally. És ez nagyon ijesztő! – válaszolta. – Kérlek istenem add,
hogy ne fertőzze meg Ally.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background: white;">
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Soha nem fogom a fiúkat
megérteni… - forgattam meg a szemem. És csak most jövök rá, hogy szerintem
Eugene lány, mert ő az egyetlen akit megértek.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">És én még azt hittem a pénzért
való dolgozás megterhelő. De tévedtem. Amikor ingyen csinálsz mindent, az
sokkal megerőltetőbb. Csodálom, hogy még nem adtam fel és kerestem rendes
munkát. Mondjuk inkább ez, mint a legbukás veszélye.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Konkrétan a környéket végig nyomoztam,
hogy biztosra menjek semmi őrző nyom nem maradt. És persze valakinek a
gyilkosságot is ki kell nyomoznia, mert szerintem inkább Conor elkerüli azt,
hogy bármilyen szinten a rivalda fénybe kerüljenek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Még Jasont se hívhattam fel, mert
most abban a hitben van, hogy épp nyugisan töltöm a szabadidőm a családdal.
Jézusom ha tudná az igazságot élve megnyúzna. És szerintem vagy elküldene
anyámhoz, vagy a nagyapámhoz, ahol két lehetőségem van. Le se szarják… vagy
pedig úgy seggbe rúgnak hogy ötven éves koromig érezni fogom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Fáradtan dőltem a kormánynak. És
még csak 2 sem múlt. Felsóhajtottam és próbáltam erőt venni magamon. Lehet le
kéne mondanom ezt a vadászatot Conorral. Annyi minden szakadt a nyakamba, hogy
már nem bírom. Ott van az általános feladatom. Megakadályozni Jevet hogy a Lane
lány megölesse. A képbe jött a Cipriano família is. Aztán pedig a Townsondok
személyes problémái is. Clarenek a polgármester nevezése, Kelleynek a
magányérzete, és persze Jev az aktuális hülyeségeivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">És magamról ne is beszéljünk. Én
és a problémáim egy külön történelem könyv vagyunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Jézusom, de hülye vagyok! –
vertem a homlokom a kormánykerékbe. Hogy is képzeltem én ezt? Eljövök egy
baromi régi utasításra, hogy megvédjem az unokatestvérem és a családját, akinek
egy pattanás vagyok a háta közepén. És mindenre felkészülök, csak arra nem hogy
a küszöbön Conor Lane toppan be. Azt vágom a fejéhez, hogy utálom, közben
pedig… Pedig mi? Pedig még mindig fáj a szívem amiatt amit tett velem? Pedig
még mindig mosolyogva hívom elő az emlékeinket? Pedig még mindig megdobban a
szívem ha rágondolok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">És most vele akarok kettesben
eltölteni egy hétvégét? Vadászat, mi? Foghatnám a pénzre is, hogy azért megyek,
de tudom hogy az elmúlt pár évben egyáltalán nem a pénzre ment ki az egész.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Nagyon nem kéne most annak a
fejemben járnia, hogy velünk mi lesz. Hisz már régóta nem vagyunk mi!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Az önsajnálatomban a telefonom
csörgése zavart meg. – Igen? – szóltam bele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Szia! – szólalt bele. Azt hittem
kiugrik a szívem és meg is szakad abban a szent minutumba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Szia! – dőltem hátra halvány
mosollyal. – Hogy vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Én szokásosan. – válaszolta
lazán. – És te? Rég nem hallottam rólad. Azt rebesgetik megint leléptél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nincs olyan hely, ahol te ne
találnál meg. – suttogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem kell fényezned csodás személyem
ennyire, de tudom. – felelte. Megforgattam a szemem. – Milyen a
keresztanyádnál?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Jó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Bővebben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Jó-jó pszicho mókus. – nevettem
fel. – Egész jó. Még Jev is elviselhetőbb, mint emlékeztem. – vakargattam a
fejem. – Kelley élénk, mint mindig. Clare pedig ragyog, ahogy kell neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hogy áll a Jev hadművelet? –
érdeklődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Utál, de erre számítottam. –
vontam vállat. – Az ő olvasatában fostam a fejére, amikor a legnagyobb szüksége
lett volna rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Volt neked is elég bajod akkor…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Igaza van Jason! – vágtam közbe.
– Az én problémáimnak amúgy is mindegy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Miért érzem, hogy nagyon rossz
kedved van? – tért a lényegre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem tudom. – könyököltem a
kormányra. – Lehet valóban rossz kedvem van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Csak elgondolkodtam az élet nagy
dolgain… - sóhajtottam. – És arra jutottam, hogy az életem egy konzervált szardarab.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ez nem igaz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nézz végig az életemen és
rájössz, hogy igazam van. – mosolyogtam. – Jason…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ne!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Én viszont megyek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Csak azért mész, mert nem akarsz
velem beszélni? – vágta be a durcit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Dolgom is van. És nincs lelki
erőm kiönteni a lelkem.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background: white;">
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Neked olyanod soha nincs. –
vitatkozott velem. Letettem mielőtt elmegy egy fél órám arra, hogy vele
vitatkozom.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background-color: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/12/85-resz-hasonmas-halottak-es-ally.html" target="_blank"><<85. rész</a></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="background-color: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/01/87-resz-hetvege-jevvel-vadaszat-allyvel.html" target="_blank">87. rész>></a></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-52152964693402574242015-12-27T10:18:00.001+01:002015-12-27T10:18:08.510+01:00Kimaradt jelenetek #2 - Jev látogatása<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
Sziasztooook! Kicsit késve vasárnap, de itt van egy kis kimaradt jelenet. Azért nem részt hoztam, mert még dolgozni akarok rajtuk egy kicsit. El vagyok maradva velük, mert újabban nem is volt kedvem, se időm úgy komolyabban foglalkozni, átnézni és megírni a részeket. Szóval még a héten szeretnék erre ráhangolódni amíg van szünetem, utána pedig hát lesz ami lesz a félévi vizsgáim miatt.<br />
Remélem, hogy a szünet elteltével vissza tudok állni a kerékvágásba, mert hát kicsit elkanászosodtam decemberben. :D<br />
Szóval addig is remélem ez a rövidke kis rész tetszeni fog nektek! És utólag is kellemes ünnepeket mindenkinek! :) <3<br />
<br />
A 83. részben Carter takarítani kezdi a Sprite-ot a szőnyegből, míg Conor lement a földszintre ez történt.<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Lementem
földszintre. Hagynom kellett most Cartert, legalábbis ő most ezt akarta. Tudom,
hogy magában is próbálja eltemetni, de fájt neki hogy most Jevvel így állnak.
Eltudom mondani, hogy köcsögség volt így szakítani vele, hogy ő nem is tudott
róla. Hisz én is voltam már ilyen köcsög valakivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kiszedtem a
pizza adagomat egy tányérra és betettem a mikróba. Odasétáltam a kanapéhoz és
alvó állapotra tettem a gépem. Viszont a szemem sarkából megpillantottam
valamit. Valaki állt az utcán és a házat nézte. Az ablakhoz sétáltam és
óvatosan kinéztem. Jev Townsond állt pár méterre a ház előtt és a bejárati ajtónkat
mustrálta. Abba az agyon hordott pulóverében volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Vett egy mély
levegőt és odasétált az ajtó elé. Csengetni akart, de az ujja csak körözött a
csengő felett. Visszahúzta a kezét, de újra a csengőhöz emelte, de nem nyomta
meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Halkan
kinyitottam az ablakot és kikönyököltem rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Segíthetek? –
kérdeztem, mire ijedtében akkorát ugrott, hogy azt hittem átbucskázik a
bokrokon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te mit
keresel ott? – végre nem magázott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt én is
kérdezhetném tőled. – támasztottam meg az állam. – Végül is ez az én házam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ha nem mondod
rá nem jövök. – húzta fel az orrát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ha Cartert
keresnéd, nincs itthon. – lepillantott a földre, próbálva leplezni, mintha ez
annyira érdekelné.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Láttam, ahogy
besétált a házba. Egy busszal jöttünk. – válaszolta halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Eljött érte
valami fiú. – próbáltam megforgatni benne a kést. Hatott is. Elkerekedett a
szeme. – Azt mondta este jön. – elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Milyen
vicces, hogy a közelembe nem engedted volna, de másnak lepasszolod, mint egy
labdát. – nézett fel rám villámokat szóró szemekkel és negédes mosollyal. –
Csak nem vöröske csatlakozik hozzád ma délutánra? – áucs. – Vagy esetleg
Scottnak a nővére, hogy is hívják? Kate? – állához emelte a kezét. – Vagy
valamilyen teljesen másik nőt találtál magadnak?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mondanám,
hogy touché, de nem tudsz semmi olyat felhozni amivel rosszul érezném magam. –
mosolyodtam el én is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ally. – oké
talán mégis tud. De neki erről nem kell tudnia. – Ha jól láttam a múltkor még
lócitromhoz hasonlított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szemed akár a
sasé Jev. – ráztam meg a fejem. – Vicces a húgom, pont ma nevezett téged
ugyanennek. – nevetgéltem. Összehúzta kék szemeit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ugye tudod,
hogy Allynek barátja van? – vonta fel a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És? –
ráncoltam a homlokom. – Mi köze van ennek hozzám?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hogy nem
lehet a tiéd.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És ki mondta
hogy én erre hajtok? – nevettem. Vérszerinti rokona Allynek nem kétség. Ha ők
állnak rossz helyzetben mindig próbálják a másikat rosszabba hozni. – Bár nem
mintha nem jártam volna ugyanott, ahol Ally balekja van most.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Fúj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egyéni
szocprobléma. – vontam vállat. – Viszont ha semmi dolgod nálunk, akkor haza is
mehetsz. Anyukád biztos vár már.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Chh! –
ciccegett. Hátat fordított és lesétált a verandánkról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Emlékszel még
arra, amit mondtam? – kérdeztem a háttal álló Jevtől. – Ha megbántod Cartert,
nem én foglak agyon verni. Hanem ő. – feleltem. – És ha Eugene, vagy Hayley meg
tudja hogy egyáltalán jártatok, ők pedig még egyszer elvernek téged.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kösz a
tippet! – dugta be a fülébe a fülhallgatóját.<o:p></o:p></span></div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-6461901621382580252015-12-22T21:42:00.004+01:002016-01-03T14:49:26.756+01:0085. rész - Hasonmás halottak és Ally kedvessége<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Tudom tudom meg se szólaljak... Nincs semmi mentségem hogy miért késett ennyit a rész. Igazából csak 1 hetet akartam kihagyni, amiből... hát ennyi lett. Tényleg nagyon sajnálom és ne haragudjatok rám. Azért is bocsánat ha helyesírási hibák vannak benne, mert nem volt túl sok időm átnézni.</span><br />
<span style="background: white;">Még egyszer bocsi :/ - Kukorka</span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Carter:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tűnjünk
innen! – kapart fel a földről Jev. – Most! – lökött rajtam egyet, ami meg adta
a kezdő lökést. Egész idő alatt a mobilom akartam kihalászni a zsebemeből. És
ahogy kiértünk Jev is így tett. Távolabb léptem tőle, elég távol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Conor… -
csuklott el a hangom. Legszívesebben bőgni lett volna kedvem. – Gyere ide! –
szipogtam. – Hayleyék… - akadt megint a szó a torkomon. – Kérlek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Alig bírtam
ezeket a szavakat kimondani. Conor még mondhatott valamit a telefonba, de nem
hallottam semmit. Hirtelen már a földön ültem és a térdemet öleltem magamhoz. A
szemem szorosan lehunytam, de csak az a kép jelent meg az arcom előtt. Amilyen
cafatokban hevertek kilógatva, mint a szárított ruha, és azokat a pentagrammák
és démoni jelek a testükbe vésve.</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amikor Jev hívott, nem hittem a
füleimnek. Ugyanolyan rémülten hívott fel, mint nagyi halálánál. Féltem, hogy
valami megtámadta őket. Vagy Cartert észrevették a hegyen. Amikor felértem a
hegyre, szinte farolva parkoltam be Clare kocsija mellé. Alig pár másodperccel
később Conor hasonlóan fékezett le mellettem. Kipattantam a kocsiból és
körbenéztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hívtátok már a rendőrséget, vagy
a mentőket? – sétáltam hozzájuk és Conor csatlakozott mellém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A motorháztetőn ültek, mintha épp
most nézettek meg velük valaminek a halálát. Carter összekucorogva támaszkodott
Jevnek. De amikor meglátott minket, felemelte és az erdő felé mutatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conorral mindketten odanéztünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak titeket hívtunk. – mondta
végül Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Előbb zsaru aztán én. – néztem
szemrehányóan Jevre. Visszasétáltam a kocsimhoz és Conornak dobtam az ipari
méretű zseblámpát, aki reflexből elkapta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Maradjatok itt! – nézett rá a
két kölyökre Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"> Elindultunk, amikor Carter megszólalt. – Van
valami az erdőben. – motyogta szinte hallhatatlanul. – Ami megölte őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nos ha még mindig ott van és
engem is megölne… - próbáltam oldani bennük a feszkót. – Akkor jobb ha
felkészül, mert egy hajgumival verem agyon. </span><br />
<span style="background: white;">És próbáltam térerőt kovácsolni a
mobilomba. Conor tartotta a lámpát és mutatta az utat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Furcsa módon az erdőben nagyobb
térerő volt, mint szabadtéren így, amikor végre kicsörgött kezdtem lenyugodni.
Nem tudtam eldönteni mi ijeszthette, meg őket ennyire, hogy így kiakadtak. Jev
azt mondta valami állati támadás, vagy nem tom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- 911, mi a probléma? – szólt bele
a monoton női hang.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A Magic Ville melletti kis
hegyen vagyunk a város északi részén. Az egyetlen úton ami felvisz a tetejére,
ott van egy kiugró, ott parkol három kocsi. Oda szeretnék kérni egy mentőt és
egy rendőrautót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi az eset asszonyom? –
érdeklődött a nő. Conor meglökte a vállam én pedig felnéztem. Eltátottam a
számat. – Asszonyom?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Valakiket feldaraboltak… nagyon
durván! – tettem le a telefont mielőtt ott törtem volna össze. 4 gyerek volt a
fákra egy madzaggal és fémkampókkal a bőrükbe akasztva. A ruhájuk cafatokban
lógtak róluk és rengeteg démoni jel és pentagramma volt bele vésve a bőrükbe.
Mint világító szemekkel néztek ránk. A fák önérzékelős lámpákkal voltak
felszerelve és tökéletesen megvilágították a helyszín minden centijét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A fákra vérrel volt felfestve az
hogy: <i>Ha, ha, ha. A poén rajtad fog csattani.</i> (Jokes on you lenne, csak
nem tudtam jobban lefordítani :/ - Kukorka.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azta a kurva… - suttogtam magam
elé. A gyerekek nagyon hasonlítottak Carternek a barátaira. Sőt már-már mintha
nagyon durva egybeesés lett volna, hogy egy barna és szőke hajú lány, és egy
fekete meg egy barna hajú srác lóg a fákról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ki tette ezt? – suttogta Conor
hasonlóan megdöbbenve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem tudom. – ráztam lassan a
fejem, mert a szemem még mindig ne tudtam levenni a kölykökről. – De biztos nem
démon. És nem is ember.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Vissza kell mennünk! – fogta meg
Conor a csuklómat. – Ezzel most nem tudunk foglalkozni. – hallgattam rá
kivételesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev és Carter olyan sokkos
állapotban volt, aminek ez volt az oka. És egyikünk se tudta hogy a tettes még
a közelben van-e és árthat-e másoknak. Egyenlőre az volt a fontos, hogy a
rendőrség és a mentők ideérjenek és intézzék a maguk kis mondén dolgaikat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Szívem szerint megkerestem volna
az illetőt, aki ezt tette ezekkel a gyerekkel és a saját kis kampóival kínoznám
meg. Nem ember és nem is démon az ilyen ember. Mégis olyan ismerős volt a
pusztítás. De sokkal kifinomultabb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ki jelöli meg így az áldozatait?
– gondolkozott hangosan Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Démont és őrzőt kizárhatjuk,
mert elég régóta ismerjük őket. – válaszoltam. – Boszorkánymester pedig miért
pont démoni jelekkel jelölné meg? Annyi más szimbólum van még.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt se tudom, hogyan kéne erre
reagálni. – túrt bele a hajába. – Jev mondta valakinek, hogy itt lesznek fent?
– fordult felém kétségbeesetten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hirtelen ötlet volt. Csak nekünk
mondta, de ha valamelyikünk elkotyogta volna, már tudnék róla! – feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Lehet akkor hallották meg,
amikor Jev megafonozni kezdett a házunk előtt. – nem lepődtem meg a saját
rokonomon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Conor… Ehhez órák kellenek.
Jevék csak másfél órája vannak itt. Ehhez minimum 4 kell, ha nem több. –
jutattam eszébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ahogy kiértünk az erdőből a
kölykök felé irányítottuk a tekintetünket. A távolról már hallottam a sziréna
hangját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Odaléptem Jev mellé. Már mondani
akartam valamit, de Conor hamarabb szólalt meg. – Carter beszélhetnénk négy
szemközt? – félre vonta húgát. Leültem Jev mellé, aki mereven bámult maga elé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ugye már nem lehet őket
megmenteni? – kérdezte remegő hangon hirtelen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sajnos nem! – ráztam meg a
fejem. Csak akkor láttam meg, hogy markolja a kezét, hogy ne remegjen. – Semmi
baj! – karoltam át. Hirtelen felém fordult és derekamat átölelve belehajolt a
nyakamba. Ugyanezt tette, amikor még kicsi volt. Még amikor jóval alacsonyabb
volt, mint én. Végig simítottam a hátán.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white;">Olyan szorosan ölelt magához,
mintha az élete múlt volna rajtam. Lehet, hogy így is volt. De most nem ezzel
kellett foglalkoznom. Hanem hogy megnyugtassam. Mert félt. Rettegett. Mint
ahogy eddig még soha.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Muszáj volt
beszélnem Carterrel. Meg kellett nyugtatnom, hogy nem a barátait látta. Bár
nagyon hasonlítottak. Látott már halottakat. Ölt is embereket. De ilyen fajta
durva dolgot még a felnőttek is ritkán tapasztalnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amikor halló
távolságon kívül estünk, még meg se szólaltam Carter már majdnem elsírta magát.
– Tudom… Megmondtad… Nem kellett volna jönnöm, de én… - kapott a szájához.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Meggörnyedtem,
hogy vele egy szintben. Emlékszem amikor még kicsi volt, mindig le kellett
guggolnom hozzá. Megfogtam a vállát. – Shh! – próbáltam kedvesen csitítgatni. –
Azok ott négyen nem Hayleyék voltak. – nagy szemekkel pislogott fel rám. –
Megnyugodhatsz semmi bajuk! – mosolyogtam rá. – A kocsiban beszéltem Hayleyvel.
Ott voltak mind a négyen. Őt készítették a pótvizsgára. – lehunyta a szemét és
próbált minél jobban nem sírni. Magamhoz öleltem. Szemem sarkában megláttam
Allyt, ahogy Jevet hasonlóképpen szorongatja. Vagy éppen fordítva volt.
Összeakadt a tekintetünk. Aprón elmosolyodott. Viszonoztam a mosolyát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Carter még így
is olyan picinek tűnt, pedig már nagyon régóta nem volt az.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">A szirénák
hangjára kapta fel újra a fejét. Egy rendőrautó és egy mentő parkolt le
mellettünk. A mentősök és a két rendőrtiszt is minket vett célba. Ally elmagyarázta
nekik a szituációt és be is vezette őket az erdőbe, míg én ott maradtam Carterrel
és Jevvel, meg a mentősökkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Pár percen
belül az egész hegy világíthatott a lámpáktól és rendőrök, helyszínelők
apraja-nagyja sétálgatott fel-alá az erdőben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Az ismerős
tiszt jelent, meg a fiával. Az idősebbiknek eszébe se jutott megkérdezni
Carteréket, szerintem pontosan látta mi van az arcukra írva. Így inkább minket
vett célba. Mi pedig elmondtunk nekik mindent. Ritka alkalom, hogy nem kell
hazudnunk ilyennel kapcsolatban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Viszont még
mindig rossz érzésem volt azzal kapcsolatban, hogy esetleg behívnak vallomás
felvételre. Katie már így is tudta hol vagyunk és ha szerzett embereket, az is
lehet hogy ez lehet a bizonyító löket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Oké, akkor
szeretném ha ma este még ellátogatnának mind a négyen az örsre egy vallomás
felvételre! – fejezte be a férfi a kérdezősködést. – Csak annyi, hogy leírnak
mindent amit nekem elmondtak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Rendben! –
bólintott Ally. A férfi elment intézkedni, mi pedig ott voltunk ketten a
gondolatainkba mélyedve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem hiszem,
hogy elmegyek! – szólaltam meg hirtelen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hm? – fordult
felém kérdőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem hiszem,
hogy adok vallomást! – ismételtem. Értetlenül meredt rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De nem kell
hazudnod semmi miatt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ha
kiszivárogna a nevem, vagy a Carteré akkor megint mehetek hotelt foglalni egy
állammal arrébb. – elkerekedett a szeme.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Már miért
szivárogna ki? – vonta fel a szemöldökét. – Ez a legeldugottabb kisváros a
bolygón. Ki figyelné pont ennek a híreit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ha Kathriene
Cipriano tudja, hogy itt vagyok. Akkor ezzel a hírrel bizonyíthatja, hogy ide
kell jönniük az őrzőknek. És ha nem talál, kire vezetik vissza az egészet.
Jevre. És utána pedig te leszel szarban. – sziszegtem. Nagy barna szemeivel rám
pislogott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nos én úgy
gondolom képes vagyok elbánni Kathrine Cirpianóval! – felelte büszkén.
Felhorkantottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Talán, ha a
világ legnagyobb szerencséje ér téged, és emellé be van drogozva és még részeg
is. Talán akkor lenne esélyed! – figyelmeztettem. – És ha még vele el is bánnál
mit csinálnál a maradék 60 őrzővel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- 60 őrző kell
a befogásodhoz? – nevetett ki. – Én többre számítottam, de ha ennyire alul
értékelt vagy már akkor 60 őrző mi az nekem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- 12-vel is
nehezen bántunk el ketten. – jutattam eszébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Már
megbocsáss Conor! – bökött mellkason. – Nem az őrzőkkel hanem a démonokkal
gyűlt meg a bajunk. Legalábbis nekem, mert egy nyamvadt Micimackó üldözött és
áthajított egy fél erdőn, kétszer!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Micimackó? –
ráncoltam a homlokom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igen.
Micimackó. Fekete felhő. – magyarázta. Még mindig nem értettem mi a fenéről
beszél ez a lány. – Jaj tudod: Fekete felhő az égről, gomolyog csendben az
odúnál, kis fekete felhő az égről, szóra se méltasd hogy mit csinál!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi bajod? –
kérdeztem tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Argh! Milyen
gyerek korod volt, ha még a veled egy idős Micimackót sem ismered! – forgatta meg
a szemét és odasétált az unokatestvéréhez. Szerintem van egy bő 10 év köztem és
aközött a nyamvadt maci között.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Egy nagyon hosszú estének néztem
elébe. Míg Jev hazavitte Cartert (volt mit megbeszélni, aminek sajna semmi köze
nincs a kettejük kapcsolatának), én hazamentem Clarehez és próbáltam
felkészíteni a legrosszabbra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Sajna viszont majdnem letépte a
fejem, amikor hazaértem. Mert már tudott róla. Valaki beköpött engem, miszerint
én engedtem el Jevet a kocsijával fel a hegyre este. És mert valóban úgy
világít a hegytető mint egy karácsonyfa, legalábbis a padlás ablak remekül
rálát arra a fénypartira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">És mikor Jev hazaért az sem sokat
segített, hogy Clare már önkívületi állapotában volt. Nem tudta hogy most
sírjon, vagy üvöltözzön Jevvel. Így nem tett semmit, csak ignorált engem és őt
és azt mondta ha valami fontoshoz kell akkor hívjam fel. Szegény Kelley pedig
ebből lemaradt mert csak arra eszmélt fel, amikor torkaszakadtából üvöltözött
velem. És amikor az anyja elviharzott én nem mondhattam semmit, mert a bátyja
épp akkor érkezett meg. Megkaptam a hívásom a rendőrségről, hogy be kéne
mennünk Jevvel az örsre írásban is vallomást adni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Fejemben onnantól kezdve csak az
járt amit Conor mondott. Ahogy megérkeztünk tudtam kit kell keresnem.
Bekopogtam az irodájába, és lassan benyitottam míg Jev kint várakozott, ahogyan
nekem is tennem kellett volna. Nagy szerencsémre nem volt nála senki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Miben segíthetek? – kérdezte még
fel sem nézve papírjaiból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Kisegíteni egy szerencsétlent. –
mosolyodtam el. Felpillantott és elkerekedett a szeme. Felpattant és elém
lépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hát te…? – döbbent le. – Nem is
érdekes! – szorított magához. – Annyira hiányoztál kicsi Annie! – szorongatott.
Felnevettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mondtam, hogy nem Annie vagyok!
– öleltem át én is őt. Ez is onnan jött, hogy Jason másod unokatesója
valamilyen oknál fogva nem tudta kimondani azt hogy Ally amikor kicsi volt, és
átkeresztelt Anniere. És itt jön a képbe Albert Marquis. Ők még akkor költöztek
ide, amikor én kezdtem a védelmező képzésre járni. És Jason anyjának
unokatestvérének a második férje. Ő is amolyan ex-védelmező, mint anyám, hogy
már nem terepen hanem inkább a háttérben tevékenykedik. Leszámítva azt a tényt,
hogy anyám csak Cassie és a többiek hátsóját menti az enyémet élen rúgná be a
dutyiba, hogy szemmel tudjon tartani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Albert jó barátom, ha lehet ezt
mondani egy apámmal egykorú férfira. Szerettem velük lógni amikor még Jerseyben
laktak, de ahogy elköltöztek egyre kevesebbet találkoztunk. A legnagyobb
meglepetésemre a szomszéd városba költöztek, de Albert mégis itt vállalt
munkát. Ez anyámnak a burkolt célzása volt arra, hogy az ámokfutó lánya miatt
bébiszitter kellhet a húgának és kölkeinek. Mert az ő nyomására költöztek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hogy vagy? – akarta sorolni a
kérdéseit. – Hallottam, hogy visszajöttél de azt hittem egy urbán legenda.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Majd később elmagyarázom, de
most lenne egy kérésem! – toltam el magamtól. – Tudom, hogy a semmiből tűntem
elő, de nagyon sokat jelentene nekem ha megtudnád oldani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- De mit? – ráncolta a homlokát. –
Ugye nem öltél meg senkit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nyilvánosan még nem, de már
terveztem. – forgattam meg a szemem. – El kéne tussolni egy szemtanú nevét. De
úgy hogy még a dolgozók se tudják. Senki az ég világon nem tudhat erről az
emberről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Kiét? Mert a tiédet egy picit
nehéz lesz, tekintve hogy mindenki ismer. – gondolkodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Elmondom nyugi! – léptem még egy
lépéssel hátrébb, felkészülve a legrosszabbra. – Lane. – ha lett volna nála
valami biztosan elejtette volna. Tátott szájjal meredt rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- De hisz ők meghaltak… - suttogta
maga elé. – Hisz még a tüzet is láttam, ami a házukat borította…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem teljesen… - vakartam a
tarkómat. – Tudod azoknak a Lane-éknek volt két gyerekük. – vigyorogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Azt ne mond… - nézett rám. Csak
kínosan visszavigyorogtam. – Nem! – jelentette ki. – Nem avatkozom be Lane
ügyekbe, oldják meg maguk! – fordított nekem hátat, majd vissza ült a helyére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ne már Al! – kérleltem. – Mondtam
hogy sokat jelentene nekem! – villantottam a szép mosolyom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nekem meg tudod mi jelent sokat?
– vonta fel a fél szemöldökét. – Az életed Alison Jane Montgomery! – utáltam
amikor ő is a teljes nevemen hívott. – Nem tudom milyen ismeretségbe vagy
azokkal, de azonnal szakítsd meg!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Al! – rivalltam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem! – jelentette ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hagynád, hogy az őrzők egy
kislány életére törjenek? – emeltem meg egy kicsit a hangom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Tessék? – fogtam meg ezzel. Hála
istennek a dráma óráknak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Egy kislányról lenne szó. – ültem
le az asztala előtti székre. – 16 éves. Nem csináltak semmit, csak menekülnek
születésüktől kezdve. A bátyja nem akarja elhozni, mert hogy fél a nevük miatt
mehetnének megint. De ha pedig nem jönnek be a rendőrség ügyet indít, ügy
akadályozás miatt. És azt sem akarja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Honnan tudjam, hogy nem hazudsz?
– húzta össze a szemét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ha hazugsággal próbálkoznék,
akkor valószínűleg egy hiszékenyebb ismerősömhöz mentem volna. – forgattam meg
a szemem. – Figyelj Al, ez a város az egyetlen esélyük, hogy kicsit levegőt
vegyenek és meghúzzák magukat. A világ legeldugottabb sarkában van, amit minden
autópálya elkerül. Te is tudod, hogy minimum 3 órát kell vezetned, hogy
egyáltalán a közelébe juss valaminek innen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Egy percig komoly farkasszemet
néztünk. Majd felsóhajtott. – Legyen!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Köszönöm! – könnyebbültem meg. –
Az adósod vagyok!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem vagy az! – rázta meg a
fejét. – Ezt a kedvedért csinálom, nem pedig azért mert várok érte valamit. –
felelte. – Inkább anyád számlájára írom, így is sokkal tartozik nekem. Meg egy
rohadt almás pite recepttel. – felnevettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ugye tudod, hogy nem fogja
odaadni? – vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Reményeim még lehetnek! –
hessegetett ki az irodájából. Csak később jöttem rá amikor ellenőriztem
mindent, hogy Albert valóban állta a szavát és egy betű sem volt említve
Conorékról. Egy külön szobában írták a vallomást ketten, majd kislisszoltak
onnan Al pedig felkapta őket és vitte a bizonyíték raktárba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Conorral viszont még beszélni se
tudtam. Olyan gyorsan elhúztak, hogy egyikünknek se volt rá esélye. Otthon
Clare még mindig duzzogott. Jevet elküldtem aludni mielőtt még jobban
megerőlteti agysejtjeit, mert bármilyen őrülten is hangzott holnap iskolába
kellett mennie. És már nem akartam ezek után szadizni azzal amit az igazgató
ajánlott fel neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Olyan hajnal három tájában
felhívtam Conort. – Igen? – szólt bele egyáltalán nem álmosan a telefonba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Van úgy 15 szabad perced, amiből
csak 5-öt kell rám szánnod? – kérdeztem köszönés helyett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Túl kevés volt Christian Grey
így már utánam epekedsz? – vágott vissza. – Vagy Micimackó lázba hozott?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Komolyan mondom őszintén
sajnálom az összes múlt, jelen és jövőbeli lányt akinek bármi érzés is felmerül
az agyában irántad. – ciccegtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Akkor magadat is sajnálod. Mert
szerintem nem felejtetted el azokat a vad éjszakákat. – éreztem az önelégült mosolyát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Az egyetlen vad dolog a mi
éjszakáinkban, a horkolásod volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hé nem is horkolok! –
tiltakozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hallod magad alvás közben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nos én hallottalak! –
bólintottam. – De ha nem vagy kíváncsi arra amit mondani akarok, akkor fel is
dobhatlak a rendőrségen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hol találkozzunk? –
megbeszéltünk egy közös pontot a két ház között az erdősebb oldalon. Egy fán ücsörögve vártam
Conorra és amikor megjelent teljesen felöltözve, leugrottam a fáról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- 10-ből 6. – válaszolta ahogy
földet értem. Megforgattam a szemem. – És 10/4 a próbálkozásért hogy be akarod
adni, hogy nem a pizsidben vagy! – mutatott a legiggengemre és a kilógó
pólómra. Annyi volt szerencse hogy nem látta, hogy az ő pólójában alszom
általánosságban. – Na mondjad!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Hozzávágtam egy pendriveot. – Az
összes eddigi infó amit eddig össze tudtam szedni a helyszínelői jelentésből.
Plusz voltam olyan édes és eltussoltattam a neveteket a vallomásnál. Igaz hogy
valószínűleg életem végéig fog szadizni az ismerősöm amint rájön, de mintha
eddig nem tette volna. – gondolkoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Próbálta figyelmen kívül hagyni a
gesztusomat. – És miket találtál? – tért rá a fontosabb témára. A pendrive
tartalmára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Azonosították a 4 áldozatot. –
sóhajtottam fel. A hideg kirázott azoktól a dolgoktól amiket a rendőrség ez
alatt a pár óra alatt kiderített. – Az ország különböző pontjairól származnak.
Jared Hanet, Hayley Rimmigans, Emma Deveniron és Eugene Nevrikent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- És valamilyen beteg oknál fogva
teljesen kiköpött másuk Carter barátainak, név és arc alapján. – motyogta orra
alatt Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Tudom. – bólintottam. – Már 3
napja halottak voltak. De az akasztási sebek frissnek bizonyultak, a mai napon
tehették fel oda őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- De akkor nem lett volna ilyen
friss a vér. – gondolkozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Az övéké! – vágtam közben
mielőtt el kezdett volna egy ötödik személy után kutakodni. – Eddig nagyon úgy
néz ki, hogy kivéreztették őket. A vérüket pedig elraktározták későbbre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Vámpírok? – gondolkozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Azok nem szoktak jelenetet
rendezni Conor! – jutattam eszébe. – Ez teljesen más. – és annyira ismerős volt
a módszer, hogy már engem ijesztett meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Rémes amit velük tettek! – rázta
a fejét. – Hogy lehet gyerekeket így bántani?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Sorolhatnék pár embert. – törtek
rám az emlékek. Ha már gyerekeknél tartunk… – Carter hogy van? – váltottam
témát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Jobban. – mosolygott alig
észrevehetően. – Beszélgettem egy kicsit vele és lenyugodott, aztán a
barátaival is beszélt telefonon így sokkal nyugodtabb szívvel ment el aludni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- És egyedül merted hagyni, csakis
miattam? – rebegtettem a szempilláim. – Ezt most egy határozott bóknak veszem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Akkor vedd annak! – bólintott. –
És Jev?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Az anyját jobban lesokkolta,
mint Jevet magát. – vontam vállat. – De lényegében jól van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Az klassz… - bólintott. Ujjai
közt forgatta a pendrive-ot. – Komolyan eltussoltad a nevünket?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem Conor hazudtam, hogy a
nyakadba varjak egy rahedli őrzőt! – forgattam meg a szemem. – Komolyan nem
hiszed el, hogy néha tudok kedves is lenni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nos a hozzám állásodból nem
igazán hiszem el. – felelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Milyen hozzád állásom? –
ráncoltam a homlokom. – Szerintem azok után amiket velem tettél, eléggé
normálisan viselkedtem veled. Hisz nézz végig magadon! Még élsz! – mutattam rá.
– És ha nem tűnt volna fel, még Nevadába is elmegyek veled, mert unatkozom!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Még mindig nem hiszek neked!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Akkor vedd úgy, hogy a húgodért
tettem! – legyintettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mégis miért? – mért végig
gyanakvóan. Már megbocsáss de anyádat bámuld gyanakvóan Lane! Most komolyan
olyan nagy probléma ha kedves akarok lenni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- A szívemhez nőtt. – tettem
drámaian a kezemet a szívemre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem is ismered. – vágott vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Akkor vegyük azt, hogy szeretem
a gyerekeket. – hesegettem el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Utálod a gyerekeket! – vágott
közbe. Rohadj meg, hogy ismersz! – És 16 éves.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Hah! – kezdtem rá mutogatni. –
Ilyenkor bezzeg nem kisgyerek, de máskor meg igen. Hogy merészeled Lane! –
sziszegtem felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Miért hordod a szíveden ezt a
16-éves-gyerek-nem-gyerek dolgot? – vonta fel a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Felemeltem az öklömet. – Most
komolyan választ vársz erre, vagy inkább vágjalak pofán párszor, hogy leessen?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem Alison nem esik le! – emelte
égnek a tekintetét. – És még én vagyok a nehezen átlátható.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Utalni szeretnél valamire?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Én már semmire! – legyintett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Chh! Gombafej! – horkantott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Kislány! – vigyorgott rám
önelégülten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Na most fuss az életedért! –
mutattam az erdő felé. – Mert én biztos, hogy egy kést állítok a homlokodba! –
fenyegetőztem, de a mosolyom miatt kicsit sem volt hatásos. Odaléptem hozzá és
vállon boxoltam. – A búcsú ütés! – mosolyogtam rá. Viszont ahogy hátra
fordultam én is éreztem egy ütést magamon. Vettem egy mély levegőt és
visszafordultam Conorhoz felvont szemöldökkel, mielőtt még nemiszerven rúgtam
volna, amiért rácsapott a hátsómra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Komolyan? – kérdeztem.
Vigyorogva válaszolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mit mondjak? 32 vagyok, közel a
klimakszolás kapujában, kiélvezem minden adandó pillanatot.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background: white;">
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Atama-ga hageru Conor! –
válaszoltam és hátat fordítva neki, haza mentem. Lane-ek... Soha nem változnak...(Lényegében Go bald Conor akar
lenni a japán, vagyis Kopaszodj meg Conor!... hosszú történet, de aki olvasta a
Dengenki Daisyt annak lesz fogalma, hogy miről beszélek XD először azon
gondolkoztam hogy a fenébe fordítsam le, aztán rájöttem hogy googlie a barátom,
szóóóval XD… ja ennyi – Kukorka :*)<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/11/84-resz-szerelem-romantika.html" target="_blank"><<84. rész</a></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2016/01/86-resz-normalis-testveri-veszekedesek.html" target="_blank">86. rész>></a></span></div>
</div>
</div>
</div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-85200639796327026012015-11-22T17:26:00.003+01:002015-12-22T21:43:00.538+01:0084. rész - Szerelem, romantika a naplementében és a 4 halott<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Sziasztook! Bocsánatot kérek amiért nem tegnap jött a rész. Csak hát nekem mindig minden össze jön és amikor már azt hihetem nyugi van, bumm valami tönkre teszi ezt az álmom. De ma ebben a maradék percemben gondoltam gyorsan feljövök. Nagyon nem volt időm ellenőrizni, de remélem nincs sok hiba benne. :D És a másik dolog, hogy akarok majd egy Senki emlékei 3. részt. Kíváncsi vagyok, hogy érdekelne-e titeket és, hogy kinek a szemszögéből olvasnátok valamit (higgyétek van ötletem). Várom a javaslatokat és, hogy egyáltalán érdekel-e titeket, vagy inkább csak fogjam be és hozzam a részeket, hogy haladjunk a sztorival? :D Na nem fosom a szót, hagylak titeket olvasni. :*</span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Carter:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egész éjjel
forgolódtam éjszaka így úgy néztem ki megint mint egy zombi. Viszont a belső
lány bennem valamilyen oknál fogva felébredt. Felhívtam Emmát, hogy hogyan kell
korrektort használni, miután elmagyarázta nekem, onnantól kezdve a szemceruza
és a szempillaspirál még ment.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">A hajamat
felfogtam lófarokba és a fufrumat (ami már a nyakam közepéig ért már) is
hátratűztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor elvitt a
suliba, ahol igyekeztem figyelmem kívül hagyni a még mindig szemmel gyilkolási
versenyt. Azt hittem ez a nap is olyan lesz, mint a tegnapi de tévedtem.</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Alisonba
botlottam. Az igazgatói iroda előtt várakozott, mellette pedig Jev hallgatott
zenét. Az igazgató mosolyogva kijött és mindkettejüket kihívta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nem csak nekem
tűnt fel. A többiekéhez hasonló értetlen arccal figyeltük Jevet és azon
gondolkoztunk vajon megint mit csinált. Még az iskola sem kezdődött el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Már 15 perce
bent voltak és nem tudtuk mi történhetett. Kelleyhez mindenki odament, de
ugyanúgy ő sem tudta miről van szó. Vagy hogy Ally miért van itt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Viszont csengő
előtt 2 perccel Jev kirontott a teremből Alison pedig utána ment.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jev! –
szólította, de a fiú meg sem állt. Befordultam a folyosón, mert nem volt kedvem
semmi féle családi perpatvarnak a tanúja lenni. Csak annyit lehetett hallani,
hogy Ally szólongatja Jevet, aki mint valami buldózer úgy vágott át az emberek
között. Ő is ugyanarra a folyosóra fordult be, mint én. Búvóhelyet keresett.
Amikor elhaladt mellettem kapucnijánál fogva elkaptam és benyomtam a lány wc-be. <o:p></o:p></span><span style="background-color: white;">Éreztem ahogy
egy ideig a gerincemet próbálja elferdíteni a kilincs rángatásával, de miután
erősen besarkalt az ajtót abbahagyta.</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally mikor nem
találta a folyosón a mobilját elővéve gondolom őt hívta. És csak reménykedni
tudtam, hogy Jevnek le van némítva a mobilja. Szerencsére le volt, de még így
is hallottam rezegni az ajtó mögül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Alison
meglátott engem és egyből felém sietett. – Szia! – köszönt. – Nem láttad a
hülye kuzinomat? Esküszöm az előbb itt fordult be.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én nem
láttam. – ráztam meg a fejem. – De lehet valamelyik teremben bújt el. – Ally
kezébe temette az arcát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Köszi. –
erőltetett egy mosolyt a szájára. – Ha látnád megmondanád neki, hogy fülesével
fojtom meg? – bólintottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mikor Ally
kifordult vártam még egy kicsit és kiengedtem Jevet a wc-ből. – Elment.
Gondolom azt meg hallottad, hogy kinyír. – felvettem a táskámat a földről és
elindultam a terem felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Spanyolon csak
Kelley mellett volt hely, így minden fintorgás nélkül leültem mellé. – Szia! –
köszöntem neki halkan, de mintha sas fülei lettek volna. Azonnal figyelmen
kívül hagyta a fiút, akivel beszélgetett. Széles mosolyával köszönt vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! Mizujs?
– érdeklődött. – Régen beszéltünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Csak bólintottam.
Felsóhajtott. – Figyu nem tudom a bátyám mivel bántott meg, vagy fordítva. De
tudomásom szerint ÉN nem ártottam egyikőtöknek sem. Szóval amellett, hogy
egymást utáljátok engem hagyjatok ki belőle. Mert kezd kicsit idegesíteni, hogy
csak azért beszélgetnek vagy foglalkoznak velem, mert Jev a bátyám. És ha te is
ilyen vagy, akkor úgy tűnik rég elváltak az útjaink. – hátrahőköltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nekem semmi
bajom nincs veled. – ráncoltam a homlokom. – Én azt hittem te sem fogsz beszélni
velem Jev miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Már miért
tenném ezt? – ráncolta ő is a homlokát. – Jevről beszélünk. Köztudottan idióta,
a fenéket fogom mindenben a pártját fogni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felnevettem. –
Ezt se hittem, hogy tőled hallom. – ő is felnevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Viccelsz? Egy
nagy gyerek aki azt hiszi, majd én értesítem mindenről. – megforgatta zöld
szemeit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egész órán azon
nevettünk, hogy Jev milyen hülye, ami a jelen helyzetben igazán feldobta a
kedvemet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amikor
kimentünk a teremből az ajtó mellett beszélgettünk. – Fogalmam sincs, hogy most
Jevvel hogy álltok, de én ettől függetlenül szívesen lógok veled.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Köszi. –
mosolyogtam. – És én is veled. Szerintem kettőnk közül csak Jev tudja igazán
most mi van. De örülök, hogy te nem utálsz mint ő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Á szerintem ő
se utál. – legyintett. – Mondtam, hülye. Egy hülye még az érzelmeit se tudja
kifejezni. De tényként tudom, hogy nem szokott utálni embereket. Mondjuk
Allyben már nem vagyok biztos… - kalandozott el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Utálja Allyt?
Mégis miért? – vontam össze a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ennek hosszú
története van. – legyintett megint. – Amióta Ally itt van többet szóltak
egymáshoz az alatt a pár hónap alatt, mint az elmúlt 7 évben. Én is utoljára
még nagyim temetésén láttam két éve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De mitől lett
ennyire rossz viszony köztetek? – érdeklődtem. – Pedig Ally nem olyannak tűni,
aki…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudom. –
szakított félbe Kels. – Nekem semmi bajom nincs vele. Sőt örülök, hogy végre
tagja a családnak. De Jev… - húzta a száját. – Ő úgy van vele, hogy ha már
eddig nem volt képes ide dugni a képét, akkor már ne is tegye. Ezért pikkel rá
annyira. De vannak olyan napok, amikor képesek nem megölni egymást. De
valószínűleg Ally délután vérfürdőt rendez az igazgatóis ügy miatt. Ha tudnám
mi lehetett az.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">A következő
órára sétáltunk, amikor szembe jött Jev. Amikor a húga észrevette átkarolt és
gúnyosan rámosolygott. – Lefoglaltam a barátnődet! – mondta kinevetve. Kék
szemei értetlenül fürkésztek minket, egészen addig míg Emily nem jelent meg a
semmiből és karolta át Jevet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én pedig a
bátyádat! – mosolygott rá Kelleyre. – Neked pedig az EXED! – nézett rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Viheted,
amúgy sincs rá sok szükségünk! – nevetett fel Kelley. Egyre magabiztosabb volt
Emily előtt. – Legalább majd cuki hülye gyerekeitek. A te agyaddal és a bátyám
ronda fejével! – szélesen vigyorgott rájuk. – Most viszont ha megbocsátotok
szívesebben tölteném olyasvalakivel a szabadidőmet, akinek még józan esze van.
És az biztos, hogy egyikőtöknek sincs! – mutatott Emilyre és Jevre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nem kellett
magával húznia, mentem én magamtól is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Tesin a lányok
tanára nem volt, így a fiúkkal vontak össze minket megint. A tanár kivitt
minket és kint játszottunk a hidegben, amíg ő valamit csinált a tanáriban. A
fiúk fociztak és kosaraztak, míg a lányok beszélgettek, vagy röpiztek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én felmegyek
aludni! – jelentettem be Kelleynek, majd felkapaszkodtam a faágra és felhúzva
magam felültem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Rohadjak meg
soha nem tudnám ezt megcsinálni! – tátotta a száját Kelley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Pedig te vagy
a nagy hajrá lány!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Lehet, de azt
soha nem mondtam hogy nem szeretek enni! – nevetett fel. – Az edzés akadályoz
meg, hogy guruljak a suliba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egy csapat lány
hívta magához Kelleyt, ő pedig kíváncsiságában odament. Szétnéztem az udvaron
és szemem azonnal kiszúrta Jevet. Magamban majdnem annyira olvadoztam mint egy
hormontúltengéses tini, azon ahogy passzolgatnak Nickkel, mint amikor Jensen
Ackles félmeztelen volt az Odaátban. Pedig Jeven még ott volt a pólója.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Vettem egy mély
levegőt és lehunytam a szemem. A többiek zsinata kezdett háttérzajjá alakulni
és tényleg kezdtem álomba merülni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Valaki hirtelen
meghúzta a pólómat. Kipattant a szemem, de elvesztettem az egyensúlyom és
oldalra borultam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Áucs! –
nyögött fel alattam Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te mégis mi a
szart csinálsz? – támaszkodtam fel a kezemre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mondjuk
felkeltelek, mert vége az órának? – ráncolta a homlokát. – Amúgy szívesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ó!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Öhm nem
akarok szemét lenni, de meddig maradunk még így? – kérdezte. – Nagyon hízelgő,
de nem hinném, hogy 2 percbe beleférne egy gyors numera?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ugye tudod,
hogy simán tökön térdelhetnélek? – húztam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A mindig
őszinte Carter! – mosolygott negédesen. Megforgattam a szemem és lemásztam
róla, majd leporoltam magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem
segítenél? – nyújtotta felém a kezét még mindig a földön ülve. – Elvégre te
zuhantál rám!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egy nagy
gyerek vagy! – segítettem fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Gyors,
témától független kérdés. – a kerítés felé bökött. – Csak szerintem vagy az a
csávó tényleg minket néz? – odafordítottam a fejem. Egy férfi állt a
kerítésnél. Sálját az arcába húzta, pedig ma nem is volt olyan hideg. Kék
szemei megrögzötten bámult engem és Jevet. Nem is próbálta leplezni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egy nagyon
furcsa érzésem támadt. Az Ankhom hol bizsergett, hol nem, mintha nem lett volna
biztos benne. És olyan ismerős volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Gyere menjünk
be! – tolt meg Jev gyengéden. Szemeit ő sem vette le a férfiról. Én viszont
elkaptam onnan a tekintetem. Viszont ahogy felnéztem az ablakban megláttam
közvetlen mögöttem.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white;">Azonnal hátra fordultam,
de nem volt ott senki. Visszanéztem a kerítéshez, de már ott sem volt.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Annyira nyúzott
és álmos voltam, hogy amikor hazaértem legszívesebben bedőltem volna az ágyba
és újévig fel sem keltem volna. De csak lepakoltam és átöltöztem. Megebédeltem
és félre dobva minden házit vagy edzést ledőltem az ágyon és elbóbiskoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Arra ébredtem
fel, hogy valaki a nevemet kiáltja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter Lane!
– hallottam meg a hangom valahonnan házon kívülről. – Kérjük az ifjabb Lane-t a
ház elé!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Összeráncoltam
a homlokom. Felpattantam és egy kést felkapva mentem a fürdőbe és a wc-re
felállva néztem ki az ablakon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev parkolt az
anyja kocsijával a ház előtt egy kibaszott megafonnal a kezében. – Tudom, hogy
bent vagy Carter!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Lecsattogtam a
lépcsőn, ahol Conor egy baseball ütővel állt a kezében. – Leüthetem? – kérdezte
kibökve az ablakon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Az meg mégis
honnan van? – mutattam az ütőre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Az emeleten
találtam. – vont vállat. Felkaptam a kabátomat és örömmel tapasztaltam, hogy a
mobilomat benne hagytam. Lehajoltam,
hogy felvegyem cipőmet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter Lane-t
várják a ház előtt! – folytatta tovább Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Komolyan le
akarom ütni. – dőlt Conor az ablak melletti falnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tartsd
melegen az ütőt, lehet én ütöm le. – mosolyogtam rá Conorra. Felkaptam a
kulcsaimat a pultról és kinyitottam az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudom, hogy
bent vagy… - kezdett bele megint Jev, de kiléptem az ajtón.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én is tudom,
hogy bent vagyok… Voltam. – szakítottam félbe. – Mit akarsz? – sétáltam elé.
