Sajnálom a késést de Kukorkának tegnap vendége volt és csak este tudott írni de éjfélig azt írta én viszont már nem bírtam fennmaradni mert aznap ötkor keltem hogy be tudjam fejezni Carter szemszögét. De mindegy nem húzom tovább az időt hiszen ha olyan hűséges olvasóink vagytok mint azt hinni szeretném már várjátok mi lesz ebben részben. Úgyhogy sajnáljuk a kését.
Ashley és Kukorka
Carter:
Ahogy bezártam az ajtót
Jev után nem bírtam megállni hogy ne dőljek neki és ne nézzek magam elé bambán
vigyorogva ahogy szinte biztosra vettem hogy a fiú akiért oda meg vissza vagyok
távozik. na de komolyra fordítva a szót. Valahogy mindig is akartam egy ilyen
vagy ehhez hasonló csajos romantikus filmbe illő jelenetet átélni ezért
csináltam ezt az egészet. De tényleg. Semmi köze nem volt ahhoz hogy milyen jól
éreztem magam amíg Jev itt volt ha csak pár perc is volt. Semmi köze nem volt
ahhoz hogy ő volt az egyetlen ember aki ha nem is mutatom ki őszintén meg tud
nevettetni. Semmi köze hozzá hogy valószínüleg kezdek beleszeretni. Ugyan már !
Hooool ? Csakis azért csináltam mert beleillene egy filmbe. Mosolyogva
megráztam a fejemet és ráfordítottam a kulcsot a zárra majd ahogy ismét
megfordultam hogy felvonuljak a szobámba 1. rendet rakni, 2 olvasni (
valószínűleg a másodikat fogom előnyben részesíteni ) a bátyámmal találtam
szembe magamat. Hát ő meg hogy került
ide.
- Mit akart itt Jev Townsond ? – Conor
sosem kerülgeti a forrós kását. Azért néha örülnék ha mégiscsak tenné...
- Semmit. – azzal
megpróbáltam kikerülni. Meghiusította az ördögi tervemet miszerint ennyivel
megúszom ezegyszer.
- Carter úgy nem kell
emlékeztetnelek rá ? – kérdezte a bátyám felvont szemöldökkel.
- Nem ! Hogy is
tudnám elfelejteni ?! – kérdeztem teátrálisan felsóhajtva.
- Nézd Carter én csak a
legjobbat akarom neked ! És ehhez az kell hogy ne feledd :
Szeretni...
- Egyet jelent a
pusztítással. És akit szeretnek elpusztul. – fejeztem be helyettem mert, bár
akaratom ellenére, de már vagy 10 éve ez a mottóm. – Tudom.
- Szóval mit akart itt
Jev ? – Hogy nem képes leszállni erről a nyamvadt témáról.
- Azt akrta megkérdezni
hogy megtudtam-e miért voltál te a Townsond házban. – kamuztam. Na jó ez nem
volt teljesen kamu de szinte biztos lehettem benne hogy nem ezért jött !
Conor egy ideig gyanakodva méregetett majd majd lassan ( és amikor azt mondom
lassan úgy értem a csigánál is lassabban ) félre lépett és metsző tekintetével
kísérve végre megengedte hogy elmenjek...egész a lépcsőig.
- Carter ! – kiáltott
utánam mire visszafordultam. – Mellesleg van egy megbízásunk holnapra ha annyira
harcos kedvedben lennél. – mutatott a még mindig a falban várakozó tőrre.
Várjunk csak egy percet...
- Megbízás ? –
sétáltam vissza hozzá.
- Fekete csere folyik egy
boszorkánymester és egy démon között. Megporosodott Lieutenam démon vérrel
kereskednek. A mi dolgunk hogy elkapjuk a boszorkánymestert és a Tanács elé
vigyük, szélsőséges esetben megöljük vagy megkínozzuk. – magyarázta. Nagyon
agressziyvnak és beteg elméjűnek gondolnátok ha azt mondanám hogy erre a kis
monológra bepörögtek az ösztöneim és már éreztem is ahogya vér pezseg az ereimben ?! Igazából ez
egy költői kérdés volt, ilyen volt a nevelésem nem igazán érdkeel mások mit
gondolnak !
- Hallgatlak. – mondtam
azzal a bizonyos ördögi vigyorral a képemen.
- Holnap este 11-kor lesz
a következő csere. Vidd magaddal Hayleyt, Emmát, Jaredet és Eugene-t...
- Eugene-t ? –
értetlenkedtem. Ő meg... ?
- Hello, dinka ! –
hallotta meg egy ismerős hangot magam mögül. Megpördültem és egy fekete hajú és
zöld szemű eszméletlen ismerős sráccal néztem farkasszemet. És ez a srác
valahogy hiányzott Broken Arrow óta.
- Eugene ! –
kiáltottam fel és nemes egyszerűséggel a nyakába ugrottam. A srác kicsit sem
lepődött meg hanem átölelte a derekamat, felkapott és megpörgetett. Eugene
állandósult lakhelye Broken Arrow volt. Az ottani Internátusban született és
sosem járt még Oklahoma határain túl. Néha annyira iregykedem rá. De így
megértitek miért nem számítottam az én egyik legjobb barátom és Hayley egyetlen
komoly szerelme ( bár ezt szokása letagadni ) érkezésére. Valószínűleg a
többiek is így voltak vele mert pár másodperccel később egy csapzotthajú
Emmából, egy fogkrémmel teli pofájú Jaredből, egy összezavaradott Hayleyből és
egy ‘’ Nem kapok levegőt ‘’ – öt
ordítoző Eugeneból álló ‘kicsi a rakás’ legallján feküdtem. A vasárnap valahogy túl gyosan elment. Hayley
elrabolta Eugene-t ( és ezzel együtt a szobámat is ) így Emma és Jared egész
nap a veszekedésüket hallgatta én pedig majdnem befejezte a Két Város Regényét.
De aztán úgy gondoltam holnap vadászni megyek így futottam egy pár kört Magic
Ville körül hogy feltérképezzem az erdőt. A futás kellős közepén a telefonom
SMS-T jelzett egy ismeretlen számról.
‘’Találkozó
elhalasztva Angyalom. Úgy hallottam dolgod lesz az erdőben. Utána
elbeszélgetünk a Magic Bridge alatt. ‘’ – a francba. Scott teljesen kiment a
fejemből. De ezek szerint holnak este 11 :10 – kor talákozóm lesz a
merénylőmmel...
Mikor
hazaértem Hayley és Eugene Emma szerint egy amolyan kötelező-tűzszünetet
kötöttek hogy tudjanak együtt dolgozni. Ez mindenki hasznára vált. Ugyanis
másnap volt egy kis elintézni valónk...
A suli hamar
elment. A suliujjság és Emily legnagyobb bánatára ma nem balhéztam össze egyik
Townsondal sem mivel az egyik ki tudja milyen okból távol volt a másikkal pedig
folyamatosan ellentétes épületben voltak az óráink. Ezt én nem bántam mivel ma...másra kellett
koncentrálnom. Alig vártam hogy végre vége legyen a sulinak és mehessünk
vadászni így nem hiszem hogy meglepődtök ha azt mondom hogy amikor hazaért csak
ledobtam a cuccomat és már rohantam is átvenni a felszerelésemet. Mikor beértem a szobámba habozás nélkül
nyúltam az ágyam alá rejtett ‘’aktatáskáért’’, felpattintottam és megbűvölt
tekintettel meredtem a fegyvereimre és a felszerelésemre. A vadász-felszerelés
egy tapadós de mégis nyúlós fekete nadrágból állt ( ami azért volt tapadós hogy
ne akadjon bele semmibe és azért volt nyúlós hogy gond nélkül mozoghassunk
benne), egy térdig érő fekete démontaposó csizmából, egy fekete békahátú felsőből ( aminek mély kivágása azt
a célt szolgálta hogy látható legyen a medálunk ) és egy fekete bőrdzsekiből
állt. Miután felvettem a cuccomat lazán összefontam oldalra a hajamat hogy ne
zavarjon harc közben. Majd az övembe tűztem két dobó tőrt és egy kardot majd x
alakban két kardot a hátamra is és már rohantam is le a pincébe ahol a többiek
már javában edzettek. Emma tőröket hajigált a falra festette céltáblákra,
Eugene és Jared egymással vívtak, Hayley pedig az ijjakal és nyilakkal volt
elfoglalva. Ezért úgy döntöttem én falat mászok. Délután három és tíz között
mást sem csináltunk csak edzettünk, harcoltunk és erősítettünk. Gyakoroltunk.
De utána meg kellett találnunk a boszorkánymestert. Hayley és Emma ugyanúgy
voltak öltözve mint én, a fiúk pedig értelem szerűen nem a lányok felszerelését
viselték. Mikor tizet ütött az óra felpakoltuk a cuccainkat ( kötél, kések
stb.) és útnak indultunk. Letelepedtünk az erdő egyetlen elérhető bejárata
előtt, elbújtunk és vártunk. Nem kellett sokáig várnunk ugyanis ahogy
gyanítottuk a bszorkánymesterünk kerülőúton akart menni így hamarabb érkezett.
Miután elment egy másfél percel utána indultunk hogy tisztes távolból követni
tudjuk. Pár perc gyaloglás után láttam megvillani valamit a sötétben.
- Várjatok egy kicsit ! – mondtam a
többieknek és oda sétáltam a villanáshoz. Ami egy fába állított kövezett
markolatú tőr volt. Elmosolyodtam. Ennél jobban ha megkönnyítik a dolgunkat a
tévé előtt ülve is el tudjuk kapni. Ugyanis a boszorkánymester megjelölte az
utat amin jött. Intettem a többieknek hogy erre menjünk tovább és kihúztam a
tőrt a fából.
- Te meg mit
művelsz ? – kérdezte Emma ahogy látta hogy az övemre tűzöm a tőrt.
- Talán még
jól jöhet. – vontam meg a vállamat.Útközben rengeteg tőrt találtunk a fába
szúrva ahogy egyre mélyebre mentünk az erdőben én pedig szorgosan gyűjtögettem
őket mint valami mókus. Mikor már egy ideje nem láttunk semmilyen tőrt kezdtük
azt hinni hogy rossz irányba mentünk de akkor nem sokkal előttünk
megzörrentek a levelek és egy férfi lépett ki a bozótból. Megijedtünk ugyanis
alig volt a férfi és köztünk 2 méter. Gyorsan berántottam a többieket egy fa mögé
és onnan leselkedtem. A férfi- aki mellesleg nem is volt az – teljesen átlagosnak
tűnhetett első ránézésre. DE mikor
boszorkánymester is előlépett az éjszaka sötét árnyai közül felfedte
igazi valóját. A körme megnőttek, majdnem leértek a földig, majd megfeketedtek,
a hátából hatalmas denevérszárny bújt elő és a szemében veszedelmes, vörös fény
gyúlt.
- Elhoztad? – úgy beszélt mintha két hangja lenne, egy
magas és egy mély és mindkettőt egyszerre hallottuk.
- Ahogy megbeszéltük. – válaszolt a boszorkánymester.
Intettem az ujjammal a többieknek hogy kerítsük be őket és Hayley-t a fának
nyomva jeleztem hogy ő itt marad majd elmebeszéddel ( néha csak jó az a rohadt
kötés ) elmagyaráztam neki hogy mikor szólok lője szíven a démont. Bólintott
hogy megértette mire én is elindultam egy fa mögé. Figyeltem, mást sem
csináltam csak figyeltem és vártam. Mikor a démon elkezdte kinyújtani a kezét meghallottam
a többik hangját a fejemben.
- Mit csinálsz dinka?
- Ez így nem lesz jó Carter!
- Mit művelsz?
- Meddig várjak még?
