Sziasztok! Ma tudom péntek van, de holnap nem lesz időm feltenni a részt, így gondoltam korábban teszem fel. Szörnyű, hogy ez lesz a nyár utolsó szombata, de én szerencsére nem itthon töltöm. Igaz megfogok halni az álmosságtól mire haza érünk, és valószínűleg a suliban úgy fogok kinézni mint egy lapáttal agyon baszott zombi (totál Carternek érzem most magam). Ha esetleg valaki szombaton Pesten a Westendben lenne, kiáltsa el magát: Kukorikúúú! :D Na jó senki se tegye, mert az nagyon gáz lenne. De most már figyelek, mert a múltkor is hallottam az Arénában 2 lányt beszélgetni Ally és Conor csodálatosan elbaszott szerelmi száláról... De elég jó összeesküvést hallgattam ki, Katievel és Allyvel kapcsolatban (írjatok fanficet XD). Na jó nem fosom a szót, remélem tetszik a rész. Kellemes utolsó napokat a nyáron, és akik kedden velem együtt szenvedni egy meleg ünneplőben az iskola padokban azoknak átérzem lelki fájdalmát.
Jev:
Jev:
Őrültek háza volt, pedig alig egy
órája tartott a buli. A városházán áramszünet van, mert valaki leverte a
biztosítékot azzal, hogy leöntötte a hangszórót. Így most a kezdeti illuminált
felnőttek kint buliztak és anya össze-vissza rohangál a városháza és a suli
között. (10-15 perc séta tehát nincs olyan messze, de anya minimum 20-szor
futva járta meg a távot.)
Anya ránk hagyta a frontot
tekintve, hogy Ally sehol sincsen. Valami mindig volt. Valaki telehányta a
budit, 3-an rosszul lettek, egy puncsos bár felborult, a melegszendvicsek fele
szénné égett. A villám nem akar belém csapni? Oké inkább nem kiabálom ezt el.
A sulin az emeleti részt kihagyva
mindenhol díszítést és kajás vagy egyéb szórakozási standok álltak. A zene a
suli rádióból szólt, de a tornateremből szóló üvöltés elnyomta így lényegében
csak azt hallgattuk. Az udvarra néző ajtó is ki volt nyitva. Egy helikopterről
nézve Magic Ville-t mi voltunk a diszkó gömb a közepén.
Az sem segített a helyzeten, hogy
Emily unokatestvére visszajött az egyetemről meglátogatni a családi sírt, meg
bla bla bla. De én hiszem azt, hogy feltett célja szadizni engem meg a húgomat.
Emilyvel olyan mintha ikrek lennének.
Kelleyvel épp az italos bárt
cseréltük megint, mert valaki a végzősök közül megint teleöntötte alkohollal.
Az egy óra alatt 3-szor cseréltük ki ezt a bárt. És még ott a többi… Reed-ék egymást
átkarolva lépkedtek felénk. Emily magassarkúban és flitteres trapéz nadrágban,
meg egy nagyon rövid csőtopban lépkedett felénk, unokatestvérébe karolva, aki
macsósnak kinézve bőrszerkóban virított.
- Szia Jev! – kurjantotta ifjabb
Bill Reed. – Kelley! – kacsintott a húgomra. – Csini a rucid.
- Neked meg nagy az arcod! –
forgattam meg a szemem, orrnyergemet masszírozva.
- Nagyon fess vagy Jev! –
mosolygott rám kacéran Emily, előrébb tolva mellkasát hátha észreveszem. Nos
örülhet észrevettem, de nem nagyon érdekelt.
- Mi újság? – kérdezte Bill. –
Olyan rég voltam már itt! – szippantott a levegőbe. – Meséljetek valamit!
- Mint általában nem történik
semmi ha itt vagy, ha nem! – válaszolta kedvesen Kelley. Ő igazán tepert hogy
anyámat ne járassa le.
- Á biztos volt valami! –
faggatózott tovább, majd rám nézett. – Hallottam valami új családról. Kane,
Wayne vagy valami ilyesmi a nevük.
- Lane. – javítottam ki.
Emily felhorkantott. – Uh, micsoda
ribi a kiscsaj! Meg hogy mennyire idegesítő! Attól függetlenül, hogy a bátyja
szexi semmi értékes nincs bennük.
