Conor:
Szerdán meg
akartam említeni Carternek, hogy pénteken elmegyek vadászni. Persze kihagytam
volna belőle, hogy Allyvel, de ez csak apróság.
Aztán mivel
láttam, hogy mennyire fáradt úgy döntöttem, hogy nem mondom. Aztán eszembe
jutott, hogy miért és már abban se voltam biztos, hogy Ally akar-e jönni. De ha
nem is akart volna akkor már lemondta volna.
Csütörtökön
pedig a Townsondoknál töltötte a délutánt, nekem pedig kiment a fejemből. Az
Internátust felhívtam, hogy lehet egy gyereket el kéne szállásolniuk. Nem
említettem, hogy az Carter, mert akkor még nagyobb baj lett volna belőle. A
Tanács már így is hőbörgött, hogy ÉN nem veszek részt azon a konferencián amit
itt tartanak. És ha megtudnák, hogy a húgomat ott bébiszittelik akkor jönne a
számon kérés, hogy én akkor miért nem voltam ott.
És ahogy
húztam, húztam ezt az egész mondjuk el Carternek dolgot, péntek lett. Én pedig
már bepakoltam és vadászatra készen vártam őt otthon suli után.
Vettem egy nagy
levegőt és fejemben végig pörgettem a szövegem. – Szia! – köszönt nekem. – Te hova
mész? – ráncolta a homlokát.
- Miből
gondolod hogy megyek valahova? – kérdeztem vissza.
- Mert cipőben
és kabátban ülsz a kanapén. – dobta le a táskáját a kabátokhoz és elkezdett
leöltözni.
- Ja. –
bólintottam. – Figyelj húgi, őszinte leszek veled!
- Várj! –
állított meg. – Lelkiekben felkészülök a lehetetlenre. – figyelmen kívül
hagytam a sértést.
- Vadászni
megyek. És még ma délután indulok. – kezdtem el újra. – Össze kéne pakolnod pár
dolgot!
- Jó, és hova
megyünk? – úgy viselkedett mintha természetes lenne. Pedig ha egy rendesre
vittem volna kiugrott volna a bőréből. – Csak hogy tudjam hogy meleg lesz-e
vagy sem. Hogy a nyári vagy a téli felszerelésem hozzam.
- Te nem
jöhetsz velem… - húztam a szám.
- Bátyus aki
kabátban ül a fűtött lakásban mond mit? – pislogott rám.
- Nem jöhetsz
velem Carter! – ismételtem meg.
- Akkor én mit
csináljak addig? – háborodott fel. – Elküldesz Hayleyékhez, vagy egy titkos bunkredbe leszögezel hogy még
véletlenül se menjek el? Vagy most már a haverod Jasont is rám küldheted
bébiszittelni?!
- Elő
készítettem neked egy szobát… - majd halkan motyogni kezdtem. – Az Internátusban.
Egy percre
megilletődött, majd nekem támadt. Szó szerint. Rám ugrott és elkezdett ütni és
rúgni mindenhol. A bordáimat megállás nélkül térdelte, míg a nyakamat szorongatta.
- Carter ezt most
fejezd be! – szólaltam meg, miután könnyűszerrel lefegyvereztem.
- Én biztos,
hogy nem megyek Internátusba! – üvöltött fel. – Előbb dobom magam Scott karjai
közé, mint hogy egy megtörténjen.
- Ez azért
durva volt. – morogtam. – Csak egy hétvége. Nem fogsz bele halni.
- Nekem egy percnyi
levegő 20 méteres távolságban is méreg! – válaszolta. – Nem megyek Internátusba!
Vagy magaddal viszel, vagy itt maradsz! – szabadította ki magát és nekem hátat
fordítva átült a fotelba.
- Carter nem
vitatkozom veled. Eridj fel és pakolj össze a hétvégére! – mondtam
erélyesebben. Tudtam hogy mennyire utálja az Internátusokat, de hova vihettem
volna? Jasonhöz nem vihettem mert túl messze van, és amúgy sem az a bébiszitter
típus. Meg ki tudja mivel köp be a saját húgomnak a másik taknyos.
Hayleyéknek így
is meg van a maga problémája, amiről jobb ha Carter nem tud. A többi
ismerősömben pedig nem bízok meg annyira, hogy rájuk bízzam a húgom, vagy éppen
annyira utáljuk egymást hogy kidobnának az első ablakon (lásd: Linda Ashford).
Magammal meg
nem hozhatom, mert ismeretlen milyen veszélyes lenne, és Ally álcája is
lelepleződne előtte, amit meg nem akarok mert utána mindent belemagyaráz az
egészbe.
Bár mondjuk az
ördög a fejemben kíváncsi lett volna Ally és Carter viszonyára ha Allyről
kiderülne, hogy védelmező.
Allyről jut eszembe.
Bár ki tudja, hogy egyáltalán Clare beleegyezik ebbe az egészbe.
- Van egy másik
ötletem. – sóhajtottam fel. – De ennek az eredménye nincs meg addig míg oda nem
megyünk. Egy barátom ajánlata.
- És mi lenne
az? – fordult felém felvont szemöldökkel.
- Majd meglátod.
De menj fel és pakolj össze a hétvégére!
- És mit
vigyek?
- Hát ha nem
akarsz bokszzsákot püfölni, akkor ruhákat és a többi csajos cuccod. –
megforgatta a szemét.
- Miért akár
bokszzsákot is vihetnék? – vonta fel a szemöldökét.
- Vihetnél, de
nagyon furán néznének rád. – bólogattam. Elmerem képzelni a Townsondok fejét,
ahogy Carter a nappalijukban elkezdi teljes erejéből gyilkolni a zsákot.
- Akkor mondén
dolgok igaz? – állt fel. Bólintottam. Felsóhajtott és felmászott az emeletre.
Üzenetet írtam
Allynek: "Áll még a vadászat?"
"Ha nem mennék,
már szóltam volna."
Valahol mélyen megnyugodtam. Ennek egy „üzleti” dolognak kéne lennie. Csak hogy kicsit sem szakmai célból kértem meg Allyt. Hanem azért mert vele akartam menni. Hívhattam volna Jasont is (aki amúgy is nemet mondott volna), vagy mehettem volna egyedül is, talán még Carterrel. De elhatároztam magam. Valahogy Allynél is el kell kezdeni.
Fogalmam sem
volt mennyi ideig maradhatunk itt, de arra rájöttem… Hogy ő eddig segített
nekem itt maradni, így akarja is, hogy itt maradjak. Simán hagyhatta volna,
hogy a vallomás adásnál kitudódjon a nevünk, vagy bármelyik rendőr esetnél
megemlíteni a nevem. Vagy csak elpletykálni egy védelmező ismerősének, hogy itt
vagyok. De nem tette. Hisz itt vagyok még.
Így én is
elhatároztam. Ha már ugyanúgy soha nem kaphatom vissza az én Allymet akkor csak
annyit akarok elérni, hogy a közelében maradhassak. Hogy egy tisztalappal kezdjünk.
Hogy tudjam mi van vele. Hogy jól van. Hogy boldog.
És mivel jobb nem
jutott eszembe, így a vadászatra gondoltam. Imádott vadászatokra menni velem.
Mindig azt mondta hogy így professzionálisnak érzi magát. És ha a kettőnk „esti
dolgait” félre tesszük, még tanult is valamit.
A
gondolataimból Carter szakított, aki összepakolt cuccokkal állt meg a lépcső
alján. Szinte éreztem hogy egy komplett fegyver szett van a táskának a rejtett
zsebeibe.