- Meg fognak lépni. – de nem is figyeltem rájuk. Csak
vártam. Mikor a démon már fogta a valamit amit a boszorkánymester adott neki és
már majdnem elérte a Lieutenam démonvért ( vagyis az utolsó pillanatban végre
intettem Hayley-nek hogy lőjön. Hayley nem habozott. Megfeszítette az ideget és
hajszál pontosan a démon szívébe repítette. A démon felvisított, a mellkasából
folyamatosan ömlött a lila démonvér, majd egyszerűen felrobbant és örökre
eltűnt. A boszorkánymester sokkolódva nézett szét mire karddal a kezemben
kiléptem a fa takarásából. Mikor meglátott a boszorkánymesternek elkerekedett a
szeme.
- Te… - kezdte
- Igen? – szakítottam félbe miközben a többiek és
előléptek a fa mögül. A boszorkánymester valamit az övénél matatott miközben
össze-vissza dadogott.
- Én…Ti most…hogy…és… - ekkor lett elegük a fiúknak és
két karjánál fogva egy fának szorították a boszoránymestert. A két oldalamra
odaálltak a lányok. Hayley íjal Emma pedig tőrrel a kezében.
- Na, nem mondasz semmit? – kérdeztem kajánul vigyorogva.
- Én…én…én nem tudok semmit. – nyögte ki nagy nehezen.
- Oh, dehogynem tudsz. – ráztam a fejemet mosolyogva. –
Azt például nagyon jól tudod hogy mik vagyunk. – a boszorkánymester tekintete
megkeményedett. A fogát csikorgatta mert tudta, már rájött hogy nem csak
járőrözni voltunk éppen erre és szerencsétlenségére pont megláttuk ahogy egy
démonnal üzletel.
- Védelmezők. – sziszegte összeszorított fogakkal
- Megvagy. – mosolyodtam el. Ebben a pillanatban a
boszorkánymester ajkára is fagyos vigyor ült ki mire eszembe jutott valami. A
Jared által a falhoz szegezett összeszorított ökléből néhány világító
ezüstszemcse hullott ki. Elkerekedett a szemem.
- Vissza! – üvöltöttem és a többiekkel együtt futni
kezdtem, de már késő volt. Ahogy a fiúk elengedték a kezét a boszorkánymester
földhöz vágta a port ami elég időre a meneküléshez meggátolta, a látásunk,
hallásunk és légzésünk. Mindnyájan hátra estünk és a nyakunkat
markolásztuk kétségbeesetten levegő után
kapkodva. Én álltam a legtávolabb így nálam múlt el leghamarabb a hatása.
Felültem és még láttam ahogy a boszorkánymester arról próbál meg távozni
amerről jöttünk. De kizárt hogy ilyen sok idő alatt csak ilyen közelre jutott
volna el. A tőrök! Jutott hitelen
eszembe. A tőröket keresi. Na akkor agyaljunk csak. Ilyenkor már a többiek és
nagy nehezen feltápászkodtak. Ez az! Tőrök, fa, Nephilim vér.
Üldözzétek! – szólaltam
meg Hayley fejében – Kergessétek végig az
erdőn és ha rátalál a nyomaimra feltűnésmentesen hagyjátok megszökni. Mintha
elveszítenétek. Szívódjatok fel, de tartsátok szemmel. Legközelebb akkor
bukkanjatok fel ha szólok.
De Carter… - ellenkezett
volna Hayley tudván hogy megint egy öngyilkos küldetésbe kezdek neki.
Bízz bennem Hayley – kértem ahogy
én is meg ők is feltápászkodtak.
Bízom benned – üzente a
fejemben Hayley de hangosan csak ennyit kiáltott: Utána. És futásnak eredtek a
boszorkánymester nyomában. Én pedig a velük ellentétes irányba. Bizonyos
időközönként beleállítottam egyet a boszorkánymester tőreiből egy fába. Majd valahol
az erdő másik széle felé felmásztam arra amibe az utolsó tőrt állítottam és vártam.
Ahogy kértem nagyjából negyed óra múlva megjelent a boszorkánymester, látszólag
egyedül, de én láttam az árnyékban megbújó sötétbe öltözött alakokat. És Emma
világító haját. Legközelebb rászólok hogy húzzon sapkát… A boszorkánymester
odament a fához amin ültem hogy kihúzza a tőrt. De mielőtt megrántotta volna a
nyakába ugrottam hátra szorítottam a kezét és a véremmel átitatott kötéllel kötöztem
meg. Ugyanis a Nephilim vér megköti a boszorkányok varázslatát. Szóltam
Hayley-éknek hogy segítsenek haza cipelni mire a fiúk elkezdték rángatni a pincénk
felé. Az úton hazafelé Hayley bekötötte
a már agyon vagdosott kezemet amit azért kellett elvágnom hogy át tudjam itatni
vérrel a kötlet. Mikor haza értünk Conor először ellenőrizte hogy senkinek
sincsen semmi baja ( vagy semminek sincs senki baja ugye Kukorka ??? xDDD –A )
majd levitette a boszorkánymestert a pincébe. Ott kiküldte Emmát, Jaredet
Hayley-t és Eugene-t így csak én és a bátyám maardtunk a boszorkánymesterrel. A
pincénk falában Nephilimek hamvai voltak „beleépítve” ( nem találtam rá jobb
szót –A ) így ott sem hat a boszorkánymesterek mágiája.
- Nos én azt gondolom hogy tök
egyértelmű hogy két lehetőséged van. Vagy magadtól mondod el az igazat vagy
kiszedjük belőled. – mondtam tök természetes hangon.
- Nincs mit mondanom neked Angyalivadék. – úgy köpte az angyalivadék
szót mintha valami átok lenne.
- Én nem így látom. Mondjuk kezdhetnénk azzal miért üzletelsz egy vespertilione démonnal? Vagy hogy
minek neked Lieutenam vér? Bár erre tudom a választ. Sötét mágia, fenntartja a
sötét mágiát nem igaz? De milyen sötét mágiáról is lenne itt szó? – rebegtettem
felé bájosan a szempillámat miközben gyakorlatilag felsoroltam a leendő
halálának okait.
- Ugyanolyan fekete mágiáról lenne szó ,édesem – mondta
nekem, de nem tetszett a hangnem ahogy kezdte – Amiért a szüleidnek meg kellett
halniuk a Cadair-i nagycsatában.
- Mit tudsz te a szüleimről? – ráztam a fejemet
bosszúsan és nem mellesleg halálosan mosolyogva.
- Sok mindent. Tudod én kötöttem meg a mágiát ami miatt
az a démon leszúrta őket. Oh milyen édes is volt látni az arcukat. Ahogy az
anyád az utolsó sikolyával téged hívott… - Tudtam hogy Conornak nehezebb ezt
végighallgatni mint nekem mégsem tesz semmit de nem érdekelt. Ez a banya túl
messze ment. Azzal még mindig halálosan mosolyogva kirántottam a kardomat a
htamra erősített hüvelyből és egyetlen mozdulattal elválasztottam a kézfejét a
csuklójától. Nem lettem rosszul a földre
erős önálló kéz láttán. Sem a belőle kiálló csont csonktól. A boszorkánymester
fájdalmas üvöltése és az a rengeteg vér pedig meg sem kottyant. Egyszer élve
kellett megnyúznunk a Sötétség egyik Őrzőjét aztán levágni egyesével az ujjait
és csak után ölhettük meg. Akkor sem voltam rosszul. Mi ez ahhoz képest? Ekkor
nyílt az ajtó és az üvöltésre beözönlöttek rajta a többiek. Vagyis…Emma
kivételével mindenki.
- Na, üvöltött az anyám ilyen hangosan? – kérdeztem és
már lendítettem is kardom hogy a másik kezét is levágjam, de akkor megint nyílt
az ajtó és Emma hangjára megállt bennem az ütő.
- Ezt a seggfejt találtam az ablaknál leskelődni. –
mondta mire megfordultam és a csapzott fekete haj, a világító kék szem és az
agyonhasznált szürke kapucni láttán ledermedtem és elkerekedett szemekkel
bámultam Jevre. Úgy tűnt ő hamarabb felocsúdott a kezdeti sokkból mint én mert már
nekem is esett.
- Miért
vágtad le a pasi kezét hideg vérrel mosolyogva? Mi a fene folyik itt Carter?
- Nem tudom
miről beszélsz. – hablatyoltam kínosan vakargatva a tarkómat mert mi mást
mondhattam volna?
- Ne játszd
a seggfejt. Azt kérdeztem miért vagdosod le emberek kezét hidegvérrel? – csak úgy
sütött a harag és az értetlenség a tekintetéből.
- Inkább te
miért nem? – na jó, ebbe jól bele másztam…
Jev:
A vasárnapom unalmasan, de eltelt. Hétfőn pedig szerencsétlenségemre
elkerültem Cartert a nyamvadt órarendem miatt. Viszont örömmel
hallottam, hogy sem Emily sem Kelley nem balhézott össze vele. Délután
mivel ’nem volt házim’, ezért a srácokkal elmentünk deszkázni egészen
este 10-ig. Amikor elkísértem Nick-et deszkával a házukhoz, elkezdtem
haza sétálni a sötétben. Mivel Nick-ék elég távol laktak az erdő
bejáratánál így furcsa zajok lepték el a környéküket. Az utca lámpák
fényében megvillanni láttam az erdőnél pár fekete foltot. Közelebb
mentem és 5 kábé velem egyidős gyereket láttam meg fekete öltözetben
sutyorogni az egyik fa közelében. Azonnal Carter jutott eszembe, hisz
csak ő jár talpig feketében. 3 lány és 2 fiú alakot vettem ki a
sötétben. Hátukon csillogó fegyverekkel, késekkel, kardokkal, íjjal. Az
egyik lány, aki szinte beleolvadt a sötétbe egy ezüstösen csillogó tőrt
tartott a kezében. Majd intett a többieknek, akik követték, ahogy hátra
pillantott a lány felismertem. Carter volt az.
Automatikusan követtem őket, de tisztes távolságból és elég halkan, hogy ne vegyenek észre. Útközben, rengeteg ezüst tőrt vettek fel, amiket a fákba szúrták. Majd megálltam, amikor ők is megálltak. Az egyik lány, aki szintén ismerős volt nekem elővett egy íjat a hátáról majd egy nyilat is, és rálőtt… valami szörny szerűségre. Egy normális férfinak tűnhetett, de kezei hosszú karmokban végződtek és hátából hatalmas denevérszárnyak álltak ki. Majd hirtelen Carterék előtt egy csillámos füst por keveredett, amiből én sem láttam semmit. Annyit kivettem, hogy Carter megfordult és egy másik irányba fut el és a késeket véletlenszerűen a fákba szúrja. Távolról, de én is utána futottam, nem figyelve a mögöttem harcoló (?) kölykökkel. Mivel vagy 10 méter távolság volt közöttünk, így megálltam és elrejtőztem egy fa mögé, amikor Carter, hihetetlenül gyors mozdulatokkal felmászott egy fára. A fa takarásában még láttam, hogy egy másik pasas is fut, ugyanabba az irányba, mint mi Carterrel futottunk. Amikor a fa alá érte, ahol Carter „várt” rá, Carter leugrott rá és megkötözte. Ezután felgyorsultak az események. A pasas megkötözve káromkodott, miközben Carter „barátai” odafutottak. Aztán elindultak, én meg természetesen követtem őket.
A palit egészen Carter házáig hurcolták, majd ott (szerintem) lementek a pincébe. Logikusnak tűnt a pince, mert a filmekben a rabokat/foglyokat mindig a pincébe viszik kihallgatni/megkínozni. És hála filmes tudásomnak be is vált a tippem. Közelebb lopakodtam a házhoz, majd bemászva a kertbe, megkerestem a ház alján elhelyezkedő vékony pinceablakot. Hasra feküdtem az ablak előtt és tovább figyeltem az eseményeket. Sok minden elhangzott, amiből sokat (vagyis semmit) sem értettem. A fazont kikötözték és Carter folyamatosan kérdéseket tett fel neki, valami lítiummal vagy mivel kapcsolatban. A férfi pedig azzal vágott vissza, hogy Carternek a családjáról kezdett el beszélni. A szüleiről, hogy hogyan haltak meg, és valami csatáról is, de nem értettem belőle semmit. Ahogy mondta a sok rizsát Carter szüleiről, Carter hirtelen előkapta az egyik kardot a hátáról, majd levágta vele a pali kezét. A férfi fájdalmában felkiáltott én meg azt hittem ott hányom el magam az undortól. Ahogy a kézfej nélküli kar ott volt előttem, és ömlött belőle a vér. De a legjobban attól lett hányingerem, hogy miközben Carter végre hajtotta ezt a mozdulatot végig mosolygott.
Hirtelen valaki megragadta a pulcsim nyakát és talpra rántott. Az egyik lány volt az, már láttam korábban, amikor Carter elájult és elvitték ő is ott volt. Csal most épp póker arccal rángatott engem is a pulcsim nyakánál.
- Engedj el! – rángatóztam, mire hátra csavarta mindkét kezemet a hátam mögé.
- Fogd be! – utasított.
- Mi ez az egész? – kérdeztem miközben lefele nyomott a lépcsőnél.
- Mondtam, hogy fogd be! – csavart a kezemen, mire felszisszentem a fájdalomtól. Mire leértünk Carterék pincéjébe mindenki felénk fordult, kivéve Cartert, aki még mindig a férfivel volt elfoglalva.
- Képzeljétek el milyen seggfejt találtam leskelődni. – szólalt meg gúnyosan mögöttem a lány, mire végre Carter is odakapta a fejét. Szemei elkerekedtek a meglepetéstől. Annyi kérdés cikázott a szemem előtt, hogy kibukott belőlem az össze, csak hogy eltűnjenek.
- Miért vágtad le a pasi kezét hidegvérrel mosolyogva? Mi a fene folyik itt Carter? – kérdeztem. Egyszerűen nem hittem a szememnek, azt hittem álmodom. Tényleg ő lenne? Ez lenne az a Carter Lane, akit rejteget?
- Nem tudom, miről beszélsz. – rázta a fejét kínosan.
- Ne játszd a seggfejt. – kiáltottam rá. - Azt kérdeztem miért vagdosod le emberek kezét!
- Inkább te miért nem? – vonta meg kínosan felnevetve a vállát. Ebből Carter Lane nem mászol ki olyan könnyen az biztos.
<<10. rész
Automatikusan követtem őket, de tisztes távolságból és elég halkan, hogy ne vegyenek észre. Útközben, rengeteg ezüst tőrt vettek fel, amiket a fákba szúrták. Majd megálltam, amikor ők is megálltak. Az egyik lány, aki szintén ismerős volt nekem elővett egy íjat a hátáról majd egy nyilat is, és rálőtt… valami szörny szerűségre. Egy normális férfinak tűnhetett, de kezei hosszú karmokban végződtek és hátából hatalmas denevérszárnyak álltak ki. Majd hirtelen Carterék előtt egy csillámos füst por keveredett, amiből én sem láttam semmit. Annyit kivettem, hogy Carter megfordult és egy másik irányba fut el és a késeket véletlenszerűen a fákba szúrja. Távolról, de én is utána futottam, nem figyelve a mögöttem harcoló (?) kölykökkel. Mivel vagy 10 méter távolság volt közöttünk, így megálltam és elrejtőztem egy fa mögé, amikor Carter, hihetetlenül gyors mozdulatokkal felmászott egy fára. A fa takarásában még láttam, hogy egy másik pasas is fut, ugyanabba az irányba, mint mi Carterrel futottunk. Amikor a fa alá érte, ahol Carter „várt” rá, Carter leugrott rá és megkötözte. Ezután felgyorsultak az események. A pasas megkötözve káromkodott, miközben Carter „barátai” odafutottak. Aztán elindultak, én meg természetesen követtem őket.
A palit egészen Carter házáig hurcolták, majd ott (szerintem) lementek a pincébe. Logikusnak tűnt a pince, mert a filmekben a rabokat/foglyokat mindig a pincébe viszik kihallgatni/megkínozni. És hála filmes tudásomnak be is vált a tippem. Közelebb lopakodtam a házhoz, majd bemászva a kertbe, megkerestem a ház alján elhelyezkedő vékony pinceablakot. Hasra feküdtem az ablak előtt és tovább figyeltem az eseményeket. Sok minden elhangzott, amiből sokat (vagyis semmit) sem értettem. A fazont kikötözték és Carter folyamatosan kérdéseket tett fel neki, valami lítiummal vagy mivel kapcsolatban. A férfi pedig azzal vágott vissza, hogy Carternek a családjáról kezdett el beszélni. A szüleiről, hogy hogyan haltak meg, és valami csatáról is, de nem értettem belőle semmit. Ahogy mondta a sok rizsát Carter szüleiről, Carter hirtelen előkapta az egyik kardot a hátáról, majd levágta vele a pali kezét. A férfi fájdalmában felkiáltott én meg azt hittem ott hányom el magam az undortól. Ahogy a kézfej nélküli kar ott volt előttem, és ömlött belőle a vér. De a legjobban attól lett hányingerem, hogy miközben Carter végre hajtotta ezt a mozdulatot végig mosolygott.
Hirtelen valaki megragadta a pulcsim nyakát és talpra rántott. Az egyik lány volt az, már láttam korábban, amikor Carter elájult és elvitték ő is ott volt. Csal most épp póker arccal rángatott engem is a pulcsim nyakánál.
- Engedj el! – rángatóztam, mire hátra csavarta mindkét kezemet a hátam mögé.
- Fogd be! – utasított.
- Mi ez az egész? – kérdeztem miközben lefele nyomott a lépcsőnél.
- Mondtam, hogy fogd be! – csavart a kezemen, mire felszisszentem a fájdalomtól. Mire leértünk Carterék pincéjébe mindenki felénk fordult, kivéve Cartert, aki még mindig a férfivel volt elfoglalva.
- Képzeljétek el milyen seggfejt találtam leskelődni. – szólalt meg gúnyosan mögöttem a lány, mire végre Carter is odakapta a fejét. Szemei elkerekedtek a meglepetéstől. Annyi kérdés cikázott a szemem előtt, hogy kibukott belőlem az össze, csak hogy eltűnjenek.
- Miért vágtad le a pasi kezét hidegvérrel mosolyogva? Mi a fene folyik itt Carter? – kérdeztem. Egyszerűen nem hittem a szememnek, azt hittem álmodom. Tényleg ő lenne? Ez lenne az a Carter Lane, akit rejteget?
- Nem tudom, miről beszélsz. – rázta a fejét kínosan.
- Ne játszd a seggfejt. – kiáltottam rá. - Azt kérdeztem miért vagdosod le emberek kezét!
- Inkább te miért nem? – vonta meg kínosan felnevetve a vállát. Ebből Carter Lane nem mászol ki olyan könnyen az biztos.
<<10. rész
Ááhh a tied tök jó lett, az enyém tök béna, és nem cikizzük az aranyos Kukorka beszólásaimat by.:Kukorka
VálaszTörlésUI.: emberek a részem borzasztósága miatt mentségemül hadd hozzam fel, hogy éjfél volt, lefárasztottak, és Ashley részének csak a felét olvastam mielőtt megírtam
Kukorka drága ne kelljen megint magyaráznom hogy ha a részeidet becsméreled úgy fejbebaszlak hogy leolvasod a göncölszekér rendszámát -.-
VálaszTörlésSzerintem nagyon jó lett <33 Remélem lesz folytatás:)))
VálaszTörlés~ Vacak
Köszönjük :) és nem tervezzük abbahagyni a blogot. Mint mondtuk tervezünk neki egy 2. részt is de az még nem biztos, attól függ akarjátok-e majd tovább olvasni tekintve a végét ami khm egy pöppet gyászos nah mindegy ebből annyit akartam kihozni hogy leeht hogy sokat fogunk késni vagy egy ideig nem lesz rész de nem fogjuk ababhygani
VálaszTörlés