34. rész A kotta + Boldog szülinapot Vacak

Na hali!
 A: Tudom meglepő de végül itt vagyok én is ezúttal a 34. résszel és egy üdvözlő kártyával a mi drága Vacakunknak :) Én nem igazán tudok mit mondani meg Kukorka is nyilván írni fog egy kész regényt úgyhogy én csak annyit mondanák hogy táncoljpn nekünk egy ma van a szülinapom-pom-pom-pom remek a hangulatom-tom-tom-tom táncot. :)
u.i.: A végére a youtube linken lévő synthesia videót ajánlom meghallgatni mert az a szám volt az amit Carter eljátszott (mármint a kottán a dal ) de ha nem érdekel titeket ez kihagyható

K : HEPPI BIRSZDÉJ TU JÚ, HEPPI BIRSZDÉJ TU JÚ, HEPPI BIRSZDÉJ VACAK! HEPPI BIRSZDÉJ TU JÚ! Nagyon boldog születés napot akarok kívánni az én nővény-kavics szerető Vacak barátnőmnek! Örüljünk együtt vele és kívánjunk neki nagyon boldog születés napot! ^-^ Ui.: Remélem örülsz, majd zaklatjuk egymást skypen! :)

Csók, puszi: Ashley és Kukorka



Conor:

„Na ebből magyarázd ki magad” – olvastam Carter tábláján. Na igen, nagyon szívesen kimagyaráztam volna én magam ha tudtam volna. Mármint úgy hogy bármit is elmondanék a húgomnak az engem Allyhez fűző kötelékről. Egyszer már kerültem ilyen helyzetbe és valahogy nem volt kedvem megismételni.

***

-  Alison Montgomery.A barátainak csak Ally. 25 éves, egyedüli gyerek és egyedül álló. New Yorkban született és tanult, de általános tanulmányait az iskola csak 16 éves koráig tudja igazolni. Szülei: Stephen Montgomery és Sophia Montgomery, született: DiLaurents. Keresztanyja: Clare DiLaurents aki házassága után a Townsond nevet vette fel. Unokatestvérei: Kelley és Jeveviel Townsond , születésük óta Magic Ville-ben laknak. Ally utoljára két évvel ezelőtt járt itt a nagyanyja temetésén. És bár utána azt állította visszament New Yorkba a szülei nem tudják igazolni, hogy az elmúlt két évben náluk tartózkodott.  Illetve arról sem tudnak hogy fentebb említett jelenleg Magic Ville-ben tartózkodik. – mesélt Carter. Az Angyal nevére kettőnk közül mindig a húgom volt a jó kém így nem csodálom hogy 1 nap alatt minden szükséges információt megszerzett a számára gyanús személyről. És nem, kicsit sem lepődöm meg hogy ezt fel is használja ellenem. – Tudod mi a vicces? Hogy Alison állítólag ugyanakkor fejezte be a gimit és tanult tovább azonosítatlan helyen New Yorkban amikor mi ott laktunk és az után veszett nyoma hogy eljöttünk. Hát nem érdekes?! Javaslom ne hazudj nekem Conor mert előbb-utóbb te is tudod hogy megtudom az igazat. Szóval utoljára kérdem: Mi közöd van neked Ally Montgomery-hez? - mindig tudtam hogy a húgom nem hülye de...a francba hol van ilyenkor Hayley azzal a lapáttal? Aztán gondoltam egyet és én is rákezdtem.

- Jev Townsond. Novemberben 23-án lesz 17 éves. Jelenleg a Magic Ville High School  10 osztályos tanulója bár a jegyeit elnézve ez is csoda számba megy. Édesanyja Clare Townsond, született: Montgomery. Édesapja neve és tartózkodási helye nem ismert. A húga Kelley Townsond szintén 10-es a Magic Ville gimiben de csak mert alig 10 hónap van közöttük. Mindketten iskolájuk legnépszerűbb diákjai pedig Jev nem vesz részt semmilyen iskolán kívüli tevékenységen. Ettől függetlenül 7 éves kora óta játszik gitáron és verseny szinten gördeszkázik noha nem sokszor villogtatja meg tudását sem ebben sem abban. Emellett Kelley vezér szurkoló, az évfolyam diák elnöke, tagja a természetvédelmi körnek és a tornász csapatnak is.  Jev teljesen átlagos életet él a múltjában egyedül annyi szokatlan hogy 1 évet mulasztott amiért 1 évet Londonba járt suliba. Meglehetősen passzív magatartású és elég kevés emberrel hoz létre köteléket ahhoz képest milyen népszerű. Ebből kifolyólag jelenleg egyedülálló bár ha rajtad múlik már nem sokáig húgi. – Carter kettőt pislogott majd a száját csücsörítve gondolkodott. Ő is vall nekem és én is vallok neki. Vagy mindketten megtarthatjuk magunknak a magánéletünket. Tudtam hogy Carternek nem lehet sok titka előttem és talán pont ezért igyekszik megóvni előlem azt a kis teret amit meghagyok neki. Viszont nem tudtam mennyire fontos ez neki. Hogy annyira el akarja-e rejteni előlem hogy inkább nem kérdez semmit Allyről vagy nem érdekli és kényszerít hogy tálaljak. Ahogy Carter mérlegelve a dolgokat ismét végigmért éreztem ahogy egy jeges izzadtságcsepp gördül végig a hátamon. Végül a húgom lehunyt szemmel felsóhajtott és így szólt:

- Akkor tegyünk úgy mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna. - éreztem ahogy a megkönnyebbülés hulláma végigsöpör rajtam.

