Mivel Kukorka úgy döntött hogy ma eltűnik a föld színéről ( most nagyon remélem hogy olvasod Kukorka mert nagyon csúnya ( Kukorka ) nézéssel ihletlek ) én pedig megígértem hogy ma hozok nektek részt. Itt can Carter 3/4 szemszöge. csak hogy tisztázzuk utána még lesz Carter szemszögéből egy vagy egy fél oldal csak hogy ne hozzam az egészet egyszerre. Na jó mind1 nem jártatom a pofám itt egy egész 3/4 rész. Jó olvasást
Csók, puszi: Ashley Kukorka nélkül...(-.-)
Carter:
- Komolyan? – kérdezte Jev ingerülten. – Most komolyan
azt kérdezed tőlem miért nem vagdosom le emberek kezét?
- Én sem
vagdosom le emberek kezét! – szaladt ki a számon és gyorsana szám elé kaptam a
kezemet. Igaz volt, nem emberek hanem
boszorkányok, igézők vérfarkasok és egyéb démonok testrészeit vagdosom le
élvezettel. Tuti elbőgném magam ha egy embert kéne legyilkolnom. De már néha
Hayley is megijed mennyire szeretem levadászni és megnyúzni vagy megkínozni az
áldozatainkat.
- Carter! –
üvöltött rám kórusban Conor Emma és Hayley. A fiúk csak álltak és kritikus
szemekkel méregették Jevet. Ch pasik.
- Most
láttam hogy levágod valaki kezét! – mutatott üvöltve a boszorkánymesterre aki addigra
már elájult a fájdalomtól. – De azt mondjátok nem ember volt! Akkor magyarázd
már el kérlek mert kezdek teljesen belezavarodni.
- Ezt neked
nem is kell értened Jev! – kezdtem kiabálni én is és egy lépéssel közelebb
mentem hozzá mire ő egy lépést önkéntelenül hátrált. A szemét le sem vette a
még mindig kezemben lévő kardról. Éreztem ahogy egy vércsepp végigcsúszik a
karomon és a földre hull vörös nyomot hagyva maga után a porban. Ebben a
pillanatban a boszorkánymester hangosan kifújta a levegőt és a lelke örökre
eltávozott. A boszorkánymesterek, igézők és varázslók lelke látható és
ugyanolyan láthatóan/halhatóan távozik egyik világból a másikba mintha csak mi
mennénk át egyik helyiségből a másikba. Így a porba hulló vércsepp még jelképesebbé
vált. Porból lettem, porrá leszek. Még szorosabban fogtam a kardom markolatát
és haragtól izzó tekintettel amiért nem tudtunk meg semmit elsuttogtam három
szót:
- Ave atque
vale! – a boszorkánymester nevét ugyan nem tudtam de mivel a családja, már ha
volt neki, valószínűleg sosem fogja mi történt vele és nem temetik el. Ezért
úgy gondoltam ha már ők nem tudnak annyit megérdemel hogy mi végső búcsút
vegyünk tőle. És nem egy kicsit sem ironikus hogy az általam okozott
vérveszteségben halt meg és én vettem tőle először búcsút. Ugyanis először Emma
majd Hayley, Conor, Eugene és Jared és elismételte utánam ezt a három latin
szót. Üdvözöllek s búcsúzom. Éreztem hogy a tetoválás a csuklómon és a medálom
égetni kezdik a bőrömet és a már jól ismert izzó fehér vágy vette át felettem
az irányítást. Csak hogy ez nem az a vágy volt amit a tinilányok akkor éreznek
amikor egy Jev típusú srácot látnak. Ez gyilkolás vágy volt. Halálos mosollyal
az ajkamon, gyakorlott mozdulattal megpörgettem a kezemben tartott kardot mire
Jev megint hátrált 2 lépést.
- Most hogy
túl vagyunk ezen mi lenne ha a te haláltusádat is letudnánk Jev? – Éreztem hogy
Conor megmerevedik mögöttem és Hayley elkerekedő szeméből láttam hogy nem ő az
egyetlen aki nem számított erre. Jev szeme szintén elkerekedett, ragyogó kék
tekintetében félelemmel vegyes hitetlenség és rettegés villant. Hátrált volna
még egy pár lépés de Emma és Hayley megragadták mindkét karját és előre lökték.
Jev körülbelül fél méternyire tőlem térdre rogyott, tekintetét magkacsul a
földre szegezte és gyorsan szedte a levegőt. Ezt nem bírtam. Leguggoltam és a
kardom hegyét az álla alá csúsztatva felemeltem a fejét hogy a szemembe nézzen.
- Mit akarsz
hogy öljelek meg? – kérdeztem suttogva tőle és lecsúsztattam a pengém élét a
nyaka közepére – Vágjam át a torkod, esetleg le a fejed? – láttam ahogy nyel
egy hatalmasat. A kardom hegyét a nyak bal oldalára csúsztattam – Vagy vágjam
át az ütőeredet? – Itt lecsúsztattam a vállára – Vagy vágjam le a te karodat is
és hagyjam hogy kínok között elvérezz? Vagy a kedvencem… - itt a mellkasa
közepére csúsztattam a pengét – Vájjam ki a szívedet? Egy mozdulattal
felvághatnám a mellkasodat és a saját kezemmel téphetném ki a helyéről! Mielőtt
meghalnál még láthatnád a kezemben dobogni. Ez olyan dolog amit csak kevesen
mondhatnak el magukról. Hogy haláluk előtt látták dobogni a szívüket. Tudod
Jev, szív nélkül nehéz élni. Páran próbálták. Köztük egy régi, Collin nevű
ismerősöm. – döntöttem oldlara a fejem
mintha csak egy régi emléket próbálnák magam elé képzelni – És tudod mi lett a
vége? Megölték! Talán így lenne helyes. Senkinek sem párnák közt betegségben
kéne meghalnia. Hanem miközben az igazát védi. Hát tedd te is ezt Jev! Mond el
nekem mi bánt mielőtt a lelked elhagyja ezt a világot. – azzal szorosan
ráfűztem az ujjamat a markolatra és úgy fordítottam a kardomat hogy egy
mozdulattal át tudjam döfni a mellkasát ha akarom.
- Oké! Tudod
mi bánt Carter Lane? – kiabálta és rám nézett. Tekintetében ezúttal a félelem
mellett elszántság is látszódott. – Nem örülök neki hogy a húgom néha úgy
viselkedik mint egy rossz kurva és én még segítek is neki benne! Nem örülök
hogy az Emiy féle lányok rajzanak körülöttem és hogy élveztem is. Nem örülök
hogy sosem ismerhettem meg az apámat és nem örülök maikor azt látom hogy
hiányzik az anyámnak. Sajnálom amikor azt látom hogy a nyomikat vagy az
emósokat szekálják és én nem tehetek semmit hogy megakadályozzam. Sajnálom
amikor Ally azt hiszi hogy hülye vagyok és olyan dolgokat titkol el előlem amik
nagy részben érintenek. Bánom hogy aznap hozzád szóltam biosz órán. Bánom hogy
követtelek. Bánom hogy elvettem a nyakláncodat és bánom hogy randira vittelek.
Bánom hogy ma követtelek az erdőbe. És bánom hogy az amit az előbb elmondtam
rohadtul nem igaz! De tudod mi bánt a legjobban? Hogy mindennek ellenére még
most sem tudom elhinni hogy ez vagy te! Hogy képes lennél megölni!
- Fogd be
Jev! – hallatszott egy suttogásnál alig erősebb hang. Hayley volt az. Lehajtott
a fejjel állt a sarokban. – Ha ingerled tényleg megteszi. – azzal felemelte a
fejét és egyenesen a szemembe nézett.
- Te pedig
Carter gondolkozz egy kicsit! Tényleg meg
akarod őt ölni?
- Meglátott
minket! Szerinted van más választásunk? – a gyilkos mosoly most már lefagyott az
arcomról és teljesen komolyan néztem Hayley-re.
- Mindig van
választásunk Carter! – folytatta felbátorodva azon hogy még nem estem teljesen
a gyilkolás lehetőségének önkívületébe – Nekünk van! És tudod miért? Mert
Védelmezők vagyunk! Arra esküdtünk fel hogy az életünk árán és megvédjük az
embereket. Amit te tenni készülsz ütközik a Védelmezők Tanácsa szabályaitól. Te
meg akarsz ölni egyet! és tudod hogy csak kik szoktak ilyet tenni? Az Őrzők! –
erre megmerevedtem.
- Tudod ki
jutott most eszembe rólad? – legjobb barátnőm hangja elgyötört volt. Tudtam mit
csinál! Fel akar dühíteni hogy az agressziómat Jev helyett rajta töltsem ki. De
hát nem megy! Őt képtelen lennék…
- Scott! - …bántani.
És mégis! Hogy hasonlíthat engem ahhoz a seggfejhez?! De akkor rám nézett. A
szemében könnyek csillogtak és ez teljesen visszahozott. Mostanság ha épp
készültem megölni valakit valami furcsa önkívületi állapotban érzem magam.
Élvezem és ki akarom élvezni minden másodpercét. Azt akarom hogy a haldokló
fájdalma ötökké tartson. De aztán elszáll belőlük az élet én pedig mintha egy
hosszú álomból ébrednék fel. Bűntudatom akkor sincs de…nem tudom elhinni hogy
én tettem. Most is valami ilyesmit éreztem. Szorosan lehunytam a szememet,
szorításom gyengült a pallos markolatán. Hallottam ahogy Hayley
megkönnyebbülten fújja ki a fevegőt. De Jev meglátott. Ezt is tiltja a Tanács.
Emberek nem tudhatnak a Védelmezők Rendjéről. Ha a Tanács fülébe jut hogy Jev
tud rólunk megölnek. És ez igen ironikus tekintve hogy a saját bátyám aki most
is itt áll mögöttem Tanács tag. Ekkor döntöttem. Nem tök mindegy? Szorításom
ismét megerősödött. Hayley élesen beszívta a levegőt. Így is-úgy is megszegem a
Törvényt! Akkor nem tök mindegy hogy melyik szabályát? Kinyitottam a szemem.
- Carter,
ne! – suttogta Hays. Meg kell szegnem egy szabályt! Ezért ilyenkor a közeg
érdekét kell néznem. Az senkinek sem jó ha én meghalok és Jev tud rólunk. De ha
úgy halok meg hogy Jev is halott és senki sem tud rólunk… Megint kiült a
gyilkos mosoly az ajkamra. Már döntöttem. Láttam ahogy Jev kék szeme ismét
elkerekedik. És ez volt az a pillanat. A pillanat amikor meglendítettem a
pengém ami már csak már centire volt Jev mellkasától…
<<11. rész
<<11. rész
Na jó, ez nem volt szép! Itt abbahagyni...Most akkor meddig kell várnom, hogy megtudjam, meghal-e valaki?
VálaszTörlésDe tényleg, mikor lesz új rész? Egyébként nagyon tetszett, eltekintve az első mondatomtól. Gratulálok! <3
JUJ ^--^ :DD
TörlésDear Vacak! I'm nagyon nagyon nagyon nagyon happy,a kommented miatt, Ashley épp alkotó fázisban a folytatással, én meg már kész vagyok. Örök hálám a kommentedért, eddig még nem vettelek észre :( juj de én mindenkit szeretek aki olvassa a blogot :)))))
By sok sok love-val: Kukorka
Kukorka hülye vagy -.- és csak azért is:
Törlés- A
Inkább írj és ne engem meg a cuki mindenkit love-oló kommentemet szekáld és csak azért ia:
Törlés- Kukorka, aki mindenkit szeret :* <3
(Sent from szülészeti-idegosztály és kerékpártréning.)
körülbelül fél óra múlva lesz új rész :) kUKORKA LÁTTA H ÍRTAM KI ÉS EZ MEGIHLETTE ÚH ÍRT MÉG BEFEJEZEM A RÉSZT ÉS KIRAKOM :)
VálaszTörlés