84. rész - Szerelem, romantika a naplementében és a 4 halott

Sziasztook! Bocsánatot kérek amiért nem tegnap jött a rész. Csak hát nekem mindig minden össze jön és amikor már azt hihetem nyugi van, bumm valami tönkre teszi ezt az álmom. De ma ebben a maradék percemben gondoltam gyorsan feljövök. Nagyon nem volt időm ellenőrizni, de remélem nincs sok hiba benne. :D És a másik dolog, hogy akarok majd egy Senki emlékei 3. részt. Kíváncsi vagyok, hogy érdekelne-e titeket és, hogy kinek a szemszögéből olvasnátok valamit (higgyétek van ötletem). Várom a javaslatokat és, hogy egyáltalán érdekel-e titeket, vagy inkább csak fogjam be és hozzam a részeket, hogy haladjunk a sztorival? :D Na nem fosom a szót, hagylak titeket olvasni. :*

Carter:

Egész éjjel forgolódtam éjszaka így úgy néztem ki megint mint egy zombi. Viszont a belső lány bennem valamilyen oknál fogva felébredt. Felhívtam Emmát, hogy hogyan kell korrektort használni, miután elmagyarázta nekem, onnantól kezdve a szemceruza és a szempillaspirál még ment.

A hajamat felfogtam lófarokba és a fufrumat (ami már a nyakam közepéig ért már) is hátratűztem.

Conor elvitt a suliba, ahol igyekeztem figyelmem kívül hagyni a még mindig szemmel gyilkolási versenyt. Azt hittem ez a nap is olyan lesz, mint a tegnapi de tévedtem.

Alisonba botlottam. Az igazgatói iroda előtt várakozott, mellette pedig Jev hallgatott zenét. Az igazgató mosolyogva kijött és mindkettejüket kihívta.

Nem csak nekem tűnt fel. A többiekéhez hasonló értetlen arccal figyeltük Jevet és azon gondolkoztunk vajon megint mit csinált. Még az iskola sem kezdődött el.

Már 15 perce bent voltak és nem tudtuk mi történhetett. Kelleyhez mindenki odament, de ugyanúgy ő sem tudta miről van szó. Vagy hogy Ally miért van itt.

Viszont csengő előtt 2 perccel Jev kirontott a teremből Alison pedig utána ment.

- Jev! – szólította, de a fiú meg sem állt. Befordultam a folyosón, mert nem volt kedvem semmi féle családi perpatvarnak a tanúja lenni. Csak annyit lehetett hallani, hogy Ally szólongatja Jevet, aki mint valami buldózer úgy vágott át az emberek között. Ő is ugyanarra a folyosóra fordult be, mint én. Búvóhelyet keresett. Amikor elhaladt mellettem kapucnijánál fogva elkaptam és benyomtam a lány wc-be. Éreztem ahogy egy ideig a gerincemet próbálja elferdíteni a kilincs rángatásával, de miután erősen besarkalt az ajtót abbahagyta.

Ally mikor nem találta a folyosón a mobilját elővéve gondolom őt hívta. És csak reménykedni tudtam, hogy Jevnek le van némítva a mobilja. Szerencsére le volt, de még így is hallottam rezegni az ajtó mögül.

Alison meglátott engem és egyből felém sietett. – Szia! – köszönt. – Nem láttad a hülye kuzinomat? Esküszöm az előbb itt fordult be.

- Én nem láttam. – ráztam meg a fejem. – De lehet valamelyik teremben bújt el. – Ally kezébe temette az arcát.

- Köszi. – erőltetett egy mosolyt a szájára. – Ha látnád megmondanád neki, hogy fülesével fojtom meg? – bólintottam.

Mikor Ally kifordult vártam még egy kicsit és kiengedtem Jevet a wc-ből. – Elment. Gondolom azt meg hallottad, hogy kinyír. – felvettem a táskámat a földről és elindultam a terem felé.

Spanyolon csak Kelley mellett volt hely, így minden fintorgás nélkül leültem mellé. – Szia! – köszöntem neki halkan, de mintha sas fülei lettek volna. Azonnal figyelmen kívül hagyta a fiút, akivel beszélgetett. Széles mosolyával köszönt vissza.

- Szia! Mizujs? – érdeklődött. – Régen beszéltünk.

Csak bólintottam. Felsóhajtott. – Figyu nem tudom a bátyám mivel bántott meg, vagy fordítva. De tudomásom szerint ÉN nem ártottam egyikőtöknek sem. Szóval amellett, hogy egymást utáljátok engem hagyjatok ki belőle. Mert kezd kicsit idegesíteni, hogy csak azért beszélgetnek vagy foglalkoznak velem, mert Jev a bátyám. És ha te is ilyen vagy, akkor úgy tűnik rég elváltak az útjaink. – hátrahőköltem.

- Nekem semmi bajom nincs veled. – ráncoltam a homlokom. – Én azt hittem te sem fogsz beszélni velem Jev miatt.

- Már miért tenném ezt? – ráncolta ő is a homlokát. – Jevről beszélünk. Köztudottan idióta, a fenéket fogom mindenben a pártját fogni.

Felnevettem. – Ezt se hittem, hogy tőled hallom. – ő is felnevetett.

- Viccelsz? Egy nagy gyerek aki azt hiszi, majd én értesítem mindenről. – megforgatta zöld szemeit.

Egész órán azon nevettünk, hogy Jev milyen hülye, ami a jelen helyzetben igazán feldobta a kedvemet.

Amikor kimentünk a teremből az ajtó mellett beszélgettünk. – Fogalmam sincs, hogy most Jevvel hogy álltok, de én ettől függetlenül szívesen lógok veled.

- Köszi. – mosolyogtam. – És én is veled. Szerintem kettőnk közül csak Jev tudja igazán most mi van. De örülök, hogy te nem utálsz mint ő.

- Á szerintem ő se utál. – legyintett. – Mondtam, hülye. Egy hülye még az érzelmeit se tudja kifejezni. De tényként tudom, hogy nem szokott utálni embereket. Mondjuk Allyben már nem vagyok biztos… - kalandozott el.

- Utálja Allyt? Mégis miért? – vontam össze a szemöldököm.

- Ennek hosszú története van. – legyintett megint. – Amióta Ally itt van többet szóltak egymáshoz az alatt a pár hónap alatt, mint az elmúlt 7 évben. Én is utoljára még nagyim temetésén láttam két éve.

- De mitől lett ennyire rossz viszony köztetek? – érdeklődtem. – Pedig Ally nem olyannak tűni, aki…

- Tudom. – szakított félbe Kels. – Nekem semmi bajom nincs vele. Sőt örülök, hogy végre tagja a családnak. De Jev… - húzta a száját. – Ő úgy van vele, hogy ha már eddig nem volt képes ide dugni a képét, akkor már ne is tegye. Ezért pikkel rá annyira. De vannak olyan napok, amikor képesek nem megölni egymást. De valószínűleg Ally délután vérfürdőt rendez az igazgatóis ügy miatt. Ha tudnám mi lehetett az.

A következő órára sétáltunk, amikor szembe jött Jev. Amikor a húga észrevette átkarolt és gúnyosan rámosolygott. – Lefoglaltam a barátnődet! – mondta kinevetve. Kék szemei értetlenül fürkésztek minket, egészen addig míg Emily nem jelent meg a semmiből és karolta át Jevet.

- Én pedig a bátyádat! – mosolygott rá Kelleyre. – Neked pedig az EXED! – nézett rám.

- Viheted, amúgy sincs rá sok szükségünk! – nevetett fel Kelley. Egyre magabiztosabb volt Emily előtt. – Legalább majd cuki hülye gyerekeitek. A te agyaddal és a bátyám ronda fejével! – szélesen vigyorgott rájuk. – Most viszont ha megbocsátotok szívesebben tölteném olyasvalakivel a szabadidőmet, akinek még józan esze van. És az biztos, hogy egyikőtöknek sincs! – mutatott Emilyre és Jevre.

Nem kellett magával húznia, mentem én magamtól is.

***

Tesin a lányok tanára nem volt, így a fiúkkal vontak össze minket megint. A tanár kivitt minket és kint játszottunk a hidegben, amíg ő valamit csinált a tanáriban. A fiúk fociztak és kosaraztak, míg a lányok beszélgettek, vagy röpiztek.

- Én felmegyek aludni! – jelentettem be Kelleynek, majd felkapaszkodtam a faágra és felhúzva magam felültem.

- Rohadjak meg soha nem tudnám ezt megcsinálni! – tátotta a száját Kelley.

- Pedig te vagy a nagy hajrá lány!

- Lehet, de azt soha nem mondtam hogy nem szeretek enni! – nevetett fel. – Az edzés akadályoz meg, hogy guruljak a suliba.

Egy csapat lány hívta magához Kelleyt, ő pedig kíváncsiságában odament. Szétnéztem az udvaron és szemem azonnal kiszúrta Jevet. Magamban majdnem annyira olvadoztam mint egy hormontúltengéses tini, azon ahogy passzolgatnak Nickkel, mint amikor Jensen Ackles félmeztelen volt az Odaátban. Pedig Jeven még ott volt a pólója.

Vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemem. A többiek zsinata kezdett háttérzajjá alakulni és tényleg kezdtem álomba merülni.

Valaki hirtelen meghúzta a pólómat. Kipattant a szemem, de elvesztettem az egyensúlyom és oldalra borultam.

- Áucs! – nyögött fel alattam Jev.

- Te mégis mi a szart csinálsz? – támaszkodtam fel a kezemre.

- Mondjuk felkeltelek, mert vége az órának? – ráncolta a homlokát. – Amúgy szívesen.

- Ó!

- Öhm nem akarok szemét lenni, de meddig maradunk még így? – kérdezte. – Nagyon hízelgő, de nem hinném, hogy 2 percbe beleférne egy gyors numera?

- Ugye tudod, hogy simán tökön térdelhetnélek? – húztam fel a szemöldököm.

- A mindig őszinte Carter! – mosolygott negédesen. Megforgattam a szemem és lemásztam róla, majd leporoltam magam.

- Nem segítenél? – nyújtotta felém a kezét még mindig a földön ülve. – Elvégre te zuhantál rám!

- Egy nagy gyerek vagy! – segítettem fel.

- Gyors, témától független kérdés. – a kerítés felé bökött. – Csak szerintem vagy az a csávó tényleg minket néz? – odafordítottam a fejem. Egy férfi állt a kerítésnél. Sálját az arcába húzta, pedig ma nem is volt olyan hideg. Kék szemei megrögzötten bámult engem és Jevet. Nem is próbálta leplezni.

Egy nagyon furcsa érzésem támadt. Az Ankhom hol bizsergett, hol nem, mintha nem lett volna biztos benne. És olyan ismerős volt.

- Gyere menjünk be! – tolt meg Jev gyengéden. Szemeit ő sem vette le a férfiról. Én viszont elkaptam onnan a tekintetem. Viszont ahogy felnéztem az ablakban megláttam közvetlen mögöttem.

Azonnal hátra fordultam, de nem volt ott senki. Visszanéztem a kerítéshez, de már ott sem volt.

***

Annyira nyúzott és álmos voltam, hogy amikor hazaértem legszívesebben bedőltem volna az ágyba és újévig fel sem keltem volna. De csak lepakoltam és átöltöztem. Megebédeltem és félre dobva minden házit vagy edzést ledőltem az ágyon és elbóbiskoltam.

Arra ébredtem fel, hogy valaki a nevemet kiáltja.

- Carter Lane! – hallottam meg a hangom valahonnan házon kívülről. – Kérjük az ifjabb Lane-t a ház elé!

Összeráncoltam a homlokom. Felpattantam és egy kést felkapva mentem a fürdőbe és a wc-re felállva néztem ki az ablakon.

Jev parkolt az anyja kocsijával a ház előtt egy kibaszott megafonnal a kezében. – Tudom, hogy bent vagy Carter!

Lecsattogtam a lépcsőn, ahol Conor egy baseball ütővel állt a kezében. – Leüthetem? – kérdezte kibökve az ablakon.

- Az meg mégis honnan van? – mutattam az ütőre.

- Az emeleten találtam. – vont vállat. Felkaptam a kabátomat és örömmel tapasztaltam, hogy a mobilomat benne hagytam.  Lehajoltam, hogy felvegyem cipőmet.

- Carter Lane-t várják a ház előtt! – folytatta tovább Jev.

- Komolyan le akarom ütni. – dőlt Conor az ablak melletti falnak.