Bedobta az ablakon a hátsó ülésre a megafont.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én is örülök
neked! – mosolygott rám szarkasztikusan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Komolyan
kérdeztem Jev, mit akarsz? – fontam keresztbe a karomat a mellkasom előtt. –
Szakítottunk és most itt vagy a házunk előtt egy megafonnal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ki mondta,
hogy szakítottunk? – ráncolta a homlokát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ne játszd a
hülyét! – forgattam meg a szemem. – Megsértődtél utána nem kerestél, és egész
nap ignoráltál a suliban, és tegnap ugyanez. Levágtam szavak nélkül is, hogy mi
már nem vagyunk együtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én nem
szakítottam veled. – válaszolta. – Ahogy Kelley hívta, a duzzogási napjaimat
éltem. – gondolkozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Férfi
menzesz? – vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mondhatjuk
úgy is. – nevetett fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Még mindig
nem értem mit keresel itt. – tértem a lényegre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Van számodra
egy ajánlatom. – mosolygott. – Ha te már továbbléptél vagy nem tudom mi, akkor
mond meg és akkor hivatalosan is szakítunk itt és most és többé nem teszem
pokollá az életed. – nehezen hittem hogy ezt komolyan mondja, tekintve hogy
végig mosolyogta az egész monológját. – Viszont! Ha még nem lett teljesen
eleged belőlem és lenne kedved folytatni még velem, akkor most gyere velem,
mert mutatni akarok valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hová megyünk?
– ezt egyből egy igennek vette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Spoiler, a
hegyre! – vigyorgott szélesebben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felsóhajtottam.
A mobilom órájára néztem. – Adj 4 és fél percet. – fordítottam neki hátat és
besiettem a házba. Conor érdeklődő arca mellett elsuhanva felmentem az emeletre
és táskámat lekapva és pár muszáj dolgot leindultam a lépcsőn. És megálltam
Conor előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Oké ne akadj ki!
– emeltem fel a kezem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ugye tudod,
ha így kezded biztos kiakadok? – vonta fel a szemöldökét. Figyelmen kívül
hagytam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Elmegyek
Jevvel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez egyszerre
volt félreérthető és egyben undorító. – jegyezte meg. – És mégis hova? Este 7
van!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Fel a hegyre.
– válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem! –
jelentette ki. Letette az ütőt az ajtóhoz és leült a kanapéra és folytatta az
olvasást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Légysziiiiiiiiiiiiiii!
– támaszkodtam a vállára. Próbáltam a legaranyosabb szemeimmel felnézni rá. –
Légyszi!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem! – állt
fel ezzel állon vágva. Dörzsölgettem az állam míg utána fordultam, ahogy a
konyhába indult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miért nem? –
vontam kérdőre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Lecsapta a
vizet a pultra. – Este 7 van. Mindjárt sötétedik. És ki visz a hegyekbe az
ex-pasid.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te
visszautasítanál egy ilyen ajánlatot, ha Ally tenné fel? – próbálkoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter ne
húzd ki a gyufát! – nézett rám haragosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Oké, oké! –
emeltem fel védekezően a kezeimet. – De légysziii! – könyörögtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Komolyan
ennyire fontos neked Jev, hogy vállald a kockázatot sötétedés után az erdőbe
menni? – vonta fel a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem az erdőbe
mennénk! – oké ebben nem voltam teljesen biztos. – Van egy kiugró, ameddig
kocsival lehet menni. Már voltam ott, oda megyünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter
komolyan beszélek! – támaszkodott a pultra Conor. –Nem tudsz egyszer normális
kishúg lenni és itt maradni amikor mondom?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt csinálom
amióta megszülettem. Csak egyszer mehessek el. Kérlek Conor! – léptem hozzá
könyörgő szemekkel. Felsóhajtott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Fegyver?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- 4 is. –
bólintottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Elemlámpa?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- 2 plusz elem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Óvszer? – egy
pillanatra lefagytam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- He? –
pislogtam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi az? –
ráncolta a homlokát. - A múltkor azért
voltam lebaszva, mert nem veszem komolyan a ti tinik érzéseit, szükségleteit.
Már 100 százalékosan biztosra megyek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De ennyire? –
vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hé! – emelte fel
a kezét. – Én tudom miket csináltam Jev korában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De ez még nem
jelenti azt, hogy én is olyan hülye leszek, mint te vagy Jev. – bólogattam. –
Nem Conor nincs nálam óvszer. Ilyenre nem is gondoltam vagy készültem fel. Mert
nem ilyen helyen jár az agyam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Pedig jobb
lenne. Mert így is nehéz dolgom volt téged felnevelni. Nem hogy még a
porontyodat! – hadart indiai stílusban. – A lányom is lehetnél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Annak is
néznek! – bólogattam még mindig. – És Conor nyugodj meg, az állítólagos
„porontyomat” úgy kábé a te korodban kezdeném el fontolgatni! – fordítottam
neki hátat, hogy végre kitaláljak ebből a kínos helyzetből. Az ajtónál
megszólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hé kapd el! –
hajított felém valamit én meg reflexszerűen elkaptam. Ahogy lenéztem a kezemben
lévő dologra legszívesebben visszahajítottam volna hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt ne mond,
hogy ezt is fent találtad mert akkor lenyomom a torkodon. – mutattam fel a kis
zacskót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem. Még
magamnak vettem. – felröhögtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Felhívom
Allyt, hogy megmutassam neki az epekedésedet. – törölgettem a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt hiszed
Allyn kívül más lányt nem tudok felszedni? – vonta fel a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Conor… Ha
rólad bárki bármikor szépet mondana, az vagy meleg, vagy csak elkápráztattad a
kockáiddal és csilivili fogsoroddal. Szerintem rajtam és talán rajta kívül más
nem nagyon viseli el a személyiségedet. – soroltam. – Komolyan mondom ha ő
elviselt, vagy a húgod lehetne ő is, vagy az anyád! Mert ezen a két női egyeden
kívül más ki nem állhat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hé! –
háborodott fel. – És déja vu egyben, de akkor is! Ez nem igaz. Mások is
elviselnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Yimjee, Ash,
Lexi, Shizu. – soroltam fel hirtelen 4 nevet. – De folytathatom még.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Inkább csak
menjél! – tolt ki az ajtón. Ha valamit megtanultam az évek során az, hogy
hogyan akasszam ki a bátyámat kevesebb mint 2 perc alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev ott állt a
kocsinál ahol hagytam. – Ilyen sokáig tartott, hogy elengedjen?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Á nem, csak
szekáltuk egymást még egy kicsit! – legyintettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor
mehetünk? – nézett rám. Bólintottam és beültem mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egy csendes és
kicsit kínos út után, amikor felértünk mosolyogva szállt ki az autóból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Pont időben! –
szállt ki a kocsiból. Én is kiszálltam és néztem, hogy mit csinált. Egy
pokrócot terített ki a motorháztetőre és felült rá. Kérdőn néztem fel rá, de
csak nyújtotta a kezét invitálva engem is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felkászálódtam
mellé, tartva a megfelelő távolságot. Mert még mindenhogy álltunk csak
fogalmunk sem volt hogy. Jev összeráncolt homlokkal bámult a közöttünk lévő
távolságon, majd fogta és megfogta a derekam és megemelve odébb rakott egy 50
centivel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Így jobb! –
bólintott elégedetten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Elárulnád
végre hogy mi a szart keresünk a hegyen? – fordultam felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azért mert
mutatni akartam… - fogta meg az államat és a Nap felé fordította a fejem. –
Ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Naplemente?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Yepp.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert
romantika és stb. – legyintett. – És mert meg akartam beszélni azt ami velünk
van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Bocs hogy
összetöröm az álmaid, de a naplementével nem tudsz megvenni. – nevettem fel.
Ravaszon elmosolyodott, majd előhúzott maga mellől egy barna zacskót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Próbáltam
melegen tartani. – kinyitottam és sült krumpli volt benne és mekis nugget és
különféle szószok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Oké most már
megvettél! – túrtam bele a zacskóba és enni kezdtem. Elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Figyelj ne
haragudj amiért kiakadtam és azokat a dolgokat mondtam. – nézett komolyan a
szemembe. – Csak az apám nagyon kényes téma, még otthon is tabu. És hogy te
csak ilyen hétköznapian beszéltél róla kicsit kiakasztott és minden dühömet az
apám iránt, rád eresztettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Semmi baj. –
legyintettem egy krumplival a kezemben. – Nem kellett volna nyaggatnom kéne
vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem, ez nem
is volt baj. Valahol mélyen akkor örültem, hogy aggódsz értem. – nevetett fel.
– Istenem olyan béna vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Dehogy vagy
béna! – löktem meg a vállát. – Bénának csak engem lehet nézni. Hisz annyit
értek a kapcsolatokhoz, mint csirke a horgoláshoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Elkaptad
Allytől vagy mi? – nevetett ki. Csak akkor esett le mit mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Rohadj meg
Eugene! – morogtam. – A hülye hasonlatai rám ragadnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ally
ugyanebben a kórban szenved. – mesélte mosolyogva. – Félig texasi és az apja
rokonságáról ráragadtak ezek. Meg az is, hogy random nyelveken kezd hadoválni,
amiket sorozatokból szed össze.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt majd
örömmel közlöm Eugene-nal, hogy nincs egyedül a beszédhibájával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Beszédhiba? –
pislogott. – Ez beszédhibának számít?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Az orvos
szerint Eugene-nak valami furcsa rendellenesség miatt az agya teljesen másképp
dolgozza fel az információt és fogalmaz megválaszt. – magyaráztam. – De amúgy
semmi baja csak összevissza pakolja a szavakat és mi ezen nevetünk és próbáljuk
leszoktatni róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Meh,
parkolhatnak a roki helyen is. – nézett a szemembe. Visszacsomagoltam a kaját
és letettem az ölemből és kitört belőlünk a röhögés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Annyira
nevettem, hogy nekidőltem a szélvédőnek. Amikor csillapodott a nevetésem Jev
fölém hajolt. – Akkor most már nem haragszik senki senkire? – kérdezte kiskutya
szemekkel. Szélesen elmosolyodtam és még a nevetési roham kábulatában,
megfogtam az arcát és válaszul megcsókoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ott röhögtünk a
motorháztetőn feküdve és bámulva az előbukkanó csillagokat. Amikor fáztam
elővett egy másik pokrócot és belecsavart.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egy jó darabja
már csak csendben feküdtünk egymás mellett és bámultuk az eget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szerinted
mindegyik csillagnak meg van a maga naprendszere? – kérdezte Jev hirtelen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Neem. –
sandítottam rá. – Ahhoz túl sok csillag van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Lehet. –
sóhajtotta. – Kicsiként mindig azt hittem, hogy az egyik naprendszerbe mennek
élni azok akik már meghaltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tényleg? –
fordultam most már felé. – Miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nagyim mindig
a sci-fi történeteit mesélte el nekem. – vont vállat és felpillantott az égre. –
Az egyikben azt mondta hogy egy lánynak meghalt a testvére a háború alatt. És
évtizedekkel később egy másik bolygón találkozott vele. Ahol az emberek nem öregedtek,
és ugyanolyanok voltak mint amikor elmentek. És aki ott marad a bolygón az
olyan lesz mint a lakói.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Amolyan
hogyan halunk meg és kerülünk a mennyországba gyerek verzió? – felnevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kábé. De
gyerek voltam, persze hogy elhittem. És néha még ma is reménykedem, hogy így
van. Mert akkor megtáltosodom és elmegyek űrhajósnak. – bámulta a csillagokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Komolyan
mondom nem tudom meg érteni mi van a fejedben. – ráztam meg a fejem. – Olyan vagy
mint egy Tumblr poszt azokkal a villogó galaxis képekkel. – kezével megtámaszkodott
a fejem mellett és fölém hajolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hidd el én
dettó ugyanígy vagyok veled. – hajolt le, hogy megcsókoljon. Amikor elváltunk
még hozzá tette. – Csak te rosszabb vagy, mert a te galaxisod még a női
logikával is meg kell szorozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Chh kösz! –
löktem meg a vállát. Átkaroltam nyakánál és lehúztam magamhoz és megcsókoltam.
Egyik kezével megfogva a derekam, takaróstul fordított a helyzetünkön így én
támaszkodtam rajta. Hajam előrehullt, de ő oldalra seperte és arcomon át
haladva, elkezdte a nyakamat csókolgatni. Hideg kezét a pulcsim és pólóm alá
vezette, amitől kirázott a hideg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Elhúzódott a
nyakamtól és kérdőn nézett rám. – Ez az én pulcsim? – lenéztem a darabra. Valóban
Jev óriási kapucnis pulcsija volt. – Szexi. – mosolygott rám kacéran, majd újra
megcsókolt mielőtt még elvörösödhettem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">A derekam és a
csípőm simogatta a ruhadarabok alatt, míg én a hajával játszottam. Majd
hirtelen megcsapott valami.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Először csak a
szag volt, és aztán az energia. Próbáltam visszafojtani a felszisszenést az
égető fájdalomtól, amit az Ankhom okozott, mint a csuklómon és a medálomon. Vérszagot
éreztem, nagyon intenzíven. Nos a mikulás csak nem ma látogat meg, mert a múlt
héten köszöntem el tőle. A másik pedig, hogy az Ankhom démonokat érzett, majd
hirtelen mintha eltűntek volna. Elhúzódtam Jevtől és a karomra támaszkodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi a baj? –
fürkészte az arcom, de én a fákra irányítottam a szemem. A szag egyre erősebb,
de ként egyáltalán nem éreztem. Mintha láttam volna villani valamit a fák
mélyéről. Nagyon halványan de láttam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev is már
odanézett. Épp akkor villant valami megint, de most sokkal erősebben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Várj itt,
mindjárt megnézem mi az! – másztam le Jevről. Nem éreztem jót, és lehet most
kellett volna Jevet lerángatnom onnan. De a kíváncsiság valamiért megállított.
Azt éreztem, mintha <i>muszáj</i> lenne látnom mi van ott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Leugrottam a
kocsiról és a táskámban keresgélve előszedtem az elemlámpát és ellenőriztem
működik-e.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Megyek én is!
– termett mellettem Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem! –
jelentettem ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter,
kettőnk közül én élek itt hosszabb ideje. – vetette közbe. Kivette a kezemből a
lámpát és bekapcsolta. Összekulcsolta kezeinket és maga után húzott. – Ezért együtt
megyünk megnézni mi az. – fordult felém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amikor
besétáltunk Jev végig a kezemet szorongatta. Az
én kezem egy gyerekének tűnt az övében. Követtük a halvány fényt amit láttunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szerinted mi
az? – kérdeztem, hogy eltereljem a gondolataimat arról, hogy görcsösen szorítok
egy tőrt a zsebembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Lehet valami
túrázó próbált S.O.S.-t adni. – vont vállat. – Nem ő lenne az első, aki itt
megsérül. Nick is itt törte el a csuklóját. – valahogy Jev pozitivitása jobban
megnyugtatott, mint az én teóriám. A fény egyre nagyobbnak tűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev hirtelen
megbotlott egy kiálló gyökérben és elejtette a lámpát a földre. – Basszus! –
káromkodott. Lehajolt, hogy felvegye, de amint kiegyenesedett hirtelen fények
lobbantak ki mindenhol. A hirtelen fénytől egy percig nem láttam semmit, de bár
nem láttam volna többet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Vér… Minden
csupa vér volt. Elengedtem Jev kezét és a számra tapasztottam mielőtt
felsikítottam volna. Mintha csak rongybabák lettek volna. De azok is
darabokban.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Szemeim könnyel
lettek tele. Nem akartam látni, mégis néztem. Ahogy ott lógott a négy gyerek. Ahogy
ott lógott Eugene, Hayley, Jared és Emma. Darabokban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/11/83-resz-cipriano-visit.html" target="_blank"><<83. rész</a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="background-color: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/12/85-resz-hasonmas-halottak-es-ally.html" target="_blank">85. rész>></a></span></div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-27288574088507040212015-11-14T18:29:00.000+01:002015-11-22T17:32:03.822+01:0083. rész - Cipriano Visit<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Sziasztook! Nos nem éppen éltem túl azokat az említett tz-ket. De jó pont hogy a kémiát tudtam. De most készülhetek az angolomra, infómra, föcire, irodalomra és persze verset is kell tanulnom, nyelvvizsgára tanulni (mert 1 nem elég nekem :P). Úgy hogy jól összejött nekem a hét. Megint... És ha lett volna időm, akkor megint tudtam volna előre dolgozni, de sajna ez jövőhétre marad már.</span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Carter:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">A hétvége
nyugisan telt. Conor nem hozta fel, amit elmondtam neki. Én pedig hallgattam
arról, amit ő osztott meg velem. Viszont ennek ellenére minden normális volt.
Túl normális.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Úgy ücsörögtem
otthon, mint bármelyik másik tini. És kivételesen Conor is szünetet tartott a
nagy munkájában. Elmentünk együtt enni, amikor mindketten lusták voltunk még a
kisujjunkat is megmozdítani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev nem hívott
és nem is üzent. Próbáltam kiguglizni, hogy ez mit jelenthet mert nem értek én
a fiúkhoz. Eléggé bonyolultak. Gondoltam felhívom Eugene-t de rájöttem, hogy ő
se tudna többel szolgálni, mint a Gyakorikérdések, vagy a Google. És így is
elég gondja lehetett a hisztiző Hayleyvel aki nem akar újravizsgázni. Komolyan
hogy bukhat meg valaki a védelmező vizsgán? Csak annyit kell tennie, amit előző
16 évében tett: Harcolni! Még a teszt kérdés sem olyan nehéz. „Miből készült a
védelmező ruha?;Kábé mikortól létezünk?;Híres emberek a történelem során, akik
védelmezők voltak?;Miért 12 tanácstagunk van?” A világ legkönnyebb kérdései,
amire egy 5 éves is tudja a választ. De nem Hayleynek pont a teszten kell
elbuknia mert nem tudja elolvasni a címkét a védelmező ruhájában és a Bibliát
legalább egyszer. Á mindegy is!</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Hétfőn úgy
indultam a suliba, hogy mindenre felkészültem. Valahogy éreztem, ha meglát Jev
vagy a nyakamba ugrik, vagy lehányja a cipőmet. Igen, mindkettő eléggé
valószínűnek tűnik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor eldobott
a suliba, mert én szépen néztem és megígértem, hogy hozok pizzát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mindenre
számítottam csak arra nem, ami a folyosón várt. Úgy néztek rám, mintha én
lettem volna az ember a Predátor filmben. Még csak a kapun léptem be és máris
húszan meg akartak ölni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Próbáltam
ignorálni őket, de elég nehéz ha mindegyik cicceg rád, mint egy patkány. Nos a
szekrényemig eljutottam agyvérzés nélkül. Épp vettem volna ki a cuccom, amikor
két fiú jelent meg mellettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szervusz
Carter! – vinnyogta az egyik. Az önelégült mosoly az arcukra fagyott. – Hol van
a kis Jeved?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ha autogram
kéne tőle, akkor a húgánál keresgélj! – vigyorogtam vissza becsapva a
szekrényem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jaj szegény
új lány! – állta el az utam a másik. – Milyen nehéz lehet neked, hogy két
hónapja vagy itt és máris dobtak! – nem mutattam, de megdöbbentem. Szóval így állnánk
Jevvel? Dobva lettem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Fiúk, fiúk! –
lépett közéjük Emily. Magas sarkújával bőven elszállt mellettem. Majdnem olyan
magas volt, mint Kirah. – Ne szekáljátok! Hisz most dobták! – nevetett
fennhangon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak nem
melegen tartották az ágyadat Emily? – vontam fel a szemöldököm. – Vagy apuci
megvette a legújabb telefont, ezért vagy ilyen vidám?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Lehet mind a
kettő Carter! – vonta meg a vállát. – Jev igen beszédes és segítőkész volt a
hétvégén!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ó de édes!
Hát ugye milyen rendes kis fiú! – gügyögtem. – De remélem nem sértődik meg a
másik 10 fiúd! Vagy együtt nyomjátok egy grupiban?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nekem
legalább van tapasztalatom! – hencegett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- 15 évesen én
ezzel nem dicsekednék! – horkantottam fel. – Mindig mondják a szakmát hamar
kell kezdeni, látom te okos vagy és így teszel! – szeme szinte villámokat
szórt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ribi! –
sziszegte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Bagoly mondja
verébnek! – forgattam meg a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Bezony! –
támaszkodott valaki a vállamra. Az Ankhom hirtelen kezdett égetni, így próbáltam
halkan felszisszenni. Kirah támaszkodott rajtam mint egy kisasztalon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akartam már
kérdezni, hogy te meg ki a fene vagy? – nézett rá Emily.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Erre én is
kíváncsi lennék! – vonogatta szemöldökét az egyik fiúk, de Emily rátaposott a
lábára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kirah csak
lazán átkarolt, mintha valami barátja lennék. – Kirah vagyok! – vigyorgott
negédesen. – Te pedig Emily Reed. Igazán ínycsiklandónak tűnsz! – nyalta meg
piros ajkait. Oldalba vágtam, hogy eszébe se jusson valami.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt most
bóknak veszem. – válaszolta Emily. – Te mióta állsz a Lane kölyök oldalán?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Úgy 2 éve. –
gondolkodott. – És te mióta vagy ellene?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Úgy 2
hónapja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szerintem ezt
a játszmát én nyertem. – kuncogott Kirah. Vállamnál fogva maga után kezdett
húzni el Emilyéktől. – Ja és Emily. Szép utánzatok! – mutatott a cipőjére a
lánynak. – Ezek eredetiek! – emelte fel a lábát villogva fekete magas
sarkújával. – Pápá! – intett húzva maga után, a terem felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mielőtt
mondhattam bármit is, megelőzött. – Szegény pici védelmező nem bír elbánni egy
Emily fajtával! – vette le a szemüvegét, hogy a szemembe nézhessen. – Meg
vagyok lepődve! Valami jobbra számítottam. Azt hittem kivered a fogait! Ez volt
a minimum.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem volt
szükségem a segítségedre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ki mondta,
hogy segítettem? – nevetett fel. – Ó milyen kis naiv vagy Carter! Azt hitted
azért mentem oda, mert segíteni akartam? Ennyire ne nézz kedvesnek. Hisz mégis
csak vámpírból vagyok! – villantotta rám fogait mosolyán keresztül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak juttatom
eszedbe az egyességet, amivel elengedtelek! – megforgatta a szemét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudom, tudom!
Nincs nasi az emberekből! Felfogtam! – legyintett. – Viszont most teljesen
másról van szó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miről? –
kezdett érdekelni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én a
helyedben nagyon óvatos lennék kiben bízok meg és kiben nem! – komolyodott el
az arca. – Lehet hogy akiről azt hiszitek teljesen ártalmatlan az nem is az,
akinek mondja magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kire
gondolsz? – ráncoltam a homlokom. – Valamelyik Townsondra?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem! – rázta
meg a fejét. – Az illető teljesen más… - meg akadt a mondata közepén és
felnézett az ajtóban álló valakire. Megfordultam és Jev állt előttem. A fehér
fülhallgatója lógott ki kapucnija alól. Rezzenéstelen arccal mért végig. Kirah
megfogta a vállamat, és hátrébb húzott, hogy Jev ki tudjon menni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! –
bukott ki belőlem, de valószínűleg meg sem hallott. Visszafordultam Kirah felé,
de akkor megszólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! – Kirah
csettintett az orrom előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jobban oda
kéne figyelned a…! – egy lány mögülem kilépett és szájánál elkapva Kiráht. A
lány kiesett az egyensúlyából és a lány hóna alá kapva húzta maga után el a
folyosóról. Hirtelen csapott meg az Ankh égése. A vérfarkas lány. Ironikus,
hogy egy vámpír pont egy vérfarkassal barátkozik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mintha senkinek
fel se tűnt volna ez az apró jelenet, mindenki ment tovább. A teremben a
szokásos fogadott. Leültem a helyemre, ami immáron nem Jev mellett volt. Nick
és Kelley valamin halkan sutyorogtak, míg a többiek próbáltak kikerülni engem a
hülyeségeikkel. Mintha a sulis éveim háromnegyedét látnám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Az órára Jev
visszaviharzott és szó szerint átaludta őket. Kirah valahova eltűnt a
barátnőjével, és nem is jelentek meg újra. Egyszer a lány visszajött a
cuccukért. Jev épp akkor tartott ki a teremből és jót nevetgélve beszélgettek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Én meg úgy
döntöttem növelem Conor számláját és sorozatot nézek a mobilomon. 5 óra alatt
eljutottam egy anime feléig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Az órák
elteltével bedugtam a fülembe a zenét és próbáltam kikapcsolni. Elsétáltam a
buszmegállóig, hogy bemenjek pizzát hozni. Lóbáltam a lábam a padról (kisember
problémák), majd leült valaki a másik végére. Oldalra pillantottam és Jev ült
mellettem. Kapucnija a fejére húzva és kezei zsebre dugva mint általában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nem szólt
semmit, pedig határozottan érzékelte, hogy itt vagyok én is. Oké, ha nem mond
semmit, akkor én se. A busz pöfögve megállt a megállóban, mi pedig felszálltunk
rá. Leültem ő pedig tovább sétált és leült valahova hátulra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">A városban
lepattantam a buszról és sétálni kezdtem a pizzázó felé, amiről csak egy kis
fogalmam volt, hogy merre lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Próbáltam nem
odafigyelni, hogy Jev az utca másik oldalán sétált. De ennek ellenére
megtaláltam. Rendeltem 2 nagy pizzát, és azt mondták egy fél óra múlva kész
lesz. Leültem az egyik bárszékre és kibambultam az ablakon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev valami
kajáldába ment be, ahol a barátai már vártak rá. Próbáltam elszakítani a
tekintetem róla, meg arról hogy úgy viselkedik, mintha semmi baja nem lenne. Ez
a procedúra eléggé nehézkesen ment, és a pizzás hapsinak kellett elszakítania
onnan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mivel Conor
rendelése meg volt és maradt pénzem gondoltam bemegyek egy kisboltba is
elkölteni a maradékot. A kosáron egyensúlyozva a pizzát jártam végig a boltot.
