23. A feltámasztott lány

Na helloka!
Itt Ashley a friss résszel ( de tényleg ebben a pillanatban fejeztem be ). Remélem elnyeri a tetszéseteket és kicsit legalább izgalmasnak találjátok ( bár aki olvasta Halloween-i kis előzetest valószínűleg számított erre ). Na mindegy itt a rész.



Carter:

Mikor úgy gondoltam hogy elég mélyen vagyok az erdőben neki dőltem egy tök véletlenszerűen kiválasztott fa törzsének és vagy háromszor jó erősen belevertem a fejem hogy visszafojtsam a könnyeimet. Majd a körmeimet is mélyen a tenyerembe vájtam és a fogaim is olyan erővel szorítottam össze hogy már vártam mikor törnek ki. De úgy festett ez sem elég, a könnyeim vastag cseppekben folytak le az arcomon. Mérgesen töröltem le őket az arcomról. Nem vagyok én Emily! Akkor mit rinyálok itt állandóan?  Már a saját agyamra tudok menni ezzel! De ha egyszer olyan mérges vagyok! Miért kell mindig mindent elcsesznem? Végre itt vagyok! Egy olyan városban ahol itt vannak velem a barátaim és nem kerül el mindenki 10 km-es körzetben mert én vagyok a lány aki folyton feketében járkál. Itt végre otthon érezhetném magam. De nem! Túl nagy kérés lenne hogy az életemet egyszerű legyen! Az Angyalra és már megint kezdem! Mi történt velem? Én nem ilyen vagyok! Mit is olvastam Conor egyik könyvében? A neveink csak szavak! Semmit sem jelentenek! A tetteink csak mozdulatok! Semmit sem érnek! Nincs otthonunk! Nincs családunk! Nincs nevünk! Nincsenek érzéseink! Nem vagyunk semmik…csak katonák! Védelmezők! Ezt észben kéne tartanom. Nem szabad elfelejtenem hogy az én világomban nem ér annyit egy élet mint amennyit emberként érne. És az érzelmek? Azok csak hátráltatnak minket. A siker érdekében elengedhetetlenek a hasznos eszközök. A fegyverek, a gyógyszerek, az igézetek! De az érzelmek haszontalanok. Ki kell irtanom magamból minden érzelmet! De akkor mi leszek én? Egy ember bőrbe bújt szörnyeteg! Egy Őrző! Conor mindig azt mondta az érzelmeink és a gondolataink tesznek minket különbé az Őrzőktől. De ha azt tanítják hogy ne érezzünk, hogy ne gondolkodjunk csak tegyük amit mondanak mégis miben vagyunk mi mások? Folyton ítélkezünk közben pedig mi vagyunk az elítéltek! Ha valami nem felel meg a rendszerünknek előbb ölünk aztán kérdezünk! Ha megszületik egy gyermek amint tud járni, tudnia kell futni, ugrani, harcolni és ha elhagyja egy értelmes szó a száját a következőt már latinul is tudnia kell! Nálunk nincs megkülönböztetés gyerek, felnőtt és öreg között. Vannak akik tudnak harcolni, akik még nem és akik már nem! Ez egy gyilkos rendszer! De szükséges az emberek életben maradásához. Ezért nem volt még rá szükség hogy ők is tudomást szerezzenek a természetfeletti létezéséről! És ezért nem dönthetünk úgy önkényesen hogy embereket keverünk a Védelmezők ügyébe. Ezért nem kerülhetünk közel senkihez sem! De mégis miért kell erre folyton emlékeztetnem magamat??? Most kifújom azt a levegőt amiről eddig azt sem tudtam hogy kicsit megrázom a fejemet és ellököm magamat a fa törzsétől. Nem akarok visszamenni a karneválra!  De haza megyek! Ha balra megyek elméletileg át tudok vágni az erdőn és a városban fogok kikötni, ahonnan nincs olyan messze a házunk. Oké, akkor erre megyünk. Az erdőben nincs valami meleg úgyhogy felveszem az eddig a derekamra kötött farmer dzsekit és elindulok 10 óra irányába. Lehúzom a jobb csuklómról a hajgumit és a tarkómra kötöm vele a hajamat. Szeretem amikor így van. Csak az a vaj vele hogy folyton kijön a copfból a frufrum. – gondolom. Próbálok semmiségekre gondolni. Nem akarom hogy járjon az agyam mert annak nem lenne jó vége. Ezért inkább a körülöttem lévő zajokra fókuszálok. És ezért van az hogy attól kezdve hogy elkezdtem figyelni arra mi folyik körülöttem körül-belül 5 másodperc kellett hogy kiszúrjam a két körülöttem ólálkodó alakot.

 - Akár elő is jöhettek! – mondom fennhangon mivel csak annyit tudok megállapítani hogy valahol mögöttem vannak azt nem mennyire távol. Aztán mikor nem mozdulnak még hozzáteszem: - De tényleg.  Semmi humorom nektek menni úgyhogy gyertek nyugodtan.

Majd hátrafordulok és várom hogy valószínűleg Hays és a dinka vagy a Jared és Em előmászik a fák közül de aztán…

 - Francba már! Ez most komoly?Nem lehetne hogy holnap támadj rám? Te vagy az egyetlen ember akire most tényleg nincs türelmem! – vágok savanyú képet mikor Scott és egy lány kilépnek a lombok erdejéből.

- Sajnálom Angyalom, én békén hagytalak volna mivel látom hogy elég búvalbaszott fejed van de te kérted hogy jöjjünk elő. Így pedig már tudod hogy még itt vagyok. És ezért nem hagyhatlak elmenni! – von vállat Scott mintha tényleg sajnálná ami történt.

- Na jó, essünk túl rajta! Te elmondod mit akarsz én elmondom hogy nem érdekel erre te megfenyegetsz mire én egyezkedek veled aztán kitűzünk egy időpontot  amin egyikünk úgyse jelenik meg és aztán kezdjük az egészet előröl. – magyaráztam mikor értetlen fejet vágott.

- Oh, már értem mire gondolsz! De sajnos ki kel hogy ábrándítsalak Angyalom! Nem én leszek az ellenfeled! – azt hiszem Lucifer is olyan mosolyt villanthatott mielőtt a pokolra szállt mint ahogy most Scott mosolygott rám.

- Na, ne mond hogy szerencsétlen boszorkánymesteredet akarod rám küldeni! – fontam keresztbe a mellkasom előtt a kezemet. Ennek két oka is volt. Az egyik hogy kezdett a felszínre törni a Védelmező lány aki a világ minden kincséért sem maradna ki egy bunyóból Scottal. A másik meg hogy fáztam.

- Máris kiszúrtad hogy az Igézők Gyermeke vagyok? Sokkal jobb vagy mint Scott mesélte! – mosolyodott el a lány. De…

- Nem volt nehéz kiszúrni! Ömlik a táskádból a Mortui-sav! – mutattam az egyébként aranyos kis barna táskájára aminek a fenekén egy lyuk tátongott amiből pedig csillogó kék savas folyadék sisteregve csordogált az avarra! Ezt még a hülye is kiszúrja.

- A rohadt életbe! – kiáltott fel a lány és a táskáját a földre hajította. Tanulmányozzuk a helyzetet. Két ellenfél. Az egyik Scott aki magát nem zavartatva üvöltözött a boszorkánymesterrel. A derekára csatolva két kard. Az egyik markolata alatt fekete turmalin. Ismerem a kardot. Ez a kard volt a Cipriano család hagyatéka. Minden Védelmező családnak van egy saját választott drágaköve amiket (mivel akkoriban ezt tűnt hasznosnak ) belekovácsoltak egy-egy kardba és a családok akkori legfiatalabb tagjai személyiségének megfelelően mintákat véstek a két élű kardok pengéibe. A Cipriano-ké a Fekete Turmalin volt ezáltal a minta is fekete volt. Fekete tüskék. Ez volt a Cipriano kardon amit Scott mindig használt.  Hayley-ről tudom hogy nála van a kard de sose használta, ő inkább az az íjász fajta. Ezenkívül Emma kardját láttam már. Neki smaragd volt a kard markolatában és úgy emlékszem gyönyörű sötét zöld hollók vannak a pengéjén. És nekünk? A Lane-ek kardja Charlotte halálával eltűnt. Legalábbis a történelem könyvek nála említik utoljára és igaz ami igaz az ő halála után nem találták meg. Semmit sem tudok róla csak hogy a mi családunk használta legtöbbet a családi kardját. Mi vívtunk, a Ravenmaker- ek lőnek a Cipriano-k meg ármánykodnak. Hm. Furcsa mennyi minden maradt ugyan olyan mint az 1600-as évek végén. Látom hogy Scott bal oldalára is egy családi kard van tűzve. Ennek a markolatában rubin van de nem tudom leolvasni a markolatába vésett családnevet. Azaz Scott birtokában van két nagyon nagy erejű kard ( habár ha a pletykák igazak az egyik nem tűri az érintését ), az esze vág, gyorsan mozog és már elég jól ismeri a gyenge pontjaimat míg én ( még 2 év ismeretség után is ) alig tudok róla valamit. Veszélyes ellenfél. Ezzel szemben a boszorkánymester barátnője nem lehet több 11 évesnél. Szétszórt és ügyetlen de a tény hogy Scott megkérte hogy segítsen neki biztosít afelől hogy nagyon nagy ereje van és tehetséges. Bár nem hiszem hogy amíg Scottnak kell fegyelmezni nagy kihívást fog nyújtani.  De nem szabad lebecsülnöm az ellenfelet. Az könnyen az életembe kerülhet. Szóval ők fel vannak fegyverkezve míg én nem de látszólag 0 a csapatmunkájuk ez által Scott teljesítménye romolhat ha mázlim van. Bár nem tudom erre mennyi esély van.  A Mortui-sav egy betiltott anyag boszorkánymestereknek. Csak olyan titkos és erősen tiltott üzletek folynak vele mint amilyenben a múltkor megöltük azt a boszorkánymestert. Bár ezeknek gyakran az a vége hogy mind az árus mind a vevő meg halnak amint a Védelmezők tudomást szereznek az üzletről. Ez a sav rendkívül veszélyes. Még a halhatatlan boszorkánymesterek egészségére is káros és a vámpírok regenerációjával is sok időbe telik hogy meggyógyulj ha egyszer már hozzáértél.  Ezzel szemben viszont szinte semmire sem lehet használni. Néhány nagyon nehéz fekete mágiára és nekromanciára . De bármelyikről is legyen szó igazolja azt az elméletemet hogy a kislány nagyon erős. Emellett ott volt Scott mosolya amikor azt mondta nem én leszek az ellenfele. Mintha tudna valamit amiről ha én is tudnék könnyen az életembe kerülhetne .Emellett valószínűleg ismerem az embert akit Scott nekem akar uszítani. A fekete mágiában amihez ez a folyadék is kellene nincs olyan varázslat amivel az irányításod alá vonhatsz embereket. Így ki van zárva hogy az a pár ember akiket ismerek és jobbak nálam lennének Scott szövetségesei. Akkor marad a nekromancia…- Ez az igen összefüggő gondolatmenet plusz-mínusz  10 másodperc alatt futott át az agyamon. Bár így is elég soká telt hogy összerakjam a képet. Általában mikor magához ölel a harc a gondolkodásom olyannyira felgyorsul hogy néha én sem tudom követni mit miért és hogyan csinálok. Conor szerint adottság szerintem viszont ő sulykolta belém valahogy 6 és 9 éves korom között.

- Na halljam! Melyik szerencsétlen halottat nem hagyod békében nyugodni? Anyámat, apámat esetleg Charlotte Lane-t akinek a reinkarnációájanak tituláltál? – nem tudtam megállni hogy önelégülten el ne mosolyodjak mikor megláttam Scott döbbent képét! Ezek szerint igazam volt. Bár az önelégült mosolyától ami a döbbenetet váltotta fel azt vettem le hogy az ellenfelem nem volt a felsoroltak között.

- Ugyan kérlek! Ilyen felszínesnek nézel, Angyalom? Tény hogy egy állítólagos halottal fogsz szembe szállni, bár fogalmam sincs hogyan jöttél rá, de mi hasznom lenne ha a fentebb említettek közül választottam volna valakit? Meg amúgy is, Charlotte Lane-el egy robbanás végzett, a teste darabokra szakadt ezért elhamvasztották, neki már nem volt teste amibe újra életet lehelhettem volna. Abban meg mi élvezet van ha Jacket és Ameliát támasztom fel ( így hívták Carter és Conor szüleit – Ashley ) ? Nem emlékszel az arcukra és nem hiszem hogy Conor olyan sokat beszélt volna róluk hogy érzelmileg kötődnél hozzájuk. Könnyű szívvel végeztél volna velük! Mi abban a vicces ha nem látom az arcodon a döbbenetet? – világos. Scott nem a halottal való harcomra kíváncsi.  Azt akarja láti hogy szenvedek! Látni akarja ahogy nem vagyok képes visszaütni míg az az ember akit ellenfelemnek választott lassan megöl. Látni akarja a kétségbeesésem! De akkor ki lehet az áldozat?

- Éppen ezért! Öltem meg ezt a lányt és hoztam neked ide! Mert csak ő az aki képes veled egyenlő eséllyel megküzdeni! – mosolygott önelégülten majd lassan kihúzta a kardot a bal hüvelyből. Először csak a kezét láttam meg ahogy a kardért nyúlt. Finom nőies kéz volt egy sebhellyel a jobb csuklóján. Majd lépett egy párat előre és így már teljes egészében láthattam a 13 éves lányt. Nem úgy volt öltözve mint a halála pillanatában. Fekete Védelmező felszerelésben volt, még az Ankh is ott lógott a nyakában. Hosszú fekete fürtjei  lágyan omlottak a vállára. A szeme sötét kékje sem olyan volt mint amire emlékeztem. Világosabb. Gondolom a halála pillanatában vált ilyenné. Láttam a ravasz mosolyt az ajkán amivel mindig rám nézett. Először alig akartam megismerni de amint megpillantottam olyan erős fájdalom hasított a szívembe hogy majdnem térdre rogytam. A szemembe könnyek gyűltek és biztos voltam benne hogy Scott ezt akarta. De azt is tudtam hogy képtelen leszek neki visszaütni. A szavak amiket Scotthoz akartam vágni a torkomon akadtak. Hogy képzelte ezt?! Hogy uszíthatja ellenem a legjobb barátnőmet??? teljesen kétségbe estem de egy utolsó megmaradt lehellettel még képes voltam elrebegni a halott lány nevét.

- Mira…!

U.I. aki nem emlékszik Mirára annak ajánlom újra olvasni a 17. részt :) És már bocsánat lehet hogy még nem olyan feltűnő de itt minden szál amit vezetünk ha 50 résszel később is de fontos lesz úh tessék ám figyelni ;)

Puszi: Ashley

U.I2. Ilyen se volt még, nem kellett Kukorkának nyaggatnia hogy befejezzem a részt ;)

<<22. rész

24. rész>>