12. Porból lettünk porrá leszünk...de vajon ő is?

Na hali!
Mivel Kukorka úgy döntött hogy ma eltűnik a föld színéről ( most nagyon remélem hogy olvasod Kukorka mert nagyon csúnya ( Kukorka ) nézéssel ihletlek ) én pedig megígértem hogy ma hozok nektek részt. Itt can Carter 3/4 szemszöge. csak hogy tisztázzuk utána még lesz Carter szemszögéből egy vagy egy fél oldal csak hogy ne hozzam az egészet egyszerre. Na jó mind1 nem jártatom a pofám itt egy egész 3/4 rész. Jó olvasást
Csók, puszi: Ashley Kukorka nélkül...(-.-)



Carter:

 - Komolyan? – kérdezte Jev ingerülten. – Most komolyan azt kérdezed tőlem miért nem vagdosom le emberek kezét?

- Én sem vagdosom le emberek kezét! – szaladt ki a számon és gyorsana szám elé kaptam a kezemet.  Igaz volt, nem emberek hanem boszorkányok, igézők vérfarkasok és egyéb démonok testrészeit vagdosom le élvezettel. Tuti elbőgném magam ha egy embert kéne legyilkolnom. De már néha Hayley is megijed mennyire szeretem levadászni és megnyúzni vagy megkínozni az áldozatainkat.

- Carter! – üvöltött rám kórusban Conor Emma és Hayley. A fiúk csak álltak és kritikus szemekkel méregették Jevet. Ch pasik.

- Most láttam hogy levágod valaki kezét! – mutatott üvöltve a boszorkánymesterre aki addigra már elájult a fájdalomtól. – De azt mondjátok nem ember volt! Akkor magyarázd már el kérlek mert kezdek teljesen belezavarodni.

- Ezt neked nem is kell értened Jev! – kezdtem kiabálni én is és egy lépéssel közelebb mentem hozzá mire ő egy lépést önkéntelenül hátrált. A szemét le sem vette a még mindig kezemben lévő kardról. Éreztem ahogy egy vércsepp végigcsúszik a karomon és a földre hull vörös nyomot hagyva maga után a porban. Ebben a pillanatban a boszorkánymester hangosan kifújta a levegőt és a lelke örökre eltávozott. A boszorkánymesterek, igézők és varázslók lelke látható és ugyanolyan láthatóan/halhatóan távozik egyik világból a másikba mintha csak mi mennénk át egyik helyiségből a másikba. Így a porba hulló vércsepp még jelképesebbé vált. Porból lettem, porrá leszek. Még szorosabban fogtam a kardom markolatát és haragtól izzó tekintettel amiért nem tudtunk meg semmit elsuttogtam három szót:

- Ave atque vale! – a boszorkánymester nevét ugyan nem tudtam de mivel a családja, már ha volt neki, valószínűleg sosem fogja mi történt vele és nem temetik el. Ezért úgy gondoltam ha már ők nem tudnak annyit megérdemel hogy mi végső búcsút vegyünk tőle. És nem egy kicsit sem ironikus hogy az általam okozott vérveszteségben halt meg és én vettem tőle először búcsút. Ugyanis először Emma majd Hayley, Conor, Eugene és Jared és elismételte utánam ezt a három latin szót. Üdvözöllek s búcsúzom. Éreztem hogy a tetoválás a csuklómon és a medálom égetni kezdik a bőrömet és a már jól ismert izzó fehér vágy vette át felettem az irányítást. Csak hogy ez nem az a vágy volt amit a tinilányok akkor éreznek amikor egy Jev típusú srácot látnak. Ez gyilkolás vágy volt. Halálos mosollyal az ajkamon, gyakorlott mozdulattal megpörgettem a kezemben tartott kardot mire Jev megint hátrált 2 lépést.

- Most hogy túl vagyunk ezen mi lenne ha a te haláltusádat is letudnánk Jev? – Éreztem hogy Conor megmerevedik mögöttem és Hayley elkerekedő szeméből láttam hogy nem ő az egyetlen aki nem számított erre. Jev szeme szintén elkerekedett, ragyogó kék tekintetében félelemmel vegyes hitetlenség és rettegés villant. Hátrált volna még egy pár lépés de Emma és Hayley megragadták mindkét karját és előre lökték. Jev körülbelül fél méternyire tőlem térdre rogyott, tekintetét magkacsul a földre szegezte és gyorsan szedte a levegőt. Ezt nem bírtam. Leguggoltam és a kardom hegyét az álla alá csúsztatva felemeltem a fejét hogy a szemembe nézzen.

- Mit akarsz hogy öljelek meg? – kérdeztem suttogva tőle és lecsúsztattam a pengém élét a nyaka közepére – Vágjam át a torkod, esetleg le a fejed? – láttam ahogy nyel egy hatalmasat. A kardom hegyét a nyak bal oldalára csúsztattam – Vagy vágjam át az ütőeredet? – Itt lecsúsztattam a vállára – Vagy vágjam le a te karodat is és hagyjam hogy kínok között elvérezz? Vagy a kedvencem… - itt a mellkasa közepére csúsztattam a pengét – Vájjam ki a szívedet? Egy mozdulattal felvághatnám a mellkasodat és a saját kezemmel téphetném ki a helyéről! Mielőtt meghalnál még láthatnád a kezemben dobogni. Ez olyan dolog amit csak kevesen mondhatnak el magukról. Hogy haláluk előtt látták dobogni a szívüket. Tudod Jev, szív nélkül nehéz élni. Páran próbálták. Köztük egy régi, Collin nevű ismerősöm.  – döntöttem oldlara a fejem mintha csak egy régi emléket próbálnák magam elé képzelni – És tudod mi lett a vége? Megölték! Talán így lenne helyes. Senkinek sem párnák közt betegségben kéne meghalnia. Hanem miközben az igazát védi. Hát tedd te is ezt Jev! Mond el nekem mi bánt mielőtt a lelked elhagyja ezt a világot. – azzal szorosan ráfűztem az ujjamat a markolatra és úgy fordítottam a kardomat hogy egy mozdulattal át tudjam döfni a mellkasát ha akarom.

- Oké! Tudod mi bánt Carter Lane? – kiabálta és rám nézett. Tekintetében ezúttal a félelem mellett elszántság is látszódott. – Nem örülök neki hogy a húgom néha úgy viselkedik mint egy rossz kurva és én még segítek is neki benne! Nem örülök hogy az Emiy féle lányok rajzanak körülöttem és hogy élveztem is. Nem örülök hogy sosem ismerhettem meg az apámat és nem örülök maikor azt látom hogy hiányzik az anyámnak. Sajnálom amikor azt látom hogy a nyomikat vagy az emósokat szekálják és én nem tehetek semmit hogy megakadályozzam. Sajnálom amikor Ally azt hiszi hogy hülye vagyok és olyan dolgokat titkol el előlem amik nagy részben érintenek. Bánom hogy aznap hozzád szóltam biosz órán. Bánom hogy követtelek. Bánom hogy elvettem a nyakláncodat és bánom hogy randira vittelek. Bánom hogy ma követtelek az erdőbe. És bánom hogy az amit az előbb elmondtam rohadtul nem igaz! De tudod mi bánt a legjobban? Hogy mindennek ellenére még most sem tudom elhinni hogy ez vagy te! Hogy képes lennél megölni!

- Fogd be Jev! – hallatszott egy suttogásnál alig erősebb hang. Hayley volt az. Lehajtott a fejjel állt a sarokban. – Ha ingerled tényleg megteszi. – azzal felemelte a fejét és egyenesen a szemembe nézett.

- Te pedig Carter gondolkozz egy kicsit! Tényleg meg  akarod őt ölni?

- Meglátott minket! Szerinted van más választásunk? – a gyilkos mosoly most már lefagyott az arcomról és teljesen komolyan néztem Hayley-re.

- Mindig van választásunk Carter! – folytatta felbátorodva azon hogy még nem estem teljesen a gyilkolás lehetőségének önkívületébe – Nekünk van! És tudod miért? Mert Védelmezők vagyunk! Arra esküdtünk fel hogy az életünk árán és megvédjük az embereket. Amit te tenni készülsz ütközik a Védelmezők Tanácsa szabályaitól. Te meg akarsz ölni egyet! és tudod hogy csak kik szoktak ilyet tenni? Az Őrzők! – erre megmerevedtem.

- Tudod ki jutott most eszembe rólad? – legjobb barátnőm hangja elgyötört volt. Tudtam mit csinál! Fel akar dühíteni hogy az agressziómat Jev helyett rajta töltsem ki. De hát nem megy! Őt képtelen lennék…

- Scott! - …bántani. És mégis! Hogy hasonlíthat engem ahhoz a seggfejhez?! De akkor rám nézett. A szemében könnyek csillogtak és ez teljesen visszahozott. Mostanság ha épp készültem megölni valakit valami furcsa önkívületi állapotban érzem magam. Élvezem és ki akarom élvezni minden másodpercét. Azt akarom hogy a haldokló fájdalma ötökké tartson. De aztán elszáll belőlük az élet én pedig mintha egy hosszú álomból ébrednék fel. Bűntudatom akkor sincs de…nem tudom elhinni hogy én tettem. Most is valami ilyesmit éreztem. Szorosan lehunytam a szememet, szorításom gyengült a pallos markolatán. Hallottam ahogy Hayley megkönnyebbülten fújja ki a fevegőt. De Jev meglátott. Ezt is tiltja a Tanács. Emberek nem tudhatnak a Védelmezők Rendjéről. Ha a Tanács fülébe jut hogy Jev tud rólunk megölnek. És ez igen ironikus tekintve hogy a saját bátyám aki most is itt áll mögöttem Tanács tag. Ekkor döntöttem. Nem tök mindegy? Szorításom ismét megerősödött. Hayley élesen beszívta a levegőt. Így is-úgy is megszegem a Törvényt! Akkor nem tök mindegy hogy melyik szabályát? Kinyitottam a szemem.

- Carter, ne! – suttogta Hays. Meg kell szegnem egy szabályt! Ezért ilyenkor a közeg érdekét kell néznem. Az senkinek sem jó ha én meghalok és Jev tud rólunk. De ha úgy halok meg hogy Jev is halott és senki sem tud rólunk… Megint kiült a gyilkos mosoly az ajkamra. Már döntöttem. Láttam ahogy Jev kék szeme ismét elkerekedik. És ez volt az a pillanat. A pillanat amikor meglendítettem a pengém ami már csak már centire volt Jev mellkasától…

<<11. rész

12.rész(part2)>>