2016. január 16., szombat

87. rész - Hétvége Jevvel, vadászat Allyvel

Conor:
Szerdán meg akartam említeni Carternek, hogy pénteken elmegyek vadászni. Persze kihagytam volna belőle, hogy Allyvel, de ez csak apróság.
Aztán mivel láttam, hogy mennyire fáradt úgy döntöttem, hogy nem mondom. Aztán eszembe jutott, hogy miért és már abban se voltam biztos, hogy Ally akar-e jönni. De ha nem is akart volna akkor már lemondta volna.
Csütörtökön pedig a Townsondoknál töltötte a délutánt, nekem pedig kiment a fejemből. Az Internátust felhívtam, hogy lehet egy gyereket el kéne szállásolniuk. Nem említettem, hogy az Carter, mert akkor még nagyobb baj lett volna belőle. A Tanács már így is hőbörgött, hogy ÉN nem veszek részt azon a konferencián amit itt tartanak. És ha megtudnák, hogy a húgomat ott bébiszittelik akkor jönne a számon kérés, hogy én akkor miért nem voltam ott.
És ahogy húztam, húztam ezt az egész mondjuk el Carternek dolgot, péntek lett. Én pedig már bepakoltam és vadászatra készen vártam őt otthon suli után.
Vettem egy nagy levegőt és fejemben végig pörgettem a szövegem. – Szia! – köszönt nekem. – Te hova mész? – ráncolta a homlokát.
- Miből gondolod hogy megyek valahova? – kérdeztem vissza.
- Mert cipőben és kabátban ülsz a kanapén. – dobta le a táskáját a kabátokhoz és elkezdett leöltözni.
- Ja. – bólintottam. – Figyelj húgi, őszinte leszek veled!
- Várj! – állított meg. – Lelkiekben felkészülök a lehetetlenre. – figyelmen kívül hagytam a sértést.
- Vadászni megyek. És még ma délután indulok. – kezdtem el újra. – Össze kéne pakolnod pár dolgot!
- Jó, és hova megyünk? – úgy viselkedett mintha természetes lenne. Pedig ha egy rendesre vittem volna kiugrott volna a bőréből. – Csak hogy tudjam hogy meleg lesz-e vagy sem. Hogy a nyári vagy a téli felszerelésem hozzam.
- Te nem jöhetsz velem… - húztam a szám.
- Bátyus aki kabátban ül a fűtött lakásban mond mit? – pislogott rám.
- Nem jöhetsz velem Carter! – ismételtem meg.
- Akkor én mit csináljak addig? – háborodott fel. – Elküldesz Hayleyékhez,  vagy egy titkos bunkredbe leszögezel hogy még véletlenül se menjek el? Vagy most már a haverod Jasont is rám küldheted bébiszittelni?!
- Elő készítettem neked egy szobát… - majd halkan motyogni kezdtem. – Az Internátusban.
Egy percre megilletődött, majd nekem támadt. Szó szerint. Rám ugrott és elkezdett ütni és rúgni mindenhol. A bordáimat megállás nélkül térdelte, míg a nyakamat szorongatta.
- Carter ezt most fejezd be! – szólaltam meg, miután könnyűszerrel lefegyvereztem.
- Én biztos, hogy nem megyek Internátusba! – üvöltött fel. – Előbb dobom magam Scott karjai közé, mint hogy egy megtörténjen.
- Ez azért durva volt. – morogtam. – Csak egy hétvége. Nem fogsz bele halni.
- Nekem egy percnyi levegő 20 méteres távolságban is méreg! – válaszolta. – Nem megyek Internátusba! Vagy magaddal viszel, vagy itt maradsz! – szabadította ki magát és nekem hátat fordítva átült a fotelba.
- Carter nem vitatkozom veled. Eridj fel és pakolj össze a hétvégére! – mondtam erélyesebben. Tudtam hogy mennyire utálja az Internátusokat, de hova vihettem volna? Jasonhöz nem vihettem mert túl messze van, és amúgy sem az a bébiszitter típus. Meg ki tudja mivel köp be a saját húgomnak a másik taknyos.
Hayleyéknek így is meg van a maga problémája, amiről jobb ha Carter nem tud. A többi ismerősömben pedig nem bízok meg annyira, hogy rájuk bízzam a húgom, vagy éppen annyira utáljuk egymást hogy kidobnának az első ablakon (lásd: Linda Ashford).
Magammal meg nem hozhatom, mert ismeretlen milyen veszélyes lenne, és Ally álcája is lelepleződne előtte, amit meg nem akarok mert utána mindent belemagyaráz az egészbe.
Bár mondjuk az ördög a fejemben kíváncsi lett volna Ally és Carter viszonyára ha Allyről kiderülne, hogy védelmező.
Allyről jut eszembe. Bár ki tudja, hogy egyáltalán Clare beleegyezik ebbe az egészbe.
- Van egy másik ötletem. – sóhajtottam fel. – De ennek az eredménye nincs meg addig míg oda nem megyünk. Egy barátom ajánlata.
- És mi lenne az? – fordult felém felvont szemöldökkel.
- Majd meglátod. De menj fel és pakolj össze a hétvégére!
- És mit vigyek?
- Hát ha nem akarsz bokszzsákot püfölni, akkor ruhákat és a többi csajos cuccod. – megforgatta a szemét.
- Miért akár bokszzsákot is vihetnék? – vonta fel a szemöldökét.
- Vihetnél, de nagyon furán néznének rád. – bólogattam. Elmerem képzelni a Townsondok fejét, ahogy Carter a nappalijukban elkezdi teljes erejéből gyilkolni a zsákot.
- Akkor mondén dolgok igaz? – állt fel. Bólintottam. Felsóhajtott és felmászott az emeletre.
Üzenetet írtam Allynek: "Áll még a vadászat?"

"Ha nem mennék, már szóltam volna."

Valahol mélyen megnyugodtam. Ennek egy „üzleti” dolognak kéne lennie. Csak hogy kicsit sem szakmai célból kértem meg Allyt. Hanem azért mert vele akartam menni. Hívhattam volna Jasont is (aki amúgy is nemet mondott volna), vagy mehettem volna egyedül is, talán még Carterrel. De elhatároztam magam. Valahogy Allynél is el kell kezdeni.
Fogalmam sem volt mennyi ideig maradhatunk itt, de arra rájöttem… Hogy ő eddig segített nekem itt maradni, így akarja is, hogy itt maradjak. Simán hagyhatta volna, hogy a vallomás adásnál kitudódjon a nevünk, vagy bármelyik rendőr esetnél megemlíteni a nevem. Vagy csak elpletykálni egy védelmező ismerősének, hogy itt vagyok. De nem tette. Hisz itt vagyok még.
Így én is elhatároztam. Ha már ugyanúgy soha nem kaphatom vissza az én Allymet akkor csak annyit akarok elérni, hogy a közelében maradhassak. Hogy egy tisztalappal kezdjünk. Hogy tudjam mi van vele. Hogy jól van. Hogy boldog.
És mivel jobb nem jutott eszembe, így a vadászatra gondoltam. Imádott vadászatokra menni velem. Mindig azt mondta hogy így professzionálisnak érzi magát. És ha a kettőnk „esti dolgait” félre tesszük, még tanult is valamit.
A gondolataimból Carter szakított, aki összepakolt cuccokkal állt meg a lépcső alján. Szinte éreztem hogy egy komplett fegyver szett van a táskának a rejtett zsebeibe.
Felöltözött ő is, majd a kocsiba ültünk. Azt mondtam neki, hogy Clarenek egy könyveléssel kapcsolatos dolgot kell oda adnom, ezért megyünk arra. El is hitte, mert tudta hogy Clare abban a hitben van hogy én egy híres neves könyvelő vagyok. Jegyek alapján soha nem is voltam rossz matekból és könnyűszerrel meg is oldottam ezeket a dolgokat, de számomra a szeretet a mateknál ott állt meg, hogy miért vesznek 80 görögdinnyét és senki nem kérdőjelezi meg.
Becsengettem és Clare nyitott ajtót. Allyre számítottam, de éreztem és tudtam hogy a háttérben ott van.
- Mr. Lane? – döbbent meg. – Mi szél hozta hozzánk? – majd a hátam mögött meglátta a húgom. – Szervusz Carter!
 - Clare kérhetnék egy hatalmas szívességet tőled? – néztem rá komolyan. Szemem sarkában láttam, hogy Ally elfordul. – Nekem el kell utaznom pár napra üzleti ügy miatt, de Cartert nem akarom magammal vinni, sem egyedül hagyni. Nálatok maradhatna addig amíg vissza nem jövök?
Clare csak elmosolyodott és a húgomra pillantott, aki hatalmas szemekkel nézett rám. – Persze, hogy maradhat. Kelley nagyon örülni fog neked Carter!
Majd Ally elröhögte magát és visszafordult felénk. A galád… - És Jev pedig engem fog felhívni, hogy megkérdezze mit kezdjen a helyzettel.
- Miért kéne felhívni? – játszottam a hülyét. Ekkor pattant be a tökéletes tervem, hogyan viszem is ki Allyt a reptérre. – Elvégre itt laksz vele, nem?
- Elutazom. – felelte.
- Tényleg? – döbbentem meg. – És hova?
 - New Yorkba. – az unokatestvérei jöttek le az emeletről.
- Te meg mikor mondtad, hogy New Yorkba mész? – kérdezte Jev.
- Úgy 3 napja. – vont vállat a lány.
- És erről más is tud? És mégis minek mész? – erre a húga csak jól fejbe baszta hátulról.
- Jé nézd Carter! Ők is ilyen aranyos testvéri viszonyban vannak mint mi. – néztem a húgomra. Örömmel tapasztaltam, hogy nem csak nálunk szokásos egy jó kis déli nyaklevessel lerendezni a dolgokat.
- Egy New Yorki barátnőjének segít beköltözni, akinek szeptemberben volt az esküvőjén. – hagyta figyelmen kívül a beszólást Kelley. Vajon melyik libát terelték a ketrecbe? Elena? Lissa? Vagy Cassie? Bár mondjuk Cassiet ki venné el? Olyan kibírhatatlan, mint egy oszló hulla.
Jev csak bólintott, de inkább nem mondott semmit. Majd tekintete barátnőjére siklott.
- Carter nem is mondtad hogy átjössz. – jegyezte meg a fiú.
- Mert 5 perccel ezelőttig nem is tudtam hogy átjövök.
- Jaj tényleg. –kapott fejéhez az anyjuk. – Srácok Carter pár napra nálunk marad, amíg a bátyja üzleti úton van. – Jev úgy nézett ki, mintha valamit felnyomtak volna a hátsójába. Míg a húga csak örvendezett, és Carter nyakába ugorva kezdte a házba ráncigálni. Én még mindig csak a küszöbön ácsorogtam.
- Valaki adjon egy gépet, Jevnek azt a fejet le kell fotózni! – jelentette ki Ally. Carter csak elmosolyodott és egy futó puszit adott fiúja arcára.
- Repülővel mész? – fordultam Ally felé. Bólintott. – Elvigyelek? Én is ma indulok.
- Öhm, azt megköszönném. – esett le neki a tervem, amit eredetileg ő javasolt.
- Mikor indulsz?
- Egy óra múlva.
- Akkor visszamegyek a cuccomért, és jövök érted. – válaszoltam, majd Carter felé fordultam, akit Kelley már majdnem a szobájába rángatott hogy a 600 programot csinálják, amit a légből előszedett. – Na Carter, én viszont indulok. – a húgom odajött és a nyakamba kapaszkodva megölelt. Vicces, hogy egy fél órával ezelőtt ugyanilyen pózban akart megfojtani. Átöleltem és magamhoz húztam az én törpe húgocskámat.
- Ally ötlete? – suttogta a fülembe.
- Ühüm. – hümmögtem.
- Ne ölesd meg magad! – szorított meg.
- Ne csináltasd fel magad! – utaltam arra, hogy egy hétvégére össze lesz zárva a pasijával, ami annak is számít hogy nála alszik. Körmét belevájta a nyakamba, de éreztem, hogy mosolyog.
- Clare nagyon köszönöm, hogy Carter itt maradhat. –néztem a szöszire.
- Ugyan Conor! – legyintett, ahogy szokott. – Bármikor, mint láttad Kelley hogy örült neki.
 - És Jev milyen fejet vágott! – röhögött tovább Ally.
- Akkor én megyek is és akkor majd elviszlek Ally. – néztem végig a társaságon. Carterre egy utolsót pillantottam, majd behúztam magam után az ajtót. Egy megkönnyebbült mosollyal ültem vissza a kocsiba. Többször kéne hallgatnom rá, mert igaza van.


Jev:
Amikor anya bejelentette hogy Carter nálunk lesz a hétvégén, alig jutottam szóhoz. Hirtelen Cole mondata jutott eszembe még Halloweenról. És azon fagytam le. Kinél fog aludni?
Kelley beszervezte maga mellé Cartert (aminek később 2 okát említette), hogy egy csomót tudjon vele lenni, meg beszélgetni.
Mióta Kelleyt kiközösítették a „barátai” eléggé magányos. Lóg az edzésről, a szobájában ül és a laptopot bámulja. Magamra emlékeztetett. Én így néztem ki, amikor a nagyi meghalt. Nem voltam hajlandó elhagyni a házat csak azért, hogy a pitiáner világgal foglalkozzak. És most fájt a húgomat így látni, mert nem érdemli meg.
Viszont Carterben úgy tűnt jobb barátra lelt mint eddig bármelyikben. Ahogy láttam a barátnőmre is ráfér a Kelley féle energia bomba. De Carter lassú módja is jót fog tenni a húgomnak.
Viszont ezzel semmi gond nem lenne, ha nem a szomszéd szobába lennének. Istenem átkellett volna költöznöm Ally szobájába míg volt esélyem.
Egész idő alatt azon gondolkoztam, hogy mi lesz ha rányitok Carterre valamikor. Mert biztos hogy kimegy a fejemből hogy kopogjak, amilyen hülye vagyok. Lehet igaza van Conornak, hogy a húga előbb öl meg, mint ő, de… Ha Cartert túl is élem, a bátyja biztos megnyúz. Ally pedig röhögve fogja végig nézni.
Szegénynek az volt a legnagyobb problémája, hogy nem lesz itthon hogy a bénázásaim végig nézze. A szemét dögje…
Így is volt nekem elég bajom. Nem kellett még nekem az is, hogy lábujjhegyen járjak a házban ahol lakom. Ó, hogy basszus a francia tanár is…
Emlegetett szamár épp most sétált le a lépcsőn. – Öhm Jev? – kérdezte a lépcső aljánál.
- Igen? – fordultam felé.
- A húgod mindig ilyen izgatott, ha valaki nála alszik? – kérdezte fel vont szemöldökkel.
- Remélem nem. – vontam vállat. – Megnehezítené a dolgomat a fiúkkal, akik a nyálukat csorgatják utánuk. És szeretném ha élve távoznál a hét végén.
Anya felhorkantott. – Fiam mintha te nem csorgatnád a nyálad Carter után! – válaszolta és lapozott a magazinban amit olvasott.
- Anya! – szóltam rá.
- Bocsánat! – vont vállat. – De ugyanolyan nyálat csorgató fiú vagy, mint a többiek ha egy csinos lányról van szó. – Carterre néztem. Carter haja mögé rejtette arcát, de megláttam arcán egy kis mosolyt. – Szinte biztos vagyok benne hogy az osztálytársaidnak a fele akiben tesztoszteron van utána csorgatja a nyálát.
- Á az lehetetlen Mrs. Townsond! – legyintett Carter. – A személyiségemmel elüldözöm az összeset!
- A fiam mégis megmaradt. – pillantott fel anya Carterre. Egy mindent tudó mosoly ült az arcán.
- Hát az biztos, hogy több kitartás van benne, mint az eddigiekbe. – bólintott mosolyogva, majd a konyhába lépett. – Hol találom a poharakat? – kérdezte anyától.
- A jobb felső szekrény.
- Köszönöm! – állt lábujjhegyre és kivett a szekrényből 2 poharat. Majd a hűtőben kutakodva kivett egy üveg üdítőt és felvitte az emeletre.
- Mit csináltok? – érdeklődtem.
- Kelley épp arról hadart, hogy milyen szépre csinál meg. Én meg mivel nem akartam elborzadni előtte, lejöttem hozni inni. – válaszolta. – Remélem rá tudom venni, hogy inkább filmezzünk mint sminkeljünk.
- Értem. – bólintottam. – És velem mikor foglakozol? – pislogtam rá angyali mosollyal.
- Majd ha az egód csökkent minimum 1 szintet. – mosolygott vissza.
- Utállak! – húzta össze a szemem, színpadias durcázással.
- Én is téged! – nevetett fel és felsétált az emeletre.
- Édesek vagytok! – jegyezte meg anya, amikor Carter felért az emeletre. – Sophie-ra meg Stephenre emlékeztettek. Alig pár hónapja jártak és már így viselkedtek, mint ti. – mosolygott szélesen anya a magazinra, de fejben teljesen máshol járt.
- Anya. – döntöttem fejem a kanapénak. – Mondtál már le valamiről, csak azért mert nem akartál elveszíteni valami mást?
- Mindenki tett már így Jev. – bólintott lapozva egyet.
- És miről mondtál le?- kérdeztem.
- Nem is igazán tudom. – vont vállat. – Világ életemben író akartam lenni. Írtam egy csomó regényt, sorozatot. Romantikust, krimit, horrort, ifjúságit. – gondolkozott el a távolba meredve. – Aztán pedig meg se próbáltam újra tollat venni a kezembe.
- Miért? – ráncoltam a homlokom.
Elmosolyodott. – Túl elfoglalt voltam.
- Mégis mivel?
- Egyetem, tanulás stb. Aztán persze jött apád, a nagy szerelem, az esküvő. És hát jobban érdekelt hogy neked és a húgodnak pitét süssek, mint hogy a gép előtt görnyedve gépeljek. – válaszolta. Becsukta a magazinját és az órájára nézett. – Na megyek szerzek nektek valami nasit, meg pár dolgot.
***
A szobámba ülve játszottam és épp Nicknek a csapatát gyilkoltam CoD-ban. Sikerült vissza fognom minden pisilési ingert, nehogy megtörténjen az amitől féltem. Istenem miért nem lehet 2 wc-nk?
Hirtelen nyílt az ajtó és Carter lépett be rajta. Körbenézett a szobámba. Megállítottam a játékot és gyorsan üzentem Nicknek hogy várjon.
Kinyitotta a gardróbot és végig nézett rajta, majd becsukta. Hozzám lépett. Legalábbis az ágy felé. Felhúzta mellőlem a takarót és bebújt alá. Egy golyóvá kuporodott össze, majd a fejére húzta a takarót ezzel elrejtve magát a szemek elől.
- Öhm… - gondolkoztam. – Carter? Minden rendben?
- Elbújtam. – szólalt meg a takaró alatt.
- Mégis ki elől? – ráncoltam a homlokom értetlenül.
- A húgod.
- Miért?
- Ki akar sminkelni! – válaszolta. Elmosolyodtam. Ennyire utálná ezeket a dolgokat?
- Nem gondolod, hogy nem épp a legjobb búvóhelyet választottad? – érdeklődtem.
Felhajtotta a fejéről a takarót. – Szükség helyzetben minden megteszi! – majd visszahúzta a fejére.
Felnevettem. Felálltam mellőle és kiléptem az ajtón. Pont akkor jött fel Kelley. Az üres szobájára nézett.
- Carter? – kérdezte tőlem.
- Nálam. – vontam vállat. – Hallottam ki akarod festeni, mint egy cirkuszi bohócot.
- Nem is igaz! – csapott a vállamra.
- Figyelj Kels… - sóhajtottam. – Carter szerintem nem akar megbántani és elmondani neked, de ő annyira nincs benne ebben a divat-smink dologban.
Elhúzta a száját és nem mondott semmit. Majd egy kis idő után felnézett rám. – Túl sok vagyok?
- Dehogy vagy sok! – mosolyogtam rá kedvesen. Oké talán egy kicsit sok volt, hogy egyből sminkeléssel támadta le pont Cartert. De ha bárki más lányos-lányra támad rá akkor pont elég lett volna. – Mért nem néztek meg inkább egy sorozatot, vagy filmet? Vagy beszélhetnél vele arról a természetfeletti sorozatról, az a Túloldal vagy mi.
- Odaát. – javított ki. – És biztos, hogy nem szereti.
- Ezt meg honnan veszed? – vontam fel a szemöldököm.
- Mert senki sem szereti. – döntötte a fejét a falnak. – Senkivel sincs közös témám, mert soha senki nem szereti azt amit én.
- Bennünk sok a közös. – mondtam egy kivételt.
- De a bátyám vagy Jev. És fiú. Veled nem beszélhetem ki a fiúkat és hogy milyen szemetek vagytok. – sóhajtott fel.
- Borzasztó életed lehet. – forgattam meg a szemem. – Akkor ott van Nick. Dave. Vagy Cole. Lin, Lia vagy épp Sam.
- Ők egy másik suliba járnak, ráadásul egy osztályba, én meg itt vagyok ebben a putris mini városban ahol nincsen semmi sem. – fújtatott. – És Nickkel és Dave-vel nem kezdek el beszélgetni a személyes problémáimról, mert kiröhögnek és undorítóak és fiúk. – beletúrt a hajába. – Mindegy, mond meg Carternek hogy nem sminkelem ki, azt csinál amit akar. – ment be a szobájába.
- Most ne sértődj meg! – szóltam utána.
- Nem sértődtem meg! – szólt vissza. – Csak kiakadtam, hogy egy rohadt barátot se tudok szerezni magamtól. Ehhez is megint te kellesz! – csapta rám az ajtót.
Amikor visszamentem a szobámba Carter kibújt a takaró alól és csendben bámulta a telefonját. Vele szemben pedig a Skype villogott Nick nevével.
- Mi az? – vettem az ölembe a gépet fogadva a hívását.
- Mi tart ennyi ideig ember? – háborodott fel. – Még le akarom tudni ezt a meccset mielőtt Riley hazaér és elpusztítja a cuccaim.
Csak oldalra fordítottam a gépemet megmutatva a mellettem kockuló Cartert. – Ó! – pislogott Carterre. – Szia Carter!
- Szia Nick! – köszönt vissza felnézve a telefonjából.
- Mi járatban arra? – érdeklődött.
- Nem járok Nick, mint látod épp ülök! – felelte Carter. Nick rám emelte a tekintetét.
- Ez gyakorolja ezeket a beszólásokat vagy kisujjból jön? – vállat vontam. – Akkor nem érsz rá?
- Játssz nyugodtan! – állt fel mellőlem. – Én megyek alávetem magam Kelley kísérleteinek! – állt fel mellőlem. Lehajtottam a gépet, így Nicket kizárva a beszélgetésből.
- Kelley azt mondta, hogy nem fest ki, ha nem akarod! – állítottam meg.
- Nem akarom megbántani a húgodat. És amíg nem lát rajta kívül senki és nem csinál képet addig túlélem. – legyintett.

Ally:
Ahogy beléptünk a szokásos kocsma szag csapott meg minket. – Még mindig nem értem miért hoztál el sörözni? Melózunk nem?
- De, ja persze. – legyintettem. – Ülj le valahova, hozok inni! – most ő fújtatott, de végül leült egy asztalhoz. Én a pulthoz sétáltam. A csaj épp valami részeggel enyelgett, de a csapos fiú azonnal ott termett.
- Mit adhatok a szép hölgynek? – mosolygott rám kedvesen barna szemeivel.
- Én szép, dehogy! – horkantottam. – Hölgy meg annál inkább nem. – jót nevetett. – 2 sör lesz.
- Nem láttalak még erre. – jegyezte meg, ahogy a mögötte lévő hűtőből elővett két sört.
- Átutazó vagyok. – feleltem.
- A barátoddal együtt? – biccentett Conor felé. Hátra pillantottam a durcásan üldögélő Conorra, majd vissza fordultam.
- Nem. – ráztam meg a fejem. – Nem a barátom, csak kolléga.
- Nekem nem valami munkatárs félének tűnik. – alaposabban végig mértem  a srácot. Megakadt valamin a szemem. A bal karján egy fekete jel, ami szinte lyukat égetett a szemembe. – Mit is mondtál mit dolgoztok?
- Nem mondtam. – próbáltam természetesnek tűnni. – Amúgy meg könyvelők vagyunk.
- Könyvelők? – röhögte el magát. Semmit sem sejtett. Oldalra sandítva végig néztem magamon, hogy biztos nem-e látszik valahol az Ankhom. De szerencsére nem látszott. – Mit csinál két könyvelő?
- Kirándulni indult a cég. – improvizáltam. – Lekéstem a vonatom és felajánlotta, hogy elvisz, csak megálltunk pár napra.
- Értem. – bólintott. – Nos, nem tudom meddig maradtok, de szívesen meginnék veled valamit. – villantott rám egy mosolyt. És csak akkor döbbentem rá, hogy flörtöl velem. Így hát miért is, ne? Nem mehetnék el randizni egy őrzővel? Senki soha nem tiltotta meg.
- Mit szólnál ma este? – vetettem fel. – Persze ha ne gond.
- Nem, dehogy. – vigyorgott tovább. – Este nézz be, megint.
- Meg lesz. – kacéran rákacsintottam. – Jaj, tényleg mennyi a két sör?
- Hagyd csak a ház ajándéka! – legyintett. És még ingyen sör is? Mily nagylelkű uram.
Szerényen elmosolyodtam, játszva a szende kislányt. – Köszi. – majd Conorhoz sétáltam. Leültem vele szembe és közel hajoltam hozzá és halkan azt mondtam. – Mit szólnál, ha ma elmennénk egy randira? – azt a döbbenetet az arcán le kellett volna fotózni.
- Mármint te meg én? – bökte ki végül. Megráztam a fejem.
- Nem. Te, én és az őrző pultos.

Jev:
Miután beszéltem Allyvel, aki persze jóízűen kiröhögött, leakartam menni egy pohár vízért. Anya hirtelen próbálta eldugni a dolgokat, ami nem sikerült jól mert tudtam hogy a szülinapommal kapcsolatos dolgokat szervezi. De próbáltam úgy tenni, mintha fel se tűnne. Jézusom még csak 13-a van. Mit szervez ennyire előre. Csak egy nyamvadt asztalt kell foglalni…
Mikor visszamentem épp Kelley rohant át Ally szobájába. Már meg se próbáltam kérdőjelezni mit mázolhat szegény Carteren. De hamarosan meg is tudtam. Egy 5 perccel később az említett barátnőm jelent meg az ajtóban. Nos eléggé érdekesen nézett ki. Leggins volt rajta és ahogy felismertem az én pulcsim. Arcán alapozó réteg vastagon kihúzott szem, befestett szemöldök, és rikító vörös ajkak.
Nos ha nem a világ legirritáltabb nézése lett volna az arcára eléggé szexi lett volna. De a kinézetét javította a göndör haja, amit úgy tűnik Kelley becsavart.
- Annyit dolgoztam reggel, hogy a hajam ne legyen göndör. – fogta meg a haját. – És a húgod ezt tönkre tette és nem találja a smink lemosót. – morogta.
- Pedig szerintem tök jól nézel ki. – jegyeztem meg.
- Úgy nézek ki, mint akit pofán baszott a malterozó pasi. – nézett rám komolyan.
- Naaa. – szóltam rá mosolyogva. – Mégis csak a húgom kent ki.
- Nem segítesz! – ült le velem szembe törökülésben. – Szedd le valahogy ezt rólam.
- Elkezdhetnéd lemosni vízzel, de nem hiszem hogy a vízálló egy könnyen lejönne. – húztam a szám. – Bocsi, de most pont nem tudom megérteni a problémád. Szerintem tök jól nézel ki.
- De én utálom ezt! – kezdte kapargatni az arcát, de ahogy várható volt Kelleytől nem jött le semmi. – Olyan mintha egy maszk lenne rajtam és argh…
- Nyugi van Kenobi! – tettem a kezem a vállamra.
- Te most komolyan le Kenobiztál? – ráncolta a szemöldököt. – Kérlek Istenem, hagyd hogy ne legyen Star Wars fan. – emelte égnek a tekintetét.
- Nem ezeket a droidokat keresitek. – húztam el a mutató és a középső ujjam a szeme előtt.
- Jev… - emelte rám tekintetét. – Szakítok! – röhögte el magát. Már állt volna fel, de visszahúztam magamhoz. Az ölembe zuhant és kidőltünk az ágyamon.
- Akartam is kérdezni… - fogtam a kezembe a kapucni zsinórját. – Ilyen gyakran hordod a pulcsim, vagy csak a kedvemért van mindig rajtad.
- Meleg. – vont vállat. – Ez a legmelegebb pulcsim, ami volt. És jó illata van.
- Ez édes! – pusziltam meg az arcát.
- Miért érzem azt, hogy most csak cuki akarsz lenni, hogy ne legyek kiakadva? – derekánál fogva fordítottam a helyzetünkön. Kezemmel feje fölött támaszkodtam.
- És ha igen? – gondolkoztam. Átkarolta  a nyakam.
- Csak azért kérdeztem, mert működik! – húzott magához.

- Ezt örömmel hallom. – csókoltam meg.


<<86. rész

3 megjegyzés:

  1. Sziasztok! Mikor jön a következõ rész? Nagyon várom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Még nem tudom, kicsikét ellustultam, meg minden össze is jött, így nem volt nagyon időm írni :/ De örülök, hogy várod. :D És meghoztad a kedvemet az íráshoz is. :D

      Törlés
    2. Ennek örülök, hogy meghoztam. Nem sürgetlek, sem a barátaim, akikkel olvassuk a storyt. Remélem, hamar el múlnak a dolgok amik "összejöttek"! Hajrá az íráshoz és az ötleteléshez (nem tudom van-e vázlat) .
      Ölelés:
      -Egy valaki aki olvassa a blogot :D (Gy.R.)

      Törlés