- Tegyünk úgy! Apropó, kérsz egy cappuchinót? – carter elgondolkodott majd bólintott.

- Kérek. – majd én egy kicsit megcsúszva Carter pedig az ügyetlenségemen röhögve, vonult le a csigalépcsőn.  ( már nem győzöm hangsúlyozni hogy CSIGALÉPCSŐŐŐ, iagzából gőzöm sincs mi jelentősége van de ez így most jól esik. – Ashley )

***

 - Nézd Carter ezt egyszer már megbeszéltük. Nincs mit megmagyaráznom! – vontam vállat tettetett ( ezt még mindig baromi nehéz leírni – Ashley ) lazasággal majd megpróbáltam nyugodtan átslisszolni a szomszéd szobába de akkor hirtelen előttem a falba egy tőr állt bele.Nem mintha zavartatta volna magát az öltései miatt. Kettőt pislogva próbáltam lenyugtatni magam mivel a penge konkrétan 3 mm-el a fejem előtt állt a falba. Majd nagyot sóhajtva kirántottam a falból s az apró lyukat szemügyre véve hallottam ahogy Carter valamit firkál a táblájára. Végül kicsit idegesen fordultam a húgom felé és a késsel felé intettem.

- Na jól van Carter, még egy ilyen és te fogsz malterozni. – mire Carter csak megforgatta a szemét és felmutatta a füzetet amire ez volt írva: „ Ha megint megpróbálsz meglépni a következő a lábadba megy.” Én pedig nem kételkedtem benne hogy igazat mond.  Carter elég erősnek képeztem ahhoz hogy képes legyen fájdalmat okozni a szeretteinek bűntudat nélkül és ugyanúgy képes legyen közönyt mutatni feléjük.  Válasz helyett egyszerűen Carter lába elé dobtam a kést úgy hogy körül-belül az is 2 mm re állt bele a lépcsőbe ( CSIGALÉPCSŐ xD – Ashley ). Még csak meg sem rezdült. És akkor rákezdtem.

- Mégis mit akarsz, mit mondjak? Már régen tudod mi közöm van Allyhez, nem? – ennél a pontnál Carter hirtelen firkálni kezdett – Nem várhatod el tőlem hogy beavassalak az életem minden egyes részletébe Carter! Nem várhatod el hogy….

„Nem így értettem” – olvasta el Carter tábláját.

 - Akkor hogy…? – nem értettem semmit. Ha nem azt akarja tudni miért dühös rám Ally akkor…Egy kis idő után Carter felmutatta a tábláját amin ez állt:

„Csak azt akarom tudni miért nem kezelsz engem is az életed részeként.”

- Az Angyalra, Carter! – sóhajtottam egy nagyot és a nappali széléről egészen felszaladtam a legfelső lépcsőfokon üldögélő Carterhez és a vállát átölelve letelepedtem mellé. – Sajnálom, ha úgy érzed elhanyagollak. Tudom hogy régebben sokkal több időt töltöttünk együtt. De felnőttél, Carter. Már nincs úgy szükséged rám mint anno.

„Mindig szükségem lesz rád.” – olvastam Carter tábláján mire egész egyszerűen csak magamhoz öleltem és egy gyors puszit nyomva a homlokára egy percre lehunytam a szememet hogy átértékeljek magamban mindent. Tény hogy mostanság nem foglalkozom olyan sokat Carterrel mint régen, de a barátai megteszik helyettem is. Ráadásul most hogy Mira is…Gondolatmenetemet Carter zavarta meg aki alighogy pár másodperc elteltével a mellkasomra tette a kezét és grimaszolva eltolt magától. Értetlen tekintetemet látva firkálni kezdett a táblájára.

„Szúrsz! Borotválkozz meg! Ráadásul úgy nézel ki mint öregapám.”

 - Tényleg? Pedig terveztem hogy kecskeszakállat növesztek. – mondtam megnyújtva az arcom és az államat simogatva néztem a húgomra akinek ugyan rázkódott a válla nem hagyta el egy hang sem a torkát. Hiányzott hogy halljam azt a csilingelő nevetést amit mindig annyira szerettem.  Majd Carter megint firkálni kezdett. Ezúttal ez állt a tábláján:

„Egészen pontosan mit gondolsz te magadról?”

 - Úgy őszintén? Szerintem elragadó vagyok!

– erre ha jól láttam még jobban felnevetett . Örültem hogy végre mosolyogni látom de közben a szívem szakadt meg hogy nem hallhatom a hangját. Bár úgy tűnt őt nem igazán zavarja. Majd Carter hirtelen elkomorodott és megint körmölni kezdett.