Vettem magamnak édességeket, chipseket és az utolsó dolog amit venni akartam az
Sprite. De valamilyen oknál fogva a polcokat az átlagnál nagyobbra tervezik
ezért kénytelen voltam majdnem felmászni a polcra, hogy elérjem amit akartam.
De még így se sikerült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ó szia
Carter! – köszönt valaki hirtelen mellőlem. Oldalra fordultam, Lin és Jev barátai
álltak mellettem. Jev a telefonját pötyögve kerülte el a pillantásom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sziasztok! –
Sam és Lia csak kedvesen intettek nekem, ahogyan Cole és Simon is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hát te itt? –
érdeklődött Simon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ebédet
viszek. – mutattam a kosárban lévő pizzákra és az édességekre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ha jól láttuk
épp valamiért fel akartál pókemberezni a polcra, igaz? – kérdezte Cole. Wow,
így minden világos miért barátkozik velük Jev. Eugene-t is hozzájuk kéne
csapni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igen. –
bólintottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És miért? –
felmutattam a hatos Sprite csomagra. – Ó! – válaszolta Lia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De
valószínűleg újra felmászok érte, szóval ha megbocsátotok… - kapaszkodtam meg a
polcban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jev mi lenne
ha leszednéd neki? – fordult Jev felé Sam. Jev még arra sem méltatott, hogy
legalább egy pofát vágjon. Nos úgy néz ki tényleg szakítottunk. Csak nekem
erről elfelejtett szólni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Cole megnyalta
az ujját és Jev fülébe nyomta. Az felugrott és káromkodva oldalba vágta a
barátját. – Ember kokain volt koffein helyett a kóládban, vagy mi bajod? –
húzta fel magát. Cole szemét forgatva rám mutatott, majd a polcra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sprite, szed
el Carternek, most! – csettintett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev
lábujjhegyre állt és levette a hatos rekeszt nekem. Felmutatta és kérdőn
felvonta szemöldökét, hogy ezeket akartam. Bólintottam és ellépve mellettem
beledobta a kosárba. – Kint megvárlak titeket! – szólt hátra a többieknek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Most fasírt
van? – kérdezte Cole Linhez fordulva. Mérgemben kivettem egy csokit a zacskóból
és teljes erőmből a fejéhez vágtam. Talált.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Megállt és
válla fölött hátra fordult, hogy megnézze mivel dobtam fejbe. Felvette és
gunyorosan visszadobta nekem. – Valamit elhagytál. – amikor elkaptam hozzá
tette. – De lehet nem csak a csokit! – hátat fordított nekem és kisétált az
üzletből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem Cole! –
veregette vállon a bátyját Linda. – Most van fasírt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mennem kell! –
morogtam a többieknek és a pénztár felé vettem az irányt. Kifizettem a cuccaim
és elsétáltam a buszmegállóig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev viszont
megint megjelent a buszmegállóban. Komolyan mondom ez nem tud eltűnni? Én
viszont nem fogok másik busszal elmenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amikor megállt
a busz felszálltam rá és beültem hátra. Ő leült legelőre tudomást sem véve
rólam. Jól van Townsond, ha így játszunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amikor elértek
a hozzájuk közelebbi megállóhoz nem szállt le. Hanem ült tovább ameddig én
mentem. Én ott leszálltam, de még mindig ott ült a buszon és telefonozott.
Bementem a házba és lecsaptam a cuccokat az asztalra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Úúú kaja! –
örült meg Conor mellettem. Én felkaptam a sajátom és egy Sprite-ot majd
felrohantam az emeletre. Majdnem áthajítottam a táskámat a falon, annyira
ideges voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felvettem a
csörgő telefonom. – Mi van? – szóltam bele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szerintem
visszahívlak egy óra múlva az úgy jobb? – szólalt bele Jared. Nem válaszoltam. –
Ezt egy igennek veszem. Majd letette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Minden
rendben van? – nyitott be Conor. – Mérgesnek tűnsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert az is
vagyok. – kaptam le magamról a dzsekit és az asztalra dobtam. Felkaptam a
váltóruhámat és bementem a fürdőbe. – Képes lennék megfojtani most valakit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi történt a
suliban? – érdeklődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Semmi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hát akkor? –
ráncolta a homlokát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Épp ez a baj!
– néztem ki, amikor magamra ráncigáltam a pólóm. – Hogy semmi!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jev… - még be
se fejezte szegény, már mondtam a magamét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hogy lehet
úgy dobni valakit, hogy a másik nem is tud róla? – vontam fel a szemöldököm. –
De komolyan!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nos erről
mesélhetnék… - morogta orra alatt Conor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Szinte akarva
akaratlanul nyúltam Jev pulcsija után, hogy felvegyem. Feltűrtem az ujját és
levettem a hajgumit a kezemről, hogy felfogjam a hajam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Megnézhetünk
valamit, ha attól jobban éreznéd magad. – ajánlotta fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem kell
neked dolgozni? – érdeklődtem egy kicsivel nyugodtabban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Az várhat. –
legyintett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem kell
miattam abbahagynod. Ha dolgod van csináld csak!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szívesen
megnézek veled egy filmet! Nem gond.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De mondtad,
hogy van épp elég dolgod! – vitatkoztam miközben kezemben szorongattam egy üdítőt</span><span style="background-color: white;">. –
Dolgozz csak nyugodtan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De Jev miatt…
- hirtelen annyira megszorítottam az dobozt, hogy lerepült az alja. A Sprite
csak úgy ömlött mindenhova. – Feltakarítom. – néztem fel Conorra. Kikerültem és
lerohantam mellette a konyhába ahol tisztítószereket tartottuk. Épp lefele
tartott Conor. Én pedig az oszlopba kapaszkodva elcsúsztam mellette a korláton
és felrohantam a szobámba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Őrülten
elkezdtem takarítani, nehogy a Sprite beigya magát a szőnyegembe.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Scott:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És most pontosan kit is keresünk?
– néztem fel a nővéremre. Nem értettem, hogy mégis mit keresünk New York
utcáin, egy bizonyos utcában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Adok egy tippet öcsi. – nézett
vissza rám sokat sejtő mosollyal. – Ha az ellenségednek van egy ellensége…
Akkor légy a legjobb barátja annak. – kacsintott. – És én most ezt fogom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mégis mit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Összebarátkozom az ellenség
ellenségével! – lépett fel a lépcsőre. – Tudod a mi drága Alisonunknak van egy
fő nemezise, akiről nagyon kevesen tudnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kicsoda? – ráncoltam a homlokom.
Kábé annyi ellensége volt neki, mint Conornak. Eléggé nehéz volt számon
tartani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Az anyja. – nézett rám válla
fölött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te most viccelsz velem? –
torpantam meg. – Ez a legabszurdabb és hülyébb felvetés a világon. És miért
lennél pont TE olyan hülye, hogy az anyját próbálja az oldalára állítani. Mit
tud, amit mi nem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A legjobb esetben a
gyengepontjait. – felelte. – A legrosszabb esetben sejtései vannak a
gyengepontjairól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De miért pont az anyja? Annyi
mindenki van a világon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te még túl törpe vagy, hogy
ismerd Sophie DiLaurents-et. Vagy egyáltalán fogalmad legyen milyen hatalmas is
a DiLaurents család. – válaszolta. – Annyi idősek, mint a mi családunk. Sőt még
idősebbek. És a történelem során rengeteg helyen megjelennek. Politikusok, hercegek,
hercegnők, híres harcosok, filozófusok, tudósok… - egy kis szünetet tartott. –
Vadászok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Várjunk csak! – kaptam el a
karjánál a nővérem. – Alison anyja egy Vadász?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A lányában ott az erős hajlam,
ezért a legnagyobb valószínűséggel az. – nagyon úgy nézett ki, mint aki ennek
örül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És miért harcolna a mi
oldalunkon?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Élete célja, hogy megkeserítse a
lánya életét. – vont vállat. – És ha megtudja hogy Conorral újra kavarnak,
akkor biztosan azonnal igent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Komolyan mondom politikusnak
kellett volna menned… - forgattam meg a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ha minden jól megy, én
irányítom a két nemzetet. – csettintett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez a leghülyébb ötleted Kathrine
Atalanta Cipriano. – fogtam a homlokom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak figyelj! – mosolyogott.
Felmentünk az emeletre és becsengettünk. Meglepetésemre, egy szőke hajú nő
nyitott ajtót sötét zöld szemekkel. Minimum azt hittem, hogy vörös lesz, mint Alison.
És sokkal fiatalabb volt. Legalábbis annak nézett ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Segíthetek valamiben? – nézett végig
rajtunk kedvesen mosolyogva. Nos mindennek néztem volna, csak olyannak nem aki
a saját lányát akarja tönkre tenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sophie Montgomeryt keressük. –
mosolygott vissza Kat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kicsodát? – kérdezett vissza a
lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sophie Montgomery. Vagy
DiLaurents, ha így jobban tetszik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem ismerek ilyesmit. –
gondolkozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Lehet rossz házat néztünk. –
próbálkozott Kathrine. Utálta, ha valamit rosszul tudott. – Tőlem alacsonyabb,
hosszú vörös hajú, 50 év körüli nőről lenne szó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nincs ilyen az utcában. – rázta meg
a fejét. – Egy darab vörös hajú nem él az utcában. Kivéve a kis Elena. De ő még
csak 2 éves.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Értem! – morogta Kathrine
mérgesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor mi mentünk is! – köszöntem
el a nőtől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Viszlát és sok sikert! –
mosolygott megint. Már épp csukta volna be az ajtót, amikor Kathrine
megállította a kezével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Biztos, hogy nem ismeri
valahonnan? – nézett fel sötét tekintettel, érdekesen mosolyogva. – Tudom, hogy
az utcában lakik. Nagyon fontos, a lányáról lenne szó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Katie. – szóltam neki, de mintha
meg sem hallott volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A nő teljesen meg volt szeppenve. –
Nem ismerek ilyen nőt. – dadogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Pedig… - a nővérem csuklójára
tettem a kezem és elrántottam az ajtóról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Bocsánat, hogy zavartuk. –
morogtam azzal a kis jómodorral amim maradt. Kiráncigáltam az utcára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Teljesen megvesztél. Majdnem
megölted.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem lett volna kár érte. –
próbálta rendezni magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Úgy volt, hogy meghúzzuk
magunkat. Hisz rengeteg dolgunk van így is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudom, csak biztosra akartam
menni, hogy nem hazudik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szerintem összepisilte magát
félelmében. – morogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Külső szemlélő:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A férfi belépett az ajtón, de
egyből egy kést szegeztek a torkának. Azonnal elengedte a követ a kezéből,
ahogy meglátta feleségét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én vagyok nyugi! – szólalt meg
Stephen. A nő elhátrált és elemelte tőle a tőrt. – Utoljára mikor fogadtál így?
Amikor felszöktem hozzátok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Lehet. – felelte a fegyvert
mustrálva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Minden rendben? – nyúlt a nő
álla alá. A nő felnézett rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Persze. – hazudta. Már régen
megtanulta mikor hazudik. Hisz mellette kel és tér nyugovóra minden egyes nap.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sophie… - noszogatta Stephen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Átkutattam a környéket. –
sóhajtott fel a nő. – Nem bírtam nyugton maradni és nem törődni azzal, hogy két
örző állított be ma az ajtón. Tudom, hogy feladtam és nem vadászom többet, de…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Védelmező maradsz életed végéig,
mindegy mennyire háziasítod magad. – mosolyogott rá a férfi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Aggódtam. Nagyon. – tette le
kanapé melletti kis asztalkára a kést. – Féltem, hogy az éjjel visszajönnek és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Shh! – ölelte át hátulról nejét
Stephen. – Nem lesz semmi baj. Mondtam már neked.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Könnyű mondani. Nem neked van
paranoiád minden miatt. – szakította ki magát a férfi karjai közül. Levetette
magát a kanapéra. Stephen leült mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mit akartak? – érdeklődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Allyt. – válaszolta. A férfinak
elkerekedett a szeme.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hisz már…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- 7 éve nem járt ebben a házban.
Tudom, hogy mire gondolsz. Miért keresnék itt? – gondolkodott. – Fogalmam sincs
Stephen! – túrt bele hosszú vörös hajába a nő. – De nem hagy nyugodni az a
lány. Annyira ismerős nekem. Mintha már láttam volna valahol. Még nagyon régen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Paranoia emlékszel? – karolta át
a nőt. – Szerinted szólnunk kéne Allynek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem venné fel. És miért hinne
nekem? – forgatta meg a szemét. – A helyében én se hinnék magamnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Lehet szólnunk kéne neki. –
javasolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Senki sem tudja hol van, vagy
hogy mit csinál. És ezt tartsuk mi is így. – vágta rá a nő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ott van a húgodnál. – jutatta eszébe
Stephen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ki tudja meddig lesz még így? –
horkantott. – Allyről beszélünk, a hülyeségek koronázatlan királynőjéről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Meg kell beszélnetek a hónap
végén! – jelentette ki a férfi. – Itt a nagy lehetőség, hogy kibéküljetek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Soha!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sophie…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mindennél jobban utál engem.
Higgye is azt, hogy fordítva is ez van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Így akarod leélni az életed? –
csapott a combjára Stephen. – Hogy nem békülsz ki a saját lányoddal?<o:p></o:p></span></div>
<span style="background: white;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Még ha ki is „békülünk” soha nem
lehet olyan viszonyunk, amire mindenki gondolna. – válaszolta. – És ez mint
Jeveviel Townsond és Conor Lane hibája. Ha ők ketten nincsenek talán szerethettem
volna a lányomat.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/11/82-resz-az-orult-townsond-es-vallomasok.html" target="_blank"><<82. rész</a></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/11/84-resz-szerelem-romantika.html" target="_blank">84. rész>></a></span></div>
</div>
</div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-24669336603421445822015-11-07T15:49:00.001+01:002015-11-14T18:29:31.426+01:0082. rész - Az őrült Townsond és vallomások<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">Sziasztoook!</span><br />
<span style="background: white; font-family: inherit;">Most sikerült egy kis szünetet vennem a tanulásból. Phuh, hosszú egy hét volt az biztos. És a következő is az lesz. De ha szerencsém van és túl élem tz-ket akkor szombaton kábé ugyanekkor fent lesz a következő rész. Ha nem akkor egy kimaradt jelenettel kárpótollak titeket, majd valamikor utána.</span><br />
<span style="background-color: white;">Elmesélem az új élményemet. Úgy írok most már bármit is, hogy angolul pörög a fejemben, magyarul írom le, de franciául mondom ki... Oké ez a világ leghülyébb megfogalmazása, de lassan annyi szó kavarog a fejemben, hogy elfelejtem az anyanyelvem. Mondjuk ha védelmező lennék nem tudom hogyan tanultam volna meg 20 nyelven. Naaa mindeegy! Remélem tetszeni fog ez a rész is, és kellemes hétvégét és dogák nélküli hetet >.<. </span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span>
<span style="background-color: white;"><br /></span>
<span style="background: white; font-family: inherit;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Jézusom Ally jól vagy?! –
sietett mellém Conor, de én akkorra már felpattantam és úgy csináltam, mintha
semmi se történt volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Persze, persze! – legyintettem
hátat fordítani neki. Nem szerettem volna, ha látja a csalódott arcomat.
Legalábbis igyekeztem a legkevésbé csalódott arcomat felvenni. – Vadászat, hm?
– gondolkoztam a hűtőben kutakodva az összetevők után. – Mire vadászunk?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Pontoson nem tudom, de sok
furcsaságot jelentettek a városból. Gondoltam utána járhatnánk!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Azt mondod, nem lesznek őrzők a
közelben? – hajoltam bele lassan a fél hűtőbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Igen. – válaszolta.</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white; font-family: inherit;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Nos én benne vagyok! – vontam
vállat. – És Cartert hova akarod tenni? – próbáltam témát váltani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Van egy ismerősöm az
Internátusban, gondoltam őt megkérem hogy kerítsen neki szobát arra a pár
napra. Csak egy hétvégére lennénk távol. – magyarázta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- És szerinted beleegyezik? –
érdeklődtem. – És hogy magyarázod el neki, hogy én is veled megyek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Szerintem a te képzelőerőddel,
nem fog vetekedni. – fonta keresztbe karját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Jogos. – bólintottam. – Na akkor
kiviszel a reptérre? – kérdeztem tőle, visszalépve a pulthoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Tessék? – ráncolta a homlokát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Reptér, fuvar! – magyaráztam
neki címszavakban. – Akkor jövő hét pénteken kiviszel a reptérre, hogy segítsek
beköltözni a barátnőmnek? – vontam fel a szemöldököm. Leesett neki a tantusz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Ó, persze! Bármikor! –
legyintett mosolyogva. – Akkor benne vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Benne! – bólintottam. – Viszont
most ha megbocsátasz! – mutattam végig az alapanyagokon. – Még ebédet kell
főznöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Oké, akkor még megbeszéljük! –
bólintott és a bejárati ajtó felé fordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Tudod, hozzánk is hozhatod Cartert! – bukott ki a
számon hirtelen. – Claret nem zavarná és Kelley örülne neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Na és Jev? – fordult vissza
felvont szemöldökkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Ő pedig moderálja magát!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Még meggondolom! – vont vállat.
– Szia! – köszönt el és bezárta maga után az ajtót. Felsóhajtva a pultra
dőltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">Basszus! Remélem nem látta rajtam
az izgatottságot. Fogalmam sincs mi ütött belém, hogy azt hittem… Hogy ő meg
én… Kettesben… Romantikázva…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><span style="background: white;">Ne is gondolj rá Alison!</span></i><span style="background: white;"> – figyelmeztettem magam.
Túlságosan elkalandoztam, ahogy visszagondoltam a felsőtestére… És arra hogy
milyen kettesben… öhm… „romantikázni”.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">Igaza volt, túl nagy a képzelő
erőm. És milyen béna voltam már előtte. Még el is estem. Annyira
ledöbbentem amikor kimondta hogy vadászat,
hogy a levegőben akartam megtámaszkodni. </span><span style="background-color: white;">Csoda hogy nyálcseppeket nem csorgattam.</span><span style="background-color: white; font-family: inherit;"> Tapsot érdemlek! 15 centis
magas sarkúban egy komplett breakdance-et lenyomok, de Conor előtt még a saját
lábamon se tudok megállni. Őszinte gratulációm Alison Montgomery, hány éves is
vagy, 24?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">Még az ideges zöldség és csirke
aprítás sem nyugtatott meg. Abban a pár órában amíg egyedül voltam mindennel
próbálkoztam, hogy ne gondoljak vissza Conorra. Olvastam, filmet néztem,
játszottam, vásároltam, de semmi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">Végül odajutottam és az utolsó
mentsváramként a rajzfüzetemért mentem. Na az dupla annyira nem segített a
rajzokat látván.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">A füzetem lapozgattam és a tűzhely
felé sétáltam, hogy megmelegítsem a kaját. Jev pont akkor viharzott be és
idegesen becsapta maga mögött az ajtót. Lerúgta a cipőjét és trappolva elhaladt
mögöttem. Én pedig felhúztam a lábamat ezzel kibuktatva őt, aki táskástul
mindenestül orra esett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">Megpördültem és rá mosolyogtam,
amikor ideges fejjel felnézett rám. – Sziaaa! – kurjantottam hónom alá csapva a
füzetet. – Nem láttad a húgod? – kérdezősködtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Edzés! – morogta és próbált
felállni, de nem hagytam. Ráültem a hátára és újra lapozgatni kezdtem füzetet.
– Ally! – kapálózott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Addig nem szabadulsz míg meg nem
tudom a probléma okát! – válaszoltam. – Hallgatlak!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Szállj le rólam! – próbált
kiszabadulni. – Tönkre teszed a könyveim!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">Felhorkantottam. – Mintha annyi
mindenre használnád!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Ally! – nyafogott. – Mi bajod
van neked?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Csak érdekel mi van veled! –
vontam vállat. Az arcához hajoltam. – Ez olyan nagy baj, hogy aggódom érted?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Te csak ne aggódj! – kapálózott.
Még kapálózott egy kis ideig. – Oké,
oké! – hagyta abba. – Ha leszállsz rólam elmondom!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Biztos, hogy nem! – helyeztem
magam kényelembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Ally! – kérlelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- A-a! – ráztam a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Az isten szerelmére! – dőlt
jobbra így én hátra estem. Levette a hátizsákját és oldalra dobta. Eltátott
szájjal néztem fel rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Ó te kis…! – ugrottam rá. Az
emlékek visszajöttek, hogy komplett vresztling meccseket lenyomtunk gyerekként.
És most is hasonlóan, egymást nem kímélve ütöttük egymást. Amikor volt ideje
értékeit a szőnyegre dobta, hogy ne törjenek össze.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Miért nem bírsz békén hagyni? –
kérdezte épp az oldalam püfölve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Mert a kuzinod vagyok! –
válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Ez nem jelent semmit! – rázta a
fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Hát akkor megtanulsz elviselni
így is! – fordítottam meg és a lábaimat rákulcsolva tartottam. Épp egy
barackkal ajándékoztam meg, másik kezemmel pedig nyakánál fogtam. – Hehe! –
nevettem gonoszan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Ally! – kapált a kezeivel.
Elkapta a hajam egyik végét és oldalra kezdte húzni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Jev! – üvöltöttem rá. – Engedd
el a hajam! – erre csak jobban rántott egyet, hogy elengedjem. – Aú! – ütöttem
a fejére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Ally! – üvöltött vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">Így forogtunk párat, amikor az
ajtó kinyílt és két ember lépett be rajta. Az egyik Kelley volt, a másik pedig
Conor. Ledermedtünk Jevvel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">Az a döbbenet az arcukon. El merem
képzelni a miénket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Öhm… - próbálta valahova tenni a
helyzetet Kelley.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Biztos, hogy nincs valami
fétised? – kérdezte Conor rám nézve. Ez megtörte a kínos csendet. – Úgy a
korodtól távol álló fiúk felé? – mutatott Jevre. Megforgattam a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Nem segítesz! – válaszoltam,
mert még Jev mindig a hajamat húzta, de már nem akarattal. És mint minden
drámai történetben itt is most kezdett rezegni Jev telefonja a földön. Odakaptuk
a fejünket. Jev nyúlni akart érte, de szinte átmászva a fején a mobil felé
kaptam és meg is kaparintottam. Felpattantam a fotelra és miközben felvettem
Jevet fejénél fogva tartottam magamtól távol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Igen? – kurjantottam bele. – Ez
itt Jev Szűz Townsond mobilja! Miben segíthetek? – egy percig néma csend volt a
vonalban, majd az illető letette. Elemeltem a fülemtől a telefont és megnéztem
a képernyőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">Elkerekedett a szemem. Jev hátrált
egy lépést és inkább felvette a cuccai a földről. Amikor felnézett odadobtam
neki a telefont.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Sophie keresett! – ugrottam le a
kanapéról. Hallottam, ahogy Kelley élesen beszívja a levegőt. – Gondolom
annyira nem volt fontos, ha a hangom hallatán rám baszta a telefont! – vontam
vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- A helyében én is ezt tettem
volna. – morogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Tessék? – kérdeztem vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Végül is a te hibádból lett a
vita amúgy is. – mondta hangosan is vállat vonva. – Ezért ne lepődj meg ha rád
cseszi a telefont. Hisz nagyapa is miattad nem jelen meg egyetlen családi
eseményen sem, ahol valamelyikőtök ott van. – jéggé fagytam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Jev! – próbálta Kelley. – Ne
légy ilyen!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Milyen? – vonta fel a
szemöldökét a húgára nézve. – Azt hiszed újra puszi pajtások lettünk, mert anya
megengedte hogy itt lakj? – fordult vissza felém. – A helyedben utazgattam volna
még többet ahelyett, hogy itt lakj velünk az isten háta mögött. Bár nem mintha
hiányoztál volna az elmúlt 5 évben! – fordított hátat nekem. Felbaktatott az
emeletre. Láttam Kelleyt utána rohanni, de csak Jev ajtójának csapódására
ébredtem föl.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Ally… - hallottam meg magam
mögül Conor hangját. Felé fordultam és felnéztem rá. Az arcomat firtatta, én
viszont még mindig úgy bámultam előre, mintha szellemet láttam volna. – Hé! –
rázta meg kezét előttem. – Jól vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Mit keresel itt? – tértem ki a
kérdés elől és a konyha felé vettem az irányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">Út közben felkaptam a füzetem és a
pultra tettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Itt hagytam a tárcám. – vont vállat
és követett a konyhába. – Jól vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Nem kéne Carter után kutakodnod?
– kérdeztem össze-vissza kapkodva a pulton. – Esetleg követni őt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Ally…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- Nincs valahol dolgod Conor? –
próbáltam kétségbeesetten utalni, hogy ideje lenne távoznia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">- De van. – szorította össze
ajkát. – Kitalálok! – fordított ő is hátat nekem, mint Jev előbb. Kiment az
ajtón és már finomabb de hasonló csapódással záródott a bejárati ajtó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white; font-family: inherit;">Próbáltam nekik ebédet szedni, de
mikor eltörtem egy tányért nem bírtam tovább. Lecsúsztam a földre és fejemet a
térdemre hajtottam. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne bőgjem el magam. Újabban
eléggé gyakran fordul elő. A könnyeimet sikerült visszafojtanom, de szívemben a
szúró érzés nem hagyott alább.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">Erőt vettem magamon, hogy
feltakarítsak de semmi mást nem bírtam tenni. Felosontam a szobámban és még
hallottam, ahogy Jev és Kelley veszekednek. De nem tudott érdekelni.
Bezárkóztam a szobámban… Illetve szobába, hisz nem volt az enyém. Beledőltem az
ágyba és magam köré csavartam a takarót. A mai nap már sok volt. Annyira
utálom, hogy minden sértésnek van igazság alapja. És hogy mindig én vagyok érte
a hibás.</span><br />
<span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">Carter:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">Mivel Jev mint
egy őrült kiviharzott az épületből és majdnem kinyírta MVHS-nak a felét így ő
lett a téma mire én kiértem a teremből.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">Kelley köddé
vált, és vele együtt Nick is. A többiek úgy néztek rám, mintha megöltem volna
valakit. Míg Emily diadalittasan vigyorgott egész idő alatt. Mondhatom remek
nap, volt hogy a további részében a hátam mögött suttogtak mindenfélét. Bár nem
mintha nem lennék hozzászokva. Csak jó volt 1 hónapig nyugisan.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">Otthon Conort
nem találtam így felmentem házit írni, de nem volt kedvem semmihez így csak
felkuporodtam a falnál a gépemmel. Először egy szimpla YouTube-ozásnak indult,
és utána valahogy a Tumblr sötét bugyraiban kötöttem ki.<o:p></o:p></span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;"><img src="http://38.media.tumblr.com/tumblr_m80vij6uNV1r8dxvuo1_500.gif" height="284" width="320" /></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">Hallottam,
amikor Conor hazajött (fel is kiáltott nekem), majd percekkel később az
ajtómnál toporgott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">Összeráncolt
homlokkal néztem rá, ahogy az ajtó mögött lelt menedékre. – Neked meg mi bajod
van? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Én is
kérdezhetném ezt! – felelte.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Miért állsz
ott, mintha mindjárt megölnélek?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Már mindenre
felkészülök! – nyitotta tágabbra az ajtót. – Townsondék után már nem merek
veled beszélni!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Mit kerestél
te náluk? – ráncoltam a homlokom megint, majd feltettem a kezem. – Tudod mit
inkább nem is akarom tudni!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Miért? –
vonta fel bal szemöldökét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Mert megint
Alison-on vitáznánk! – legyintettem. Most már kinyitotta az ajtót és belépett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Ha már itt
tartunk… - ült le az ágyamra. – Nem akarod elmagyarázni mit tettél Jev
Townsonddal, amiért egy pöcs lett?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Mire célzol?
– valóban nem értettem mire akar ezzel kilyukadni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Csak nem
szakítottál vele? – csillant fel a szeme hirtelen. Komolyan mondom, láttam
benne azt az animés csillogást.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Haha! –
forgattam meg a szemem. – Miért is érdekel hányadán állunk Jevvel?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- A bátyád
vagyok! – válaszolta. Nos szerintem a pillantásom mindent elárult, hogy mit
gondolok erről. – Kíváncsi vagyok! – végül megtört. – Oké miután majdnem
mosolyogva megmurdelte az uncsitesóját érdekelni kezdett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- És most
lettem kíváncsi, hogy mit is kerestél a Townsondoknál! – váltottam témát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Kérdezni
akartam valamit Allytől! – mondott végre valaha igazat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">Felröhögtem. –
Csak nem randira hívtad? – elgondolkozott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Ha azt vesszük
igen! – a nevetésem eltűnt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Komolyan? –
most nem tudtam ennek örüljek, vagy boruljak ki. Elvégre én Jevvel járok, és ha
most Conor elkezdene Allyvel… Akkor nem lenne valami vérizé vagy mi? – És mit
mondott? – szólaltam meg, de alig figyelhettem mert az agyam egy komplett
biológia órán ment végig.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Természetesen
nemet! – válaszolta vállat vonva. – De nem is számítottam másra!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Ó! – jutott
el a tudatomig.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Szóval most
hogy rajtam túl estünk. Mesélj! – rebegtette szempilláit felém.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Most nagyon őszinte
leszek veled Conor: Fogalmam sincs hányadán állunk Jevvel! – válaszoltam és
tekintetem visszaemeltem a képernyőre. Kezével lehajtotta a gépemet. – Épp
olvastam! – durcáztam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Elhiszem,
hogy a cuki lollita manga fiúk jobban lázba hoznak, mint a velem ücsörgés. –
hadarta. – De nem hagyhatod lógva a kíváncsi bátyádat!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- A
’Fogalmam-sincs’ melyik részét nem értetted? – vontam fel a szemöldököm. –
Tudod mit elmondom még párszor. Je n’ai pas idée. Nie mam pojęcia. No tengo ni
idea. Ich habe keine Ahnung. Milyen nyelven szeretnéd még hallani.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Ógörögül
légyszi! – vigyorgott negédesen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- δεν έχω ιδέα
(Den écho̱ idéa.) – vágtam vissza. (Igazából ez szimpla görög, mert halvány
lila gőzöm nincs hogyan van ógörögül. Majd ha az egyetem történelem szakán
találok ógörögül tudó tanárt, esküszöm kijavítom. De most képzeljük azt a
sztori kedvéért, hogy ez ógörög :D - Kukorka)<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Romlott a
kiejtésed. – jegyezte meg Conor.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Visszamegyek
anyámba! – mutattam magam mögé.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Carter! –
szólt rám. – Érdekel mi van veled, olyan nagy baj?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Nem! – vontam
vállat. – Csak…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Csak mi?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Ki fogsz
nevetni! – motyogtam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Már miért
nevetnélek ki? – nevetett fel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Látod, most
is nevettél. – mutattam a lényegre.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Nem nevetlek
ki! – ígérte meg, de a szája fülig ért. – Esküszöm! – nézett a szemembe.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">-
Összevesztünk. – böktem ki.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- És?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Én berágtam
rá, kiviharzottam, ő pedig ignorálni kezdett. – magyaráztam tömören.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- És még? –
próbálta összerakni a sztorit.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- És most ez
van! – vontam vállat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Jó de ugye
nem azon vesztetek össze, hogy terhes vagy? – teljesen lefagytam és igyekeztem
visszafogni magam, hogy a homlokommal lyukat üssek a tégla falba.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Esetleg tudsz
valamiről amiről én nem? – húztam fel egyik szemöldököm. És akkor kitört belőle
a röhögés. – Ugye tudod, hogy utállak?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">Hátára gördült
és úgy kezdett nevetni. Kihúztam magam mögül a párnámat és elkezdtem ütlegelni
vele.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Jó jó
befejeztem! – nyugodott le, amikor megakartam fojtani a párnával.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Utállak! –
összegeztem újra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Nem kellett
volna kinevetnem! – törölgette a szemét mosolyogva. – Csak azt a poént nem
hagyhattam ki.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Ugyanezt
mondtad, amikor Hayley megbukott és viccet csináltál abból, hogy Eugene miatt.
Hayley szülei azóta nem kedvelik Eugenet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Oké, de az
tényleg vicces volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Egy hétig azt
hallgattam, ahogy Hayley, Eugene és Hayley szülei nekem siránkoznak! Nem Conor.
Egy kicsit sem volt vicces! – ráztam meg a fejem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Oké számomra
az volt! – legyintett. – És min vesztetek össze?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Az nem
lényeges. – legyinttettem én is, mint ő az előbb.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Carter…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- Ezek után nem
bízom benned, ezért nem mondom el! – bár tudtam, hogy nem tudna kinevetni érte,
mert átérezné.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;"><span style="font-family: inherit;">- És ha én
válaszolnék egy kérdésedre cserébe? – elgondolkoztam.<o:p></o:p></span></span></div>
<span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;">
<span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-size: 11pt; line-height: 115%;">-
Legyen! – egyeztem bele. </span></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-size: 11pt; line-height: 115%;"><br /></span></span>
<span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-size: 11pt; line-height: 115%;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/11/81-resz-eljonnel-velem-vadaszni-nevadaba.html" target="_blank"><<81. rész</a></span></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: justify;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-size: 11pt; line-height: 115%;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/11/83-resz-cipriano-visit.html" target="_blank">83. rész>></a></span></span></div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-60543825939805770762015-11-01T11:51:00.001+01:002015-11-07T15:50:21.995+01:0081. rész - "Eljönnél velem vadászni Nevadába?"<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Sziazstok! Bocsi, hogy tegnap nem tettem ki a részt, csak készültem Halloweenezni :) És hát éjfélkor nem volt kedve senkinek kitenni a részt. (Amúgy én voltam a Joker, ha érdekel valakit ^-^) Úgy hogy késve de itt a 81. rész, remélem tetszeni fog nektek, mert nekem ezek lesznek a kedvenc részeim én már látom előre. :D</span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kelley és Clare biztosan nagyon
élvezték ahogy Jevvel kereken 3 órán át veszekedtünk, dobálóztunk. Kelley elment
és azonnal beújított egy csomag füldugót, az anyjának pedig egy doboz
nyugtatót. Jevnek és nekem pedig majdnem elment a hangunk. És én még azt hittem
Jasonnel vicces különböző nyelveken káromkodni. Tévedtem, Jev szájából a
francia és a lengyel káromkodások sokkal viccesebbek mint gondoltam. Aztán a
minimál japán tudásával elküldött még párszor a picsába. A két szőke pedig hang
nélkül hallgatta és popcornt zabáltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A három óra elteltével nem maradt
se levegőnk, se energiánk se pedig hangunk veszekedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Utállak! – ezzel a kijelentéssel
elváltak útjaink arra a napra és mindketten a szobánkban fújtattunk. </span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;">Engem
nagyapa hívott fel érdeklődve utánam, mert kiderült Jevvel már beszélt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miért érzem azt, hogy épp most
törtél össze valami? – kérdezte köszönés nélkül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jev fejét akartam, de túl kedves
vagyok! – fújtattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ne kezd megint! –
figyelmeztetett. – Legalább velük jöjj ki jól!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Már megbocsáss, de most ő
kezdte! – vitatkoztam. – Tudod mit? Ez is az Ő hibája.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A szemedben minden az Ő hibája!
– sóhajtott fel. Igaza volt. Beszélgettem vele és megkérdeztem, hogy rendesen
eszik-e és jár ki emberek közé. Elkezdte mesélni, hogy volt a barátaival valami
sörfőzésen a múlt héten. És hogy Bernie mindenhova elrángatja. Nem akartam
hangosan kimondani, hogy Bernie az én utasításomra csinálja ezt, mert ha a
nagyapámon múlna élete végéig nem menne emberek közé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amíg beszélgettem vele kicsit
elterelődtek a gondolataim. Határozottan jobb kedvem volt, mint reggel hittem
volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor felvidított. És remélem Jev
is kiadta magából a haragot, mert nincs szükségem arra hogy a taknyos
érzelmeivel is foglalkozzak. Nagyapa egy kis idő után letette, hogy Jevvel is
beszélhessen még.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Engem pedig egy ismeretlen szám
tárcsázott. – Igen?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Rossz híreim vannak. – szólt
bele az ismerős hang.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Bajban vagy? – kaptam a
fegyvereim után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem! – egy picit lenyugodtam. –
Te viszont igen. – összeráncoltam a homlokom. – Betörtem mind az őrző és a
védelmező adatbázisba. És egyiken se találtam a Cipriano lányról jó hírt. Vedd
elő a géped! – előhalásztam és bekapcsoltam, míg töltött vázolta a helyzetet. –
Van egy olyan érzésem, hogy a sejtésed jó volt. Van rá esély, hogy olyan mint
te. Sőt sokkal több, mint gondolnám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ahogy bekapcsolt pár fájl és kép
jelent meg a képernyőmön. Elkerekedett a szemem. Egy teremben láttam a
nagyapámat és Conort. Conor szülei is ott voltak, az apja maga mögé tolta a
nejét és a fiát pórázon tartva fogta vissza mielőtt a Cipriano lányhoz ment
volna. Nagyi egyszer mondta, hogy nagyapa tanácstag volt, de lemondott abban a
pillanatban hogy megtudta Clare terhes Kelleyvel. Utána automatikusan anyámat
kérték volna fel, hogy valaki képviselje a DiLaurentseket mivel apám testvére
meghalt én pedig gyerekről nem tudtam. De anyám rám hivatkozva minden egyes
alkalommal visszautasította és kivonta magát a védelmező ügyekből. Én még kicsi
voltam, Clare-t pedig meghagyták a tudatlanság világába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Viszont az agyam csak azon járt,
amiket eddig mondott Katie. Véres. Tudta. Ismert. Látott. Ha valóban olyan mint
én, akkor a lehető leghamarabb végeznem kell vele. Mielőtt másnak ártana akit
szeretek. Vagy mielőtt ő ölne meg engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ally! – hallottam a türelmetlen
hangját. – Min bambultál el?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Semmin. – ráztam meg a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor tudod mit kell tenned? –
érdeklődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igen. – bólintottam. – Meg kell
ölnöm.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">- Okos lány!</span><br />
<span style="background-color: white; text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Épp a suli felé deszkáztam, Kelley
pedig megvárta a buszt. Nick felhívott és pár utcával lejjebb csatlakozott
hozzám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hé sikerült beszélned a
keresztszüleiddel? – érdeklődött. Bólintottam. – Na és mit mondtak?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt mondták eljönnek. De biztos
vagyok benne, nem szívesen teszik. – vontam vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Haver, nem tehetsz róla, hogy
nem jönnek ki vele. – próbált vigasztalni. – De mégis csak a keresztfiuk vagy,
és nem hagynák ki a szülinapodat. – igaza volt. De mégis rosszul eset a nénikém
pillantása amikor megkértem, hogy jöjjön el arra a hétre amikor a szülinapom
van és a hálaadás is. Az már csak mellékes, hogy Allynek a szülinapja hálaadás
után van közvetlen. – Ha ez vigasztal, Allyn kívül még őket bírom a
családodban. Viszont a Texasi rokonaid a frászt hozzák rám, azokkal a
hasonlatokkal. – felnevettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És hogy ment a „tanulásnak”
álcázott randi? – kérdezősködött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ha azt vesszük jól, de Ally
felhúzta az agyamat tegnap.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Elcseszettek vagytok! – forgatta
meg a szemét, ahogy lelassított a kanyarnál. – Pedig régebben alig lehetett
titeket elválasztani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Pontosan tudod, hogy miért
utálom most. – legyintett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jobban tudsz hisztizni, mint a
húgod. Komolyan mondom!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te pedig szemét vagy! – húztam
fel az orrom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én legalább empatikus vagyok
veled. Szerintem ha ezt a húgodnak vagy másnak mesélnéd agyhalált szenvedne
melletted! – röhögött rajtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Figyelmen kívül hagytam a
sértését. Carter bent ült a teremben és a tegnapi vastag könyvét olvasta.
Leültem mellé. – Szia! – köszöntem neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! – fel sem nézett a
könyvéből. Valami félmeztelen zöldszemű pasi volt rajta, meg egy lány a
háttérben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mit olvasol? – érdeklődtem,
hiába láttam a címet. Ő válaszul csak a könyv címére mutatott. – És miről szól?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Űrlényekről, akik megtámadják a
Földet. – vont vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Úgy hangzik, mint az összes
eddigi űrlényes film! – motyogtam. – És jó? – bólintott. Összeráncolt
szemöldökkel mértem végig. – Haragszol rám valamiért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Már miért haragudnék? – kérdezte
lapozva egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ignorálsz. – válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mindig meglepődök, hogy milyen
szavakat ismersz! – kezdem azt hinni a szarkazmusát jobban szereti mint engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Oké! – tettem fel a kezem
védekezően. Nem volt kedvem még vele is összeveszni. – Mit tettem? Sőt tudod
mit? Nem tudom mit tettem, de bocsánatot kérek érte!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem csináltál semmit. – arcán
még mindig egy darab érzelem sem látszódott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor meg miért haragszol rám? –
vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem haragszom rád! – vágta rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor pedig mi bajod van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Semmi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jézus Mária Jev! Hagyj olvassam már
végig legalább a fejezetet! – szólt rám, elemelve tekintetét a könyvről.
Elhallgattam és inkább hagytam olvasni. Inkább most fogadom meg Ally tanácsát,
hogy könyvmolyt ne haragítsak magamra. De higgyétek az sokkal ijesztőbben
hangzik, ha Carter Lane haragszik rád. Csak nézzetek rá. Úgy árad belőle a
szétrúgom-a-segged-ha-beszólsz aura, mint Kelleyből a parfüm egy-egy edzése
után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Pár perc múlva összecsukta a
könyvet és letette az asztalra. – Igen? – fordult felém kérdőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Várok, hogy elmond amit akartál!
– válaszolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak köszöntem. – vontam vállat.
– És azt hittem haragszol rám valamiért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt meg miért hitted? – ráncolta
homlokát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Úgy néztél ki, mint aki mindjárt
megöl valakit. – mutattam rá a lényegre. – És nagy volt a valószínűsége, hogy
az a valaki én vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Megforgatta a szemét. – Tudod nem
jól fogadja az ember, amikor a kedvenc karaktereit lassan huszadik alkalommal
akarják megölni és még mindig a terhes szerencsétlennel vannak elfoglalva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- He?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Olvass könyveket! – hagyta rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem is tudtam, hogy szeretsz
olvasni. – hajoltam le a padra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Soha nem kérdezted! – vont
vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Olyan sok minden van még amit
nem tudok rólad! – jegyeztem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én ugyanannyira nem tudok rólad
semmit, mint te rólam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez nem igaz! – tiltakoztam. – Én
csak egy folytában dumálok neked, te pedig hallgatod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Beszívta a levegőt. – Egész
életemben ilyen voltam. Senkinek se szoktam kiönteni a szívem, vagy elmondani
mit érzek. És ne hidd hogy ezen változtatni tudok, mert veled járok. Az
egyetlen ember aki igazán ismer az a barátnőm, Hayley mert egyszerűen
levakarhatatlan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor miért vagytok barátok? –
ráncoltam a homlokom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Kicsi korom óta jóban voltunk. A
szüleink legjobb haverok voltak. – vont vállat. – Amikor meghaltak
kötelességének érezte, hogy még több időt töltsünk együtt. Azt hitte egyedül
vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És nem voltál? – vontam fel a
szemöldököm. Megrázta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem ismertem a szüleimet
annyira, hogy egyedül érezzem magam. Conor ott van nekem a születésem napjától
kezdve. – magyarázta. – Fogalmazhatjuk úgy is, hogy Conor tölti be a szívemben
az anya- és apafigura szerepét. – neki legalább meg van az apafigurája. Sose
tudtam belegondolni mit érezhet. Biztos hiányoznak neki a szülei. Valamilyen
szinten biztosan. Vagy ha annyira nem is, csak a gondolat, hogy egyáltalán nem
ismerte őket és nem is emlékszik rájuk. Nekünk Kels-szel teljesen más a
helyzetünk. Én tudom, hogy az apám még él. Ott van valahol a világban és éli a
tejben-vajban életét. És tudja. Tudja, hogy van két gyereke a világvégén
eldugva. És egy kicsit sem érdekli mi van velünk. A család szereti halottnak
tekinteni, mert így kevésbé hangzik rosszul amit tett. Bár szerintem ha valaha
is jelentkezne Sophie néni és nagyapa előtt fojtanám meg a saját apámat, Kelley
pedig segítene lefogni, hogy ne mozogjon. Viszont anyám… Tudom, hogy szereti,
és jobban hiányzik neki mint bármi más. Emlékszem még amikor kicsi voltam és
egy év után a szülinapomon Sophie néni megkérdezte hogy bírja. Ő pedig
könnyezve válaszolt, hogy addig jól van míg mi ott vagyunk neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nem beszélhettem anyámmal az
apámról. Tudtam mennyire fájna neki beszélnie róla. Kelley folyton róla
kérdezett (ő is tudta, hogy apa tabu téma otthon), én pedig csak annyit mondtam
amennyire emlékeztem. Az apámból csak annyi emlékem maradt nekem, hogy imádtam
vele lenni. Szerettem ahogyan egy kisbaba szeretni tudja az apját vagy az
anyját. De biztos voltam, hogy apámat egyszerűen imádtam. Semmi más emlékem
nincs róla csak ez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Allyt kérdeztem egyszer, amikor
feljött. Ő sokkal hosszabb ideje ismerte az apámat, mint mi együtt Kelleyvel.
De soha nem mondott semmit. Azt mondta, ha ő mesélne róla az nem lenne emlék
számomra csak mese. Csak annyit mondott, hogy szerette a családunkat. Szerette
anyát, nagyiékat, sőt még Sophie nénit is. De úgy tűnik csak minket nem
szeretett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jev? – lengette meg karját
előttem Carter.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hm? – néztem fel rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Minden rendben? – méregetett
érdeklődően.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jaj semmi, csak elkalandoztam. –
legyintettem. Lehalkította a hangját úgy, hogy csak én halljam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Édesapádról? – elkerekedett a szemem.
Ennyire leolvasható volt az arcomról. – Akarsz beszélni róla? – soha nem
szokott ilyet kérdezni. Sőt ha lehet minden beszélgetési formát próbál
elkerülni az emberekkel.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">- Nem! – hallgattam el. Fogalmam
sincs honnan tippelte meg, de biztos ő lenne az utolsó akinek az apámmal
beszélnék. Ahogy mindenki más is.</span><br />
<span style="background-color: white; text-align: justify;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Carter:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nem firtattam tovább Jev apját. Mintha helyet cseréltünk volna, mert csak csendben ült mellettem és firkálgatott a füzetébe. Kivételesen jegyzetelt, ami a leginkább Nicket lepte meg mögöttünk. Jev hátra se nézett attól függetlenül, hogy Nick három órán keresztül dobálta Kelley pedig a tollával böködte. Lehet nem kellett volna felhoznom az apját. Matek előtti órában mindenki tanult, mint egy normális.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nem tudom Jev micsoda, de ijesztően megváltozott a hangulat a teremben mivel neki rossz kedve volt. A szünetben kirángattam Jevet a terem elé. Már az emberek bámulása nem is zavart annyira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Erőt vettem magam és kinyögtem amit akartam. – Nem akartam felhozni apádat. Ne haragudj! – a szemébe néztem volna, de kerülte a pillantásom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Halványan elmosolyodott. – Nem haragszom! – bólintott. De nem úgy nézett ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor miért van rossz kedved? – vontam fel a szemöldököm. Próbáltam elkapni a tekintetét, amikor rám emelte a tekintetét, elkapta a kezem és végig húzott a folyosón. Ahogy feltűnt valami üres helyet keres. Így kötöttünk ki a gondnoki szobában. Ami olyan kicsi volt, hogy egy fél lépés se választott el minket egymástól. Sötét volt, így Jev tapogatózva egy kicsit felkapcsolta a kis lámpát a helységben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Lenézett rám, de haja miatt még mindig sötét volt az arca. Vártam, hogy megszólaljon, de nem mondott semmit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jev? – ráztam meg a kezem előtte. Látszott, hogy figyel, de még mindig nem adott ki hangot. – Jev, ha itt akarsz megölni nagyon hülye ötletnek bizonyult. – ujjaim soroltam az okokat hátra erre újraéled. – Egy, nem sikerülne, mert én előbb nyírnálak ki. Kettő, itt nagyobb esélyed van, hogy megakadályozzalak a gyerek nemzésben. – végül elmosolyodott. – Nos mielőtt valaki ránk nyitna és nagyon félre érthetően berángatnának az igazgatóiba, aztán Conor megjelenne és mindkettőnket megfojtana egy porszemmel… - levegőt vettem. – Mit is csinálunk itt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nyomasztó volt a hangulat. – vont vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ugye feltűnt, hogy a depi ábrázatod okozta? – ráncoltam a homlokom. Karomat mellkasom előtt fontam össze és a magam mögötti szekrénynek dőltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem hinném. – gondolkozott. Megforgattam a szemem. Vagy nagyon hülye és fel nem fogja maga körül a dolgokat, vagy pedig a világ legzseniálisabb embere a Földön. Megfogta a derekam és magához húzott. – Gyere ide! – hajolt le hozzám, de mellkasára tettem a kezem és eltoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ne reménykedj semmiben, azok után hogy megsértődtél! – jelentettem ki. Elkerekedett a szeme.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem sértődtem meg! – tiltakozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Dehogynem! – vitatkoztam vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Az nem megsértődés volt! – esett le neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor mi? – vontam fel a szemöldököm. – Tortasütés?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak nem akarok róla beszélni, ennyi! – engedte el a derekam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És ezen sértődtél meg?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mondom, hogy nem sértődtem meg!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De! – böktem a mellkasára idegesen. – Igenis megsértődtél!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Olyan nehéz felfogni, hogy nem akarok beszélni róla? – emelte égnek a tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor ejtsd a témát és lépj tovább! – jelentettem ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Gunyorosan felnevetett. – Mintha te nem ezt csinálnád állandóan! Mintha annyi mindent elmondanál nekem, de én szó nélkül hagyom. Viszont te képtelen vagy leszállni az apámról! – elkerekedett a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Okom van rá! – vágtam vissza. Megforgatta a szemét. – Ha szeretnél az életedben valaha családot és úgy létezni a jövőben, akkor nagyon gyorsan fogd vissza magad Jev Townsond! – sziszegtem mérgemben. Inkább vesszek vele össze, mint hogy a fejéhez vágjam az egész védelmező dolgot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem! – jelentette ki összefont karral. – Igazam van. Én csak egy dolgot nem mondok el neked, te viszont több mindent. Rólad semmit sem tudok, viszont én hülye meg kiöntöttem neked a fél életem. – csak pislogni tudtam. Köpni-nyelni sem tudtam hirtelen. Ha tudná… Mennyi mindent elszeretnék mondani, mennyi mindent szeretnék kiadni magamból… Neki elmondanám. Mert megértene, és nem ítélkezne. De nem tehetem meg. Így is elég nagy kockázatot dobtam az ő és a saját nyakamba. Meg persze mindenki másnak magunk körül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor keress valaki mást, akinek szívesebben osztod meg az érzelmeid! – válaszoltam és kivágtam a szoba ajtaját. Akkorát csattant visszafele, hogy mindenki odakapta a fejét. Már rájuk se hederítettem. Csak bementem a terembe, ahol hasonlóan megéreztem magamon a tekinteteket. Kirah-é volt a legidegesítőbb. A barátnője egy vállrándítással lerendezte, de nem hagyta abba a bámulásomat, egy jó darabig. Felkaptam a cuccom és hátra mentem az utolsó padhoz az ablaknál. A srác cuccát egy szimpla mozdulattal az eddigi helyemre hajítottam. Mindenki nagy szemekkel pislogott felém. Még Emily se mondott semmit, csak összesúgtak a barátnőikkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Szemem sarkából láttam, ahogy a fél osztály Emilyhez oson és beszélgetnek felém és Jev helye közt kapva a tekintetem. Kelley értetlen zöld szemeivel pásztázott engem és Nicktől kérdezett valamit, aki arcát kezébe temette és nagyon úgy nézett átkozott valakit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kifordultam az ablak felé és betettem a fülembe a fülhallgatót. Kár, hogy az ablakban látnom kellett Emily mosolyát. A srác aki ott ült annyira meghökkent és ijedt tőlem, hogy inkább nem mondott semmit. Sőt még Jevtől is elült, hogy biztosan elkerülje a lesújtó csapást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Rosszul éreztem magam. A szívemben valami rossz érzés lapult meg. Hibásnak éreztem magam, azok után, hogy Jev úgy mondta az egészet mintha meg se érdemelném, hogy megossza velem a problémáit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Viszont az jobban fájt, hogy igaza volt. Teljesen igaza volt. Ő elmondott nekem rengeteg mindent magáról, meg tudtam miket szeret, mit csinál szabadidejében, én pedig… Csak hallgattam. Ha lehet mondani a lehető legminimálisabb információt osztottam meg magamról, de nem direkt. Beidegződés. Nem mondhattam el neki, hogy ez a milliomodik város ahova költöztünk, hogy szabadidőmben edzek és kardokat élezek, hogy a legjobb védelmező lehessek. Nem mondhatom el neki, hogy Scott kompletten a halálomat kívánja és legszívesebben a fejemet a hálószobája falán szeretné látni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Szeretném elmondani neki mindezt. Nagyon is. Talán még soha ennyire nem akartam osztozni a problémáimmal valakivel. De ez komplikált. Nagyon. Olyan furcsa minden, gyors. Jev az egyik pillanatról a másikra lett szerves része az életemnek és nem tudom, hogy kéne erre reagálnom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev a tanárral együtt érkezett meg. Kék pillantását azonnal rám kapta, majd üres helyére. Csak vállat vont és a helyére robogott. Felhúzta a kapucniját és elnyújtózkodott az asztalon. A tanár kiosztotta a feladat lapokat és az asztalhoz lépett és figyelte, ahogy mindenki a lap fölé görnyedve kezdi ikszelni a karikákat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev karjára hajtva a fejét megleste a lapot, majd lefordítva visszatért az alvó folyamatához. A világ legkönnyebb tesztje volt, ezt még a hülyék is puska nélkül meg tudták volna oldani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">A tanárnak megakadt a szeme Jeven és odasétált hozzá. Valószínűleg azt hitte rosszul van. Mivel nekem a zene még szólt a fülemben így nem hallottam mit beszélnek. A tanár kihívta Jevet, de nyitva hagyta az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Idióta! – morogtam és átnyúltam Jev padjához és elvettem a dogáját. Gyorsan megadtam a válaszokat és visszatettem eredeti helyére a lapot. Kikapcsoltam a zenét és a lehajolva a padomra alvást mímeltem. Most viszont hallottam őket, amikor visszajöttek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak próbáld meg, rendben? – hallottam a tanárt. – Nem nehéz.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white;">Nem láttam Jev reakcióját, de gondolom jól érezhette magát a kész dogájával.</span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Miután Carter
elment én is valami emberi külsőt alkottam magamra, és vártam még egy kicsit.
Próbáltam emberi időben beállítani a Townsondékhoz amikor Ally nem fogja rám
baszni az ajtót, mert nem aludt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amikor éreztem,
hogy Ally biztosan ébren van kocsiba ültem és azon gondolkoztam hogyan
kérdezzem. Nagyon szerettem volna, ha igent mond. És kicsit el is húzódhatnánk
az itteni stressztől. Meg hallottam, hogy valami védelmező gyülekező lesz az
Internátusban így egy időre visszahúzódnak az őrzők a közelben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Az ajtójuk
előtt mély levegőt vettem és becsöngettem. Meglepetésemre Clare nyitott ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ó szia Conor!
– mosolygott rám kedvesen, mint mindig. – Mi járatban erre?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Alisont
keresem. – feleltem. Lebiggyesztette a száját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Az előbb ment
el! – mondta, majd karórájára. – De egy 10 perc múlva itthon lehet. Megvárod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem akarok
zavarni! – legyintettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jaj dehogy
zavarsz! – nyomott be az ajtón válasz nélkül. Kivételesen megint feszengve
álltam a Townsond házba. Ahogy a küszöbükön álltam, eszembe jutott amikor Ally
a képembe vágta, hogy soha ne lépjem át a házuk küszöbét. – Ülj csak a le a
kanapéra nyugodtan! A cipőd is maradhat! – ő pedig a konyhába sietett. –
Megkínálhatlak egy kis süteménnyel? Esetleg valamit inni? – kérdezte a pult
mögül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem,
köszönöm! – ballagtam kínosan a kanapé felé. Leültem az egyik sarkába és csak
reménykedni tudtam, hogy a 10 perc hamar eltelik. Lehet jobban vissza kellett
volna utasítanom és visszajönni később.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ő töltött
magának egy üvegbe kávét, amit a táskájába tett. Úgy tűnik ő is készült el. –
Kávét sem? – ajánlgatta. Elfogadtam volna, ha nem Ally cukrozott kávébombája
lett volna. Csak a szagát kellett megéreznem és tudtam, hogy csak ő
készíthette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Válaszul csak
megráztam a fejem és elővettem a telefonom. Próbáltam elfoglalni magam, hogy
megússzam a kínosságot és egyben elüssem az időt. A szemem viszont megakadt
valamin. Clare mellém sétált, hogy elvigye üres poharát az újonnan beszerzett
dohányzó asztalról. – Ó csak nosztalgiáztam! – mondta nevetgélve, mintha
magyarázkodnia kéne. – Megnézheted nyugodtan! – nyújtotta át nekem a nyitott
albumot, majd hátat fordítva nekem a konyhába ment elmosni a poharat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egy fotóalbum
volt, nem is akármilyen. Most láttam meg, hogy miért kaptam oda a szemem. A két
Townsond gyerek volt rajta és Ally. Mind a hárman még nagyon kicsik voltak. A két
testvér alig lehetett 3-nál több, Allyt pedig 8-nak saccoltam, de biztosan több
volt. Egy kocsi ülés hátulján aludtak. Ally a nyulát szorongatta amire
emlékeztem. Még az Internátusban is nála volt. Neki dőlt a két kicsi Townsond a
gyerekülésükből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally haja
hosszú fonatokban hullott a vállára, arcán pedig megannyi szeplő virított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Elmosolyodtam.
Valóban nosztalgia hangulata volt. Eszembe jutott, Ally még az Internátusban.
Valahányszor rosszat álmodott, felém fordult és kikapta mögülem a plüss nyulát
és azt szorongatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Clarenek
megszólalt a mobilja, szabadkozva felsietett az emeletre, hogy felvegye. Én
pedig az albumot néztem még mindig. Lapozgattam Ally után kutatva, a haja pedig
csak nőtt és nőtt. Mire az album szerint elért 13 éves korára majdnem csípőjéig
ért hullámos haja. A szeplői fogytak, és addigra el is tűntek. Rengeteg képen
szerepelt Jevvel. Együtt játszott vele és a képeken rengeteget nevettek. Egy
pillanatra átfutott az agyamon, hogy vajon mi történt, de ki is ment a
fejemből. Hatalmas családjuk lehet, mert az egyik képen vagy 30-an lehettek.
Egy sor kép helyezkedett el egymás mellett, valószínűleg ugyanabból az évből.
Egy képen a 10 éves Jev Ashnek öltözve a Pokémonból, és mellette a kifestett
Ally összefont hajakkal és az ismert Pikachu sapkájában. Vigyorom még szélesebb
lett. Imádta azt a sapkát. Amikor kivittem vásárolni minden második ember utána
fordult. Bár abban a téli időben egy kicsit úgy is nézett ki, mint Pikachu.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mellette egy
hatalmas családi fotó. Jev állt egy torta előtt, amint a 10-es szám virított.
Mellette állt a vigyorgó Kelley és másik oldalán a tinédzser Ally. Az egész
család ott állt mögöttük. Tekintetem a másik két vörösön akadt meg. Az oldalán
álló idősnőnek, akinek közel ugyanolyan hosszú és színű haja volt, mint neki.
Világító kék szeme boldogon pásztázta a kisfiút. A nagyanyja. Mögötte egy szőke
férfi állt, aki mellett Clare és a másik vörös hölgyemény foglalt helyet. Az
anyja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally barátaitól
csak hallásból hallottam Sophie Montgomeryről (vagy DiLaurensts, ki hogyan
ismerte). És csak imádkozni tudtam soha ne találkozzak vele. Ally nem sokat
mesélt róla, csak hogy mennyire utálja. Viszont a hallott dolgok sokkal
szörnyűbbnek tűntek, mint amilyenek voltak. Ha egy csapat tiszta védelmezőre a
frász hozza az ember, akkor azzal már baj volt. Ahogy tanulmányoztam a nő
arcát, szinte semmilyen hasonlóságot nem találtam. Csak sötét barna szemük egyezett
meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Az Ankhom
bizseregni kezdett és az ablakban megláttam Allyt, ahogy nyitja az ajtót.
Becsuktam az albumot és az asztalra tettem. Felálltam és készen álltam, hogy
pillanatokon belül kidobjon. Kinyitotta az ajtót és egy hatalmas dobozzal a
kezében lépett be. Mintha észre se vett volna, berúgta lábával az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Clare
megjöttem! – üvöltötte. Letette a dobozt az asztalra. Még mindig nem szúrt ki,
nem érzett volna. Megköszörültem a torkom. Ijedtében felugrott az asztalra és
csizmájából egy rugós bicskát húzott elő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! –
köszöntem neki. A szívéhez kapott és mélyeket lélegzett. Eltette fegyverét
mielőtt még keresztanyja lerobogott volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te meg mi a
szart keresel itt? – mondta miután rendezte szívverését.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hozzád
jöttem. – válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Esetleg
hamarabb is adhattál volna magadról jelet! – háborodott fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt hittem
érzed, hogy itt vagyok! – elkerekedett a szeme.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nos nem
éreztem! – fordított nekem hátat és kinyitotta a dobozt. Kivette belőle a papír
zacskókat és a pultra tette, majd a hűtőbe kezdett pakolni. Clare lepattogott a
lépcsőn és belenézve a dobozba kivett egy kisebbet, majd hóna alá csapta és
felkapta táskáját a pultról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Köszi, hogy
elhoztad nekem! – mosolygott rá keresztlányára. – Majd este jövök.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! –
köszönt el Ally.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia Conor! –
köszönt el tőlem is, majd sietős léptekkel kilépett a bejárati ajtón. Amikor
becsukta az ajtót Ally felsóhajtva a pultra dőlt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Már megint
milyen világfájdalmi problémád van? – emelte rám tekintetét. Összeráncoltam a
homlokom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt úgy
mondod, mintha mindig hozzád jönnék a bajaimmal!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Lehet, hogy
így van. Lehet, hogy nem! – válaszolta, miközben folytatta a hűtőbe pakolást. –
De az biztos, hogy mindig megtalálsz a problémáiddal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mikor volt
utoljára, hogy odamentem hozzád a problémáimmal? – vontam fel a szemöldököm.
Ally egy percre lefagyott és halvány pír jelent meg az arcán. De mintha semmi
sem történt volna folytatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Úgy egy hete!
– válaszolta. – De valószínűleg nem emlékszel, mert lenyomtál majdnem 1 liter
vodkát!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hé én vodkás
vagyok! – tiltakoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem Conor! –
rázta meg a fejét. – Te sörös vagy! Vodkát csak akkor iszol, ha valami bajod
van! – de ismerős volt ez a mondat, valahonnan. – Na de térjünk is a lényegre,
mi is a bajod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Rendben! –
bólintottam. – Szóval, ugye tudod, hogy mi ketten nem igazán jövünk ki
mostanában… - próbáltam valahogy elkezdeni. – Sőt te kifejezetten utálsz engem.
És azon gondolkoztam, hogy… Változtathatnánk ezen!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igen? – vonta
fel a szemöldökét megdöbbenve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igen! –
bólintottam. – Az jutott eszembe elmehetnénk valahová a jövő héten. – mondtam. –
Megszervezek mindent! Olyasmi csapatépítés, ha érted mire gondolok! –
mosolyogtam rá. – Nem kéne aggódnunk semmiért, jövő héten visszahúzódnak az
őrzők a közelben, mert valami védelmező találkozó lesz itt. Akár egy
ismerősömet is megkérhetem, hogy nézzen rá a többiekre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tényleg? –
mosolyodott el. – És csak mi lennénk? Kettesben?<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white;">- Igen. –
bólintottam. – Na mit szólsz? Eljönnél velem vadászni Nevadába? – Ally abban a
pillanatban elvágódott a földön.</span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span>
<span style="background-color: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/10/80-resz-ma-mindenki-csak-ismetelni-akar.html" target="_blank"><<80. rész</a></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="background-color: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/11/82-resz-az-orult-townsond-es-vallomasok.html" target="_blank">82. rész>></a></span></div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-91606672298512516312015-10-28T20:40:00.000+01:002015-10-28T20:40:16.717+01:00Kimaradt jelenetek #1 - Ally és Conor Halloween-i veszekedése<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Sziasztoook! Gondoltam megleplek benneteket így a hét közepén az első kimaradt jelentek résszel! ^-^ Erre gondoltam, hisz éppen ez aktuális de van még rengeteg ötletem és amúgy is lesz egy baromi hosszú, ami röviden csak 3 napot dolgozz fel de lett vagy 50 oldal és nem viccelek.</span><br />
<span style="background: white;">71 és a 72. rész közötti rész Ally szemszögéből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Amikor bepakoltam és lehajtottam a
csomagtartót Conor termett ott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Basszus! – kaptam a szívemhez
ijedtemben. Elmosolyodott. Ezt komolyan mondom sportból csinálja, hogy direkt a
frászt hozza rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak meg akartam köszönni, hogy
eljöttél! – mondtam. – Szóval köszönöm! És a tegnapit is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Milyen tegnapit? – ráncoltam a
homlokom.</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nélküled egy démon gyomrában
oszlódnék! – jutatta eszembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A húgod nélkül az uncsi tesóm
pedig a föld alatt oszlódna. – vágtam rá. – Szóval kvittek vagyunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De tényleg köszi. – vette komolyra.
– Szeretném ha jól érezné magát Carter. Persze ha betudom tuszakolni a kocsiba.
– halványan elmosolyodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mit akarsz pontosan Conor? –
kérdeztem. Döbbenten nézett rám. – Valamit el akarsz érni Jevvel és Carterrel
kapcsolatban. Csak nem tudom mit. – tiltakozni akart, de félbeszakítottam. –
Nálad jobban nem ellenezte ezt senki, és lehet Carternek betudod adni hogy ez
változott, de nekem nem. Túlságosan jól ismerlek ahhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ennyire átlátható? – vakargatta tarkóját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nekem az. – bólintottam. –
Szóval? Mert idegesít hogy nem tudom ördögi terved.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hogy vagy képes ezt is
elviccelni? – vonta fel a szemöldökét. Vállat vontam és várakozóan néztem rá. –
Azt akarom, hogy Carter dobja Jevet. Így ha le kell lépnünk nem fog fájni neki
és nem fog kötődni hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Komolyan azt hiszed egy
lelketlen emberről van szó, Conor? – fontam keresztbe a karomat. – Lehet hogy
gyerekek, de ugyanúgy éreznek mint bárki más. Nem lelketlen démonokról
beszélünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezért kell csírájában elfojtani,
mert…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Gyerekek? – olvastam ki a
szeméből. Bólintott. Azt hittem szétrobban az agyam ott helyben. Képes lettem
volna felpofozni és addig ütni míg levegő van benne. – Mégis kinek képzelsz
engem, te pöcsfej? – karomba markoltam, ami még mindig fájt, hátha vissza tudom
fogni magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt hogy érted? –
értetlenkedett. De szemén láttam, hogy teljesen tisztában van vele, hogy mit
mondott. És céllal mondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt hiszed örökké vigyázhatsz a
húgodra? – vágtam vissza. – Mert egyszer ennek vége lesz Conor. Valahogyan de
vége, és nem lesz szüksége rád. Vagy azért mert talált valaki mást, vagy azért mert
a föld alatt fog kuksolni. – kezeit ökölbe szorította maga mellett. És szemében
düh csillant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt nem vártam volna, pont
tőled! – sziszegte. – Azt hittem ismersz annyira, hogy ezt ne vágd a fejemhez. –
csak úgy fortyogott, akár csak én.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Semmi jogod felháborodni. Mert
ez nem sértés, hanem tény! – feleltem. – Viszont az hogy a saját húgod érzéseit
nem tartod semmire, na az még nekem is sértő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak nem akarom hogy kötődjön
ahhoz a kölyökhöz! – vágta rá megemelve a hangját. Szerencséje hogy a
szomszédok nem hallgatóznak főleg ma, mert Halloween van, és javarészük a
tanácson bulizik vagy másik városban vannak a temetőn. – Túl veszélyes lenne
számára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi baja lehetne Jevtől? Leprás
lesz vagy mi? – háborodtam fel. Egyikünk sem rajtuk vitázott, hanem a kirobbanó
vitánknak volt az elő szele. Csak Jevre és Carterre fogtuk, hogy ne kelljen
egyikünknek se szembesülnie vele. Hogy mekkora bűnt követtünk el mind a ketten.
– És mi van tényleg szerelmes belé? – vetettem fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Az nem lehet! – vágta rá Conor.
Mintha más opció nem is lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miért nem? – meredtem rá. Mire
olyat mondott, ami miatt kezdetét vette a szokásos szar hetem. A szülinapom
után ezt a hetet utálom a legjobban. Azt hittem 5-ikéhez közelebbi napon
kezdődik, de nem. Pontosan Halloween éjszakáján kellett Conor Lane-nek
megkezdeni a pech hetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert a tinédzsereknek nincsenek
komoly érzéseik, állandóan változik! Egy 16 éves érzéseit nem lehet komolyan
venni, mert a következő percben megváltozik! – nem üvöltötte a képembe, de én
teljesen úgy hallottam mintha így tett volna. – Pontosan azért, mert még egy
gyerek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Ledermedtem. Köpni-nyelni nem
tudtam csak nagy szemekkel bámultam Conorra. Hogy mondhatta ezt nekem? Pont ő?
Szívem szerint sírva fakadtam volna, mint már sok alkalommal miatta. De nem
tettem. Sokkal érettebb vagyok én attól. Befejeztem, már meg se próbálok tenni
bármit is kettőnkért. Soha többet! Pedálozzon ő, mert én már túl sokat tettem ő
viszont még semmit!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Elmosolyodtam, pedig csak a
vicsorgásom akartam visszafojtani. – Ha tudnád most mennyire felképelnélek, te
kis… - elharaptam azt a káromkodás rohamot ami rám jött. – El sem mered
képzelni mennyire szeretném a betonba verni a fejed Lane! – sziszegtem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Elhátráltam tőle mielőtt meg is
tettem volna. A kocsihoz sétáltam és szinte feltéptem az ajtót, amikor
beszálltam. A gázra tapostam és elhajtottam. A kocsiban küszködtem a sírhatnékommal,
de visszafogtam. Amikor a suliban leparkoltam, már javában ment a buli. Az
egész suliból kiszűrődtek a partifények és a zene már a suli sarkán hallható
volt. Kívül belül ijesztőre díszítve. Az egész utcában kocsik parkoltak.
Clarehez közel leparkoltam a kocsival.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Homlokom a kormánykeréknek döntöttem.
Hogy én mekkora egy… Sőt, hogy ő mekkora egy… Inkább nem is folytatom.
Lehajtottam a tükröt, hogy szemügyre vegyem magam. Már annyiszor sírtam hogy
néha fel sem tűnik. De szerencsére nem sírtam. Az anyós ülésnél lévő rekeszt
kinyitottam. A fegyvereket odébb toltam és letakartam őket egy térképpel és az
ott tartott kardigánnal, amibe a legjobb barátom volt bele csavarva. Elővettem
az öreg Wee-t és egy nagyot húztam belőle. A keserű folyadék marta a torkomat
és valószínűleg nem kellett volna a nátha gyógyszerekre ráhúznom, de nem
érdekelt. Épp elég erős volt hogy kitisztítsa a fejem és ne sírjak egy hónapig.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white; text-align: justify;"><br /></span>
<span style="background-color: white; text-align: justify;">Áldom őt, hogy nekem adott egy
közel 80 éves ír whiskyt. Egy korty arra jó, hogy lenyugtasson és ne verjem be
senki fejét a szekrénybe és ne terrorizáljam a tiniket ahogy anno a saját
sulimban tettem.</span>Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-64104547648400872852015-10-24T17:59:00.000+02:002015-11-01T11:52:10.569+01:0080. rész - Ma mindenki csak ismételni akar valamit<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Sziasztooook! Bocsi hogy csak ilyenkor teszem fel, csak teljesen kiment a fejemből. :D De nem baj itt van a rész és van pizzaaaaa *---* meg kakaó :3</span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Conor:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Cartert haza
szállítottam és nem kérdőjelezte meg, amikor elmentem. Már a kocsiban felhívta
Jevet és vele beszélgetett. A fejemből nem tűnt el Ally arca. Életemben egyszer
láttam sírni, de soha nem akarom többet. Szörnyű volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Carter segített
elpakolni a kajákat (állítása szerint ha egyedül csinálnám sose találnánk meg).
Mikor épp távoztam Jevvel futottam össze. Abban az agyon hordott pulcsijában
volt, amire egy kabátot vett fel. Hátán a hátizsákja volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nem tudta
hogyan köszönjön nekem így csak biccentett. – El? – kérdezte amikor a kocsimhoz
léptem. Válaszul csak bólintottam. – Carterhez jöttem. – magyarázkodott. Az
arcát figyeltem. Nos az biztos hogy jobban viselte a dolgokat, mint Ally. –
Segít a matekban.</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudom. –
feleltem. – Ugye tudod, hogy feltétele is van annak, hogy egyedül hagylak vele?
– vontam fel az egyik szemöldököm. Nos hatásos volt, mert szemén láttam a
reakcióját. Nagyot nyelt és bólintott. – A húgomban megbízom, de benned nem! –
szúrtam még oda. – Bár lehet hogy a mai napra tekintettel elnézőbb leszek! –
gondolkodtam hangosan. Beszálltam a kocsiba és egyenesen a Townsond házhoz
hajtottam. Nem terveztem a főbejáraton keresztül betoppanni, nehogy Clare
valamit félre értsen. Gondoltam megtippelem Ally szobája melyik lehet így
felmásztam hátul a lugason és az ablakhoz hajoltam. Mivel sem Allyt, sem a
cuccait nem láttam a szobában így gyanítottam Clare szobája lehet. Átlendültem
a mellette lévő ablakhoz ahol megláttam a kis vöröst. Összeszorult a szívem.
Kisírt szemekkel szorongatta a párnáját. Felültem az ablakpárkánya és
bekopogtam Barna szemeit felemelte az ablakhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Rámosolyogva
integettem neki, mire bólintott és feltápászkodott az ágyáról. Felkapta a
földről a megvarrt táskáját és a szoba ajtó felé indult. Lepattantam az
ablakból és visszamentem a kocsimhoz. Ő gyorsabb volt így már kint várt rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! –
köszöntem neki mosolyogva, hátha a borongóson arckifejezésen kívül mást is
látok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! –
köszönt halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És mit
csináljunk? Hova szeretnél menni? – kérdeztem, a cipőjét pásztázta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Vállat vont. –
Csak el. – válaszolta. Remek ennél pontosabbat mondani se tudott volna. Volt
egy ötletem, amivel fel vidíthatnám de nem éppen tudtam a környékből mi hozható
ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Adj két
percet! – húztam elő a mobilom. Nos én se hittem volna hogy legjobb
csirkeszárnyast keresek Magic Villeben. És még egy KFC se volt a közelben. –
Oké van egy ötletem! – léptem a kocsihoz. Utánam jött és beszállt mellém előre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Miközben
elindítottam a kocsit és az étteremhez indultam, megkérdeztem. – Sírtál? –
mintha elbambult volna. – Ally! – böktem meg a vállát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi? – fordult
felém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sírtál még? –
kérdeztem újra. Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de csak bólintott és
kifordult az ablak felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Témát
váltottam, hátha az segít neki. – Akarsz valamit hallgatni? – megrázta a fejét
rám sem nézve. – Ally… - félbeszakított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Melyikőtök
jött a sírhoz? – kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi? –
értetlenkedtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te vagy
Carter akartál a sírhoz menni? – fogalmazta másképp. Szóval ez az ami zavarja.
Talán valami rosszat tettem azzal, hogy odamentem? Vagy csak a dühét akarja rám
zúdítani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én. –
válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egy perc
hallgatás után csak bólintott és azt mondta. – Értem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És ez azért
fontos, mert…?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert nekem
fontos. – egészített ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egyéb dolog
amiről szeretnél választ kapni? – vontam fel a szemöldököm rásandítva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Az ablakban
láttam, hogy elmosolyodik. – Nincs elég időd ahhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Parkoló helyet
keresve leparkoltam az utcán. – Maradj itt! – kértem Allyt, majd kiszálltam a
kocsiból. Bementem abba az étterembe amit találtam és leadtam a rendelésem. Azt
mondták pár perc alatt meglesz így átmentem a boltba mellette, hogy beszerezzem
a többi kaja elemet. Mire azzal végeztem a csirkeszárnyas is bödön is meg volt
személyre szabva Allynek. Visszamentem a kocsihoz, ahol Ally fejét az ablaknak
döntve várt rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Beszálltam
mellé és az ölébe tettem a szatyrot, meg a vödröt. Értetlenül meredt rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez mi? –
kérdezte a cuccokra mutatva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nézd meg! –
megnézte a szatyrot amibe a sablonos kedvenceit tettem. Nagy szemekkel nézte a
csokikat és cukrokat. Úgy nézte mintha életébe nem látott volna ilyeneket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezeket nekem
vetted? – döbbent le.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mosolyogva
megforgattam a szemem. – Nem csak azért, hogy mutogassam!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Szája mosolyra
görbült szemei viszont könnyekkel teltek meg. – Mi a baj? – kérdeztem közel hajolva
hozzá. – Ally mi történt? – sírni kezdett. Fogalmam sincs mit kéne tennem. Azt
se tudtam miért sírt épp most. Letette az öléből a dolgokat és vett egy mély
levegőt. Hirtelen megragadott nyakamnál fogva és magához húzott. Karjait nyakam
köré fonta és nyakhajlatomba rejtette arcát. Éreztem ahogy a könnyek az arcáról
lehullanak a nyakamon. Átöleltem és közelebb húztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Köszönöm! –
suttogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Neked bármit!
– feleltem megszorongatva. Csak még jobban elkezdett sírni. – Sírj csak
nyugodtan! – simítottam végig a haján.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Annyira
hiányzik! – motyogta szipogva. – És annyira fáj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudom. –
válaszoltam. – De tudod minek örülne a legjobban a nagyid? – toltam el
magamtól. Könnyektől csillogó szemmel nézett rám. – Ha ugyanolyan boldog
lennél, mint amikor még veled volt. – kezem közé fogtam arcát és letöröltem
könnyeit. – Tudod, hogy nem hiszek a szellemekben. És a halál utáni életben. De
bárhol is van a nagyid, büszke rád, és teljes szívéből szeret téged. – majd
összenyomtam az arcát, mint amikor még az Internátusban szadiztam. – Most pedig
mosolyogj, mert úgy szebb vagy! – gügyögtem hozzá mire felnevetett. Megtörölte
a szemét dzsekije ujjával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ti Lane-ek… -
harapta el mondata végét mosolyogva. Lefejtette kezem az arcáról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mik vagyunk?
– kérdeztem felvonva szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hihetetlenek
vagytok! – jegyezte meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez most bók
vagy sértés akart lenni? – gondolkodtam mire megint felnevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szerintem
mindkettő! – bólogatott. – Ha bókot kapnál egy lánytól valószínűleg csak az
arcod miatt! – vállon böktem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hé!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez így van
Conor! – vont vállat. – A húgodon és rajtam kívül nincs aki huzamosabb ideig
kibírt volna téged. – tiltakoztam volna, de félbeszakított. – És néha nekünk is
elegünk van belőled!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Annyira
kibírhatatlan lennék? – vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem. – rázta
meg a fejét. – Csak… Hogy fogalmazzam meg? – kereste a szavakat. – Furcsa vagy.
– próbálkozott. – Jó értelemben. Más vagy, teljesen más a gondolkozásod, ahogy
a világot látod. És ezzel igazán ki tudod akasztani az embereket. – megint
vállat vont és felém nyújtotta a csirkeszárnyas kosarat. – Csirkeszárnyat? –
kínált meg.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Carter:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Alig pár
másodperccel azután érkezett meg Jev, hogy Conor lelépett. Sejtésem szerint
Alisonhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! –
köszöntem neki, mikor belépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! –
mosolygott rám, zsebre dugott kézzel. Odahajolt, hogy megcsókolhasson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ugye hoztad a
matek cuccod? – kérdeztem felvont szemöldökkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Bár ne tettem
volna! – emelte égnek a tekintetét. Kuncogni kezdtem és egy puszit nyomtam az
arcára. El akartam tőle lépni, de megfogott és visszahúzott magához.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Rendes csókot
nem is érdemlek? – vonta fel a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem! – toltam
el magamtól, de nem engedett. Hozzám hajolt mire én automatikusan hátra. Simán
kiszabadíthattam volna magam, de jól szórakoztam. Megfogtam az arcát ezzel
megállítva. – Hol tanuljunk? – perverzen elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Én felőlem az
asztalon is csinálhatjuk! – vonogatta a szemöldökét. Megforgattam a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem vártam
tőled többet! – toltam el magamtól. – Ugye tudod, hogy én verlek el, nem Conor?
– kérdeztem tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudom. –
felelte felnevetve, ahogy lerúgta a cipőjét és felakasztotta a dzsekijét. – De
még így is olyan, mintha mindenhonnan figyelne, pedig itt sincs! – nos ki
tudja. Lehet hogy kamerákkal és mikrofonokkal van felszerelve a ház, csak nekem
nem mondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És mit
csináltál, ha már ellógtad a napot? – érdeklődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">-
Videojátékoztam. – vont vállat. – És hiányoztam a suliban? – nézett rám nagy
szemekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mint egy
pattanás! – égnek emelte a tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mennyire
unatkoznék, ha nem lennél szarkasztikus! – húzott magához derekamnál fogva.
Képzeld én mennyire unatkoznék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt kérted
tanuljak veled! – emlékeztettem. – Nem úszod meg! – fájdalmasan felnyögött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miért
gyűlölsz? – kérdezte a plafontól. Kiszabadultam a karjaiból és elindultam a
szobámba a matek cuccomért. Jev követett így dőlt el, hogy akkor fent tanulunk.
Elvégre mi rossz történhet? Gondoltam én.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Örülök, hogy
az én szobám dettó ugyanígy néz ki! – utalt a rendetlenségre. Higgyétek el
nekem, ez még a jobbik eset volt. Mert ezek nem az én cuccaim voltak. Az én
cuccaim még mindig egy dzsumbujban volt az ágyam alatt a bőröndjeimben. Azóta
nem mertem kipakolni, amikor Conor közölte hogy lelépünk. Lehet hogy így
próbáltam könnyíteni azon, hogy elhagyjam ezt a várost.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Gyorsan
összerámoltam és áldottam az istent, hogy legalább megágyaztam. Leültem az
ágyra ölembe véve a matek cuccom Jev pedig leült mellém. Táskájából kihalászta
a füzetét és a könyvét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egyáltalán
van róla fogalmad mit vettünk eddig? – érdeklődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nagyjából. –
elmagyarázta, hogy mit tud. Ami eléggé csekélynek tűnt. Nos bemutattam a matek
könyvnek, hogy esetleg olvasgassa, ha nem akar még egy osztállyal lejjebb
kerülni. Nagyjából elmagyaráztam a számolások lényegét és menetét, majd a
könyvből kiválasztottam neki egy sor feladatot, hogy csinálja meg. Míg ő azt
oldogatta én az ágyam végébe kúsztam és kihúztam alóla a bőröndömet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Még mindig
nem pakoltál ki? – kérdezte a bőröndömre bökve. Basszus!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Még szokom a
házat! – rendeztem le a témát. Kivettem belőle egy könyvet és visszarúgtam az
ágy alá a bőröndöt. Felhúzott térdekkel olvastam. Nem tudom mennyi idő
elteltével megszólalt a telefonja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mindjárt
jövök! – mondta miközben kilépett a szobámból. Szerencse hogy nem zártam be
teljesen az ajtót, mert akkor ráncigálhatta volna még azt is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kíváncsiságból
rápillantottam a feladatokra. A füzetén egy másik füzet hevert. Egy fél kész
rajz volt benne, rólam. Azt rajzolta ahogy olvasok. Alatta a füzete volt,
minden feladat megoldva. A fele tökéletesen, a másik fele pedig teljesen
elrontva. Pedig amiket elrontott azok voltak a legkönnyebbek. Belelapoztam a
másik füzetbe. Mindegyik grafittal volt rajzolva, vagy tollal. Karaktereket,
rajzfilm figurákat, és színészeket rajzolt. Lerajzolta a tavat és a tisztást
amit még ő mutatott nekem. A családját is rajzolta. Szemem az első rajzon akadt
meg a füzetben. Az is fél kész volt, de a fő eleme készen volt. Fogalmam sincs
honnan volt ismerős a kép, de mintha már láttam volna. A lány ruhája zöld és
barna volt, egyik lábán felhúzódott a szoknya és egy kés tartó helyezkedett a
csizmáján. Hosszú, derékig érő fürtjei eltakarták az arcát. De arcán egy jól
látható sebhelyet láttam. Karján valami feketés volt, aminek a fele vért akart
ábrázolni. A földön ült és ölében egy kardot tartott. A fejemben, mintha
ezernyi kép villant volna be, de egyet sem tudtam volna kiemelni. Annyi biztos,
hogy láttam már ezt a lányt. Valahonnan, de fogalmam sincs honnan. Olyan
érzésem volt, mintha ismertem volna. Nagyon is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Hallottam Jevet
visszajönni így gyorsan visszafordítottam az utolsó rajzra. – Lebuktam. –
jegyezte meg amikor észre vette a füzetet a kezemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Leült mellém. –
Mikor lettél kész a feladatokkal? – érdeklődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Úgy egy
negyedórája. – vont vállat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És miért nem
szóltál? – vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem akartalak
megzavarni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jev azzal a
céllal jöttél át, hogy segítsek neked matekból. Azért olvastam, hogy én ne
zavarjalak téged. – magyaráztam, majd átnyújtottam neki a füzetet. – Amúgy a
legkönnyebbeket rontottad el és a nehezek csináltad meg tökéletesen. Ez hogy
lehet?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Furcsa a gondolkodásom.
– válaszolta. És szerinte be is veszem. Összehúztam a szemem és úgy vettem
szemügyre. Teljesen ártatlannak tűnt. – Mi az? – kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Semmi. –
hagytam elsiklani ezt. Valamit nem értettem. De lehet hogy csak a rajza miatti
gondolatok zavartak össze. Valamit nem éreztem rendben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jevnek
feladatokat adtam, most viszont néztem hogyan oldja meg őket. Jevnek morogni
kezdett a gyomra. – Éhes vagy? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egy kicsit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Összeütök
valamit! – álltam fel. – Valami kívánság? – kérdeztem. Kiszedte az öléből a
matek cuccot és mellém lépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Segítek! –
jelentette be. – Túl sok a matek egyszerre! – fogta fájdalmat mímelve a fejét.
Pedig eddig kitűnően oldotta meg a feladatokat. Még hogy bukásra áll. Azt
kétlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Lementünk a
konyhába. Fejben gondolkoztam milyen feladatot adjak Jevnek, hogy ne égesse le
a konyhát. Valahogy ahogy ránéztem Conor ügyetlensége jutott eszembe. És féltem
hogy vagy engem vagy önmagában tesz kárt ha a konyha közelébe kerül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kivettem az
alapanyagokat ő pedig úgy állt felettük, mintha értett volna hozzá. – Mit
készítünk? – elmagyaráztam azt a japán kaját amit csinálni akartam csirkéből.
Odaadtam neki a zöldségeket, hogy vágja fel őket és mossa meg őket, míg én
odarakom a tésztát. Míg a tészta főtt, én a csirkét aprítottam. Jevre
sandítottam közben. Ügyesen aprította a zöldségeket és hamar végzett is vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Míg főztem
beszélgettünk. Elmesélte, hogy a keresztszülei lejöttek New Yorkból és Kelleyt
csak úgy tömték az ajándékokkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Gondolom
örültetek nekik. – jegyeztem meg mosolyogva, hogy összeöntöttem a csirkét a
tésztával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igen! –
bólintott, majd hangosan felsóhajtott. – Bár a nagyi is itt lett volna!
Hiányzik! – sokkal jobb állapotban volt, mint Alison amikor odajött hozzánk. Az
arcán láttam, hogy sírt és nem is keveset. Gondolom Conor is észrevette ezt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt elmerem
képzelni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te meg is
érted! – ült fel a pultra. – Mindenki mástól csak azt hallom, hogy: „Ó,
sajnálom!” Vagy azt, hogy ők „átérzik” a helyzetem! Közben egyikük se tud
semmit! – aprón felnevetett. – Ezt bírom benned. Te őszinte vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezt
kivételesen bóknak veszem! – tettem rá a fedőt az edényre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Annak is
szántam! – kacsintott rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És sok
emléked van vele? – érdeklődtem. – Mármint a nagyiddal? – a fejem teljesen
összezavarodott mára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Rengeteg! –
mosolygott szélesen. – A gyerekkorom felét vele töltöttem és Allyvel! –
mesélte. – Imádtam ott lenni náluk. Olyanok voltak, mint a második szüleim.
Igaz anyámat nem cserélném le, apámat meg nem ismerem. – tett hozzá. De a
mosoly nem tűnt el az arcáról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Néha
elgondolkozom, hogy tudsz szomorú dolgok után is mosolyogni? – gondolkoztam
hangosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez nagyon
egyszerű! – ugrott le elém. – Mert másra gondolok közben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És mire? –
vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Titok! –
kacsintott. A fedőt méregette, hogy hogy áll a kaja. – És neked? Sok emléked
van a szüleidről?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Megráztam a
fejem. – 2 se voltam, amikor meghaltak. Szinte semmire. Még képet sem láttam
róluk. – magyaráztam. – De pár dolog azért maradt. – merengtem el. – Anyám
almás pitéjének az íze, és ahogy esténként énekelt nekem, hogy elaludjak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez szép! –
mosolygott rám féloldalasan. Senkinek nem beszélek a szüleimről. De Jev
valahogy… Mondtam, hogy valami nincs rendben a fejemmel ma. – Kíváncsi lennék
melyikükre hasonlítasz! – nevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Conor mindig
azt mondja, hogy ha kék szemű lennék kiköpött apám lennék, anyám arcával. –
válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nekem is azt
mondta anyám teljesen olyan vagyok, mint apám. – mesélte. – Állítása szerint
olyan mintha ikrek lennénk. Bár a személyiségemet sikerült apám ellentettjére
formáznom. – büszkélkedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mikor váltak
el a szüleid? – próbáltam rákérdezni, mintha ezt sejteném, közben tudva az
igazságot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem váltak
el. – fordította felém arcát. A szemembe nézett és pillantása meg se rezdült. –
Apám beparázott, hogy van két gyereke és egy felesége így ott hagyott minket,
amikor 1 éves lettem. – vállat vont. – Papíron még mindig házasok. De nem
mintha nagyon érdekelne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ó! – jött
belőlem ki ennyi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem kell rá
mondanod semmit. – legyintett. Az edényre bökött. – Szerintem már készen van. –
és valóban készen volt. Csendben kiszedtem Jevnek az adagját és a sajátomat is
és leültünk enni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Miközben ettünk
Jev arcát figyeltem. – Ez nagyon jó! – mosolygott. Halványan viszonoztam a
mosolyát. Csendben ettünk és egyikünk se mondott semmit. Amikor befejeztük, megtörte
a csendet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nagyapám
érdeklődött felőled. – válaszolta. Majdnem visszaköptem az innivalómat.
Arckifejezésemet látva felnevetett. – Anyám elpletykálkodta neki telefonon. –
ez kicsit könnyített a szívemen, hogy nincs itt. Még az kéne, ha a családjával
találkozzak. Na az kínos lenne. – Nyugi, semmi rosszat nem mondott rólad. Sőt
ahogy kihallgattam hallásból meg is kedvelt. Bár ők kiket nem kedvelnek, akiket
mi nem? – segített az edényekkel, majd visszaindultunk a szobámba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ahogy Jev
meglátta a matek cuccot felsóhajtott és elterült az ágyamon. – Nem akarok
matekozni! – nyafogott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te tudod! –
tettem az asztalra a könyveimet. Felém nyújtózkodott, mint egy kisbaba. Viszont
amikor odaléptem hozzá megfogta a kezemet és lerántott maga mellé. Így már
ketten bámultuk a plafonom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csináljunk
valamit! – fordult felém karjára támaszkodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És mit? –
vontam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem tudom! –
rázta a vállát. – Csak valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Gondolkodni
kezdtem, hogy mivel köthetném le. Nekem csak a könyveim voltak szórakozásnak és
az internet varázslatos világa. Fogalmam sincs ő miket szeret csinálni. A
videojátékozás és deszkázás mellett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Min
gondolkozol? – hajolt fölém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak azon,
hogy mit csináljunk! – mosolyogtam rá. Lehajolt, hogy megcsókoljon. Kezem a
tarkójára tettem, ő pedig a derekamra vezette a kezét. Másik kezével mellettem
támaszkodott. Ajkamról áttért az arcomra, majd lehaladt a nyakamra és azt
csókolta. Hirtelen fordított a helyzetünkön és ölében ültem. Újra. És hirtelen programunk is lett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev visszatért
a számhoz és szenvedélyesen megcsókolt. Mintha ennyi elég is lett volna egy
csettintésre ködös lett a fejem – még ködösebb, mint volt. Kezemmel hajába túrtam,
ő pedig ujjait lassan vezette fel a gerincemen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Zavarta a
pulcsija így egy pillanat alatt lekapta magáról és oldalra dobta. Szinte alig
emlékszem mi történt, csak onnantól ugrottak be a dolgok, hogy épp a pólóját
akartam levenni, hogy ő is az enyémet és akkor a telefonom megszólalt. A
földszintről. A dzsekimben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Elhúzódtam
Jevtől. Abban a pillanatban, hogy egymásra néztünk elkerekedett a szemünk és
oldalra pillantottuk. Fülig vörösödtem és csak remélni tudtam eltakar a hajam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Fel kéne
vennem! – próbált kimászni az öléből. Akkor jutott el a tudatomig, hogy félig
felhúztam a pólóját ezzel kivillantva hasát. Azonnal elengedtem a fehér anyagot
és megint oldalra pillantottam. Jev elengedett én pedig kimásztam az öléből.
Sietős léptekkel ugráltam le a lépcsőn és rohantam az üvöltő telefonomhoz. A
szám megnézése nélkül vettem fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igen? –
szóltam bele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia Carter,
Eugene vagyok… - be se fejezte a mondatot a fejemet a falba vertem. – Ez annak
volt a hangja, aminek gondolom…? – gondolkozott. Megismételtem a tettemet. –
Miért vered a fejed a falba?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mert egy
hülye vagy dinka! – üvöltöttem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Most miért? –
vágott vissza. – Dinka! – tette hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mit akarsz? –
fontam össze a karom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak fel
akartalak hívni! Érdeklődni, hogy hogy vagy néha napján! – mondta, mintha ő
lenne a sértett. Már bocsánat de ő volt az aki épp megzavart valamit. Még a
gondolatáról is vörös leszek megint. – Talán zavarok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egy kicsit. –
morogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nos akkor úgy
veszem észre rá érsz, mint kutya öklendezni! – összeráncoltam a homlokom.
Csendben hallgattam hátha észreveszi önmagát. – Ne már, megint? – esett le neki
a hallgatásom után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">-
Gyerekkönyveket kéne írnod! – jegyeztem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tudom, Hayley
is mondta már! – örülök, hogy a véleményünk Eugene „beszédhibáján” még mindig
egyetért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hogy van
Hays? – érdeklődtem. Fel akartam hívni én is őt, de nem éppen ebben a szent
minutumban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Meg van, meg
akar látogatni. – közölte. – De a szülei nem engedik a vizsgái miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Így jár az
aki megbukik a legalapabb tantárgyból. – vontam vállat. – És a gerlepár?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csodálkozom,
hogy még nem raktak tojásokat! – éreztem ahogy Eugene zöld szemeit forgatja. –
Nyálasan boldogok, mit hittél?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Közös ’blah’?
– vontam fel a szemöldököm. Háromig elszámoltam magamban és egyszerre
szólaltunk meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Blah! – de
elröhögtük magunkat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És te hogy
vagy dinka? – kérdezte vidáman. – A bátyád bolond és vintage mint mindig?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- 100
százalékosan! – bólintottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És az a
Townsond, Townsend vagy ki, még mindig él?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ha Jevre vagy
kíváncsi oda is adhatom neki a telefont! – válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miért? – csak
akkor jöttem rá lehet nem kellett volna említenem. Azért Eugene nem annyira
dinka mint hittem. – Na neeem! – tiltakozott. – Komolyan…? Te és ő…? És ő meg
te…? Te most szopatsz engem igaz? – hadarta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Öhmm… Nem? –
kérdeztem kínosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te komolyan
nem vagy normális! – sóhajtott fel. – Azt ne mond, hogy Conor erről sem tud!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- De tud! –
húztam fel az orrom. – És azt mondta, hogy nem zavarja!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Tényleg? –
döbbent le. – Azt hittem egyből kiheréli és megvakítja Jevet!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nos az elején
úgy is volt! – gondolkoztam. – De neki is meg vannak a maga szerelmi afférjai.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mi van abban
a városban? Neked barátod van, akit a bátyád nem gyilkolt le. Scott még nem
nyírt ki egyikőtöket sem. És a bátyád is becsajozott. Tőle minimum azt vártam
el, hogy coming outtol, vagy hogy egyedül éli az életét. – mint láthatjátok.
Nem csak én gondolom, hogy Conornál felettébb furcsa, hogy még nem látták
nővel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Scott újabban
kevesebb problémával járt! – leszámítva azt, ami Kelley szülinapján történt.
Halloween óta fel sem tűnt. Bár remélem, hogy egy másik kontinensen szövögeti a
gonosz terveit a nővérével. Van egy olyan érzésem, ha újra feltűnnek
kénytelenek leszünk elmenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jézusom
mennyire utálom azt a gyereket! – sóhajtott fel. – Komolyan mondom legközelebb
tőlem kell engedélyt kérned ha randizni akarsz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jaj fogd be!
– szóltam rá. – Ha nem küldöm rád Hayleyt soha nem jöttetek volna össze. Légy
hálás és hagyj lógva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Máris lett
barátod és nagy lett a szád! – gúnyolódott. – De ne használd semmi rosszra! –
röhögött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Fúj Eugene! –
mondtam rezzenéstelen arccal. – Csak ennyit tudok mondani, fúj!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Már el is
felejtettem milyen élmény veled beszélgetni mobilon! – megforgattam a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia dinka! –
akartam kinyomni a telefont.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ú lehet azt
kéne ordítoznom: Szeretlek Carter, ne hagyj el! – üvöltött én pedig elemelte a
mobilt a fülemtől. Nos remek alkalmat választott erre. Jev épp akkor jelent meg
a lépcsőn. Holt biztos hogy ellehetett hallani odáig Eugen műsírását.
Összeráncolt homlokkal kapkodta kék szemét köztem és a mobilom közt. Kinyomtam
Eugenet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev táskájával
a hátán érkezett le. – Lehet mennem kéne. – mért végig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Miért? –
bukott ki belőlem. – Mármint persze, ha dolgod van! – korrigáltam magam.
Elmosolyodott és a földre emelte a tekintetét. Fogalmam sem volt miért szokása
a földre mosolyogni, de az ő dolga.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Anya hívott,
hogy a keresztszüleim elmentek. – magyarázta meg az okot. – És még a nagyapámat
is fel akarom hívni. Tudod, ma van a nagyim halálának évfordulója.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Értem! –
bólintottam. Hirtelen nem tudtam mit kezdjek a helyzettel. Senkit sem akartam
még felvidítani, amikor a halott szeretteire gondolt. Mert teljesen átéreztem a
fájdalmukat és tudtam hasznavehetetlen lenne. De valahogy… Amikor Jevre néztem,
minden érzelmet szerettem volna az arcán látni csak a szomorúságot nem. Még
elképzelni is rossz volt. Fél kézzel a hajamba túrtam. – Akkor szia! –
próbáltam kevésbé kínossá tenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev odalépett
hozzám én meg felpillantottam rá. Mosolygott mint mindig, mintha nem lenne
semmi baja. Lehajolt, hogy szemünk egy szintben legyen. – Tudod amit fent
csináltunk… - harapta be alsó ajkát. – Megismételném valamikor. – éreztem hogy
az összes vérem az arcomba tódul. – Persze ha senki sem zavar meg minket! –
hajolt a fülemhez. Lehelete csiklandozta a halántékom. Most már biztos voltam,
hogy miatta az arcom megegyezett a kuzinja hajszínével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kék szeme újra
az enyémbe fonódott. Felnevetett. – Gyere ide piroska! – húzott magához. Ó,
hogy rohadnál meg Jev! Magamban fújtattam mire Jev megcsókolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Derekamnál
fogva szorosan tartott és úgy csókolt, mintha egy évig nem láttuk volna
egymást. Tarkójára csúsztattam a kezem és lábujjhegyre álltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Hallottam ahogy
a bejárati ajtó nyílik. Elhúzódtam Jevtől és a hangok irányába kaptam a
tekintetem. Conor lépett be az ajtón, arca kipirosodott a nevetéstől. Mögötte
Alison könnyező szemmel aki szintúgy röhögött. Azonnal elhallgattak amikor
megláttak minket, de a cinkos mosoly nem tűnt el az arcukról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ó, sziasztok!
– köszönt Ally, intve nekünk. Kezében egy üveg eléggé drágának tűnő borral.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Honnan van a
bor? – mutatott Jev értetlenül az üvegre. Ally elgondolkozva pillantott a
távolba, majd tekintete átsiklott Conoron, akiből ki akart törni a röhögés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hát ez úgy
volt, hogy ne mond el anyádnak mert nem lesz jó vége! – mosolygott kuzinjára.
Jev megforgatta a szemét és felsóhajtott. Tekintete teljesen más volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Anya keresett
téged! – mondta Jev.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Létezik
telefon a világon! – felelte Ally fel sem nézve rá. Épp leszedte a táskáját a
hátáról, hogy beletegye a bort.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mintha felvennéd! – sziszegte Jev. Conorral egymásra néztünk. Érzékelhettük, hogy a
levegő felettébb más lett körölüttönk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Esetleg
zavarlak? – nézett fel kemény tekintettel Jevre. – Akkor nyögd ki taknyos, mert
idegesítesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jev gunyorosan
elmosolyodott. – Reméltem, hogy ezt érem el vele! – Jev hirtelen témát váltott.
– Voltál kint? – érdeklődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Igen. –
bólintott a lány és visszavette a hátára a bőr táskáját. – Megköszönném, hogy
ilyen szépen letakarítottad, de seggfejként viselkedsz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Apád
üdvözletét küldi! – vágott vissza. Alison fal fehér lett. Egy pillanatra
teljesen lefagyott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Majd írok
neki sms-t. – láttam rajta, hogy szorong valami miatt. – Még itt vannak? –
szűrte fogai közül alig érthetően.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sajnálatos
módon nem! – biggyesztette le ajkait Jev. – Pedig szerettem volna, ha
maradnának még.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor
látogasd meg őket! – keményedett meg a pillantása. Kezei ökölbe szorulva
pihentek az oldalán, ahogy Jevéi is. Ally a bátyámra pillantott. – Én megyek,
szia! – köszönt el tőle gyorsan, majd halványan elmosolyodott. – Kösz a maiért!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Jaj Ally
mielőtt elfelejtem! – jutott eszébe Jevnek valami szörnyen fontos. – Sophienak
van egy kérdése hozzád! – a lány ledermedt mintha valami megfagyasztotta volna.
Haja Jev oldaláról eltakarta, de láttam, hogy szeme elkerekedik és arca még
hófehérebb. – Arra kíváncsi meddig szándékozol nálunk időzni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És mit
válaszoltál? – kérdezte érzelemmentes hangon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt hogy
ideiglenesen. – Alisonon a megkönnyebbülés egy formája látszott. Felemelte a
fejét és tekintetét egyenesen rám szegezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ha a pöcsfej
uncsitesóm idegesítő lenne… - bökött fejével Jev felé, aki csak halkan
ciccegett. – Vágd fejbe, hisz ott alul úgysincs mint rúgni! – mosolyodott el
gúnyosan. – Talizunk otthon Jev! – intett neki. Sarkon fordult és szó nélkül
kiviharzott az ajtón. Conor már indult volna utána, de Jev engem kikerülve
kiviharzott még előtte és becsapta az orra előtt az ajtót. Egymásra néztünk és
egyet értettünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ezeknek mi
bajuk? – kérdeztük egyszerre, kilesve az ablakon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally sietős
léptekkel haladt az úton, míg Jev a túl oldalon vele egy vonalban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te értettél
bármit abból amit beszéltek? – fordultam Conor felé. – És láttad Ally halálra
vált arcát?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Úgy tűnik Jev
nagyon jól ismeri Ally gyengéjét és félelmét. – jegyezte meg Conor a falnak
dőlve. – Amúgy nem sokat. De azt igen, hogy Ally halálosan tart attól, hogy
találkozzon a a saját anyjával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ennyire rossz
lenne a kapcsolatuk? – ráncoltam a homlokom. – De miért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Nem tudom. –
vont vállat. – Nekem mindig annyit mondott, hogy a kezdetektől fogva utálták
egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Egy anya hogy
tudja utálni a saját lányát? – gondolkoztam hangosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Gőzöm sincs.
– válaszolta. – Senkinek nem kívánom Sophie Montgomery haragját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Te már
találkoztál vele? – felnevetett.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background: white;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Viccelsz? Még
az kéne nekem! – fogta a homlokát. – Szerintem az első adandó alkalommal
lenyomná a torkomon a saját májamat! – megborzongott. – Csak hallásból
rosszabb, mint egy horrorfilm. – összeráncoltam a homlokom. A mai napon
határoztam el, hogy kiderítem miért furcsa nekem az egész Townsond ház. Valami
nem stimmel itt. Nem áll össze ez nekem. <o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/10/79-resz-az-november-5.html" target="_blank"><<79. rész</a></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/11/81-resz-eljonnel-velem-vadaszni-nevadaba.html" target="_blank">81. rész>></a></span></div>
</div>
</div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2468422862341714342.post-77729370316484297032015-10-17T16:41:00.001+02:002015-10-24T18:00:27.856+02:0079. rész - "Az a November 5"<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">November 5, érzések, sírás... nincs több mondanivalóm - Kukorka</span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span>
<span style="background: white;">Carter:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Csütörtök
reggel Jev küldött egy sms-t, hogy késni fog. Persze ezt 10 perccel csengő
előtt írta. Mondjuk nem vártam többet tőle, attól függetlenül, hogy tudtam hova
ment. Mindenki szomorú volt, hogy egyik Townsond sem jött be. A tegnapi kölykök
ennek ellenére nem próbálkoztak megint. Bár nem is ajánlottam nekik, mert nem
voltam jó kedvemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Jevék lekésték
az első órát. Majd küldött egy üzenetet, hogy úgy alakult be se jönnek. Conor a
szünetben felhívott, hogy Scott felől érdeklődjön, mert régen hallott róla.
Miután megdumáltam vele az üres lány wcben, hogy nincs a suliban és ennek a fél
világnak kéne örülnie. De kicsit sem volt megnyugtató, hogy nincs itt és nem is
hallunk róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ha már úgy alakult,
hogy elmaradnak az óráid, elmegyünk bevásárolni? – kérdezte. Összeráncoltam a
homlokom.</span><br />
<a name='more'></a><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Annyira
unatkozol, hogy betörtél a suli rendszerébe? – gondolkoztam hangosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Semmi sem
megy a tévében! – nyögött fel elkeseredetten. – És egyedül betegen mit tudnék
csinálni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Mindig azon
panaszkodsz, hogy nincs időd dolgozni. Tessék a tökéletes szabadidős program. –
javasoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ennyire ne
nézz mazochistának!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor
mittomén’ törj be a Fehér Ház rendszerébe és tetrisszezz az elnökkel! Vagy
reptess random gépeket a US Air Forcenál. – jöttek a légből kapott ötletek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Az egyedül
unalmas. – kikerekedett a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Azt ne mond
már csináltál ilyesmit! – fogtam a homlokom. És én még azt hittem ismerem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Amikor
Debrecenbe voltunk unatkoztam és gondoltam Japánban röhögnének a szellem
irányította gépeknek. – mesélte. – És az elnökkel nem tetrisszeztem, hanem
pókereztem, de akkor még ott volt a belügyminiszter. Csak elvert minket egy
lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- És én még
unalmasnak mertelek nevezni a western regényeiddel. – vágtam fejbe magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Majd
beszervezlek egy bingóra Martha Stewarttal és Jamie Oliverrel. Hidd el nagyon vicces
ahogy egymás vérét szívják! – röhögött Conor. A technikai tudásával el is
hittem hogy ő ilyet is tud csinálni. Ha kiszúrta azt a chipet amit lényegében
arra gyártottak, hogy ne hagyjon nyomot a gépeken.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Becsengőkor
visszamentem a terembe, ahol spanyolunk lett volna. Aztán berontott hozzánk a
francia tanár és követelte, hogy kerítsük elő Townsondékat. Aztán valaki
megszólalt, hogy nincsenek a suliban. Nem tudom Jev mit tett azzal a nővel, de
szegény nő sírva fakadt örömében és elküldte a fenébe a franciásokat hogy azt
csinálnak amit akarnak. Az osztály kiment az udvarra és azt láttam, ahogy Nick
és Dave az ablakom mellett sztriptízelnek. Mindenki nevetett rajtuk, de úgy,
hogy a tanár ne vegye észre. Kiélték tinédzser vágyaikat. Drake lassan úgy
volt, hogy kinyitja az ablakot és fejbe dobja a két hülyét a spanyol
munkafüzetével és könyvével. Nem tiltakoztam ellene, de jót röhögtem. Felvettem
Jevnek és elküldtem neki sms-ben, mire egy perc múlva jött a válasz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<i><span style="background: white;">„Csak nem hiányzom a franciatanárnak? :"D”</span></i><span style="background: white;"> Visszafogtam,
hogy hangosan felnevessek. Spanyolon megbeszéltük a változásokat, hogy még
Conorral elmegyek kaját venni, így csak később tud átjönni. Szomorúan közölte
ha a köztes időben meghalna ne hagyjam, hogy Nick megkaparintsa a cuccait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor a suli
előtt várt és elvezettünk a boltba kaját venni. Conor megvette a szokásos
mirelit adagunkat. Ha van valami amit Conor a konyhában eltanult, az a mikrózás
mesterfoka. Nekem pedig fejből megy a fagyasztott pizza sütőben való
felmelegítése.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mielőtt
megálltunk volna a pénztárnál Conor levett egy csokor fehér liliomot és
óvatosan a kosárba tette. Nem kérdeztem rá. Mert amikor bepakoltunk a kocsiba
megkért, hogy álljunk meg még valahol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor leparkolt
Magic Ville temetője előtt.</span><br />
<span style="background: white;">Amikor kicsi voltam a temetők látványa kiakasztott.
Ijesztőnek tartottam őket. De életem során annyiban voltam már, hogy ez a
félelmem elmúlt. Conor úgy sétált itt mintha már járt volna itt. Én is
lecsekkoltam a térképpel a kis temetőt, de nem memorizáltam mint ő. Megtorpant
én pedig a hátának mentem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Áú! –
szólaltam meg, mire lerántott a levelek borította földre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">Kérdőn néztem
rá, mire szememmel körbe kémleltem a temetőben. Megláttam egy sírt a közelben.
Egy vörös hajú lány ült előtte. Mintha beszélt volna a sírhoz. – Talán majd
később! – suttogta és megindított kifele a temetőből. Nem sokat haladtunk
amikor valaki megszólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 251.25pt; text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ki van ott? –
kérdezte. Conorra néztem, aki csak intett hogy menjek tovább. Oké lehet ő is
tud valamit Jevvel együtt, hogy ezen a napon nem érdemes Alisonnal
összetalálkozni.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white;">Mentem tovább,
amikor úgy véltük nem lát minket felálltunk, de valaki megszólalt mögülünk. –
Ti mit csináltok? – kérdezte Ally. Ijedten felugrottunk Conorral. Ez meg hogy a
fenébe került ide?</span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ally:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A szobámban ücsörögve vártam, hogy
Jevék végre elmenjenek suliba. Jason reggel 8 óta hívogatott és bombázott az
sms-eivel. Aztán Jevék is úgy döntöttek, hogy otthon maradnak, mert Clare a mai
napon kivételt tett velük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Egyszerűen még ahhoz sem volt
kedvem hogy felüljek. Úgy nézhettem ki, mint akit most dobtak. Kisírt szemek,
és az ex pólójában ölelgetve egy párnát sajnáltattam magam. Nos nem dobtak. Az
még a jobbik eset lett volna. Amikor kicsit lecsendesedtek a dolgok felöltöztem
és felvettem a táskámat. Lent a földszinten Clare dolgozott. Próbálta elterelni
a gondolatait ahogy mindenki a házban. Jev valószínűleg videojátékozott
Kelleyvel. Vagy külön-külön fókuszáltak valamire amire amúgy nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Felvettem a sapkámat és kiléptem a
különösen fagyasztó novemberi utcára. Beültem a kocsiba, ahol hasonlóan hideg
volt. Leparkoltam hátul a temetőnél és besétáltam. A temetőőr szinte meg sem
lepődik rajtam és az ábrázatomon. Jól tudja hogy tavaly is ugyanilyen arccal
érkeztem és még rosszabbal távoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Elsétáltam a sírig. Jev nagyon
szépen letakarította és minden levelet elkotort körülötte. A virágok nagy része
már ott volt körülötte. A virágok a sír köré téve így jól látszódik a név a
síron, és az egyetlen novemberben virágzó százszorszép. Leültem a kővel szemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Szia! – köszöntem halkan a
szöveget bámulva. Mintha ott ülne ő is előttem. Nem érdekel milyen koszos lesz
a ruhám. Semmi sem érdekelt magam körül. – Ritkán van ilyen hideg! – jegyeztem
meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Mosolyogva bámultam a nevet a
síron. – Annyira hiányzol! – tűnt el a mosoly az arcomról pillanatok alatt.
Bömbölni akartam, és üvöltözni, hogy a nagyimat akarom. A halott nagyanyám
akartam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Hoztam egy újabb magot! –
szívtam vissza a könnyeimet. Elővettem a zsebemből a kisdobozkát. A sok kis mag
közül ki vettem egyet és ujjammal egy kis gödröt túrtam, amibe belesepertem.
Kivettem a táskámból a vizet és meglocsoltam a magot és a mellette virágzó
növényt. A százszorszép a szemeim előtt nyílt ki és nőtt meg ugyanolyanra, mint
a társa amit tavaly ültettem. – Remélem tetszenek! Tudom, hogy a kedvenceid. –
motyogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Sok minden történt nagyi! –
próbáltam meséléssel elűzni a gondolataimat. – Képzeld Cass megházasodott.
Nagyon szeretik egymást! Aztán Lisának is megszületett a kisfia. Küldtek egy
képet róla, nagyon édes. – meséltem az unokatestvéremékről. – Nagyapa is jól
van. Legalábbis nekem ezt hazudja mindig! – nevettem fel. – Neki is nagyon
hiányzol. Jevéknek is. Tudom, hogy anyának is. Meg nekem. Nekem mindig
hiányzol. – az egyetlen nap amikor nem tudom visszafogni a könnyeimet. Pár
csepp legördült az arcomon és a kezemre hullottak. – Olyan rossz nagyi… Annyira
egyedül vagyok! – szívtam be a levegőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">A szívem annyira fájt, mint még
soha. Soha sem volt egy darabban. A kezdetektől fogva darabokban állt. De egyre
apróbb morzsák maradnak csak belőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nem engedhetem le a védelmem.
Erősnek kell maradnom. Hisz erre kért mindig. <i>„Csak legyél erős Ally, csak
még egy kicsit!” </i>Vettem egy mély levegőt és letöröltem a könnyes arcom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Bocsi! – szipogtam. – Tudom,
hogy utáltad ha sírtam. Én is utálom. Gyengének is érzem magam miatta. –
próbáltam témát váltani. – Képzeld, megtaláltam! – nevettem fel erőltetetten. –
Teljesen véletlenül. Mintha csak én öregedtem volna kettőnk közül. Ő még
mindig… - felsóhajtottam. – Olyan Ő! – emeltem égnek a tekintetem. Fejem fölött
a fák susogtak leveleikkel. – Nagyon kedvelnéd. – mosolyodtam el. – Nagyapa is.
– visszaemeltem tekintetem a sírra. – Bár ti kit nem kedveltetek akit én nem? –
tettem fel a költői kérdést. – Ha utáltam volna Jasont biztos, hogy ti is
utáltátok volna miattam. Casst is csak miattam viseltétek el egy hétig. Pedig
tudtam mennyire borsózik a hátad ha valaki hangosan rágózik. – magamban
mosolyogtam. – Tudod… - megakadtam. Faág reccsenést hallottam. Nem is olyan
messziről. Odakaptam a fejem megragadva a tőrőmet a hátamnál. – Ki van ott? –
kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Nem kaptam rá választ, csak levél
susogást. Halkan felálltam és hang irányába mentem. Ilyen távolról biztos nem
hallotta volna senki, rajtam kívül. Amikor megláttam, a földről feltántorgó
testvérpárost megszólaltam. – Ti meg mit csináltok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Ijedten ugrottak fel mind a
ketten. Ja tényleg. Nem hallottak. Csodálkozom, hogy Conor nem érezte ahogy
közeledem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Conor háta mögé rejtette karjait.
Úgy néztek rám, mintha rajta kaptam volna őket valamin. De az is lehet, hogy
igen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Semmit! – felelte Conor a húga
helyett is. – Csak Carter szeretett volna benézni! – a húga összeráncolt
szemöldökkel nézett fel rá, de nem mondott semmit. Kíváncsi vagyok, hogy azóta
rendeződtek a soraik. – És te? – kérdezte érdeklődve. Meglepődtem. Nem tudta
volna? Bár mondjuk honnan tudta volna. Hisz nem volt védelmező így nem is
jelentették be sehol sem a halálát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Csak egy sírt látogatok. –
vontam meg a vállam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Carter nem nézed meg, amit
akartál? – kérdezte tőle Conor. Szótlanul bólintott, majd elvéve valamit Conor
kezéből a táskája mögé rejtette. Egy percig néztem vajon merre mehet, de Conor
elvonta a figyelmem. Ujjával letörölt valamit az arcomról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Huh? – fordultam felé. Kedvesen
rám mosolygott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- A sírás kivételesen nem áll jól.
– felelte. Az arcomhoz kaptam és gyorsan letöröltem a könnyeimet. – Sajnálom ami
a nagyiddal történt! – váltott témát. Elkerekedett a szemem. Tudta…? Az arcomat
tanulmányozta. – De biztosan nem szeretné ha sírnál miatta. – küldött felém még
egy mosolyt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Ez… - makogtam valamit, de
fogalmam sincs mit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Fáj? – kérdezte halkan.
Bólintottam, szememmel a földet pásztázva. – Azt elhiszem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Csendben álltunk egymással
szemben. Egyikünk se mondott semmit. – Figyelj… Haza viszem Cartert, úgyis
Jevvel akarnak tanulni vagy mit. – magyarázta. Válaszul megint csak
bólintottam. – Mi lenne ha elmennénk utána valahova? – azonnal felkaptam a
tekintetem. – Megihatunk valamit, kiöntheted a lelkedet ha szeretnéd... –
vakargatta tarkóját. Mosolygott. Nekem pedig mintha kövek gördültek volna le
apránként a vállamról. Olyan melegséget éreztem a mellkasomban… Jó érzés volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Persze. – vágtam rá halkan. Azon
is meglepődtem, hogy hang jött ki a számon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">- Akkor ha egy 20 perc múlva
átmegyek az jó? – kérdezte. Bólintottam. Hallottam, ahogy Carter felénk sétál. –
Hé! – szólt rám. – Emlékezz, a sírás nem áll jól!- vigyorgott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Vettem egy mély levegőt és aprón
felnevettem. Amikor Carter visszatért elköszönt tőlem és Conor is elment.
Valószínűleg elöl parkoltak. Visszafordultam a nagyi sírja felé. Egy újabb
csokor hever a virágok között. Fehér liliomok. Könnyek szöktek a szemem.
Kezemet a szám elé tettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Tudta… és nem felejtette el…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Fejemben újra csak a mosolya
jelent meg. Mintha csak újra 16 lettem volna és a tetőn ücsörögve beszélgettünk
az élet nagy dolgairól. Izgatottan ültem vissza a kocsiba és úgy vezettem
vissza. Amikor visszaértem Jev éppen készült elhagyni a házat. Nem vett észre,
így felmentem a szobámba. Az ágyamra dőltem és a plafont bámultam.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background-color: white;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="background: white;">Lehunytam a szememet. Láttam a
csillagokat, a csillagokat amiket együtt néztünk az Internátus tetejéről.
Minden este. És amikor ugyanígy mosolygott rám. Biztonságban éreztem magam… Azt
éreztem, hogy szeretve vagyok.<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Aztán megszólalt a hang a
fejemben. A rohadt kis hang akit anyámnál is jobban utáltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;"><i>Nem emlékeznél vissza, hogy 2 éve
én voltam ott veled Ő helyette?</i> – mondta gúnyosan. – <i>Felvilágosítalak, hogy
idén se lesz másképp!</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Késztetést éreztem, hogy a
táskámba nyúljak és elővegyem a tűt és a nyakamba szúrjam, hogy elhallgasson.
Viszont igaza volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">2 éve, még amikor Conor és Carter
a Broken Arrow-i Internátusban bujkáltak, történt egy halál eset. Én egy héttel
utána érkeztem. És éppen időben. Conor azon a héten rendezte le a következő
állomásukat. Fogalmam sem volt hova, de nem is érdekelt. Akkor még az lebegett
a szemem előtt, hogy megtaláltam 3 év kemény év után. Az internátustól egy
kicsivel távolabb egy fán ücsörögve figyeltem az épületet. A hideg szél csípte
az arcomat, ezért kapucnimat felhúzva kuporodtam össze a törzsnél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Simán besétálhattam volna, elvégre
én is védelmező vagyok mint a másik száz férfi és nő az épületben. Viszont nem
volt merszem. Ott volt előttem az életem legnagyobb esélye. Én pedig féltem
tőle. Fogalmam sem volt ő mit fog mondani, de azt se tudtam nekem hogyan kéne
kezdenem. El kéne neki mondanom, hogy őt kerestem. Vagy kimagyarázni magam,
hogy „véletlenül” pont erre jártam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Haragudnom kellett volna rá. Volt
olyan nap amikor haragudtam is. De ez eltörpült amellett, hogy mennyire
szerettem. Igen, szerettem. Nagyon is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">A fán ücsörögve a biztonsági
felvételek néztem. Conor a hatalmas könyvárban ült. A húga mellette és Conor
gépén néztek valamit. Ahogy a szájukról leolvastam éppen házat választhattak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Conor szinte semmit sem változott.
Carter viszont annál inkább. Magasabb lett amióta láttam, és a haja is megnőtt,
ami sokkal szebbé tette mint amikor rövid haja volt. Emlékszem Conor azzal
viccelődött hogy hasonlítok a húgára, amikor nekem lett rövid a hajam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Ahogy Conort néztem a tabletem
képernyőjén keresztül, fejemben az esetleges jeleneteken agyaltam. Rengeteg
mondatot előkészítettem a különböző reakcióira. A legrosszabb ami történhet
hogy elvesztem az irányítást magam felett és lesmárolom ott ahol van. Bár ez
lenne a leghatásosabb belépőm eddig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Conor mozgásba indult és ahogy
néztem kifele tartott. Carter pedig vissza a szobájába. Lemásztam a fáról. A
zsebemből előhalásztam a csörgő mobilom. Összeráncoltam a homlokom amikor
megláttam Jev számát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Igen? – szóltam bele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ally… - mondta szipogva. Nem
szokott sírni. És hívni sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mi a baj? – kapcsoltam azonnal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Annyira… - nyöszörögte. – Fáj…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Jev nyögd már ki mi történt? –
szóltam rá megrémülve. Megtámadták őket? Elfogták őket? Baleset? Mi…?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nagyi meghalt! – egy teljes
másodpercre leállt a szívem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Mi? – kérdeztem vissza. Nem
hittem el. Biztos valami rossz tréfa, nem lehet hogy pont most és itt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nagyi lefeküdt aludni… - mondta
sírva. – És nem kelt fel, az orvos azt mondta szívroham. – az Internátus
bejárata felé kaptam a fejem. Conor kilépett rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Nem! – motyogtam magam elé. A
szemembe könnyek tódultak. – Ez nem lehet! – szorítottam össze az ajkamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">- Ally… - akart még mondani
valamit Jev. Kinyomtam a telefont és zsebre tettem. Figyeltem ahogy Conor
elindul az irányomba, nekem pedig eleredtek a könnyeim. És elkezdtem rohanni az
erdőn át kifelé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Kiderült, hogy nem csak én voltam
az egyetlen aki megtudta hogy Conor Broken Arrowban van. Aznap délben, 50 őrzőt
öltem meg abban az erdőben. Sírva öltem meg ötvenet a puszta kezemmel. Majd
mintha semmi se történt volna felültem az első gépre, hogy Magic Villebe
repüljek.<o:p></o:p></span></div>
<span style="background: white;">
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="background: white;">Nem néztem vissza, pedig vissza
akartam. Minden álmom és reményem arról, hogy Conor meg én valaha együtt
lehetünk… A nagyanyámmal együtt halt meg, azon a november ötödikén.<o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white;"><br /></span>
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/10/78-resz-csutortok.html" target="_blank"><<78. rész</a></span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="background: white;"><a href="http://theguardiansoflight.blogspot.hu/2015/10/80-resz-ma-mindenki-csak-ismetelni-akar.html" target="_blank">80. rész>></a></span></div>
</div>
</div>
Menta Ravenkeyhttp://www.blogger.com/profile/02841733943668075841noreply@blogger.com0