És mivel szülinaposok vagyunk ezért máris kezdem az egyikkel. Nos, emlékeztek még amikor Jev rajta kapta Cartert amikor megtámadta Scott-ot a 9. részben? Ha nem akkor ajánlom újra olvasni, hogy tisztább legyen a kép. Ha pedig igen, akkor arra is emlékeztek hogy Ally és Conor épp a szemük előtt találkoztak (újra). És soha nem derült ki vajon miről beszélgethettek. Ma pedig megmutatom nektek mindkettőjük szemszögéből :) Remélem tetszeni fog.
Conor:
Mielőtt még Carter hazaért volna, elmentem a
Townsond házhoz Claretől kérdezni valamit a város körüli tevékenységekkel
kapcsolatban.
Becsengettem és sarkamon dülöngélve vártam, hogy
megjelenjen az alacsony szőke alak. De helyette teljesen más valaki nyitott
ajtót.
Vörös haja hosszabb lett mint amilyenre emlékeztem,
hisz vállát alig seperte még akkor. Nőtt is, de minden tekintetben. Az akkor
még kezdetleges vonalai mostanra kiteljesedtek és tökéletes látványt
nyújtottak. Hatalmas szemekkel néztem a lányt. Alig hittem el neki, hogy ez ő.
Azt se tudtam hogy kéne szólítanom…
- Segíthetek? – szakította meg gondolat menetem.
Összeráncoltam a homlokom. Talán nem ismert fel? Jézus, annyit öregedtem volna.
Mennyi is ideje volt már? …. Várjunk csak! Ő MEG MI A SZART KERES ITT??? –
Hahó! – lengette meg karját arcom előtt. – Ne csak állj itt, mondj is valamit!
– kezdte veszíteni türelmét. Az is lehet hogy csak képzelődöm és csak nagyon
hasonlítanak egymásra.
- Öhm… Clare Townsondot keresem. – válaszoltam
összezavarodva.
- Nincs itt. – válaszolta tömören. Barna szemeivel
végig mért, tetőtől talpig. Lehet hogy tényleg csak képzelődöm.
- Nem tudod mikor lesz otthon? – mondjuk fura, ha
egy tök idegent letegezek bár szerintem neki se lenne kedve a magázódáshoz.
Vállat vont. Hosszú ujjú pólója még jobban kiemelte milyen jól néz ki. – És meg
tudhatom kinek adok át üzenetet, mielőtt megtenném? – próbáltam kihúzni belőle
a nevét, hogy megbizonyosodjak tényleg nem Ő az.
- A keresztlánya. – válaszolta. – Kíváncsi vagyok a
nevemet még eltalálod-e Conor. Bár számodra úgy tűnik könnyen elfelejtődtem.
(angolul ilyenkor úgy ideraknék egy rohadt műveltető szerkezetet ofőm kedvéért…
-.-” – Kukorka, aki nagyon utálja a műveltetőt)
- Ally? – kerekedett el még nagyobbra a szemem. –
Te meg…
- Hogy kerülök ide? – fejezte be mondatom. Gúnyos
mosoly ült ki az arcára. – Te voltál az aki hamarabb lelépett az Internátusból,
előbb válaszolj erre te!
- Ne… - félbeszakított.
- Csak emlékszel rám. – húzta mosolyra a száját. –
Tudod kíváncsi lennék, eddig a pillanatig hány városban jöttél össze egy
lánnyal, majd hagytad ott se szó se beszéd nélkül. – vádolt meg.
- Ally… - próbáltam mondani valamit.
- Nem haragszom, nehogy azt hidd foglalkozom veled!
– emelte fel a kezét. Ez a lány rohadtul olvas a fejemben. – Majd átadom
Clare-nek, hogy kerested. – zárta le a beszélgetést. – Vagy nem! – vont vállat.
- Ally...
- Viszlát Mr. Lane! – kezdte becsukni az ajtót.
Feladtam. Sóhajtva lesiettem a verandájukról és a kocsimhoz mentem. A kocsiban
ülve ezen gondolkoztam.
Hogy a fenébe kerül ide? Neki New Yorkban kéne
lennie és valahol a barátaival buliznia.
Ally:
Clare a tanácsra ment engem pedig otthon hagyva a
cuccaimmal. Az egyik bőröndömet cipeltem fel, amikor valaki csengetett.
Letettem a lépcső tetején és visszasiettem az ajtóhoz. A pultról felvettem a
kulcsot, mielőtt kinyitottam volna még kinéztem a kukucskálón. Nem láttam az
alak arcát olyan magas volt, de valami furcsa bizsergést éreztem a testemben
miatta.
Kinyitottam az ajtót, azt hittem ott dobom el az
agyam. Itt állt előttem ő. Látszik rajta hogy öregedett de olyan módon
öregedett, mint Ian Somerholder, baromi szexin. Uramisten Ally miket beszélsz,
hogy pofoznád fel magad!
Ugyanolyan colos volt mint eddig és stílusa sem
változott, ami miatt mindig is bolondultam. Szőkés haja kuszán állt minden
fele, mint akinek semmi kedve nem volt a hajával foglalkozni reggel.
- Segíthetek? – próbáltam valahogy megtörni a
csendet. Visszatért a gondolatai, mert mint később leesett úgy bámult rám mint
borjú az új kapura. Csak összeráncolta a homlokát. Lehet csak nem ismert fel és
gondolkozik hogy biztosan nem-e én vagyok az. Fejben egy komplett romantikus
regényt írtam ha nem ismerne fel és tisztalappal kezdhetném vele. – Hahó! –
legyeztem a kezem az orra előtt. – Ne csak állj itt, mondj is valamit! – talán
ha többet beszélek a hangom alapján felismer.
- Öhm… Clare Townsondot keresem. – Mi??? HOGY
MERÉSZELED NEM FELISMERNI AZ EX BARÁTNŐDET AKIT EGY SZAROS SZÓ NÉLKÜL OTT
HAGYTÁL???!! Szopjál kaktuszt Conor Lane… -.-”
- Nincs itt! – válaszoltam tömören. Gonosz
szemekkel méregettem.
- Nem tudod mikor lesz otthon? – érdeklődött azzal
a frányán édes európai akcentusával. Annyi helyen volt már, hogy csodálkozom
még meg maradt. Csak vállat vontam. – És megtudhatnám kinek adok át üzenetet,
mielőtt megtenném? – chh. Még elvárod, hogy ezek után üzenetet adjak át neki.
Várjunk csak… Mi a szart keres ő nálunk???!!! Jaj neee….! Rohadjatok meg a
fránya átkotokkal de komolyan…
- A keresztlánya. – kezdett fogyni a türelmem, és
véletlenül kibukott belőlem. – Kíváncsi vagyok a nevemet még eltalálod-e Conor.
Bár számodra úgy tűnik könnyen elfelejtődtem. – gúnyolódtam. Barna szemei
elkerekedtek.
- Ally? Te meg…
- Hogy kerülök ide? – fejeztem be a mondatát.
Gúnyos mosoly ült ki az arcomra. – Te voltál az aki hamarabb lelépett az
Internátusból, előbb válaszolj erre te!
- Ne… - megint félbeszakítottam.
- Csak emlékszel rám. – majd hozzá tettem
érdeklődve. – Tudod kíváncsi lennék, eddig a pillanatig hány városban jöttél
össze egy lánnyal, majd hagytad ott se szó se beszéd nélkül.
- Ally… - nem hagytam semmilyen szóhoz.
- Nem haragszom, nehogy azt hidd foglalkozom veled!
– emeltem fel a kezem. – Majd átadom Clare-nek, hogy kerested. – zártam le a
beszélgetést. – Vagy nem! – tettem hozzá pimaszul.
- Ally – szólított újra a nevemen.
- Viszlát Mr. Lane! – kezdtem becsukni. Meg se
akadályozott benne, csak hagyta és elment. Az ajtónak dőltem és arcomat kezembe
temettem.
Uramisten… Mit csinálok? Ennek nem így kellett
volna történnie… Csak meg kellett volna kérnem őt már eleve arra ami miatt kerestem!
Miért cseszem el, csak azért hogy később még lássam?... Ügyes vagy Ally, hogy
rájöttél. Pontosan ezért tetted ezt. Tapsoljunk meg engem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése