3. fejezet " Hola Chica" avagy az Ankh medál

Jev:
Karikás szemekkel léptem a tükör elé. Ez van, ha egy embernek egész éjjel kattog az agya valamin. Ahogy elkészültem megvártam Kelley-t, aki nem tudta eldönteni, hogy felfogja vagy engedje ki a haját. Miután egy 5 perces vitával sikerült meggyőznöm, hogy engedje ki, mert amúgy is tök mindegy végre elindulhattunk. Felkaptuk az uzsinkat és elköszöntünk anyától, aki épp a szennyes kosárral a kezében egyensúlyozott. A buszon a szokásos rajongás volt, ahogy a suli udvarán is, amíg be nem csengettek. Cartert az udvaron találtam meg reggel, épp Emily magyarázott nekem valamiről
én meg ügyet sem vetve rá, átnéztem rajta és próbáltam elkapni Carter tekintetét. Amikor rám nézett próbáltam mindent bele sűríteni a pillantásomba. Majdnem egy teljes percig tartott a szemezésünk, de aztán elkapta a tekintetét és besietett a suliba.
A cseszett órarendem miatt nincs sok közös óránk így nem volt ott órán, csak azt láttam, ahogy bemegy a terembe utolsóként (azért láttam, mert én is az utolsó voltam) és a spanyoltanár behúzza maga után az ajtót. Unalmasan végig hallgattam a franciatanárom beszámolóját arról, hogy a franciák miért és hogyan építették meg az Eiffel-Toronyt (természetesen franciául).
Francia után, Kelley mintha puskából lőtték volna ki úgy rohant hozzám. Láttam az izgatottságot a szemében.
- Ismered az új lányt, tudod az a csendes barna hajú lány? – kérdezte köszönés nélkül.
- Cartert? Igen ismerem, egymás mellett ülünk bioszon csak nem láttad, mert épp Nickkel folytattál egy kisebb bájcsevejt. – jegyeztem meg gúnyosan. – Amúgy miért?
- Húúúúúú, az a csaj. – mondta a szokásos kislányos megfogalmazásával, de mivel látta, hogy még így sem értem miért kérdezett felőle folytatta. – Kár, hogy nem spanyolos vagy olyanról maradtál le. Elkezdett rezegni a telója a tanár meg meghallotta és el akarta venni tőle ő meg kimagyarázta magát belőle. – mondta el egy levegő vétellel.
- Ennyi? Ez volt olyan nagy cucc? – vontam fel mindkét szemöldököm.
- Nem, az volt a nagy cucc AHOGY kimagyarázta magát. Olyan spanyol kiejtéssel és szavakkal beszélt a tanárnak és magyarázta, amíg nem veszi fel az órán a telóját nem veheti el, hogy mi csak tágra nyílt szemmel néztünk rá. – mondta – Meg olyan szlengeket is használt amit nem értettünk és, ha a tanár nem kezd el utána angolul beszélni azt se tudtuk volna mit mondott a csaj.
- A csajnak neve is van, – jegyeztem meg apró dühvel (?) – Carter Lane.
- Két napja van itt és meg se szólalt ez idő alatt, honnan a francból kellett volna tudnom a nevét?
- Néha figyelhetnél a körülötted lévő dolgokra is nem csak magadra, húgi. – veregettem meg a vállát, ő meg csak dühösen lerázta a kezemet és hátra nézett és észrevette, hogy a barátnői minket bámulnak.
- Majd beszélek vele és megkérdezem, honnan tanult meg így beszélni spanyolul. – mondta miközben újra felém fordult, nekem meg már a következő beszólásomon járt az agyam.
- Ha beszélsz vele, akkor üzenem neki: A nagyképű plazma TV üdvözli bioszról. – vigyorogtam rá gúnyosan ő meg értetlensége jeléül fintorgott egyet, majd vállat vont. Tekintete megint barátnőire vándorolt (akik még mindig minket bámultak), majd a lesajnáló kifejezésével az arcán megint visszafordult hozzám.
- Komolyan kezdj el valamelyikükkel járni, vagy valaki mással, mert teljesen ki vannak bukva. Nem tudnak mit kezdeni magukkal és csak sóvárognak utánad és szerelmesen sóhajtoznak az orrom előtt és arról panaszkodnak, miért nem veszed észre őket. Jev csinálj valamit, vagy én őrülök meg nem ők. – biccentett a barátai felé.
- Nyugi, megmondhatod nekik, hogy most nem érdekel különösebben egyikük sem. – néztem át a válla fölött a lány csoportra és csak most esett le az, amit Kelley mondott. És igaza volt. Mikor észrevettek zavartan elvigyorodtak és integetni kezdtek, és valami „szégyellős, de elpirulós” módba mentek át, amikor meglátták, hogy nézem őket.
- A most-ot kihagyom, mert még a végén reménykedni kezdenek. – nézett fel rám Kelley miután észrevette, hogy a barátnőit nézem és ők meg elpirulva integetnek. És ezzel a végszóval el is ment és csatlakozott a barátaihoz és együtt csevegtek a folyosón.
Carter:

A tegnap délutánom nagy része a Jev után kutakodással ment el. Sok mindent nem találtam. Van egy Kelley nevű húga. Az anyjával élnek az apja lelépett amikor Kelley fél éves volt. De semmi egyéb. Igazából nem tudom mire számítottam…Igazából azt sem tudom miért kerestem rá a srácra. Mi a franc van velem? Most is, Jeven gondolkodom ahelyett hogy aludnék pedig az Angyal nevére hajnali fél 3 van!!!! Egy ingerült sóhaj kíséretében kikászálódtam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Mikor kicsi voltam és nem tudtam aludni Conor mindig forralt nekem tejet végignézte, ahogy megiszom majd bevackolta magát mellém az ágyba és történeteket mondott, meséket amiknek én voltam a főszereplője. Mindig egy erős bátor Védelmezőt festett le a történeteiben akinek el volt átkozva a családja. A lány mégis mindig visszatalált önmagához és megnyerte a csatákat. Majd eljött érte a szőke herceg fehér lovon és elvitte a tündérek-birodalmába ahol együtt uralkodtak amíg meg nem haltak. Sosem szerettem ezeket a történeteket és Conor pontosan tudta ezt ezért volt az hogy amikor befejezte a mesélést egyszerre tört ki belőlünk a röhögés, majd nevetve figuráztuk ki az éppen aktuális szereplő gárdát. Mondanom sem kell hogy utána már minden gond nélkül elaludtam és az álmomba nem férkőztek be sem szörnyek sem a Sötétség Őrzői akik arról győzködtek hogy nem vagyok A Fény Védelmezője és nem sokáig bújhatok már a bátyám ölelő karjába. És ahogy az álmaim megjósolták így is lett. Mikor 9 éves lettem Conor elkezdett menekülni valaki elől. A munkába temetkezett és nekem hamar fel kellett nőnöm. A kiképzésem sokkal összeszedettebb és gyorsabb volt mint a többi korombelié. És egyszer csak nem volt kihez menekülnöm a rossz álmok elől .És most 15 évesen a konyhában állva a meleg tejet szürcsölgetve azon gondolkodom visszakapom-e valaha még a bátyámat…a bátyámat aki apám helyett volt apám.

Másnap reggel a suliban gondosan ügyeltem arra hogy Jev még véletlenül se vegyen észre, viszont én egész nap szemmel tartottam. Igyekeztem kitalálni mi a fenéért nem tudom kiverni a fejemből a fekete hajú kék szemű ( és nem mellesleg baromi nagy egójú) srácot aki aggódott értem amikor leugrottam a kötélről, aki túl magabiztosan flörtölt velem biosz óra kellős közepén és aki éppen engem bámul az udvar másik végéből Emily válla felett. A csaj már nem tudta hova tolni a csípőjét és dobálni hosszú, szőke haját hogy Jev rá figyeljen, mégsem őt nézte. A tekintetünk egy pillanatra összekapcsolódott és ez alatt a kevés idő alatt is millió kérdést olvastam ki a tekintetéből: Jól vagy? Hol voltál? Miért kerülsz? Miért nem beszélsz velem? Miért nem kedvelsz? Ki vagy te igazából? Majd a következő pillanatban ezen kérdések egyikére sem válaszolva félrekaptam a tekintetemet és besiettem az iskolaépületbe. Úgy látszik az udvaron mindenki tanúja volt a Jev és köztem lezajlott jelenetnek mert befelé menet nem egy utálkozó pillantást kapok. Ezért rögtön a spanyol terem felé veszem az irányt de még így is az utolsók közt érek be. Ahogy belépek a terembe és szétnézek üres szék után kutatva megakad a szemem és hosszú szőke hajú lányon aki épp elmélyülten flörtöl a mellette ülő sráccal. Lehet hogy kicsit sem hasonlít rá, lehet hogy egyszer sem beszéltem vele, mégis rögtön felismerem a lányt. Kelley Townsond az, Jev húga. Ma aztán tényleg nincs szerencsém! Csak a Kelley másik oldalán lévő szék szabad. Szinte észre sem veszi ahogy levágom magam a mellette lévő padba és firkálni kezdem a füzetemet. Mikor belép a tanár, mindenki elcsendesedik és feszülten csüng minden szaván hátha elcsíp valamit amit megért. Ellentétben velem. Én ugyanis minden szavát megértem anélkül is hogy csak egy kicsit is odafigyelnék. A mellettem lévő padba Kelley szorgalmasan jegyzetel és homlokráncolásából ítélve nagyon igyekszik megérteni miről, beszélhet Senor Garcia. Csak megforgatom a szemem és a padra fekve alszom tovább amíg halk rezgés hangja nem hasít a terem csöndjébe. Ott ahol még azt is hallani ha fingik a légy a telefonom halk zümmögésére mindenki felkapja a fejét. Kihalászom a lenémított készüléket a zsebemből és a kijelzőre pillantok. Hayley az, az egyik legjobb barátnőm a Védelmező képzésről. Már vagy fél éve nem láttam, amióta a családjt áthelyezték Broken Arrow-ba. Óvatos mosolyra húzom a számat majd kinyomom Hayley-t és épp visszacsúsztatnám a telefont a zsebembe ha Senor Garcia nem állna felettem szigorú kifejezéssel az arcán.
- Tal vez hay un problema? – Talán van valami próbléma?- kérdezem ártatlan arcal a tanárt nem mellesleg tökéletes spanyol kiejtéssel amire a többiek mind felkapják a fejüket.
- El teléfono de la señorita Lane. – A telefonját Lane kisasszony.- mondta a tanár mire értetlenül megráztam a fejemet.
- Pero yo no respondí. – De hát nem vettem fel.
- Sí, pero en el lado izquierdo de deshabilitar la directiva.- Igen, de bekapcsolva hagyta amit tilt a házirend. – Ezután igen élénk vitát folytattunk arról hogy mit tilt a házirend és mit nem. Felelvenítve Conor tanításait igyekeztem minél több rövidítést, szlenget és bonyolult kifejezést belecsempészni a monológomba, ami az Angyalnak Hála bevált és az ujjaim köré csavartam a tanárt ráadásul a mobilomat is megtarthattam. Kicsengő után még láttam ahogy Kelley odarohan a bátyjához és szinte biztos voltam benne hogy a spanyolon történtekről számol be neki. De nem igazán izgatott. Vagy mégis? Nem, nem izgatott. Vagy csak azt akartam hogy ne izgasson? De most komolyan...már megint mi a fenéről beszélek? Megrázom a fejemet hogy kiűzzem belőle a bűnös gondolatokat. A nap további részében többször is szembe jött velem a Townsond testvérek egyik vagy másik fele, de mivel egyikükkel sem volt nagy kedvem társalogni az óráim feléről elkéstem a hatalmas kerülők miatt. Már épp kezdtem volna leengedni mikor az utlsó órám előtt nem láttam sem Kelleyt sem Jevet, de akkor befordultam egy sarkon, nekimentem majd konkrétan beleestem valaki karjaiba. Pechemre...Jev volt az. Én félig fekve, félig állva a karjai közt, ő pedig félig rámhajolva állt. Egyik keze a derekamon másik pedig a nyakamnál matatott valamit. Mikor észrevette kit tart a karjai közt féloldalas mosolyra húzta a száját. Az arcunk közt alig volt 2 centi.
- Hola Chica! – köszönt szerinte elég humorosan, mire én csak megforgattam a szememet és állásba tornáztam magamat.
- Gondoltam hogy Kelley elmondja. – vetettem oda foghegyről.
- Kelley? – nézett rám zavarodottan – A fél suli erről beszél Carter!
- Nocsak, a suli sztárja megjegyezte a nevemet. Ettől most ájuljak el? – muszály volt valami csípős megjegyzést tennem mert ötletem sem volt hogy magyarázzam meg a durván jó spanyol tudásomat.
- Ha akarsz! Nekem például kifejezetten tetszett, az a póz amiben az előbb voltunk. – kacsintott rám, mire a haverjai hangosan röhögni kezdtek. Itt már nem bírtam tovább, a mellkasom előtt összefontam a kezem és úgy néztem rá.
- Azért vagy ekkora fasz mert neked nincs nagy és kell valami amivel ellensúlyozni tudod? – na ezzel elértem a várt hatást. Gondoltam hogy 15 éves “kislány” ilyet még nem vágott a fejéhez ezért majdnem elröhögtem magam amikor megláttam a döbbent ábrázatát és golflabda méretűre kerekedett mélykék szemét. A haverjai a háta mögött próbálták köhögésnek álcázni a nevetésüket, de azért így is el lehetett kapni egy pár “ égés” meg “szívás", hogy beszólt a kiscsaj” felkiáltást. Ahogy elégedett mosollyal a számon angolosan távoztam, még a szemem sarkából láttam ahogy Jev feldob valamit a levegőbe majd hatalmas vigyorral az ajkán elkapja és zsebre vágja. Csak akkor jöttem rá mi volt az mikor már otthon lefekvéshez készülődtem. A fekete madzagra fűzött szín ezüst Ankh kereszt medálom volt az. A Védelmező nyakláncom. Amiben akkora démoni erő lakozik hogy ha az illető aki hordja nem valami természetfeletti lény...megöli.

<<2. rész

4. rész>>