„És Ally-nek ez bejön?” – kérdezte mind a szemével mint az írásával. Sóhajtottam és hatalmasat és a fejére téve a kezét kicsit megszorongattam, annyira nem erősen hogy fájjon neki csak épp annyira hogy kellemetlen legyen.

- Azt hittem ezt már megbeszéltük. Vannak olyan dolgok amikről jobb ha nem tudsz, húgi. – mondtam mire csak megforgatta a szemét és sejtelmesen elvigyorodott, mint aki már előre tudta a választ. És abból ítélve hogy csak lapozott egyet a füzetében és már fel is mutatta körmölés nélkül tényleg sejthette mit fogok mondani.

„És ebbe beletartozik a szerelmi életed is?

 - Ajj, fogd már be! Úgy beszélsz ( izé…írsz??? – Ashley ) mintha lenne szerelmi életem ami bármibe is beletartozhat.  – erre a kijelentésre kicsit elgondolkodtam – Jó, ez kicsit szánalmasan hangzott de érted mire gondolok. Amúgy meg ha ez megnyugtat nyíltan kimondom: Ally és én köztem nincs semmi olyasmi mint közted és Jev között.

Carter már felemelte a tollát hogy írjon valamit de egy hirtelen meggondolásnak köszönhetően egyszerűen letette azt, anélkül hogy bármit is írt volna és fejen húzott a ( megjegyzem kemény borítós ) füzetével. Áhh, igen. Egy jó kis déli nyakleves többet mond minden szónál. Tipikus Védelmező logika.  Viszont mielőtt visszaadhattam volna Carter felmutatta a füzetét amiben már ez a mondat állt: „Egészséges tinédzser lány vagyok. Nem várhatod el tőlem hogy ne legyen szerelmi életem.”

 - Jó, ezt értem és elfogadom. Csak azt nem értem miért pont ő mikor annyi ember él a földön?! – néztem Carterre mire ő távolba révedő pillantással gondolkozott pár percig majd ezt írta le: „Nem tudom…egyszerűen csak….ő más mint a többiek.”

- Miért, szerinted miben más ő? Mi ő valójában? – kérdeztem. Erre habozás nélkül válaszolt. Összeráncolt szemöldökkel olvastam el kétszer is a firkálmányát mert nem voltam biztos benne hogy jól olvastam Carter macskakaparását. De mikor meggyőződtem róla hogy jól olvastam egyszerűen nem bírtam és kitört belőlem a röhögés. Ugyanis Carter ezt írta: „Egy perverz űrlény a feromon bolygóról.” Carter értetlen tekintettel nézett rám ami azt sugallta: Akkor most kettőnk közül ki is a felnőtt?  Végül felültem és egyszerűen csak tanulmányoztam a húgom nyugodt, boldog de azért még mindig sebhelyekkel teli arcát és eszembe jutott valami.

- Hé,te! Átnézted már a kottákat amiket hazahoztunk? – erre Carter hevesen bólogatott és a karomnál fogva elkezdett felrángatni a szobájába ahol magunkra zárta az ajtót. Előhalászta a zongora tetején lévő kupiból a két kottát meg egy lapot mait még a füzetéből téphetett ki és elém rakva rámutatott a rekonstruált kottákra. Majd a lapra amire ez volt írva:

„Megpróbáltam átnézni hogy a megkopott hangjegyek helyére mik és milyen dallamban illenek és ennek következtében, reményeim szerint, eredeti állapotába került, vagy legalábbis valami hasonlóba. Viszont ahogy átfutottam semmi érdemlegeset nem találtam. Sem morze, sem szolmizációs vagy betűzési kódból nem jött ki semmi rejtett üzenet.  Vagy ha egy értelmes szó ki is jött, nem hiszem hogy Scott-nak köze lenne hozzá.  Bármennyit ülök felette egyszerűen nem tudok rájönni mi oka lett volna Scott-nak nekem adni ezeket.”

 - És próbáltad már csak úgy eljátszani? – kérdeztem némi gondolkodás után. Erre Carter csak kettőt pislogott majd lassan megrázta a fejét. De akkor gyorsan felkapta a kottát, leült a zongora elé és pár másodperc hezitálás után, játszani kezdett. Nekem pedig elkerekedett a szemem. Mert felismertem a dallamot. Már tudtam miért tűnt olyan ismerősnek az a kézírás. Hiszen az a nő tanított meg írni aki ezt leírta. Azért nem tűnhetett fel elsőnek mert lassan 15 éve láttam utoljára ezt a kézírást. Amelia Lane az édesanyánk kézírását. De vajon hogy jutott Scott, anyánk kottájához? Nyílván nem ő volt, mivel még alig volt 3 éves mikor a házat leégették. Viszont bárki is adta ezt a kottát Scott-nak, egy dolog biztos. Köze volt a tűznek ami a Lane házban tört ki 15 évvel ezelőtt. Más szóval: Scott kapcsolatban áll azzal az emberrel aki megölte a szüleinket.

http://www.youtube.com/watch?v=XWfR0Jv-wsw

<<33. rész

35. rész>>