Kimaradt jelenetek #3 - Vadásszunk együtt!

Annyeooooong(haseyoo)! Nos mivel nem volt kedvem új részt kitenni (tudom én szemét dög), ezért gondoltam megosztom veletek a kimaradt jelenetek sorozat harmadik szerencsés babáját. XD Ígérem mivel vége lesz a sulinak kaptok majd részeket ^^! Ha holnap nagyon jó kedvemben leszek még a 97ik részt is kiteszem. :D Remélem azért senkinek nem tettem tönkre a szombatát várva a részem XD. Uramisten skacok még csak 2 nap van a suliból! Már azt sem értem minek megyünk? Pff, de a sok stressz meghozta az eredményét, mert Kukorka #stréber módjára kitűnővel fog zárni idén is :P kivéve a tesi mert az 2-es de nem hiszem hogy az építészeten azt szeretnék hogy fussam körbe 3-szor amit építek XD Na nem fosom a szót, remélem tetszeni fog.

ÚÚÚÚ és a nap kérdése. Nektek egyáltalán tetszik ez a sorozat? Mert én akarok többet is hozni, mert időtöltésnek jó. És milyenek legyenek? Legyenek ilyen kis rövidek, vagy inkább hosszabbak (mert még az mindig függőben, amikor Conor és Ally elmentek Nevadába vadászni, és akiknek eddig megmutattam azok azt mondták ha nem teszem ki meglincselnek, szóval? :""D)???

Ui.:bővítettem a zenelejátszási listát, szóval ha valakit érdekel hallgasson bele ^^ rettyintettem bele egy kis kpop-ot, mert kicsit már fárasztott a save yourself is xd és BTS is love BTS is life ha valaki még nem tudná, szóval tessék BTS-t hallgatni mert csak nézz rájuk és ha nem nyáladzol jobban mint bármelyik kutya akkor nem tudom mi van veled XD


(A 95-ik részben miután Jason betört Conorék házába és kirángatta onnan, ezek történtek, míg a rész végében vissza nem kanyarodtunk hozzájuk.)

Conor:

- Az internátust értesítetted már? – kérdeztem Jason-t az út alatt.

- Mikor megkaptam a jelet azonnal szóltam. – bólintott. – De csak úgy a semmiből tűntek elő.

- Gondolod valaki portált nyitott? – javasoltam.

- A boszorkánymesterek mostanában meghúzzák magukat, nem hiszem hogy próbálkoznának. – húzta a száját. – De persze mindig van kivétel…

- Kicsik vagy nagyok?

- Biztos, hogy nagyok. Mid van? – kérdezte a hátamon lévő fegyverekből.

- Kard, puska, tőr és pár por, de nem olyan sok.

- Adj valamit! – megálltam egy percre és átdobtam neki 2 kardot taróstul és pár kést és tőrt, meg persze egy számszeríjat.

Mivel a város szélén volt (szerencsére távol az internátustól) így eléggé megizzadtunk mire odaértünk még az erősítő főzetekkel is.

- Biztos, hogy itt van? – fordultam Jasonhöz. Nagyon halványan éreztem, olyan mintha csak mérföldekre lett volna.

- A térkép szerint igen. – tette el a telefonját.

- Elmentek volna?

- A detektor még mindig pittyeg mint disznó, Conor! Szerinted hol a faszomba lennének? Mérföldekre nincsenek emberek! – felelte fegmán.

- Ellentétben veled én tudok Ankhoz olvasni, te viszont nem. Én meg csak azt érzem, mintha még baromira távol lennének.

- Én is tudom olvasni! – húzta fel az orrát. Látszik, hogy még van benne gyerek bőven. – Csak egy kicsit, de akkor is tudom.

Egy éles visítást hallottunk és egy kisebb farkas alakú démon akart ránk ugorni a fáról. Jason gyorsan kapcsolt és egy nyilat lőtt a lény fejébe, ami még a levegőben porladt szét.

- Ennyi lett volna? – kérdezte Jason. – De akkor hol a többi?

Egy hatalmas üvöltés rázta meg a fél erdőt. Szó szerint remegett a talaj alattunk. Lassan megfordultunk.

- Szerintem benne. – meredtünk a hatalmas démonra. Úgy nézett ki mint Carter egyik animéjében lévő szörny. Olyan zömök volt mint budha és dupla annyira nyálkás, mint bármelyik hal. Olyan volt mint egy csúszó 5 méteres zselatin valami.

- És most? – nézett rám Jason.

- Te futsz jobbra én balra. – jelentettem be. A szörny megint nagyon üvöltött. – Úgy most! – löktem rajta egyet.

Elkezdtünk az ellentétes irányba futni, hátha ezzel csak egyikünket kezdi követni, de nem egészen így történt. Keselyű démonok, ami egy medve méretével voltak egyenlőek, leszálltak az erdőbe és mindkettőnket célba vette egy. Próbáltunk visszatámadni, de minimum 2 ember kell egy ekkora démon legyőzéséhez. Nem elég egy nyíl és pár kés, amik éppen csak megsebesítik.

Felugrottam egy fa ágára és a kardot szorítva vártam a keselyűt, hogy felém repüljön. Viszont annak hirtelen egy nyíl állt a tarkójába, nekem meg el kellett ugornom, hogy az ájuló keselyű ne taroljon le. Ahogy leugrottam le is vágtam a fejét és Jason irányába néztem. Ő még küzdött a sajátjával, de biztos hogy nem ő lőtte ki az enyémet. De ahogy figyeltem, az övének is egy nyíl vetett véget. Viszont az illetőből csak egy fekete pont látszott.

Felkapartam Jason-t és a másik védelmező irányába siettünk. Mire utolértük már a nagy démonra vetette magát. Már méterekről felismertem Őt. Úgy ugrándozott a démon elől, mintha ugrókötelezne.

- Te mi a szaromat csinálsz? – kiáltottam és hozzá siettem.

- Gondoltam kell a segítség! – ugrott fel az egyik fára, de a démon oda kapott így hamar el kellett ugrania onnan.

- Egyszer gyere le onnan, és kibelezlek! – szólt neki Jason.

- Jaj fogd már be! – forgatta meg a szemét. Jason tovább lőtte.