Felöltözött ő
is, majd a kocsiba ültünk. Azt mondtam neki, hogy Clarenek egy könyveléssel
kapcsolatos dolgot kell oda adnom, ezért megyünk arra. El is hitte, mert tudta
hogy Clare abban a hitben van hogy én egy híres neves könyvelő vagyok. Jegyek
alapján soha nem is voltam rossz matekból és könnyűszerrel meg is oldottam
ezeket a dolgokat, de számomra a szeretet a mateknál ott állt meg, hogy miért
vesznek 80 görögdinnyét és senki nem kérdőjelezi meg.
Becsengettem és
Clare nyitott ajtót. Allyre számítottam, de éreztem és tudtam hogy a háttérben
ott van.
- Mr. Lane? –
döbbent meg. – Mi szél hozta hozzánk? – majd a hátam mögött meglátta a húgom. –
Szervusz Carter!
- Clare kérhetnék egy hatalmas szívességet
tőled? – néztem rá komolyan. Szemem sarkában láttam, hogy Ally elfordul. – Nekem el kell utaznom pár napra
üzleti ügy miatt, de Cartert nem akarom magammal vinni, sem egyedül hagyni.
Nálatok maradhatna addig amíg vissza nem jövök?
Clare csak elmosolyodott és a húgomra
pillantott, aki hatalmas szemekkel nézett rám. – Persze, hogy maradhat. Kelley
nagyon örülni fog neked Carter!
Majd Ally elröhögte magát és visszafordult
felénk. A galád… - És Jev pedig engem fog felhívni, hogy megkérdezze mit
kezdjen a helyzettel.
- Miért kéne felhívni? – játszottam a
hülyét. Ekkor pattant be a tökéletes tervem, hogyan viszem is ki Allyt a
reptérre. – Elvégre itt laksz vele, nem?
- Elutazom. – felelte.
- Tényleg? – döbbentem meg. – És hova?
- New Yorkba. – az unokatestvérei jöttek le az
emeletről.
- Te meg mikor mondtad, hogy New
Yorkba mész? – kérdezte Jev.
- Úgy 3 napja. – vont vállat a lány.
- És erről más is tud? És mégis minek
mész? – erre a húga csak jól fejbe baszta hátulról.
- Jé nézd Carter! Ők is ilyen aranyos
testvéri viszonyban vannak mint mi. – néztem a húgomra. Örömmel tapasztaltam,
hogy nem csak nálunk szokásos egy jó kis déli nyaklevessel lerendezni a
dolgokat.
- Egy New Yorki barátnőjének segít beköltözni, akinek
szeptemberben volt az esküvőjén. – hagyta figyelmen kívül a beszólást Kelley.
Vajon melyik libát terelték a ketrecbe? Elena? Lissa? Vagy Cassie? Bár mondjuk
Cassiet ki venné el? Olyan kibírhatatlan, mint egy oszló hulla.
Jev csak bólintott, de inkább nem mondott semmit. Majd
tekintete barátnőjére siklott.
- Carter nem is mondtad hogy átjössz. – jegyezte meg a fiú.
- Mert 5 perccel ezelőttig nem is tudtam hogy átjövök.
- Jaj tényleg. –kapott fejéhez az anyjuk. – Srácok Carter pár
napra nálunk marad, amíg a bátyja üzleti úton van. – Jev úgy nézett ki, mintha
valamit felnyomtak volna a hátsójába. Míg a húga csak örvendezett, és Carter
nyakába ugorva kezdte a házba ráncigálni. Én még mindig csak a küszöbön
ácsorogtam.
- Valaki adjon egy gépet, Jevnek azt a fejet le kell fotózni!
– jelentette ki Ally. Carter csak elmosolyodott és egy futó puszit adott fiúja
arcára.
- Repülővel mész? – fordultam Ally felé. Bólintott. –
Elvigyelek? Én is ma indulok.
- Öhm, azt megköszönném. – esett le neki a tervem, amit eredetileg ő javasolt.
- Mikor indulsz?
- Egy óra múlva.
- Akkor visszamegyek a cuccomért, és jövök érted. – válaszoltam,
majd Carter felé fordultam, akit Kelley már majdnem a szobájába rángatott hogy
a 600 programot csinálják, amit a légből előszedett. – Na Carter, én viszont
indulok. – a húgom odajött és a nyakamba kapaszkodva megölelt. Vicces, hogy egy
fél órával ezelőtt ugyanilyen pózban akart megfojtani. Átöleltem és magamhoz
húztam az én törpe húgocskámat.
- Ally ötlete? – suttogta a fülembe.
- Ühüm. – hümmögtem.
- Ne ölesd meg magad! – szorított meg.
- Ne csináltasd fel magad! – utaltam
arra, hogy egy hétvégére össze lesz zárva a pasijával, ami annak is számít hogy
nála alszik. Körmét belevájta a nyakamba, de éreztem, hogy mosolyog.
- Clare nagyon köszönöm, hogy Carter itt maradhat. –néztem a
szöszire.
- Ugyan Conor! – legyintett, ahogy szokott. – Bármikor, mint
láttad Kelley hogy örült neki.
- És Jev milyen fejet
vágott! – röhögött tovább Ally.
- Akkor én megyek is és akkor majd elviszlek Ally. – néztem végig
a társaságon. Carterre egy utolsót pillantottam, majd behúztam magam után az
ajtót. Egy megkönnyebbült mosollyal ültem vissza a kocsiba. Többször kéne
hallgatnom rá, mert igaza van.
Jev:
Amikor anya bejelentette hogy
Carter nálunk lesz a hétvégén, alig jutottam szóhoz. Hirtelen Cole mondata
jutott eszembe még Halloweenról. És azon fagytam le. Kinél fog aludni?
Kelley beszervezte maga mellé
Cartert (aminek később 2 okát említette), hogy egy csomót tudjon vele lenni,
meg beszélgetni.
Mióta Kelleyt kiközösítették a
„barátai” eléggé magányos. Lóg az edzésről, a szobájában ül és a laptopot
bámulja. Magamra emlékeztetett. Én így néztem ki, amikor a nagyi meghalt. Nem
voltam hajlandó elhagyni a házat csak azért, hogy a pitiáner világgal foglalkozzak.
És most fájt a húgomat így látni, mert nem érdemli meg.
Viszont Carterben úgy tűnt jobb
barátra lelt mint eddig bármelyikben. Ahogy láttam a barátnőmre is ráfér a
Kelley féle energia bomba. De Carter lassú módja is jót fog tenni a húgomnak.
Viszont ezzel semmi gond nem
lenne, ha nem a szomszéd szobába lennének. Istenem átkellett volna költöznöm
Ally szobájába míg volt esélyem.
Egész idő alatt azon gondolkoztam,
hogy mi lesz ha rányitok Carterre valamikor. Mert biztos hogy kimegy a fejemből
hogy kopogjak, amilyen hülye vagyok. Lehet igaza van Conornak, hogy a húga
előbb öl meg, mint ő, de… Ha Cartert túl is élem, a bátyja biztos megnyúz. Ally
pedig röhögve fogja végig nézni.
Szegénynek az volt a legnagyobb
problémája, hogy nem lesz itthon hogy a bénázásaim végig nézze. A szemét dögje…
Így is volt nekem elég bajom. Nem
kellett még nekem az is, hogy lábujjhegyen járjak a házban ahol lakom. Ó, hogy
basszus a francia tanár is…
Emlegetett szamár épp most sétált
le a lépcsőn. – Öhm Jev? – kérdezte a lépcső aljánál.
- Igen? – fordultam felé.
- A húgod mindig ilyen izgatott,
ha valaki nála alszik? – kérdezte fel vont szemöldökkel.
- Remélem nem. – vontam vállat. –
Megnehezítené a dolgomat a fiúkkal, akik a nyálukat csorgatják utánuk. És
szeretném ha élve távoznál a hét végén.
Anya felhorkantott. – Fiam mintha
te nem csorgatnád a nyálad Carter után! – válaszolta és lapozott a magazinban
amit olvasott.
- Anya! – szóltam rá.
- Bocsánat! – vont vállat. – De
ugyanolyan nyálat csorgató fiú vagy, mint a többiek ha egy csinos lányról van
szó. – Carterre néztem. Carter haja mögé rejtette arcát, de megláttam arcán egy
kis mosolyt. – Szinte biztos vagyok benne hogy az osztálytársaidnak a fele
akiben tesztoszteron van utána csorgatja a nyálát.
- Á az lehetetlen Mrs. Townsond! –
legyintett Carter. – A személyiségemmel elüldözöm az összeset!
- A fiam mégis megmaradt. –
pillantott fel anya Carterre. Egy mindent tudó mosoly ült az arcán.
- Hát az biztos, hogy több
kitartás van benne, mint az eddigiekbe. – bólintott mosolyogva, majd a konyhába
lépett. – Hol találom a poharakat? – kérdezte anyától.
- A jobb felső szekrény.
- Köszönöm! – állt lábujjhegyre és
kivett a szekrényből 2 poharat. Majd a hűtőben kutakodva kivett egy üveg üdítőt
és felvitte az emeletre.
- Mit csináltok? – érdeklődtem.
- Kelley épp arról hadart, hogy
milyen szépre csinál meg. Én meg mivel nem akartam elborzadni előtte, lejöttem
hozni inni. – válaszolta. – Remélem rá tudom venni, hogy inkább filmezzünk mint
sminkeljünk.
- Értem. – bólintottam. – És velem
mikor foglakozol? – pislogtam rá angyali mosollyal.
- Majd ha az egód csökkent minimum
1 szintet. – mosolygott vissza.
- Utállak! – húzta össze a szemem,
színpadias durcázással.
- Én is téged! – nevetett fel és
felsétált az emeletre.
- Édesek vagytok! – jegyezte meg
anya, amikor Carter felért az emeletre. – Sophie-ra meg Stephenre
emlékeztettek. Alig pár hónapja jártak és már így viselkedtek, mint ti. –
mosolygott szélesen anya a magazinra, de fejben teljesen máshol járt.
- Anya. – döntöttem fejem a
kanapénak. – Mondtál már le valamiről, csak azért mert nem akartál elveszíteni
valami mást?
- Mindenki tett már így Jev. –
bólintott lapozva egyet.
- És miről mondtál le?- kérdeztem.
- Nem is igazán tudom. – vont
vállat. – Világ életemben író akartam lenni. Írtam egy csomó regényt,
sorozatot. Romantikust, krimit, horrort, ifjúságit. – gondolkozott el a távolba
meredve. – Aztán pedig meg se próbáltam újra tollat venni a kezembe.
- Miért? – ráncoltam a homlokom.
Elmosolyodott. – Túl elfoglalt
voltam.
- Mégis mivel?
- Egyetem, tanulás stb. Aztán
persze jött apád, a nagy szerelem, az esküvő. És hát jobban érdekelt hogy neked
és a húgodnak pitét süssek, mint hogy a gép előtt görnyedve gépeljek. –
válaszolta. Becsukta a magazinját és az órájára nézett. – Na megyek szerzek
nektek valami nasit, meg pár dolgot.
***
A szobámba ülve játszottam és épp
Nicknek a csapatát gyilkoltam CoD-ban. Sikerült vissza fognom minden pisilési
ingert, nehogy megtörténjen az amitől féltem. Istenem miért nem lehet 2 wc-nk?
Hirtelen nyílt az ajtó és Carter
lépett be rajta. Körbenézett a szobámba. Megállítottam a játékot és gyorsan
üzentem Nicknek hogy várjon.
Kinyitotta a gardróbot és végig
nézett rajta, majd becsukta. Hozzám lépett. Legalábbis az ágy felé. Felhúzta
mellőlem a takarót és bebújt alá. Egy golyóvá kuporodott össze, majd a fejére
húzta a takarót ezzel elrejtve magát a szemek elől.
- Öhm… - gondolkoztam. – Carter?
Minden rendben?
- Elbújtam. – szólalt meg a takaró
alatt.
- Mégis ki elől? – ráncoltam a
homlokom értetlenül.
- A húgod.
- Miért?
- Ki akar sminkelni! – válaszolta.
Elmosolyodtam. Ennyire utálná ezeket a dolgokat?
- Nem gondolod, hogy nem épp a
legjobb búvóhelyet választottad? – érdeklődtem.
Felhajtotta a fejéről a takarót. –
Szükség helyzetben minden megteszi! – majd visszahúzta a fejére.
Felnevettem. Felálltam mellőle és
kiléptem az ajtón. Pont akkor jött fel Kelley. Az üres szobájára nézett.
- Carter? – kérdezte tőlem.
- Nálam. – vontam vállat. –
Hallottam ki akarod festeni, mint egy cirkuszi bohócot.
- Nem is igaz! – csapott a vállamra.
- Figyelj Kels… - sóhajtottam. –
Carter szerintem nem akar megbántani és elmondani neked, de ő annyira nincs
benne ebben a divat-smink dologban.
Elhúzta a száját és nem mondott
semmit. Majd egy kis idő után felnézett rám. – Túl sok vagyok?
- Dehogy vagy sok! – mosolyogtam
rá kedvesen. Oké talán egy kicsit sok volt, hogy egyből sminkeléssel támadta le
pont Cartert. De ha bárki más lányos-lányra támad rá akkor pont elég lett
volna. – Mért nem néztek meg inkább egy sorozatot, vagy filmet? Vagy beszélhetnél
vele arról a természetfeletti sorozatról, az a Túloldal vagy mi.
- Odaát. – javított ki. – És
biztos, hogy nem szereti.
- Ezt meg honnan veszed? – vontam
fel a szemöldököm.
- Mert senki sem szereti. –
döntötte a fejét a falnak. – Senkivel sincs közös témám, mert soha senki nem
szereti azt amit én.
- Bennünk sok a közös. – mondtam
egy kivételt.
- De a bátyám vagy Jev. És fiú.
Veled nem beszélhetem ki a fiúkat és hogy milyen szemetek vagytok. – sóhajtott
fel.
- Borzasztó életed lehet. –
forgattam meg a szemem. – Akkor ott van Nick. Dave. Vagy Cole. Lin, Lia vagy
épp Sam.
- Ők egy másik suliba járnak,
ráadásul egy osztályba, én meg itt vagyok ebben a putris mini városban ahol
nincsen semmi sem. – fújtatott. – És Nickkel és Dave-vel nem kezdek el
beszélgetni a személyes problémáimról, mert kiröhögnek és undorítóak és fiúk. –
beletúrt a hajába. – Mindegy, mond meg Carternek hogy nem sminkelem ki, azt
csinál amit akar. – ment be a szobájába.
- Most ne sértődj meg! – szóltam
utána.
- Nem sértődtem meg! – szólt vissza.
– Csak kiakadtam, hogy egy rohadt barátot se tudok szerezni magamtól. Ehhez is
megint te kellesz! – csapta rám az ajtót.
Amikor visszamentem a szobámba
Carter kibújt a takaró alól és csendben bámulta a telefonját. Vele szemben
pedig a Skype villogott Nick nevével.
- Mi az? – vettem az ölembe a
gépet fogadva a hívását.
- Mi tart ennyi ideig ember? –
háborodott fel. – Még le akarom tudni ezt a meccset mielőtt Riley hazaér és
elpusztítja a cuccaim.
Csak oldalra fordítottam a gépemet
megmutatva a mellettem kockuló Cartert. – Ó! – pislogott Carterre. – Szia
Carter!
- Szia Nick! – köszönt vissza
felnézve a telefonjából.
- Mi járatban arra? – érdeklődött.
- Nem járok Nick, mint látod épp
ülök! – felelte Carter. Nick rám emelte a tekintetét.
- Ez gyakorolja ezeket a
beszólásokat vagy kisujjból jön? – vállat vontam. – Akkor nem érsz rá?
- Játssz nyugodtan! – állt fel
mellőlem. – Én megyek alávetem magam Kelley kísérleteinek! – állt fel mellőlem.
Lehajtottam a gépet, így Nicket kizárva a beszélgetésből.
- Kelley azt mondta, hogy nem fest
ki, ha nem akarod! – állítottam meg.
- Nem akarom megbántani a húgodat.
És amíg nem lát rajta kívül senki és nem csinál képet addig túlélem. –
legyintett.
Ally:
Ahogy beléptünk a szokásos kocsma szag csapott meg minket. –
Még mindig nem értem miért hoztál el sörözni? Melózunk nem?
- De, ja persze. – legyintettem. – Ülj le valahova, hozok
inni! – most ő fújtatott, de végül leült egy asztalhoz. Én a pulthoz sétáltam.
A csaj épp valami részeggel enyelgett, de a csapos fiú azonnal ott termett.
- Mit adhatok a szép hölgynek? – mosolygott rám kedvesen
barna szemeivel.
- Én szép, dehogy! – horkantottam. – Hölgy meg annál inkább
nem. – jót nevetett. – 2 sör lesz.
- Nem láttalak még erre. – jegyezte meg, ahogy a mögötte lévő
hűtőből elővett két sört.
- Átutazó vagyok. – feleltem.
- A barátoddal együtt? – biccentett Conor felé. Hátra
pillantottam a durcásan üldögélő Conorra, majd vissza fordultam.
- Nem. – ráztam meg a fejem. – Nem a barátom, csak kolléga.
- Nekem nem valami munkatárs félének tűnik. – alaposabban
végig mértem a srácot. Megakadt valamin
a szemem. A bal karján egy fekete jel, ami szinte lyukat égetett a szemembe. –
Mit is mondtál mit dolgoztok?
- Nem mondtam. – próbáltam természetesnek tűnni. – Amúgy meg
könyvelők vagyunk.
- Könyvelők? – röhögte el magát. Semmit sem sejtett. Oldalra
sandítva végig néztem magamon, hogy biztos nem-e látszik valahol az Ankhom. De
szerencsére nem látszott. – Mit csinál két könyvelő?
- Kirándulni indult a cég. – improvizáltam. – Lekéstem a
vonatom és felajánlotta, hogy elvisz, csak megálltunk pár napra.
- Értem. – bólintott. – Nos, nem tudom meddig maradtok, de
szívesen meginnék veled valamit. – villantott rám egy mosolyt. És csak akkor
döbbentem rá, hogy flörtöl velem. Így hát miért is, ne? Nem mehetnék el
randizni egy őrzővel? Senki soha nem tiltotta meg.
- Mit szólnál ma este? – vetettem fel. – Persze ha ne gond.
- Nem, dehogy. – vigyorgott tovább. – Este nézz be, megint.
- Meg lesz. – kacéran rákacsintottam. – Jaj, tényleg mennyi a
két sör?
- Hagyd csak a ház ajándéka! – legyintett. És még ingyen sör
is? Mily nagylelkű uram.
Szerényen elmosolyodtam, játszva a szende kislányt. – Köszi.
– majd Conorhoz sétáltam. Leültem vele szembe és közel hajoltam hozzá és halkan
azt mondtam. – Mit szólnál, ha ma elmennénk egy randira? – azt a döbbenetet az
arcán le kellett volna fotózni.
- Mármint te meg én? – bökte ki végül. Megráztam a fejem.
- Nem. Te, én és az őrző pultos.
Jev:
Jev:
Miután beszéltem Allyvel, aki
persze jóízűen kiröhögött, leakartam menni egy pohár vízért. Anya hirtelen
próbálta eldugni a dolgokat, ami nem sikerült jól mert tudtam hogy a
szülinapommal kapcsolatos dolgokat szervezi. De próbáltam úgy tenni, mintha fel
se tűnne. Jézusom még csak 13-a van. Mit szervez ennyire előre. Csak egy
nyamvadt asztalt kell foglalni…
Mikor visszamentem épp Kelley
rohant át Ally szobájába. Már meg se próbáltam kérdőjelezni mit mázolhat
szegény Carteren. De hamarosan meg is tudtam. Egy 5 perccel később az említett
barátnőm jelent meg az ajtóban. Nos eléggé érdekesen nézett ki. Leggins volt
rajta és ahogy felismertem az én pulcsim. Arcán alapozó réteg vastagon kihúzott
szem, befestett szemöldök, és rikító vörös ajkak.
Nos ha nem a világ legirritáltabb
nézése lett volna az arcára eléggé szexi lett volna. De a kinézetét javította a
göndör haja, amit úgy tűnik Kelley becsavart.
- Annyit dolgoztam reggel, hogy a
hajam ne legyen göndör. – fogta meg a haját. – És a húgod ezt tönkre tette és
nem találja a smink lemosót. – morogta.
- Pedig szerintem tök jól nézel
ki. – jegyeztem meg.
- Úgy nézek ki, mint akit pofán
baszott a malterozó pasi. – nézett rám komolyan.
- Naaa. – szóltam rá mosolyogva. –
Mégis csak a húgom kent ki.
- Nem segítesz! – ült le velem
szembe törökülésben. – Szedd le valahogy ezt rólam.
- Elkezdhetnéd lemosni vízzel, de
nem hiszem hogy a vízálló egy könnyen lejönne. – húztam a szám. – Bocsi, de
most pont nem tudom megérteni a problémád. Szerintem tök jól nézel ki.
- De én utálom ezt! – kezdte
kapargatni az arcát, de ahogy várható volt Kelleytől nem jött le semmi. – Olyan
mintha egy maszk lenne rajtam és argh…
- Nyugi van Kenobi! – tettem a
kezem a vállamra.
- Te most komolyan le Kenobiztál?
– ráncolta a szemöldököt. – Kérlek Istenem, hagyd hogy ne legyen Star Wars fan.
– emelte égnek a tekintetét.
- Nem ezeket a droidokat
keresitek. – húztam el a mutató és a középső ujjam a szeme előtt.
- Jev… - emelte rám tekintetét. –
Szakítok! – röhögte el magát. Már állt volna fel, de visszahúztam magamhoz. Az
ölembe zuhant és kidőltünk az ágyamon.
- Akartam is kérdezni… - fogtam a
kezembe a kapucni zsinórját. – Ilyen gyakran hordod a pulcsim, vagy csak a
kedvemért van mindig rajtad.
- Meleg. – vont vállat. – Ez a
legmelegebb pulcsim, ami volt. És jó illata van.
- Ez édes! – pusziltam meg az
arcát.
- Miért érzem azt, hogy most csak
cuki akarsz lenni, hogy ne legyek kiakadva? – derekánál fogva fordítottam a
helyzetünkön. Kezemmel feje fölött támaszkodtam.
- És ha igen? – gondolkoztam.
Átkarolta a nyakam.
- Csak azért kérdeztem, mert
működik! – húzott magához.
Sziasztok! Mikor jön a következõ rész? Nagyon várom!
VálaszTörlésSzia! Még nem tudom, kicsikét ellustultam, meg minden össze is jött, így nem volt nagyon időm írni :/ De örülök, hogy várod. :D És meghoztad a kedvemet az íráshoz is. :D
TörlésEnnek örülök, hogy meghoztam. Nem sürgetlek, sem a barátaim, akikkel olvassuk a storyt. Remélem, hamar el múlnak a dolgok amik "összejöttek"! Hajrá az íráshoz és az ötleteléshez (nem tudom van-e vázlat) .
TörlésÖlelés:
-Egy valaki aki olvassa a blogot :D (Gy.R.)