- Tartsd melegen az ütőt, lehet én ütöm le. – mosolyogtam rá Conorra. Felkaptam a kulcsaimat a pultról és kinyitottam az ajtót.

- Tudom, hogy bent vagy… - kezdett bele megint Jev, de kiléptem az ajtón.

- Én is tudom, hogy bent vagyok… Voltam. – szakítottam félbe. – Mit akarsz? – sétáltam elé. Bedobta az ablakon a hátsó ülésre a megafont.

- Én is örülök neked! – mosolygott rám szarkasztikusan.

- Komolyan kérdeztem Jev, mit akarsz? – fontam keresztbe a karomat a mellkasom előtt. – Szakítottunk és most itt vagy a házunk előtt egy megafonnal.

- Ki mondta, hogy szakítottunk? – ráncolta a homlokát.

- Ne játszd a hülyét! – forgattam meg a szemem. – Megsértődtél utána nem kerestél, és egész nap ignoráltál a suliban, és tegnap ugyanez. Levágtam szavak nélkül is, hogy mi már nem vagyunk együtt.

- Én nem szakítottam veled. – válaszolta. – Ahogy Kelley hívta, a duzzogási napjaimat éltem. – gondolkozott.

- Férfi menzesz? – vontam fel a szemöldököm.

- Mondhatjuk úgy is. – nevetett fel.

- Még mindig nem értem mit keresel itt. – tértem a lényegre.

- Van számodra egy ajánlatom. – mosolygott. – Ha te már továbbléptél vagy nem tudom mi, akkor mond meg és akkor hivatalosan is szakítunk itt és most és többé nem teszem pokollá az életed. – nehezen hittem hogy ezt komolyan mondja, tekintve hogy végig mosolyogta az egész monológját. – Viszont! Ha még nem lett teljesen eleged belőlem és lenne kedved folytatni még velem, akkor most gyere velem, mert mutatni akarok valamit.

- Hová megyünk? – ezt egyből egy igennek vette.

- Spoiler, a hegyre! – vigyorgott szélesebben.

Felsóhajtottam. A mobilom órájára néztem. – Adj 4 és fél percet. – fordítottam neki hátat és besiettem a házba. Conor érdeklődő arca mellett elsuhanva felmentem az emeletre és táskámat lekapva és pár muszáj dolgot leindultam a lépcsőn. És megálltam Conor előtt.

- Oké ne akadj ki! – emeltem fel a kezem.

- Ugye tudod, ha így kezded biztos kiakadok? – vonta fel a szemöldökét. Figyelmen kívül hagytam.

- Elmegyek Jevvel.

- Ez egyszerre volt félreérthető és egyben undorító. – jegyezte meg. – És mégis hova? Este 7 van!

- Fel a hegyre. – válaszoltam.

- Nem! – jelentette ki. Letette az ütőt az ajtóhoz és leült a kanapéra és folytatta az olvasást.

- Légysziiiiiiiiiiiiiii! – támaszkodtam a vállára. Próbáltam a legaranyosabb szemeimmel felnézni rá. – Légyszi!

- Nem! – állt fel ezzel állon vágva. Dörzsölgettem az állam míg utána fordultam, ahogy a konyhába indult.

- Miért nem? – vontam kérdőre.

Lecsapta a vizet a pultra. – Este 7 van. Mindjárt sötétedik. És ki visz a hegyekbe az ex-pasid.

- Te visszautasítanál egy ilyen ajánlatot, ha Ally tenné fel? – próbálkoztam.

- Carter ne húzd ki a gyufát! – nézett rám haragosan.

- Oké, oké! – emeltem fel védekezően a kezeimet. – De légysziii! – könyörögtem.

- Komolyan ennyire fontos neked Jev, hogy vállald a kockázatot sötétedés után az erdőbe menni? – vonta fel a szemöldökét.

- Nem az erdőbe mennénk! – oké ebben nem voltam teljesen biztos. – Van egy kiugró, ameddig kocsival lehet menni. Már voltam ott, oda megyünk.

- Carter komolyan beszélek! – támaszkodott a pultra Conor. –Nem tudsz egyszer normális kishúg lenni és itt maradni amikor mondom?

- Ezt csinálom amióta megszülettem. Csak egyszer mehessek el. Kérlek Conor! – léptem hozzá könyörgő szemekkel. Felsóhajtott.

- Fegyver?

- 4 is. – bólintottam.

- Elemlámpa?

- 2 plusz elem.

- Óvszer? – egy pillanatra lefagytam.

- He? – pislogtam rá.

- Mi az? – ráncolta a homlokát. -  A múltkor azért voltam lebaszva, mert nem veszem komolyan a ti tinik érzéseit, szükségleteit. Már 100 százalékosan biztosra megyek.

- De ennyire? – vontam fel a szemöldököm.

- Hé! – emelte fel a kezét. – Én tudom miket csináltam Jev korában.

- De ez még nem jelenti azt, hogy én is olyan hülye leszek, mint te vagy Jev. – bólogattam. – Nem Conor nincs nálam óvszer. Ilyenre nem is gondoltam vagy készültem fel. Mert nem ilyen helyen jár az agyam.

- Pedig jobb lenne. Mert így is nehéz dolgom volt téged felnevelni. Nem hogy még a porontyodat! – hadart indiai stílusban. – A lányom is lehetnél.

- Annak is néznek! – bólogattam még mindig. – És Conor nyugodj meg, az állítólagos „porontyomat” úgy kábé a te korodban kezdeném el fontolgatni! – fordítottam neki hátat, hogy végre kitaláljak ebből a kínos helyzetből. Az ajtónál megszólalt.

- Hé kapd el! – hajított felém valamit én meg reflexszerűen elkaptam. Ahogy lenéztem a kezemben lévő dologra legszívesebben visszahajítottam volna hozzá.

- Azt ne mond, hogy ezt is fent találtad mert akkor lenyomom a torkodon. – mutattam fel a kis zacskót.

- Nem. Még magamnak vettem. – felröhögtem.

- Felhívom Allyt, hogy megmutassam neki az epekedésedet. – törölgettem a szemem.

- Azt hiszed Allyn kívül más lányt nem tudok felszedni? – vonta fel a szemöldökét.

- Conor… Ha rólad bárki bármikor szépet mondana, az vagy meleg, vagy csak elkápráztattad a kockáiddal és csilivili fogsoroddal. Szerintem rajtam és talán rajta kívül más nem nagyon viseli el a személyiségedet. – soroltam. – Komolyan mondom ha ő elviselt, vagy a húgod lehetne ő is, vagy az anyád! Mert ezen a két női egyeden kívül más ki nem állhat.

- Hé! – háborodott fel. – És déja vu egyben, de akkor is! Ez nem igaz. Mások is elviselnek.

- Yimjee, Ash, Lexi, Shizu. – soroltam fel hirtelen 4 nevet. – De folytathatom még.

- Inkább csak menjél! – tolt ki az ajtón. Ha valamit megtanultam az évek során az, hogy hogyan akasszam ki a bátyámat kevesebb mint 2 perc alatt.

Jev ott állt a kocsinál ahol hagytam. – Ilyen sokáig tartott, hogy elengedjen?

- Á nem, csak szekáltuk egymást még egy kicsit! – legyintettem.

- Akkor mehetünk? – nézett rám. Bólintottam és beültem mellé.

***

Egy csendes és kicsit kínos út után, amikor felértünk mosolyogva szállt ki az autóból.

- Pont időben! – szállt ki a kocsiból. Én is kiszálltam és néztem, hogy mit csinált. Egy pokrócot terített ki a motorháztetőre és felült rá. Kérdőn néztem fel rá, de csak nyújtotta a kezét invitálva engem is.

Felkászálódtam mellé, tartva a megfelelő távolságot. Mert még mindenhogy álltunk csak fogalmunk sem volt hogy. Jev összeráncolt homlokkal bámult a közöttünk lévő távolságon, majd fogta és megfogta a derekam és megemelve odébb rakott egy 50 centivel.

- Így jobb! – bólintott elégedetten.

- Elárulnád végre hogy mi a szart keresünk a hegyen? – fordultam felé.

- Azért mert mutatni akartam… - fogta meg az államat és a Nap felé fordította a fejem. – Ezt.

- Naplemente?

- Yepp.

- Miért?

- Mert romantika és stb. – legyintett. – És mert meg akartam beszélni azt ami velünk van.

- Bocs hogy összetöröm az álmaid, de a naplementével nem tudsz megvenni. – nevettem fel. Ravaszon elmosolyodott, majd előhúzott maga mellől egy barna zacskót.

- Próbáltam melegen tartani. – kinyitottam és sült krumpli volt benne és mekis nugget és különféle szószok.

- Oké most már megvettél! – túrtam bele a zacskóba és enni kezdtem. Elmosolyodott.

- Figyelj ne haragudj amiért kiakadtam és azokat a dolgokat mondtam. – nézett komolyan a szemembe. – Csak az apám nagyon kényes téma, még otthon is tabu. És hogy te csak ilyen hétköznapian beszéltél róla kicsit kiakasztott és minden dühömet az apám iránt, rád eresztettem.

- Semmi baj. – legyintettem egy krumplival a kezemben. – Nem kellett volna nyaggatnom kéne vele.

- Nem, ez nem is volt baj. Valahol mélyen akkor örültem, hogy aggódsz értem. – nevetett fel. – Istenem olyan béna vagyok.

- Dehogy vagy béna! – löktem meg a vállát. – Bénának csak engem lehet nézni. Hisz annyit értek a kapcsolatokhoz, mint csirke a horgoláshoz.

- Elkaptad Allytől vagy mi? – nevetett ki. Csak akkor esett le mit mondtam.

- Rohadj meg Eugene! – morogtam. – A hülye hasonlatai rám ragadnak.

- Ally ugyanebben a kórban szenved. – mesélte mosolyogva. – Félig texasi és az apja rokonságáról ráragadtak ezek. Meg az is, hogy random nyelveken kezd hadoválni, amiket sorozatokból szed össze.

- Ezt majd örömmel közlöm Eugene-nal, hogy nincs egyedül a beszédhibájával.

- Beszédhiba? – pislogott. – Ez beszédhibának számít?

- Az orvos szerint Eugene-nak valami furcsa rendellenesség miatt az agya teljesen másképp dolgozza fel az információt és fogalmaz megválaszt. – magyaráztam. – De amúgy semmi baja csak összevissza pakolja a szavakat és mi ezen nevetünk és próbáljuk leszoktatni róla.

- Meh, parkolhatnak a roki helyen is. – nézett a szemembe. Visszacsomagoltam a kaját és letettem az ölemből és kitört belőlünk a röhögés.

Annyira nevettem, hogy nekidőltem a szélvédőnek. Amikor csillapodott a nevetésem Jev fölém hajolt. – Akkor most már nem haragszik senki senkire? – kérdezte kiskutya szemekkel. Szélesen elmosolyodtam és még a nevetési roham kábulatában, megfogtam az arcát és válaszul megcsókoltam.

Ott röhögtünk a motorháztetőn feküdve és bámulva az előbukkanó csillagokat. Amikor fáztam elővett egy másik pokrócot és belecsavart.

Egy jó darabja már csak csendben feküdtünk egymás mellett és bámultuk az eget.

- Szerinted mindegyik csillagnak meg van a maga naprendszere? – kérdezte Jev hirtelen.

- Neem. – sandítottam rá. – Ahhoz túl sok csillag van.

- Lehet. – sóhajtotta. – Kicsiként mindig azt hittem, hogy az egyik naprendszerbe mennek élni azok akik már meghaltak.

- Tényleg? – fordultam most már felé. – Miért?

- Nagyim mindig a sci-fi történeteit mesélte el nekem. – vont vállat és felpillantott az égre. – Az egyikben azt mondta hogy egy lánynak meghalt a testvére a háború alatt. És évtizedekkel később egy másik bolygón találkozott vele. Ahol az emberek nem öregedtek, és ugyanolyanok voltak mint amikor elmentek. És aki ott marad a bolygón az olyan lesz mint a lakói.

- Amolyan hogyan halunk meg és kerülünk a mennyországba gyerek verzió? – felnevetett.

- Kábé. De gyerek voltam, persze hogy elhittem. És néha még ma is reménykedem, hogy így van. Mert akkor megtáltosodom és elmegyek űrhajósnak. – bámulta a csillagokat.

- Komolyan mondom nem tudom meg érteni mi van a fejedben. – ráztam meg a fejem. – Olyan vagy mint egy Tumblr poszt azokkal a villogó galaxis képekkel. – kezével megtámaszkodott a fejem mellett és fölém hajolt.

- Hidd el én dettó ugyanígy vagyok veled. – hajolt le, hogy megcsókoljon. Amikor elváltunk még hozzá tette. – Csak te rosszabb vagy, mert a te galaxisod még a női logikával is meg kell szorozni.

- Chh kösz! – löktem meg a vállát. Átkaroltam nyakánál és lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Egyik kezével megfogva a derekam, takaróstul fordított a helyzetünkön így én támaszkodtam rajta. Hajam előrehullt, de ő oldalra seperte és arcomon át haladva, elkezdte a nyakamat csókolgatni. Hideg kezét a pulcsim és pólóm alá vezette, amitől kirázott a hideg.

Elhúzódott a nyakamtól és kérdőn nézett rám. – Ez az én pulcsim? – lenéztem a darabra. Valóban Jev óriási kapucnis pulcsija volt. – Szexi. – mosolygott rám kacéran, majd újra megcsókolt mielőtt még elvörösödhettem volna.

A derekam és a csípőm simogatta a ruhadarabok alatt, míg én a hajával játszottam. Majd hirtelen megcsapott valami.

Először csak a szag volt, és aztán az energia. Próbáltam visszafojtani a felszisszenést az égető fájdalomtól, amit az Ankhom okozott, mint a csuklómon és a medálomon. Vérszagot éreztem, nagyon intenzíven. Nos a mikulás csak nem ma látogat meg, mert a múlt héten köszöntem el tőle. A másik pedig, hogy az Ankhom démonokat érzett, majd hirtelen mintha eltűntek volna. Elhúzódtam Jevtől és a karomra támaszkodtam.

- Mi a baj? – fürkészte az arcom, de én a fákra irányítottam a szemem. A szag egyre erősebb, de ként egyáltalán nem éreztem. Mintha láttam volna villani valamit a fák mélyéről. Nagyon halványan de láttam.

Jev is már odanézett. Épp akkor villant valami megint, de most sokkal erősebben.

- Várj itt, mindjárt megnézem mi az! – másztam le Jevről. Nem éreztem jót, és lehet most kellett volna Jevet lerángatnom onnan. De a kíváncsiság valamiért megállított. Azt éreztem, mintha muszáj lenne látnom mi van ott.

Leugrottam a kocsiról és a táskámban keresgélve előszedtem az elemlámpát és ellenőriztem működik-e.

- Megyek én is! – termett mellettem Jev.

- Nem! – jelentettem ki.

- Carter, kettőnk közül én élek itt hosszabb ideje. – vetette közbe. Kivette a kezemből a lámpát és bekapcsolta. Összekulcsolta kezeinket és maga után húzott. – Ezért együtt megyünk megnézni mi az. – fordult felém.

Amikor besétáltunk Jev végig a kezemet szorongatta. Az én kezem egy gyerekének tűnt az övében. Követtük a halvány fényt amit láttunk.

- Szerinted mi az? – kérdeztem, hogy eltereljem a gondolataimat arról, hogy görcsösen szorítok egy tőrt a zsebembe.

- Lehet valami túrázó próbált S.O.S.-t adni. – vont vállat. – Nem ő lenne az első, aki itt megsérül. Nick is itt törte el a csuklóját. – valahogy Jev pozitivitása jobban megnyugtatott, mint az én teóriám. A fény egyre nagyobbnak tűnt.

Jev hirtelen megbotlott egy kiálló gyökérben és elejtette a lámpát a földre. – Basszus! – káromkodott. Lehajolt, hogy felvegye, de amint kiegyenesedett hirtelen fények lobbantak ki mindenhol. A hirtelen fénytől egy percig nem láttam semmit, de bár nem láttam volna többet.

Vér… Minden csupa vér volt. Elengedtem Jev kezét és a számra tapasztottam mielőtt felsikítottam volna. Mintha csak rongybabák lettek volna. De azok is darabokban.

Szemeim könnyel lettek tele. Nem akartam látni, mégis néztem. Ahogy ott lógott a négy gyerek. Ahogy ott lógott Eugene, Hayley, Jared és Emma. Darabokban.

<<83. rész

85. rész>>