Na most, nyilván néhányan emlékeztek még a versenyre amin indultunk még régebben. Külön posztot ugyan nem kapott de mind a férfi főszereplőnk és mind a női főszereplőnk 2. helyezést ért el a blogversenyen. Mi nagyon örültünk ennek és remélem ti is velünk örültök most hogy már tudjátok. Na mindegy, a lényeg hogy ennek alkalmából Vacak készített Kukorkával és velem is egy interjút amit itt olvashattok el:http://blog-ajanloms.blogspot.hu/2013/09/interju-20-ashley-es-kukorka.html?showComment=1379863566062#c8360557649052527164 Úgyhogy ezúton is köszönjük mind a díjat mind az interjút Vacaknak. Mivel először arról volt szó hogy csak holnap lesz fent az interjú elkezdtünk írni egy részt ( amiben végre tisztázzuk hogy Conor és Ally milyen viszonyban voltak egymással bár gyanítom a nagy többség már rájött ) de csak a 2/3-a van kész úgyhogy azt fel rakom és nem ígérhetek semmit de igyekszem minél hamarabb hozni a rész végét. Szóval még egyszer köszönünk mindent Vacaknak és jó olvasást kívánunk:
Ashley és Kukorka ( akinek már biztos elfogyott a zsepije)
Jev:
A nagy
kavalkád, akkor kezdődött el, amikor beértem az iskola és a városháza közötti
utcára, ahol a fesztivál mindig is tartatott. (Van ilyen szó? - Kukorka) A
bejáratnál már a vattacukor és a sült kukorica illata csapta meg az orrom. A
szokásos bódék és standok álltak az utcán végig egy nagy sorban, ahogy eddig
mindig is. A már régóta itt élő családok felnőtt tagjai szokták biztosítani a
standokat, cél lövöldéket és ehhez hasonlókat. Persze anyám mivel tanácstag,
így majdnem mindenben részt vesz. Tekintetemmel folyamatosan vagy Cartert vagy
Kelleyt kerestem, akit majd meg kérek vezényeljen már Carter felé. Ám a
hatalmas tömegben max. ha két lépést tettem meg 5 perc alatt. És így kellett
volna végig járnom az egész utcát a hatalmas tömegen keresztül. Végül fogtam
magam és felálltam az egyik pad tetejére és a tömeget kémleltem, hogy
megtaláljam Cartert. 2 perc után, amikor sejtésem szerint megtaláltam Cartert,
elkezdtem arra integetni, majd Carter nevét kiáltozni, mire felkapta a nagy
ember tömegben a fejét és megindult felém. Leszálltam a padról és vártam, hogy
átverekedje magát a tömegen, amikor egy vonyító hang megszólalt.
- Szia Jev!
– nyávogta mögülem Emily.
- Szia Emily! – fordultam hátra kelletlenül. –
Nem fázol? – kérdeztem, mivel egy rövid farmer shortban és egy bikini felsőben
virított.
- Hát egy kicsit hűvös van, de tűrhető. –
nevetett fel zavartan. Ezután Carter szó szerint bezuhant hozzánk, majd
felkászálódva a földről leporolta magát.
- Jól vagy?
– kérdeztem vissza fojtva nevetésem, de tényleg aggódtam a felől, hogy jól
van-e.
- Persze. – bólintott majd, ahogy meglátta
Emilyt, egy kicsit meghökkent, de félre téve minden nézeteltérésüket köszönt
neki. – Szia Emily!
- Már megint
te? – horkant fel Emily. - Sajnálom Kelleyt, amiért egy ilyen deszka csajjal le
fog esni a bevétel.
- Fejezd be!
– sziszegtem Emily felé. Hisz Carter nem deszka. Nagyon csinos és szép… meg
aranyos……… Uramisten miket beszélek!
- Emily megtisztel az irigységed! - mondta
Carter kedvesen mosolyogva, majd lebiggyesztett szájjal folytatta. – Kár, hogy
nem tudom viszonozni. - Emily gyilkos
nézéssel, próbálta megfojtani Cartert, vagy valami kárt tenni benne, de neki
semmi baja nem esett, viszont a mögöttünk lévő sült kukorica árus, majdnem
felgyulladt. Ugyanis a grill ártatlan parázsból egy hatalmas lángokkal teli sáv
keletkezett. Szerencsére az árus eloltotta a tüzet egy poroltóval, de még
mindenki rémülten bámulta a már csak füstölgő grill sütőt. Emilyt ez viszont
nem érdekelte, csak fújtatva elviharzott.
- Okéééééé.
– szólaltam meg végül. – Találtam valamit, ami érdekelhet.
- Én is találtam valamit. – nyúlt a zsebéhez,
amikor valaki megragadta a kezem és hátra kezdett húzni.
- Segítened
kell! – mondta Kelley, de kirántottam a kezem és visszasiettem Carterhez, majd
egy „Pillanat!”, kiáltással leintettem Kelst.
- Carter ezt látnod. – jött oda Emma és Jared
röhögve. – Eugene és Hayley almahalászatban versenyeznek. Eugene úgy is
megnyeri, de Hays tuti belefojtja a vízbe. – mondta tovább röhögve Jared.
- Gyere,
mindjárt kezdődik! – ragadta karon Emma Cartert, engem meg Kelley kezdett a
kapucnimnál fogva húzni. És sajnos utána Cartert egy jó darabig nem is láttam,
mert elment fél órám arra, hogy Kelleyvel szervezzek és pakoljak, meg
díszítsek. Miután ezzel végeztünk segítenem kellett a kávézóban bekötni a
képernyőket a karaokéhoz. Mire végeztem már vagy 5 lány figyelte, ahogy
dolgozom. Csak furán néztem rájuk, ők meg bájosan pislogtak és mosolyogtak.
- Lányok, próbáljatok meg nem akkor bámulni a
bátyámat, amikor itt vagyok. – hessegette el őket Kelley. – Te meg ne nézz ki
olyan jól, hogy mindenki téged bámuljon! – húzott le a színpadról.
- Kelley
szeretnél te még pasit az életben? – kérdeztem ártatlanul mosolyogva.
- Igen, miért? – vonta fel a szemöldökét.
- Hagyj
lógva, vagy minden pasit, aki a közeledbe merészkedik agyon verek. –
fenyegettem.
- Nem vagy olyan erős, és úgy sem mernéd, anya
az erőszak ellenes dumájával jönne. – mondta.
- De a minden pasi szemét és csak kihasznál,
dumát hozom fel ellen érvnek és az beválik majd, hidd el. – vigyorogtam
gúnyosan. Összehúzott szemekkel meredt rám egy ideig, majd sarkon fordult, hogy
a számokat egyeztesse a sráccal, aki a monitorokat kezeli, és a zenét adja be.
Én leültem a kávézó asztalok egyikéhez, ami a legközelebb van a színpadhoz. És
elkezdtem zenét hallgatni, amikor már kissé idegesítő lett, hogy az az 5 lány
majd kieső szemekkel bámul. Negyed óra irritáló bámulás után kezdett megtelni a
hely.
Ally:
- Minek
köszönhetem, hogy még egyszer összefutottunk Alison Montgomery? – tárta szét a
karját Conor mosolyogva.
- Clare-nek segítek. – feleltem. – Elvégre a keresztanyám és a családért mindent.
- Én is neki jöttem segíteni, de azt hittem elég leszek neki én és a gyerekei. – csettintett.
- Ja és még vigyázni jöttem az unokatesómra, Jevre. – tettem hozzá. – Nehogy a vadóc húgod még megölesse.
- Én nem látom Jevet. – mondta, majd megkérdte. – És te, látod valahol?
- Na és te látod valahol Cartert? – mutattam fel az ütőkártyát. A húgát.
- A barátaival van.A Védelmező barátaival. – válaszolta tekintetében ’pöppetnyi’ haraggal.
- Ha te mondod. – vontam meg a vállam. – Én a helyedben elvinném Jev közeléből Cartert. Még a végén belezúg. – nevettem fel gúnyosan.
- Már miért tenné? – vonta fel a szemöldökét.
- Jev olyan feltűnően jóképű. Kedves, van humora. És felkelti a lányok figyelmét, tudomásom szerint loholnak utána a lányok. – soroltam.
- Annyira figyelemfelkeltő, mint amilyen te voltál 7 évvel ezelőtt? – mosolyodott el. Erre nekem is felfele görbült a szám.
- Az teljesen más tészta volt. – szabadkoztam elpirulva. – És egyébként is a barátaim tündérport tettek a kajámban.
- Majdnem leégett az Internátus Ally. – nevetett fel mosolyogva.
- Csak egy fikusz volt, mit számít az? – tártam szét a kezem. – És bevált, nem? Családi vonás, figyelemfelkeltőek vagyunk.
- Lehet. – mondta kimérten. Mintha gondolkozott volna azon hogy fejezze ki magát. – De legalább az én húgom nem olyan felelőtlen és ostoba, mint a te drága unokatesód.
- Higgy amit akarsz a húgodról, de most rólad van szó! – böktem felé. – Te nem voltál felelőtlen és ostoba, hogy beleszerettél egy tőled 7 évvel fiatalabb lányba, aki ráadásul a családod átkába is beletartozik? De az voltál.
- Mintha te nem lettél volna olyan felelőtlen, hogy viszonoztad 18 évesen. – vágta oda.
- Igen az voltam, de a tervem része volt. – léptem közel hozzá. Lábujjhegyre álltam. – Csak utána nem tudtam kontrollálni és igen. Beléd estem. – suttogtam.
- Milyen terv? – vonta fel a szemöldökét kérdőn.
- Csak így volt esélyem megtudni, hogy az unokatesóm majdnem gyilkosa miért akarta megölni.
- Miről beszélsz? – játszotta az értetlent.
- Ne játszd a hülyét Conor. – csattantam fel. – Tudom, hogy meg akartad ölni. Csak nem tetted, mert felébredt. – halkítottam le olyan halkra a hangom, hogy csak ő hallja. – De én előbb megöltelek volna.
- Még mindig nem tudom miről beszélsz. – felelte szikrákat szóró szemmel.
- Nagyon is tudod. Láttam. Ott álltam mögötted. – mondtam, mire elkerekedett a szeme. – Tudom, hogy figyelted. De én meg téged. Komolyan azt hitted olyan könnyű lenne megölni egy 6 éves kisfiút? Csak beosonni a házba, amikor nincs ott senki és álmában leszúrni? Nagyon is ostoba vagy Conor ha ezt hitted.
- 2 hétig folyamatosan figyeltem a házat, lehetetlen, hogy ott lettél volna. – válaszolta.
- Beteg voltam. Tudod, ha valakinek tüdőgyulladása van, amikor látogatóban van a családnál akkor kénytelen ágyban maradnia. – mosolyogtam gúnyosan. – Amint meghallottam az ajtót már kaptam is a tőr után.
- De azt mondtad egészen 16 éves korodig nem tudtad, hogy védelmező vagy. Akkor max 15 éves lehettél. Nem lehetett…
- Védelmező tőröm? Egyáltalán tőröm, hogy lehetett? – kérdeztem költőien. – Azt mondtam 16 éves koromban mondták el a szüleim, hogy Védelmező vagyok. Azt nem mondtam, hogy előtte nem tudtam, hogy az vagyok.
- Csak a családomat akarom védeni. – morogta.
- Hát nem jól csinálod! – horkantam fel. – Ha a húgod már is belezúgott Jevbe.
- Carter nem… - kezdte, de félbe szakítottam.
- Nem ostoba. – tátogtam a kezemmel. – Ugyanolyan ostobán szerelmes, mint te voltál velem.
- Ne hasonlíts össze minket velük. Nem vagyunk ugyanolyanok.
- De. Azok vagyunk. – feleltem. – A rejtélyes Lane, aki sok olyan embert ismer akit én nem. És vagyok Jev, aki a környezete szupersztárja, és semmit se tud rólad, csak morzsákat. A szerepek teljesen ugyanazok, nem gondolod?
- Visszatértek a régi emlékek Ally? – morogta és mélyen a szemembe nézett.
- Te, én és a családjaink átka. Olyan mintha Cartert és Jevet látnám, nem gondolod?
- Miért vagy itt? – kérdezte.
- Csak a családomat védem. Ahogy te is, de valamiért nem egy oldalon állunk. – mondtam majd hátra léptem egyet. – Örültem, hogy újra találkoztunk Conor Lane! Sok sikert kívánok a csatánk megnyeréséhez. – hajoltam meg előtte, majd sarkon fordultam és elvegyültem a fesztiváli tömegben.
- Clare-nek segítek. – feleltem. – Elvégre a keresztanyám és a családért mindent.
- Én is neki jöttem segíteni, de azt hittem elég leszek neki én és a gyerekei. – csettintett.
- Ja és még vigyázni jöttem az unokatesómra, Jevre. – tettem hozzá. – Nehogy a vadóc húgod még megölesse.
- Én nem látom Jevet. – mondta, majd megkérdte. – És te, látod valahol?
- Na és te látod valahol Cartert? – mutattam fel az ütőkártyát. A húgát.
- A barátaival van.A Védelmező barátaival. – válaszolta tekintetében ’pöppetnyi’ haraggal.
- Ha te mondod. – vontam meg a vállam. – Én a helyedben elvinném Jev közeléből Cartert. Még a végén belezúg. – nevettem fel gúnyosan.
- Már miért tenné? – vonta fel a szemöldökét.
- Jev olyan feltűnően jóképű. Kedves, van humora. És felkelti a lányok figyelmét, tudomásom szerint loholnak utána a lányok. – soroltam.
- Annyira figyelemfelkeltő, mint amilyen te voltál 7 évvel ezelőtt? – mosolyodott el. Erre nekem is felfele görbült a szám.
- Az teljesen más tészta volt. – szabadkoztam elpirulva. – És egyébként is a barátaim tündérport tettek a kajámban.
- Majdnem leégett az Internátus Ally. – nevetett fel mosolyogva.
- Csak egy fikusz volt, mit számít az? – tártam szét a kezem. – És bevált, nem? Családi vonás, figyelemfelkeltőek vagyunk.
- Lehet. – mondta kimérten. Mintha gondolkozott volna azon hogy fejezze ki magát. – De legalább az én húgom nem olyan felelőtlen és ostoba, mint a te drága unokatesód.
- Higgy amit akarsz a húgodról, de most rólad van szó! – böktem felé. – Te nem voltál felelőtlen és ostoba, hogy beleszerettél egy tőled 7 évvel fiatalabb lányba, aki ráadásul a családod átkába is beletartozik? De az voltál.
- Mintha te nem lettél volna olyan felelőtlen, hogy viszonoztad 18 évesen. – vágta oda.
- Igen az voltam, de a tervem része volt. – léptem közel hozzá. Lábujjhegyre álltam. – Csak utána nem tudtam kontrollálni és igen. Beléd estem. – suttogtam.
- Milyen terv? – vonta fel a szemöldökét kérdőn.
- Csak így volt esélyem megtudni, hogy az unokatesóm majdnem gyilkosa miért akarta megölni.
- Miről beszélsz? – játszotta az értetlent.
- Ne játszd a hülyét Conor. – csattantam fel. – Tudom, hogy meg akartad ölni. Csak nem tetted, mert felébredt. – halkítottam le olyan halkra a hangom, hogy csak ő hallja. – De én előbb megöltelek volna.
- Még mindig nem tudom miről beszélsz. – felelte szikrákat szóró szemmel.
- Nagyon is tudod. Láttam. Ott álltam mögötted. – mondtam, mire elkerekedett a szeme. – Tudom, hogy figyelted. De én meg téged. Komolyan azt hitted olyan könnyű lenne megölni egy 6 éves kisfiút? Csak beosonni a házba, amikor nincs ott senki és álmában leszúrni? Nagyon is ostoba vagy Conor ha ezt hitted.
- 2 hétig folyamatosan figyeltem a házat, lehetetlen, hogy ott lettél volna. – válaszolta.
- Beteg voltam. Tudod, ha valakinek tüdőgyulladása van, amikor látogatóban van a családnál akkor kénytelen ágyban maradnia. – mosolyogtam gúnyosan. – Amint meghallottam az ajtót már kaptam is a tőr után.
- De azt mondtad egészen 16 éves korodig nem tudtad, hogy védelmező vagy. Akkor max 15 éves lehettél. Nem lehetett…
- Védelmező tőröm? Egyáltalán tőröm, hogy lehetett? – kérdeztem költőien. – Azt mondtam 16 éves koromban mondták el a szüleim, hogy Védelmező vagyok. Azt nem mondtam, hogy előtte nem tudtam, hogy az vagyok.
- Csak a családomat akarom védeni. – morogta.
- Hát nem jól csinálod! – horkantam fel. – Ha a húgod már is belezúgott Jevbe.
- Carter nem… - kezdte, de félbe szakítottam.
- Nem ostoba. – tátogtam a kezemmel. – Ugyanolyan ostobán szerelmes, mint te voltál velem.
- Ne hasonlíts össze minket velük. Nem vagyunk ugyanolyanok.
- De. Azok vagyunk. – feleltem. – A rejtélyes Lane, aki sok olyan embert ismer akit én nem. És vagyok Jev, aki a környezete szupersztárja, és semmit se tud rólad, csak morzsákat. A szerepek teljesen ugyanazok, nem gondolod?
- Visszatértek a régi emlékek Ally? – morogta és mélyen a szemembe nézett.
- Te, én és a családjaink átka. Olyan mintha Cartert és Jevet látnám, nem gondolod?
- Miért vagy itt? – kérdezte.
- Csak a családomat védem. Ahogy te is, de valamiért nem egy oldalon állunk. – mondtam majd hátra léptem egyet. – Örültem, hogy újra találkoztunk Conor Lane! Sok sikert kívánok a csatánk megnyeréséhez. – hajoltam meg előtte, majd sarkon fordultam és elvegyültem a fesztiváli tömegben.
Hát igen. Ez van. Kíváncsi vagyok kinek esik le legelőször mi következik az eseményekből :P Remélem hamarosan újra jelentkezünk.
<<18. rész(part3)
<<18. rész(part3)
Először is: Szép belépő, Carter!
VálaszTörlésMásodszor: Awww... Olyan kis édes, mikor Emily és Carter szócsatázik, hogy addig sem bírom ki röhögés nélkül, míg befejezem ezt a mondatot.
Ally és Conor párbeszédét pedig nem is említettem:D
Ui.:Most mondanám, hogy bocsi az interjús variáért, de akkor nem tetted volna fel ezt a kis részt:)
xD nem de akkor ma felraktam volna egybe az egészet :)
VálaszTörlés