2015. december 27., vasárnap

Kimaradt jelenetek #2 - Jev látogatása

Sziasztooook! Kicsit késve vasárnap, de itt van egy kis kimaradt jelenet. Azért nem részt hoztam, mert még dolgozni akarok rajtuk egy kicsit. El vagyok maradva velük, mert újabban nem is volt kedvem, se időm úgy komolyabban foglalkozni, átnézni és megírni a részeket. Szóval még a héten szeretnék erre ráhangolódni amíg van szünetem, utána pedig hát lesz ami lesz a félévi vizsgáim miatt.
Remélem, hogy a szünet elteltével vissza tudok állni a kerékvágásba, mert hát kicsit elkanászosodtam decemberben. :D
Szóval addig is remélem ez a rövidke kis rész tetszeni fog nektek! És utólag is kellemes ünnepeket mindenkinek! :) <3

A 83. részben Carter takarítani kezdi a Sprite-ot a szőnyegből, míg Conor lement a földszintre ez történt.

Conor:
Lementem földszintre. Hagynom kellett most Cartert, legalábbis ő most ezt akarta. Tudom, hogy magában is próbálja eltemetni, de fájt neki hogy most Jevvel így állnak. Eltudom mondani, hogy köcsögség volt így szakítani vele, hogy ő nem is tudott róla. Hisz én is voltam már ilyen köcsög valakivel.
Kiszedtem a pizza adagomat egy tányérra és betettem a mikróba. Odasétáltam a kanapéhoz és alvó állapotra tettem a gépem. Viszont a szemem sarkából megpillantottam valamit. Valaki állt az utcán és a házat nézte. Az ablakhoz sétáltam és óvatosan kinéztem. Jev Townsond állt pár méterre a ház előtt és a bejárati ajtónkat mustrálta. Abba az agyon hordott pulóverében volt.
Vett egy mély levegőt és odasétált az ajtó elé. Csengetni akart, de az ujja csak körözött a csengő felett. Visszahúzta a kezét, de újra a csengőhöz emelte, de nem nyomta meg.
Halkan kinyitottam az ablakot és kikönyököltem rajta.
- Segíthetek? – kérdeztem, mire ijedtében akkorát ugrott, hogy azt hittem átbucskázik a bokrokon.
- Te mit keresel ott? – végre nem magázott.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. – támasztottam meg az állam. – Végül is ez az én házam.
- Ha nem mondod rá nem jövök. – húzta fel az orrát.
- Ha Cartert keresnéd, nincs itthon. – lepillantott a földre, próbálva leplezni, mintha ez annyira érdekelné.
- Láttam, ahogy besétált a házba. Egy busszal jöttünk. – válaszolta halkan.
- Eljött érte valami fiú. – próbáltam megforgatni benne a kést. Hatott is. Elkerekedett a szeme. – Azt mondta este jön. – elmosolyodott.
- Milyen vicces, hogy a közelembe nem engedted volna, de másnak lepasszolod, mint egy labdát. – nézett fel rám villámokat szóró szemekkel és negédes mosollyal. – Csak nem vöröske csatlakozik hozzád ma délutánra? – áucs. – Vagy esetleg Scottnak a nővére, hogy is hívják? Kate? – állához emelte a kezét. – Vagy valamilyen teljesen másik nőt találtál magadnak?
- Mondanám, hogy touché, de nem tudsz semmi olyat felhozni amivel rosszul érezném magam. – mosolyodtam el én is.
- Ally. – oké talán mégis tud. De neki erről nem kell tudnia. – Ha jól láttam a múltkor még lócitromhoz hasonlított.
- Szemed akár a sasé Jev. – ráztam meg a fejem. – Vicces a húgom, pont ma nevezett téged ugyanennek. – nevetgéltem. Összehúzta kék szemeit.
- Ugye tudod, hogy Allynek barátja van? – vonta fel a szemöldökét.
- És? – ráncoltam a homlokom. – Mi köze van ennek hozzám?
- Hogy nem lehet a tiéd.
- És ki mondta hogy én erre hajtok? – nevettem. Vérszerinti rokona Allynek nem kétség. Ha ők állnak rossz helyzetben mindig próbálják a másikat rosszabba hozni. – Bár nem mintha nem jártam volna ugyanott, ahol Ally balekja van most.
- Fúj.
- Egyéni szocprobléma. – vontam vállat. – Viszont ha semmi dolgod nálunk, akkor haza is mehetsz. Anyukád biztos vár már.
- Chh! – ciccegett. Hátat fordított és lesétált a verandánkról.
- Emlékszel még arra, amit mondtam? – kérdeztem a háttal álló Jevtől. – Ha megbántod Cartert, nem én foglak agyon verni. Hanem ő. – feleltem. – És ha Eugene, vagy Hayley meg tudja hogy egyáltalán jártatok, ők pedig még egyszer elvernek téged.

- Kösz a tippet! – dugta be a fülébe a fülhallgatóját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése