Ui.: Előre is mindenkinek kellemes húsvétot, a fiúknak sok csokitojást, a lányoknak sok sampont amivel a kölnit kiszedik a hajukból a (a 13-nál idősebbek majd megértik :D)
Ui2: btw ez a 100 bejegyzésem bloggeren☀️ヽ(ﾟｰﾟヽ) ( ﾉ ﾟｰﾟ)ﾉ☀️ ʕ •́؈•̀ ₎
Conor:
Ally kezdi
nagyon feszegetni a türelmem határát. Egy „válts le engem” sms-sel lerendezi az
egész helyzetet utána pedig napokig nem lehet elérni. Ja és én meg mint valami
eszeveszett rohantam mert azt hittem történt valami. Erre csak annyi, hogy
lelépett és kész. Már csak azt kéne kiötlenem, hogy mivel magyarázom meg
Carternek hogy eltörtem három tányért sietség közben. Ha még egy lenne oké, de
HÁROM!!
Leugrottam a
fáról, mert idegességemben nem tudtam hogy járkálni. Hajamba túrva hívtam
megint Allyt, de nem vette fel. Szemem sarkában láttam valamit, amit nem tudtam
elképzelni mi lehet. Leguggoltam és a leveleket arrébb söpörve szemügyre vettem
a tárgyat.
- Azt a ku… -
nyeltem vissza egy káromkodást. Egy zsepit előhalászva a zsebemből, kezembe
vettem. Határozottan emberi vér volt és egy őrző pengéje.
Ally! Kezemben
lévő telefonomra ugrott a tekintetem és megint hívásra nyomtam. Még mindig
semmi. Vajon elkapta valaki?
A vér vonalát
követtem. A földön pár vér csepp és egy fa ágán pár véres kézlenyomatot
találtam. Az illető egyhelyben állt. De még mindig nem tudom, hogy a vér
valóban Allyé. Lehet ő támadott valakire és elvonszolja, de akkor miért
használt egy őrző pengét ehhez.
Az is lehet
harcoltak és tőle szedte el. Ki kell derítenem mi történt! De nem hagyhatom
egyedül Cartert. Ha volt itt egy őrző több is lehet. És még Scott is bezavart a
képbe!
Carter:
- Miss Lane! –
rikácsolt valaki mögöttem. – Mégis mi történt?
Megfordultam és
az igazgatóval találtam szembe magam. Haját tépve bámulta a törött ablakot. –
Előbb Jev, most maga?! Magyarázatot kérek!
- Kijöttem a
folyosóra a csörömpölésre! Aztán megláttam a betört ablakot. – magyaráztam nyugodtsággal, nehogy gyanúba
keverjem magam. Amúgy sem én törtem be az ablakot, hanem az aki áthajította
Scottot rajta… Istenem de okos ember volt. – Kinéztem és pár tini volt ott
kövekkel a kezükben. Amikor megláttak elfutottak.
- Felismerted
őket? – támadott le.
- Nem. Soha
életemben nem láttam őket. –válaszoltam. Arcán láttam hogy még idegesebb.
Orrnyergét masszírozta vörösödő fejjel.
- Ez nagyon
sokba fog kerülni. – motyogta. – Menj vissza órára! Most! – úgy tettem ahogy
mondta nehogy magamra haragítsam.
A teremben
zajlott az élet mint szokásosan, annak ellenére hogy óra volt. Ahogy elnéztem
Emilyéket már nem Jevék szadizásán voltak, amit furcsálltam is, hogy csendben
ücsörögtek mindannyian.
- Volt kint
valami érdekes? – tudakolta Jev, de közben telefonjára fókuszálva.
- Csak egy
törött ablak. – vontam vállat. Nick hajolt közénk.
- Jev neked már
telepatikusan is megy? – röhögött.
- Igen Nick,
tudod a telefonom hiányába nem volt jobb elfoglaltságom. – forgatta meg kék
szemeit.
- Mire céloz? –
odébb hajoltam, hogy lássam az arcát, mert Nick igyekezett kitakarni.
- Csak arra,
hogy Jevnek nem ez volt az első törött ablaka. – vigyorgott sejtelmesen
barátjára. – Hánynál is tartunk, 10-15 között?
- Még csak 8. –
vont vállat. – De ha a londonit is számoljuk akkor 12.
- És a párizsi?
– vonta fel szemöldökét Nick. Jev gondolkozni kezdett. Igen ezen én is
meglepődtem.
- Akkor 16.
- És ne feledd
az osztály kirándulásokat, mert úgy már 19. – jutatta eszébe Kelley.
- Csak 18. –
javította ki Jev. – Az egyik az Nick volt!
- De te adtad a
kezembe a labdát! – tiltakozott Nick. – Szóval a te hibád volt!
- Nem én voltam
az aki az egyetemistákat akarta zaklatni hajnal 2-kor. – röhögte ki Jev.
- Szemét vagy
haver! – vágta hátba Jevet és visszadőlt a székére. Azon kaptam magam, hogy
mosolygok és abba akartam hagyni, amikor Jev rám nézett és ő is elmosolyodott.
De lehervadt a
mosolyom egy pillanat alatt. Bal csuklómon egy lökés hullám futott át. Ankhom
alja bizseregni kezdett, jelezve hogy mögöttem történik valami. Az ablak!
Scott!
Valakivel
harcolt Scott és biztos nem egy másim őrzővel, mert azt éreztem volna. Alvilági
sem lehetett. Akkor csakis egy védelmező volt. Ugye nem Conor?
- Minden okés?
– hajolt be elém Jev. Mímelt mosollyal bólintottam. Nem ronthattam ki tőrt rántva
Scott után eredve. Erősen szorongattam a telefonom miközben sms-t írtam
Conornak.
Feleslegesen
aggódsz érte Carter! – mondogatta valami a fejemben. – Felnőtt ember tud
vigyázni magára! Ha pedig meghalt volna azt érezted volna.
Egyet kellett
értenem a hanggal a fejemben. Nincs értelme ezen gondolkodni, ha egy képzett
erős védelmező megtalálta Scott-ot akkor valószínűleg végezni is szándékozik
vele. Ha pedig csak egy portyázó tanonc akkor neki vége.
„Mosogatok,
ahogy kérted!” – érkezett a válasz. Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.
Amikor
kicsengettek nem kellett termet váltanunk, de Jev kihívott magával a folyosóra.
Hátamra téve kezét a tömegben kerülgetve egy üresebb folyosóra vezetett. A
szekrényeknek dőltünk.
- Szeretnék
elnézést kérni Emily miatt! – vakargatta tarkóját.
- Miért kérsz
bocsánatot? – ráncoltam a homlokom. – Nem te voltál bunkó, hanem ő!
- Tudom, csak…
Mindegy, nem lényeges! – rázta meg a fejét. Azt hiszi engem ilyen könnyű
levakarni?
- Jev! – néztem
rá komolyan.
- Mondom nem
érdekes! – próbálkozott.
- Bökd már ki
az ég szerelmére! – sóhajtottam. Hallgatása után kénytelen voltam komolyabb
módszerekhez folyamodni. – Cserét ajánlok! – vetettem fel. Telefonom rezegni
kezdett. – Azután hogy kiderítettem ki keres! – tartottam fel mutató ujjam jelezve
hogy várjon. Amikor megláttam a kijelzőn a bátyám nevét Jev felé fordultam. – Conor
az.
A folyosó másik
oldalára sétáltam, hogy Jev ne hallja. – Igen? – szóltam bele.
- Tudsz valamit
a törött ablakról? – kérdezte köszönés nélkül.
- Valaki
áthajította rajta Scottot. – megemelkedett a hangja.
- Scottot? –
távol kellett tartanom a fülemtől a telefont a káromkodás rohamától. – Biztos
vagy benne, hogy ő volt az?
- Conor két
lépésre álltam tőle, felismerni csak felismerem! - eszembe jutott valami. – Te hogy kerülsz
ide?
- A kérdés az,
hogy egy véres őrző kés mit keres az iskola udvarán! – váltott témát. – Valami
ötlet?
- Bioszon
éreztem valamit az Ankhkal. De nem tudom mit.
- Basszus! –
motyogta.
- Mi az? –
faggattam. – Találtál valami mást is?
- Igen Carter,
találtam. – mérges volt. – És nagyon mérges lettem tőle!
- Azt ne mond
egy hulla! – kérleltem.
- Én Scottéban
reménykedtem! – morogta. – De nem hullát találtam.
- Akkor?
- Az mindegy. A
lényeg hogy maradj ott ahol vagy! – utasított.
- Akkor álljak
a nap végéig a fiú budi mellett! Csak szólok idiótának fognak nézni, legalább
engedj a lány wc-ig elmenni! – élesen beszívta a levegőt. Ajaj.
- Carter, nem
vagyok vicces kedvemben! Itt egy ember élete forog kockán! Csak maradj a
suliban, amíg érted nem megyek! – majd kis idő után hozzá tette. – Kérlek!
- Rendben! –
feleltem halkan.
- Hallgatom a
cserét! – mosolygott rám Jev.
- Inkább
hagyjuk! – ráztam meg a fejem.
- Hé! – kapta
el a kezem és magához húzott. Karjait derekam köré fonta. – Mi történt?
- Semmi! – ráztam
meg a fejem. Felnevetett.
- És még tőled
várom el, hogy mondjam el a bajom! Így megnehezíted a dolgom cica! –
összehúztam a szemöldököm.
- Cica? –
ismételtem meg.
- Cica! –
bólintott.
- Komolyan? –
emeltem égnek a tekintetetem. Mellkasára tettem a kezem, hogy eltoljam
magamtól. – Na eressz mielőtt macska mentát nyomsz az orrom alá! – hátraszegett
fejjel nevetett és még közelebb húzott magához.
- Max a mentás
leheletem érezheted! – kék szemeivel mélyen enyéimbe nézett.
- Miért akarnám
azt szagolni? – vontam fel szemöldököm. Válaszul csak megcsókolt. És tényleg
mentás volt a lehelete.
A csókunk
végével nem hajolt el tőlem, hanem orrát hajamba vezette és azt szagolgatta.
- Te mi
csinálsz? – toltam el.
- Olyan furi
illatod van! – hajolt bele megint a hajamba és tovább szipózott mint valami
idióta.
- Jev! – löktem
vissza eredeti helyére. – Te a kapcsolatok embere vagy szóval biztos tudod!
Normális ha az ember barátja szagolgatja a barátnője haját?
- Csak
megszagoltalak! – húzta fel az orrát műdurcival.
- És mi lesz a
következő? – néztem rá hihetetlenül. – Körbe pisilsz vagy mi?
- Nem is olyan
rossz ötlet! – vezette kezét farmerja cipzárjához. Hallottam ahogy elkezdi
lehúzni. Lepillantottam és egy pillanatra megpillantottam fehér boxerét.
- Jézusom Jev!
Húzd vissza a cipzárt vagy megakadályozom a gyerekeid születését! – temettem
kezembe az arcomat. Igyekeztem megnyugtatni magam nehogy elvörösödjek. Nos a listájára kell írnom, hogy legalább
tiszta alsót hord. Jesszus hova vezet mindez!
Megint nevetni
kezdett. Kezét elvette a derekamról és lefejtette enyéimet ezzel megmutatva
arcom. – Szörnyű vagy! – motyogtam.
- Ti pedig még
mindig adócsalók!
- Jaj hagyd már
ezt! – csaptam vállára. – Már poénkodni se lehet? – arcom elé hajolt és nagy
kék szemeivel az enyémekbe bámult.
- Csak azért
mondom, mert jó poén volt!
Conor:
Követve a vér
nyomokat az erdőn keresztül eljutottam Ally kocsijáig. A csomag tartón
látszottak a véres ujjlenyomatok. Körbe pillantottam és zsebemből elő
kotorászva a tolvajkulcsot elkezdtem feltörni a csomagtartóját. Szerencsémre
nem találtam benne sem az ő, sem más hulláját. Viszont egy elsősegély készlet
fel volt csapva és a gézlapok golyókká gyúrva véresen hevertek mindenhol.
Odébb sepertem
őket mielőtt egy arra jövő járókelővel etetem. Kezemmel tapogattam a rés után,
hogy megtaláljak egy hasonló rekeszt mint ami nekem van a kocsim aljában. Amikor
megtaláltam rácsaptam egyet ezzel felnyitva és előttem feltárva Ally kés
Nos legalább előrébb jutottunk hogy Ally
sérülhetett meg. De a kést vér borította, nem is kevés, ami csak akkor lett volna
ha átdobják vele az embert. Várjunk csak… Carter szerint valaki átdobta Scottot
az ablakon. Egy őrző pengéjét találtam véresen a földön. Aztán a vérnyomok
egyenesen Ally kocsijához vezettek, ahogy egy rakat kötszer összevérezve hever
mindenhol.
Amikor
megtaláltam a kis rekeszt rácsaptam egyet ezzel felnyitva és előttem feltárva
Ally késgyűjteményét. (Mert lényegében ennyiből áll: tőr, kés, bárd, tőr,
dobókés, pálca kés, tőr, kés, bárd és kés. Ennek valami fétise van.) Semmi
feltűnőt nem találtam benne. Lecsaptam kocsija csomagtartóját, közben pedig
fejben egy új terv után kutattam.
Ally:
- Ally te mit
csinálsz itt? – segített fel ahogy át estem a portálon. – Komolyan véredet
ontottad csak azért, hogy elérj engem?! – torkolt le.
- Nem basszus
fölé hajoltam és kivéreztem a belem! – üvöltöztem. Összeráncolt szemöldökkel
bámult rám. Azt hitte azért görnyedtem össze, mert kimerített a portál nyitás.
Elvettem a kezem vérző sebemtől. Elkerekedtek szemei. – Segítened kell! –
kérleltem. – Nem tudok megnyugodni, ha viszont lenyugszom… - félbeszakított.
- Biztosan
elvérzel! – fejezte be a mondatom. Elrohant és egy halom porral és fűvel tért
vissza. Szemügyre vette sebem súlyosságát. – Kathrine? – kérdezte felvont
szemöldökkel.
Megráztam a
fejem. – Scott.
- Mondtam hogy
kerüld el a Cipriánókat! – dorgált miközben egy valamitől nedves kendőt szorított
a hasamhoz és a hátamhoz. Felszisszentem, de a fájdalom egyre erősebb lett.
- Ők jöttek hozzám!
– csikartam ki fogaim közül fájdalmakkal küzdve.
- Akkor meg
kellett volna ölnöd őket! – szorította erősebben a kendőket. – Ahogyan nekem is
tennem kellett volna! <<55. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése