2015. augusztus 28., péntek

72. rész - This is Halloween

Sziasztok! Ma tudom péntek van, de  holnap nem lesz időm feltenni a részt, így gondoltam korábban teszem fel. Szörnyű, hogy ez lesz a nyár utolsó szombata, de én szerencsére nem itthon töltöm. Igaz megfogok halni az álmosságtól mire haza érünk, és valószínűleg a suliban úgy fogok kinézni mint egy lapáttal agyon baszott zombi (totál Carternek érzem most magam). Ha esetleg valaki szombaton Pesten a Westendben lenne, kiáltsa el magát: Kukorikúúú! :D Na jó senki se tegye, mert az nagyon gáz lenne. De most már figyelek, mert a múltkor is hallottam az Arénában 2 lányt beszélgetni Ally és Conor csodálatosan elbaszott szerelmi száláról... De elég jó összeesküvést hallgattam ki, Katievel és Allyvel kapcsolatban (írjatok fanficet XD). Na jó nem fosom a szót, remélem tetszik a rész. Kellemes utolsó napokat a nyáron, és akik kedden velem együtt szenvedni egy meleg ünneplőben az iskola padokban azoknak átérzem lelki fájdalmát.

Jev:
Őrültek háza volt, pedig alig egy órája tartott a buli. A városházán áramszünet van, mert valaki leverte a biztosítékot azzal, hogy leöntötte a hangszórót. Így most a kezdeti illuminált felnőttek kint buliztak és anya össze-vissza rohangál a városháza és a suli között. (10-15 perc séta tehát nincs olyan messze, de anya minimum 20-szor futva járta meg a távot.)
Anya ránk hagyta a frontot tekintve, hogy Ally sehol sincsen. Valami mindig volt. Valaki telehányta a budit, 3-an rosszul lettek, egy puncsos bár felborult, a melegszendvicsek fele szénné égett. A villám nem akar belém csapni? Oké inkább nem kiabálom ezt el.
A sulin az emeleti részt kihagyva mindenhol díszítést és kajás vagy egyéb szórakozási standok álltak. A zene a suli rádióból szólt, de a tornateremből szóló üvöltés elnyomta így lényegében csak azt hallgattuk. Az udvarra néző ajtó is ki volt nyitva. Egy helikopterről nézve Magic Ville-t mi voltunk a diszkó gömb a közepén.
Az sem segített a helyzeten, hogy Emily unokatestvére visszajött az egyetemről meglátogatni a családi sírt, meg bla bla bla. De én hiszem azt, hogy feltett célja szadizni engem meg a húgomat. Emilyvel olyan mintha ikrek lennének.
Kelleyvel épp az italos bárt cseréltük megint, mert valaki a végzősök közül megint teleöntötte alkohollal. Az egy óra alatt 3-szor cseréltük ki ezt a bárt. És még ott a többi… Reed-ék egymást átkarolva lépkedtek felénk. Emily magassarkúban és flitteres trapéz nadrágban, meg egy nagyon rövid csőtopban lépkedett felénk, unokatestvérébe karolva, aki macsósnak kinézve bőrszerkóban virított.
- Szia Jev! – kurjantotta ifjabb Bill Reed. – Kelley! – kacsintott a húgomra. – Csini a rucid.
- Neked meg nagy az arcod! – forgattam meg a szemem, orrnyergemet masszírozva.
- Nagyon fess vagy Jev! – mosolygott rám kacéran Emily, előrébb tolva mellkasát hátha észreveszem. Nos örülhet észrevettem, de nem nagyon érdekelt.
- Mi újság? – kérdezte Bill. – Olyan rég voltam már itt! – szippantott a levegőbe. – Meséljetek valamit!
- Mint általában nem történik semmi ha itt vagy, ha nem! – válaszolta kedvesen Kelley. Ő igazán tepert hogy anyámat ne járassa le.
- Á biztos volt valami! – faggatózott tovább, majd rám nézett. – Hallottam valami új családról. Kane, Wayne vagy valami ilyesmi a nevük.
- Lane. – javítottam ki.
Emily felhorkantott. – Uh, micsoda ribi a kiscsaj! Meg hogy mennyire idegesítő! Attól függetlenül, hogy a bátyja szexi semmi értékes nincs bennük.
- Emily ugye tudod, hogy a barátnőmről beszélsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Emily ugye tudod, hogy 31 éves a bátyja? – kérdezte velem egyszerre Kelley.
Emily, mintha meg sem hallotta volna Kelleyt, válaszolt nekem. – Jev, ez csak átmeneti helyzet. Tudom, hogy csak féltékennyé akarsz tenni, a húgod mondta! – bökött Kelsre mintha csak egy darab rongy lenne. – De felfogtam és hidd el fortyogok a féltékenységtől. Táncolunk? – váltott témát.
- Én… - de elharapta a káromkodást amit el akart ejteni. Ismertük őket, és felesleges lett volna vitatkozni. Ha bármit mondunk Bill előtt, az apja eléri hogy lejárassuk és semmi esélye se lesz polgármester lenni. A város az élete és a szíve szakadna meg ha elveszítené a választást.
- Miért nem táncolsz Bill-lel? – kérdeztem negédesen mosolygva. – Nekem még rengeteg dolgom van, talán később! – Emily rám kacsintott és a táncparkett felé húzta az unokatestvérét.
- Lószart mondtam neki ilyet! – fordult felém Kelley azonnal magyarázkodva. – Jev, csak az egészet kitalálta.
- Nálam az ő szava semmit sem ér. – nyugtattam meg. – Egy tömeggyilkosnak hamarabb hiszek, mint neki.
Kelley az asztalra támaszkodott és arcát a kezébe temette. – Én ezt nem bírom! – szívta be a levegőt. – Másik suliba akarok menni! – a hátát simogattam.
- Hidd el én is! – értettem vele egyet. Kivettem a mellényembe tett dísz zsepit és odanyújtottam neki. Felnevetett és eltolta a kezem. – Ally kinyírna.
- Miért is? – hallottuk meg mögöttünk a hangját.
- Hol a francba voltál, rád várunk már egy órája? – vontam kérdőre. Arca nem nézett ki bíztatóan. Szeme sokkal eresebb volt mint reggel. – Felment a lázad?
- Inkább csak az agyvizem! – legyintett engem pedig megcsapott a szájszaga.
- Te ittál? – kérdezte tőle Kels. Ally elmosolyodott és ujjával egy pár centit mutatott. – És van még belőle? – mire felnevetett Ally.
- Vissza Winchester! – állítottam meg, majd a vörösre néztem. – Segíts tartani a frontot, mert anya lelépett, a társaság fele majdnem részeg és nem tudom hogy miből jön kintről a füst, de ha anya meglátja kinyír minket! – soroltam. Bólintott és a cigisek felé indult. Megállítottam. – És egyél egy rágót. Vagy kettőt!
Megforgatta a szemeit és oldalt mászva kiment rendet tenni.
- Hogy én mennyire utálom ezt a várost! – ráztam meg a fejem.

Ally:
Átverekedve magam a tömegen kimentem szétnézni. Elbújva a fal mögött és a fák árnyékában állt egy csapat kölyök és osztogatták a cigiszálakat. Hozzájuk léptem és keresztbe font karral várakoztam. Nagy szemekkel néztek rám, én pedig elmosolyogtam.
- Kaphatok egy slukkot? – szinte hallottam a megkönnyebbült sóhajokat a motorosnak és diszkó patkányoknak öltözött lányok és fiúk között. A srác a közöttük tartott dobozból felém nyújtott egyet, a másik pedig adott tüzet. Majd felém nyújtották egy bőrflaskát. Beleszagoltam az üvegbe és azonnal megéreztem a Jäger szagát. Nem ittam bele, de mielőtt ráhúztam volna megkérdeztem.
- Ki hozta ezeket? – egy végzős fiú mosolyogva veregette mellét. Egyike volt a motorosnak öltözött fiúknak. Átnyújtottam egy másik kölyöknek a flaskát és a fiúhoz léptem. Szívtam egy kicsit a cigiből és oldalra fújtam. Megfogtam az állát és magamhoz húztam. Nem sokkal volt magasabb.
 - Nagyon okos fiúnak tűnsz! – mosolyogtam rá kacéran. – De próbáld meg cigi és alkohol nélkül is! – bőrdzsekijébe nyomtam el a cigit mire a többiek megszeppentek léptek hátra egyet. – Mert ha nem a következőt az arcodba nyomom! – simogattam meg az arcát. A többiekre pillantottam. – Eldobni! – néztem rájuk jelentőség teljesen. Elnyomták a betonon és rohantak vissza a terembe. – Gimisek! – ráztam meg a fejem.
Körbejártam az udvart több füstölgő után, de úgy tűnik meghoztam a hatást és az est további részében nem ment ki senki. Az alkohol probléma nem volt megoldható tekintve, hogy a végzősök háromnegyedéről azt hinné az ember sose hoznának ide piát, pedig pont ők hozták ide.
A folyosón 4 embertől szedtem el a flaskákat és a „vizes” palackokat, amik a kukában landoltak egy cserepes növénnyel egy huzamban. Csak gondoltam megelőzöm a helyzetet a fikusszal kapcsolatban.
Az igazgatóval találkoztam szembe. – Ally! – mosolygott rám. – Hallottam a tegnap történtekről? Jól vagytok?
- Persze. – bólintottam. – Senkinek nem esett baja, és a tettest is elkapták. – füllentettem. Ma betelefonáltam az őrsre és az őrző sehol sem volt. Viszont eszükbe se jutott volna minket felhívni erről. Clare is tudott erről, és emiatt volt, hogy elrángatta otthonról a két kölyköt Jev sérülései és az én náthám ellenére. Tudta hol lakunk, és esély volt rá, hogy megint ránk támad.
- Ezt remek hallani. – nyugodt meg. – Jól vagy? Picit piros az arcod.
- Jaj, náthás vagyok! – nevettem fel. – De eljöttem Clarenek segíteni. Rá fér.
- Ó értem! – bólintott. – Hallom terrorizálod a gyerekeket! Biztos nem akarsz nálunk tanítani? Azt tanítanál amit szeretnél.
- Van tanári diplomám, de nem bírnák sokáig. – vakargattam a tarkómat.
- Ó a tanári kar tündéri! Lehet hogy Jevéktől nem ezt hallod, de embereknek remekek.
- Ja én a gyerekekre gondoltam. 5 perc után sírva rohannának! – bólogattam. Hát igen, amikor a próba órámat tartottam egy csapat 8 évesnek, Jason azt javasolta ne legyek tanár. Átengedtek mert utána a tanárok is féltek tőlem. Ne csodálkozzanak hogy nem akarok gyereket.
Értetlenkedve meredt rám dolgozva az információt. – Nekem mennem kell, örülök hogy beszéltünk! – veregettem vállon és a torna terem felé iszkoltam. Közben még elkaptak páran hogy fotózkodjanak együtt a Rock n’ Roll-osok, egy gyors mosolyra beálltam a többi pöttyös szoknyás lányhoz, majd húztam vissza Jevékhez.
Viszont mire visszaértem, nem éppen kellemes látvány fogadott. Jev és Carter ott beszélgettek, Kelley és Conor társaságában. Fekete bőrdzsekijét viselte (a nyárit, mert az sem mindegy milyen), kopott farmert vett fel hozzá, fehér pólóval. Farmerja övbújtatóján egy lánc lógott, hogy mindennapi öltözete jelmeznek tűnjön.
Remekül nézett ki. Még kivörösödött orral és beteg kinézettel is. Mint mindig. De még mindig felpofoztam volna a korábbi miatt. Hogy rohadna ki a bele annak a kis…
Vettem egy mély levegőt és megigazítva ruhámat, és odasétáltam.

Carter:
A tükörben méregetve magam fontolgattam magamban Ally szavait. Vagy most lemosom és átöltözök és mehetek vissza filmet nézni. Vagy pedig elmegyek a Halloween bulira amire Conor kényszerít és a sok tesztoszteronnal túlfűtött tini között táncikálok. Egyértelműnek tűnik a válasz. Mégis sok minden ellenérv szólt közbe. Életemben nem voltam még ilyen bulin. New Yorkban mi nem mehettünk még, Broken Arrowban pedig beteg voltam az egyik Halloween alatt a másik alatt pedig épp búvóhelyet váltottunk Conorral.
Soha nem ünnepeltem Halloweent (tekintve hogy annyi országban jártam október és november határán hogy soha nem tudtam kik ünneplik, kik nem). Nem voltam cukorkát gyűjteni mint a többiek, soha nem készítettem jelmezt, nem faragtam tök lámpásokat. Most viszont Conor megadta a lehetőséget és kár lett volna elszalasztani. A következő Halloweenemet úgyis valahol máshol fogom tölteni. Muszáj volt élnem vele.
Conor félig dühösen, félig elkeseredve álldogált a nappaliban. Amikor meglátott, barna szemeivel tetőtől talpig végig mért és elmosolyodott. – Csinos vagy, húgi! – jegyezte meg. Mosolyogva a földet néztem. Nem tudom Ally hogy csinálta de az átlagos arcomból csinált valami olyat sminkkel, hogy nekem is tetszett.
- Elvigyelek? – ajánlotta fel.
- Az jó lenne! – bólintottam. – Csak még kerítek valami fegyvert! – elindultam a szobám felé.
- Épp mondani akartam! – válaszolta lentről. Felcsatoltam egy kisebb kést a combomra és egy bicskát rejtettem el még. Bőrdzsekimet óvatosan magamra kaptam, nehogy tönkre tegyem az Alison által tökéletesen lerögzített „bubi” frizurát. Lementem és majdnem orra estem a lépcsőn harisnyában. Megkapaszkodtam az oszlopban mielőtt Conor nevetett volna a bénaságomon élvezve kárörvendését.
Megtapogattam a cipőt, ami még egy órával korábban még hollófekete volt. Most pedig arany volt, masnikkal és csillámmal. A ruhához tökéletes volt, de soha életemben nem venném fel, pedig Alison még kevés csillámot is tett rá.
Conor felöltözve várt engem. – Nem fogsz megfagyni? – kérdezte a szoknyámra mutatva.
- Voltál már kint, milyen meleg van októberhez képest? – vontam fel egyiket a kifestett szemöldökeim közül. – Olyan mint az augusztusi idő Chicagóban!
- Hát ott nagyon jó idő volt! – értett egyet.
Conor 5 percig járt végig az utcában, míg parkoló helyet talált. Én pedig fejemet nyújtogatva mindenhova próbáltam neki segíteni. Utoljára akkor kerestünk ennyire parkoló helyet, amikor Peruból haza jövet kocsit váltottunk. Azt hittem zsiráf leszek, amikor 10 falun végig mentünk és nyújtogatva mindenhova a nyakam próbáltam helyet keresni. Aztán végül egy bokorba vezettem Conort mert annyira ideges lettem.
Kiszálltunk ő pedig felém lépett és megpuszilta a homlokomat. – Érezd jól magad! – mosolygott rám. – És tudod mint mindig semmi alkohol, cigi!
- Ezt úgy mondod mintha valaha láttál volna ilyesmit egyáltalán a közelemben! – forgattam meg a szemem.
- Peru után… - röhögött fel. Vállon csaptam.
- Még mindig Korzika! – jutattam eszébe.
- Meg se szólaltam! – emelte fel kezeit védekezően. És ha Hayley itt lett volna biztos meg említette volna a december 12-ei esetet is. De örülök hogy az ország másik felén pátyolgatta a húgát és készült az újabb védelmező vizsgáira amin megbukott.
Fogalmam sincs Jev anyja hogy csinálja, de mint valami ninja ugrott elő egy bokorból.
- Jaj, hát mégis eljöttetek! – örült meg nekünk köszönés nélkül. Trapéz nadrágban volt, egy sárga bársony felső volt rajta. Szivárványos karkötők virítottak a karján, fején egy nagy narancs fejpánt volt, homlokára feltolva pedig egy lila szemüveg csücsült. – Jev azt mondta nem jössz, de biztos örülni fog neked! – nézett rám. – Nagyon csini a jelmezed! – jegyezte meg, megrázva a vállam. Majd a bátyámra nézett. Annyira letámadott minket hogy még a kocsit se tudta lezárni Conor. – Hallottam beteg vagy, úgy hogy jobbulást! Képzeld Ally is milyen hirtelen lázasodott be. Tényleg ő is itt van! – csacsogott.
- Remek! – morogta Conor.
- Na nem is csacsogok tovább, így is késésben vagyok! – mondta Clare összevissza hadonászva. Zsebéből előkotort egy cetlit és átnyújtotta nekem. – Carter drágám, ezt odaadnád Jevnek ha találkozol vele? Vagy Kelleynek?
- Persze. – vettem el tőle a cetlit.
- Nos akkor megyek is! – búcsúzkodott. – Conor ha van kedved a város házán benézhetsz a bulira, ha jól vagy eléggé és nem vagyunk elég öregek még hozzád! – viccelődött. – De készülj fel, hogy a velem egykorú vénasszonyok biztosan letepernek téged.
Rohanva a kocsijához futott és kihajtott az utcára és a városháza felé vette az irányt.
- Lehet hogy benézek körbe kémlelni! – mondta hirtelen Conor zsebre dugott kézzel. Összehúztam a szemem.
- Csak Allyt jössz megnézni, mi? – vonogattam a szemöldököm. – Nem volt elég neked az idő, amit vele eltöltöttél?
- Csak bocsánatot kérek tőle. – felelte elindulva a túl oldalra.
- Miért? Mármint melyik elcseszésed miatt? – siettem utána.
- Mondtam már hogy a kedvességed tiszta apa? – forgattam meg a szemét.
- Nem, de azt mondtad hogy hasonlóan idegesítő vagyok, mint ő! – vigyorogtam rá. – Szóval? – érdeklődtem sarkamon lépkedve.
- Az ne érdekeljen. Keresd meg a kis barátod, táncikálj vele, viszont ha deréknál lejjebb megy, fel vagy hatalmazva a bántalmazására! – sorolta a szabályait. – Ha baj van hívsz azonnal, de úgyis itt leszek a közelben. Ne fogadj el semmilyen italt, amit nem te hoztál. És ha nem érnél el és van valami, szólsz Allynek.
- Miért pont Allynek? – ráncoltam a homlokom. – Azért mert megbízol benne?
- Mert tudom, hogy vigyázni fog rád!
Bólintottam. Bent kajás pultok és Halloween-i dekorációk csüngtek mindenhol. Persze a múlt századi stílussal keverve. Például diszkógömb díszek és híres színészekről és énekesekről képek mindenhol. A hangszórókból szólt a zene, de a tornatermi túl üvöltötte a zajt. Lámpák villódzottak mindenhol.
- Mond hogy amilyen jelmezeket látni fogok, azok közül egyetlen egy hasonló sem volt rajtad, vagy anyáékon! – léptem Conorhoz közelebb, amikor egy talpig flitterbe öltözött lány haladt el mellettem.
- Megnyugodhatsz ízlésünk volt! – nyugtatott meg.
A tornateremben mindenki táncolt, vagy oldalt beszélgettek. Jevéket az italos asztalnál találtam meg. Kelley és Jev éppen valamiről beszélgettek, amikor Kelley kiszúrt engem. Eltátott a száját és elmosolyodott. Integetni kezdett, mire Jev is hátra fordult. Kék szemei csodálkozva mértek végig, amíg odasétáltam hozzájuk. Arcomba pír szökött így lehajtottam, hogy eltakarjam az arcom. Conor végig a termet fürkészte valószínűleg Ally után.
- Sziasztok! – köszöntem nekik. Csak akkor láttam jobban a jelmezüket. Kelleyn az a fekete magas sarkú volt, amit vettünk a múltkor. Fekete csipkés rojtos ruhája csodásan állt neki. És a hátán a kivágása is remekül mutatott rajta. Haja loknikban hullott a hátára és néhányat hátra tűzött egy kis konty formájában, amiből egy hosszú páva toll nyúlt előre, és onnan indultak ki a fekete gumiszálak ami mintákat alkotva behálózta szőke hajkoronáját. Sminke hasonló volt az enyémhez de sokkal csillámosabb, azaz sokkal Kelleysebb.
Jev is nagyon jól nézett ki, bár ő egy bankettra is simán lelécelhetett volna. Fehér nadrág, fekete cipővel, fehér csíkos ing, rajta halvány arany mellény, zsebében hímzett (!!!) zsepivel. Pasztell lila nyakkendője remekül ilett a szetthez. Fekete haja most hátra volt zselézve, ezzel minden egyes tincset eltüntetve a homlokából. Olyan volt, mintha Jay Gatsby lépett volna ki előttem Jev képében a könyvből.
- Szia! – ugrott a nyakamba Kelley. – Nagyon csini vagy! – nézett végig rajtam. – Imádom a hajad és élek halok a szoknyádért! – felelte. Majd végig nézett hármunkon. – Úgy tűnik mi nagyon összeöltöztünk.
Jev még mindig nem mondott semmit, csak nagy szemekkel nézett ránk. Legalábbis rám. – A te ruhád is nagyon klassz! – néztem végig újra Kelley.
- Hát a fekete nem az én színem! – húzta a száját, magát méregetve. – De Ally nagyon jó munkát végzett, ha jelmezről, hajról és sminkről van szó csak őt kérem meg. Nem tudod elképzelni milyen tehetséges!
- Az enyémet is ő csinálta. – válaszoltam. – Amolyan utolsó percben jelmez, mert Conor alig egy órája hívta át hogy segítsen ki minket.
- Tényleg? – jött lázba Kelley. – Lehet hogy direkt tervezte így! – gondolkozott. – Elvégre mennyire királyul nézel ki Jev mellett? – tolt bátyja mellé aki még mindig nem mondott semmit. – Ú megkeresem a mobilom és lekaplak titeket! – sietett el valahova.
- Szia! – böktem meg az oldalát. Végre megszólalt.
- Szia! – mondta még mindig engem méregetve. – Eljöttél. – jelentette ki.
- Jev ha ezen voltál le fagyva 5 percig…
- Nem, csak… - rázta a fejét mosolyogva. A szavakat kereste. Egy puszit nyomott az arcomra, majd fülemhez hajolt. – Eszméletlenül gyönyörű vagy! – elpirultam és reméltem hogy az a pár tincs eltakarja majd az égő arcom.
- Nincsen semmi sugdolózás és félreérthető pozíció! – hajolt közénk Conor. Bokán rúgtam, mire lábát fájlalva odébb ugrált.
- Hol is tartottunk? – pislogtam fel Jevre, akinek kék szemei csak úgy csillogtak.
- Ott hogy most akartalak megcsókolni! – hajolt hozzám.
- Ez egy remek ötlet! – értettem egyet egy nagy levegőt véve. Ajkait finoman enyéimre tapasztotta, ujjaival államat cirógatva. Próbált minél szolidabban megcsókolni a bátyám előtt.
Mikor elhajolt száját nyalogatta. Összeráncolt homlokkal néztem őt. – Te ennek a rúzsnak cseresznye íze van! – hajolt vissza hozzám mosolyogva.
- De hülye vagy! – nevettem és elhajoltam tőle. Derekamnál fogva magához húzott én pedig vállához hajtottam a fejem.
- Holnap is eljössz velem akkor? – érdeklődött. – Elkérem anya kocsiját!
- Merek én beülni melléd? – vontam fel a szemöldököm. Megforgatta szemeit, úgy tűnik átszoktattam erre. – Tanuló vezető…
- Már rég meg van a jogsim! – tiltakozott mosolyogva. – És elsőre sikerült.
- Lehet annyira őrülten vezettél, hogy nem mertek beülni melléd még egyszer ezért engedtek át. – jegyeztem meg, Conor keresztbe font karral hallgatózott, közben szemeivel a termet pásztázta.
- A mi családunkban, csak Allyt és a keresztanyámat engedték át így! – válaszolta Jev.
- Anyja lánya. – vont vállat Conor.
Kelley visszapattogott kezében mobiljával. – Na álljatok be egy képre! – tologatott minket Jevvel. Amikor megtalálta a tökéletes „világítást” lőtt két képet rólunk és boldogan nézegette őket.
Szemem sarkából megláttam a piros ruháját. Odafordítottam a fejem és Alison állt mellettünk éppen töltve magának inni és épp valami gyógyszert vett be.
- Rosszul érzed magad? – nézett rá aggódóan Kelley.
Gúnyosan elvigyorodott. – Csak felkészülök a sétáló fejfájásra mellettünk! – bökött a fejével Conor felé, akinek a pillantását le sem lehet írni.
- Jaj fogd már be! – morogta. Ezekkel meg mi a franc történt? Esküszöm 10 perccel ezelőtt még egymással poénkodtak. Most meg képesek lennének megfojtani egymást.

<<71. rész

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése