97. rész - A csali

안녕하세요ㅗㅗㅗ~~~! Ühühühü rossz nap :c oké nem az csak túl dramatizálom XD mindenem fáj, a halálomon vagyok és még a BTS Festát se tudom nézni mert csak hetek múlva jön ki TT-TT De azért gondoltam megírom az elejét a résznek, ami egy kicsikét rövid lett, mert még nem akartam bele tenni a nagy dolgokat. Amúgy ha szerintetek lett egy kicsit is idegesítően tinis Carter akkor szóljatok, mert néha kezdem azt érezni, pedig vki azt mondta hogy nem xd csak nehéz néha fenntartani az erős független nő szerepet, mert én nem vagyok az :"D
Azt nem tudom hogy a jövőhéten lesz-e a rész, mert nyaralni megyek (BCN BABYYY~~), de majd alkotok valamit, mert még nem tudom a wifi helyzetet a szálláson. És majd ha összeszedek egy helyes matadort akkor is szólok nektek xd na mindegy, lehet majd küldök megint helyzetjelentést, mint anno amikor utoljára voltam nyaralni ^^ majd keresek nektek egy Barcelona-i internátust (mondjuk a szememben a Sagrada Familia volt végig, csak ugye a varázs miatt senkinek nem tűnik fel) na nem fosom a szót más így is sok volt belőlem ^^ (egyáltalán van valaki aki elolvassa a hülyeségeimet a részek előtt, mert van amikor én se olvasom el xd)


Carter:

Jevvel vasárnap beszéltünk legközelebb, miután Ally barátnői hazadobtak minket. Letakarítottam a vért a homlokomról és a sebet is sikerült elrejtenem Conor előtt, aki persze lebaszott, mert megtudta hol vagyok.

Viszont azt egyáltalán nem beszéltük meg, hogy mi történt, de éreztem hogy ott volt.

Viszont hétfőn minden a feje tetejére fordult. Alig léptem be a suliba, már állt a sor a terem előtt. Valahogy sikerült utat törnöm, de amikor megláttam a sort a padunk előtt leesett az állam.

És higgyétek nem viccelek, amikor azt mondom, hogy sor állt a pad előtt. Az ajtónál valaki sorszámot osztott. Mindenki kezében valamilyen ajándék zacskó.

Ugyanis ma volt Jev szülinapja. Próbáltam valahogy a padomhoz kerülni, de egy lány meglökött. – Várd ki a sorod! – szólt rám.

- Emberek, ne támadjatok egymásnak! – csitította valaki a csajt. – Ó… - mondta amikor meglátott engem és a nem épp kedves kinézetem. – Utat a barátnőnek! – mondta előre. Kaptam egy falatnyi helyen, amin át toltam magam. Jev padján már 2 doboz volt, tele ajándék zacskókkal és ajándékhalmokkal.

- Szia! – ültem le mellé, miután levettem a többi tasakot.

- Szia! – mosolygott rám, egy pillanatra, de folytatta a játékot. Valakit kilökött a pályáról, és Dave szólalt meg a Kelley és Nick közé húzott székről.

- Ember, utállak! – lökte meg a vállát Jevnek, de az egy hibát nem vétett. Mint ahogy láttam Nick kocsiját is bele lökte valamibe, aki lecsapta a mobilját a padra.

- Rágná ki a beled valami! – próbálta agyon verni hátulról a barátom. Ő csak jóízűen kinevette őket.

Kilépett a játékból, és felém fordult. – Mizujs? – nézett rám nagy kék szemeivel.

- Jev… Ezt egy vagy 100 ajándék közepén kérdezed, hogy velem mizu? – mutattam körbe.

- Ja ezek! – mutatott a dobozokra. – Nem fontosak.

- Kitalálom, ez amolyan szokás, hogy neked mindenki ajándékot ad? – vontam fel a szemöldököm.

- Nem várom el. – vont vállat. – Igazából nincs rá szükségem, de mégis adják. Általában ezért szolgáltatjuk mi az édességet, a gimi által szervezett város születésnapjára.

- Akkor nem is tudom… - gondolkoztam, az ajándékokat nézve. – Boldog szülinapot! – néztem fel rá. Mosolya szélesebb lett.

- Aaaw! – adta elő magát, mire felnevettem.

- Szemét vagy! – löktem meg a vállát.

- Köszönöm! – húzott magához, hogy megcsókoljon.

- Jev… - hallottunk egy nagyon vékony lány hangot, ami megszakította a pillanatunkat. Jev megfordult és a kilencedikesre nézett. Mindig csak egyedül bújt meg a sarokban.

- Igen? – kérdezte kedves mosollyal.

- Bold… dog… szü…szü…letés…na…po…po…pot! – dadogta. De nem úgy mint aki zavarban van, hanem aki tényleg dadog. – Ezt neked sü…sü…töttem! – nyújtott át, egy díszes dobozt amin egy szülinapi vers volt, belül pedig valami sütemény lehetett.

Jev válasz nélkül elvette a dobozt, és még mielőtt belenézett volna, valaki félre lökte a lányt. – Félre magnó! – ismertem fel Emily hangját. – Szia Jeev! – rikkantotta. Egy nagyobb méretű doboz volt nála. Szegény lány, nem mert mondani semmit, csak elindult volna ki, de Jev megállította.

- Köszönöm Nellie! – mondta mosolyogva Jev. A lány szerintem milliónyi darabra hullott, annyira elvarázsolta a barátom mosolya. Mondjuk volt mit érteni ezen, hisz valóban a jobb képű példányok közé tartozik.

- Jeev! – nyivákolt Emily, de mintha tudomást sem vett volna róla. Eltette a süteményes dobozt kivételesen a táskájába, majd felém fordult.

Megfogta a székem lábait és közelebb húzott magához, és Emily-nek háttal fordulva, megtámaszkodott a székem támláján, majd felém hajolt.

- Hol is tartottunk? – vette elő perverz vigyorát.

- Szerintem a fúria, mindjárt felrobban! – kuncogtam halkan.

- Robbanjon! – motyogta és megcsókolt.

- Blöö! – nevetett Nick és Dave, de nem nagyon érdekelt minket. A fúria, persze valóban felrobbant, mert csak lecsapta az ajándékot az asztalra és hangosan fújtatni kezdett.

- Hahó! – hisztizett. – Nem tűnt fel, hogy épp szeretne felköszönteni az az ember, aki gyerekkorod óta melletted áll. – Jev megforgatta a szemét, majd elhajolt és Emilyre nézett.

- Emily, valakik itt sorszámot húztak. – mutatott a sorra. – Húzz te is és majd akkor megbeszéljük! – vigyorgott. – Ki is a következő? – nézett körbe. – A 37-es igaz? – a lány bólintott mögötte, és kikerülte Emilyt és letette az asztalra az ajándékát, és felköszöntötte Jevet. Jev a dobozba tette a zacskót, és ezt még párszor elismételte, míg Emily fel nem adta és leült a helyére, gyilkosan minket bámulva.

- Hogy hogy a lány sütijét a táskádba tetted, de a többit a dobozba? – kérdeztem tőle, amikor becsengettek.

- Válogatok! – vont vállat. Mivel megböktem a vállam, hogy ne lódítson folytatta. – Nellie első óta dadog. Szegényt majdnem mindenki cikizi ezért, és alig vannak barátai emiatt. Nyáron az apukájának segítettem feltenni a lugast, mert sérve volt, és szerintem azóta belém zúgott. – mesélte. – De amúgy jó fej, meg aranyos. Mármint nem úgy aranyos mint te, de olyan gyerekesen aranyos.

- Aha. – bólintottam. – És Robin Hood-ot játszol, hogy a szerencsétleneket megsegíted ezzel.

- Ez a minimum, hogy nem egy tucat dobozba teszem az ajádékát. – bökött a táskájára. – A többi nem érdekel. Fogalmuk sincs milyen vagyok, és alig beszéltem velük. Csak jönnek, mert menő.

- Azért jönnek, mert te vagy menő. – nevettem el magam.

És így telt a nap. A szünetekben folyamatosan jöttek hozzá a diákok tiszteletüket tenni, de ő nem nagyon figyelt rájuk. Kérdezte, hogy nem ugrom-e át délután, de mondtam hogy Conornak megígértem segítek. Igaz füllentés valójában el akartam rángatni vásárolni, hogy legalább megkésve adhassak neki valamit, legalább valami csokit. Vagy veszek neki egy fülhallgatót, soha nem lehet elég belőle, ezt tapasztalatból mondom.

Persze Nick előre készült, mert ő egy húzható furikot adott Jevnek, mert nem akart neki idén segíteni, hogy cipelje haza az ajándékokat.

Kettesben hazamentünk, de nem mentem be hozzá, hanem inkább haza mentem. Felköszöntöttem megint, meg volt a nyálcsere és az este beszélünk cucc.

Otthon már Hayley-ék vártak. Épp azon voltunk, hogy kimegyünk gyakorolni, és még Conor is megengedte furcsa módon, igaz nem volt otthon. Felpakoltunk kardokkal, és már indultunk volna, amikor kopogás hallatszott az ajtón. Teljesen nyugodtsággal gondoltam, hogy Jev lesz az, és így is nyitottam ki az ajtót. Igaz, hogy egy hasonló figura állt az ajtónk előtt, de vörös szemei és kivillanó agyarai nem rejtettek jót.

- Mira… - leheltem. Gonoszan elvigyorodott. Belevert a vállamba, amitől én egészen a hátsó falig repültem, ami be is repedt mögöttem. Imádom a tégla házakat.

Eugene és Jared kardot rántott, míg Emma odajött, hogy megnézze semmi bajom-e.

- Jól vagy? – nézett rám aggódó szemeivel. Sajgott mindenem, és alig bírtam megmozdítani bármimet is. Bólintottam. A fiúk sorra kerültek le a földre, pedig már többször is bántak el vámpírokkal. De valahogy sokkal erősebb volt, mint bármelyik vámpír, akivel eddig találkoztam.

Hayley nyilat ragadott és felém hátrálva kezdte tüzelni, de Mira mindegyiket elkapta egyesével, mindegy hova lőtt Hays.

Hirtelen előttünk termett, Hays-t pedig nyakánál fogva a magasba emelte és áthajította a konyhába és Hayley ernyedt teste végig szántotta az asztalunk ezzel felborítva. Nem mozdult.

Az Angyal nevére, ne! – néztem felé. Emma próbálta kibuktatni, de Mira gyorsabb volt, és őt is nyakánál fogva felkapta a földről.

- Mira! – kaparászott Emma. – Barátok vagyunk! – nyögdécselt.

- Soha nem kedveltelek, hogy őszinte legyek! – vigyorgott. – Irritáló vagy még mindig!

Mira egy pillanatra megremegett, ahogy Jared egy kést szúrt át a vádliján.

- Hagyd békén őt! – lihegte.

- Nesze! – hajította le mellé a levegőért kapkodó szöszit. – Te kellesz nekem Lane! – emelte rám tekintetét.

- Mit akarsz? – néztem fel rá.

- A szabadságom. – guggolt le elém, komoly arckifejezéssel. Egy pillanatra még hasonlított a barátnőmre, akit valamiért annyira istenítettem. – És persze a szívedet a kezemben, de erre még később rátérünk! – kacsintott rám. – Fiúk! – 2 vérfarkas és 2 vámpír lépett be a házba. Látnom se kellett őket, éreztem a jelenlétük. De miért vannak ezek együtt? – Tudjátok mi a dolgotok! – felkapták a többieket. Eugene-t és Hayley-t egy-egy vérfarkas vitte, mert nem voltak eszméletüknél. Legalábbis remélem. Jared-et és Emmát pedig a vámpírok fogták le.

- Gyáva, nem mersz kiállni ellenem egyedül! – horkantottam fel. Soha ne mutasd a félelmet, az ellenséged előtt. És bármennyire nem tűnik annak, de féltem. Nem féltem a vámpíroktól, a farkasoktól, de Mirától igen. Még védelmezőként is félelmetes volt, nem hogy vámpírként most még nagyobb erővel.

- Szivi! – lett szélesebb a vigyora. Utáltam, ha így hívott. – Nem akarok kiállni ellened. Nem vagyok mazochista, sem pedig hülye! – nevetett. – Szerinted szeretném magamra zúdítani a bátyádat, és a Tanácsot, miután elnyertem a szabadságom? Ne nézz ostobának!

- Akkor? – vontam fel a szemöldököm.

- Te vagy a csali Angyalom! – a vér is megfagyott bennem, ahogy megszólított. Ilyen a világon nincs!

Ui.: Bocsi hogy késtem 2 napot, de elfelejtettem, hogy szombat van >.< Ja és nagyon benne volta még egy BTS fanfic írásában is, szóval számomra ilyenkor kiesnek a napok xd (ARMY-k (ha vannak) írjak nektek BTS fanfic-et is? ^^ )

<<96.rész

98. rész>>