- Emily ugye tudod, hogy a
barátnőmről beszélsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Emily ugye tudod, hogy 31 éves a
bátyja? – kérdezte velem egyszerre Kelley.
Emily, mintha meg sem hallotta
volna Kelleyt, válaszolt nekem. – Jev, ez csak átmeneti helyzet. Tudom, hogy
csak féltékennyé akarsz tenni, a húgod mondta! – bökött Kelsre mintha csak egy
darab rongy lenne. – De felfogtam és hidd el fortyogok a féltékenységtől.
Táncolunk? – váltott témát.
- Én… - de elharapta a káromkodást
amit el akart ejteni. Ismertük őket, és felesleges lett volna vitatkozni. Ha
bármit mondunk Bill előtt, az apja eléri hogy lejárassuk és semmi esélye se
lesz polgármester lenni. A város az élete és a szíve szakadna meg ha
elveszítené a választást.
- Miért nem táncolsz Bill-lel? –
kérdeztem negédesen mosolygva. – Nekem még rengeteg dolgom van, talán később! –
Emily rám kacsintott és a táncparkett felé húzta az unokatestvérét.
- Lószart mondtam neki ilyet! –
fordult felém Kelley azonnal magyarázkodva. – Jev, csak az egészet kitalálta.
- Nálam az ő szava semmit sem ér.
– nyugtattam meg. – Egy tömeggyilkosnak hamarabb hiszek, mint neki.
Kelley az asztalra támaszkodott és
arcát a kezébe temette. – Én ezt nem bírom! – szívta be a levegőt. – Másik
suliba akarok menni! – a hátát simogattam.
- Hidd el én is! – értettem vele
egyet. Kivettem a mellényembe tett dísz zsepit és odanyújtottam neki.
Felnevetett és eltolta a kezem. – Ally kinyírna.
- Miért is? – hallottuk meg
mögöttünk a hangját.
- Hol a francba voltál, rád várunk
már egy órája? – vontam kérdőre. Arca nem nézett ki bíztatóan. Szeme sokkal
eresebb volt mint reggel. – Felment a lázad?
- Inkább csak az agyvizem! –
legyintett engem pedig megcsapott a szájszaga.
- Te ittál? – kérdezte tőle Kels.
Ally elmosolyodott és ujjával egy pár centit mutatott. – És van még belőle? –
mire felnevetett Ally.
- Vissza Winchester! – állítottam
meg, majd a vörösre néztem. – Segíts tartani a frontot, mert anya lelépett, a
társaság fele majdnem részeg és nem tudom hogy miből jön kintről a füst, de ha
anya meglátja kinyír minket! – soroltam. Bólintott és a cigisek felé indult.
Megállítottam. – És egyél egy rágót. Vagy kettőt!
Megforgatta a szemeit és oldalt
mászva kiment rendet tenni.
- Hogy én mennyire utálom ezt a
várost! – ráztam meg a fejem.
Ally:
Átverekedve magam a tömegen
kimentem szétnézni. Elbújva a fal mögött és a fák árnyékában állt egy csapat
kölyök és osztogatták a cigiszálakat. Hozzájuk léptem és keresztbe font karral várakoztam.
Nagy szemekkel néztek rám, én pedig elmosolyogtam.
- Kaphatok egy slukkot? – szinte
hallottam a megkönnyebbült sóhajokat a motorosnak és diszkó patkányoknak
öltözött lányok és fiúk között. A srác a közöttük tartott dobozból felém
nyújtott egyet, a másik pedig adott tüzet. Majd felém nyújtották egy
bőrflaskát. Beleszagoltam az üvegbe és azonnal megéreztem a Jäger szagát. Nem
ittam bele, de mielőtt ráhúztam volna megkérdeztem.
- Ki hozta ezeket? – egy végzős
fiú mosolyogva veregette mellét. Egyike volt a motorosnak öltözött fiúknak.
Átnyújtottam egy másik kölyöknek a flaskát és a fiúhoz léptem. Szívtam egy
kicsit a cigiből és oldalra fújtam. Megfogtam az állát és magamhoz húztam. Nem
sokkal volt magasabb.
- Nagyon okos fiúnak tűnsz! – mosolyogtam rá
kacéran. – De próbáld meg cigi és alkohol nélkül is! – bőrdzsekijébe nyomtam el
a cigit mire a többiek megszeppentek léptek hátra egyet. – Mert ha nem a
következőt az arcodba nyomom! – simogattam meg az arcát. A többiekre
pillantottam. – Eldobni! – néztem rájuk jelentőség teljesen. Elnyomták a betonon
és rohantak vissza a terembe. – Gimisek! – ráztam meg a fejem.
Körbejártam az udvart több
füstölgő után, de úgy tűnik meghoztam a hatást és az est további részében nem
ment ki senki. Az alkohol probléma nem volt megoldható tekintve, hogy a végzősök
háromnegyedéről azt hinné az ember sose hoznának ide piát, pedig pont ők hozták
ide.
A folyosón 4 embertől szedtem el a
flaskákat és a „vizes” palackokat, amik a kukában landoltak egy cserepes növénnyel
egy huzamban. Csak gondoltam megelőzöm a helyzetet a fikusszal kapcsolatban.
Az igazgatóval találkoztam szembe.
– Ally! – mosolygott rám. – Hallottam a tegnap történtekről? Jól vagytok?
- Persze. – bólintottam. –
Senkinek nem esett baja, és a tettest is elkapták. – füllentettem. Ma betelefonáltam
az őrsre és az őrző sehol sem volt. Viszont eszükbe se jutott volna minket
felhívni erről. Clare is tudott erről, és emiatt volt, hogy elrángatta
otthonról a két kölyköt Jev sérülései és az én náthám ellenére. Tudta hol lakunk,
és esély volt rá, hogy megint ránk támad.
- Ezt remek hallani. – nyugodt meg.
– Jól vagy? Picit piros az arcod.
- Jaj, náthás vagyok! – nevettem fel.
– De eljöttem Clarenek segíteni. Rá fér.
- Ó értem! – bólintott. – Hallom terrorizálod
a gyerekeket! Biztos nem akarsz nálunk tanítani? Azt tanítanál amit szeretnél.
- Van tanári diplomám, de nem bírnák
sokáig. – vakargattam a tarkómat.
- Ó a tanári kar tündéri! Lehet
hogy Jevéktől nem ezt hallod, de embereknek remekek.
- Ja én a gyerekekre gondoltam. 5
perc után sírva rohannának! – bólogattam. Hát igen, amikor a próba órámat
tartottam egy csapat 8 évesnek, Jason azt javasolta ne legyek tanár. Átengedtek
mert utána a tanárok is féltek tőlem. Ne csodálkozzanak hogy nem akarok gyereket.
Értetlenkedve meredt rám dolgozva
az információt. – Nekem mennem kell, örülök hogy beszéltünk! – veregettem vállon
és a torna terem felé iszkoltam. Közben még elkaptak páran hogy fotózkodjanak
együtt a Rock n’ Roll-osok, egy gyors mosolyra beálltam a többi pöttyös
szoknyás lányhoz, majd húztam vissza Jevékhez.
Viszont mire visszaértem, nem
éppen kellemes látvány fogadott. Jev és Carter ott beszélgettek, Kelley és
Conor társaságában. Fekete bőrdzsekijét viselte (a nyárit, mert az sem mindegy
milyen), kopott farmert vett fel hozzá, fehér pólóval. Farmerja övbújtatóján
egy lánc lógott, hogy mindennapi öltözete jelmeznek tűnjön.
Remekül nézett ki. Még
kivörösödött orral és beteg kinézettel is. Mint mindig. De még mindig
felpofoztam volna a korábbi miatt. Hogy rohadna ki a bele annak a kis…
Vettem egy mély levegőt és
megigazítva ruhámat, és odasétáltam.
Carter:
A tükörben
méregetve magam fontolgattam magamban Ally szavait. Vagy most lemosom és
átöltözök és mehetek vissza filmet nézni. Vagy pedig elmegyek a Halloween
bulira amire Conor kényszerít és a sok tesztoszteronnal túlfűtött tini között
táncikálok. Egyértelműnek tűnik a válasz. Mégis sok minden ellenérv szólt
közbe. Életemben nem voltam még ilyen bulin. New Yorkban mi nem mehettünk még,
Broken Arrowban pedig beteg voltam az egyik Halloween alatt a másik alatt pedig
épp búvóhelyet váltottunk Conorral.
Soha nem
ünnepeltem Halloweent (tekintve hogy annyi országban jártam október és november
határán hogy soha nem tudtam kik ünneplik, kik nem). Nem voltam cukorkát
gyűjteni mint a többiek, soha nem készítettem jelmezt, nem faragtam tök
lámpásokat. Most viszont Conor megadta a lehetőséget és kár lett volna
elszalasztani. A következő Halloweenemet úgyis valahol máshol fogom tölteni.
Muszáj volt élnem vele.
Conor félig
dühösen, félig elkeseredve álldogált a nappaliban. Amikor meglátott, barna
szemeivel tetőtől talpig végig mért és elmosolyodott. – Csinos vagy, húgi! –
jegyezte meg. Mosolyogva a földet néztem. Nem tudom Ally hogy csinálta de az
átlagos arcomból csinált valami olyat sminkkel, hogy nekem is tetszett.
- Elvigyelek? –
ajánlotta fel.
- Az jó lenne!
– bólintottam. – Csak még kerítek valami fegyvert! – elindultam a szobám felé.
- Épp mondani
akartam! – válaszolta lentről. Felcsatoltam egy kisebb kést a combomra és egy
bicskát rejtettem el még. Bőrdzsekimet óvatosan magamra kaptam, nehogy tönkre
tegyem az Alison által tökéletesen lerögzített „bubi” frizurát. Lementem és
majdnem orra estem a lépcsőn harisnyában. Megkapaszkodtam az oszlopban mielőtt
Conor nevetett volna a bénaságomon élvezve kárörvendését.
Megtapogattam a
cipőt, ami még egy órával korábban még hollófekete volt. Most pedig arany volt,
masnikkal és csillámmal. A ruhához tökéletes volt, de soha életemben nem venném
fel, pedig Alison még kevés csillámot is tett rá.
Conor
felöltözve várt engem. – Nem fogsz megfagyni? – kérdezte a szoknyámra mutatva.
- Voltál már
kint, milyen meleg van októberhez képest? – vontam fel egyiket a kifestett
szemöldökeim közül. – Olyan mint az augusztusi idő Chicagóban!
- Hát ott
nagyon jó idő volt! – értett egyet.
Conor 5 percig
járt végig az utcában, míg parkoló helyet talált. Én pedig fejemet nyújtogatva
mindenhova próbáltam neki segíteni. Utoljára akkor kerestünk ennyire parkoló
helyet, amikor Peruból haza jövet kocsit váltottunk. Azt hittem zsiráf leszek,
amikor 10 falun végig mentünk és nyújtogatva mindenhova a nyakam próbáltam
helyet keresni. Aztán végül egy bokorba vezettem Conort mert annyira ideges
lettem.
Kiszálltunk ő
pedig felém lépett és megpuszilta a homlokomat. – Érezd jól magad! – mosolygott
rám. – És tudod mint mindig semmi alkohol, cigi!
- Ezt úgy
mondod mintha valaha láttál volna ilyesmit egyáltalán a közelemben! – forgattam
meg a szemem.
- Peru után… -
röhögött fel. Vállon csaptam.
- Még mindig
Korzika! – jutattam eszébe.
- Meg se
szólaltam! – emelte fel kezeit védekezően. És ha Hayley itt lett volna biztos
meg említette volna a december 12-ei esetet is. De örülök hogy az ország másik
felén pátyolgatta a húgát és készült az újabb védelmező vizsgáira amin
megbukott.
Fogalmam sincs
Jev anyja hogy csinálja, de mint valami ninja ugrott elő egy bokorból.
- Jaj, hát
mégis eljöttetek! – örült meg nekünk köszönés nélkül. Trapéz nadrágban volt,
egy sárga bársony felső volt rajta. Szivárványos karkötők virítottak a karján,
fején egy nagy narancs fejpánt volt, homlokára feltolva pedig egy lila szemüveg
csücsült. – Jev azt mondta nem jössz, de biztos örülni fog neked! – nézett rám.
– Nagyon csini a jelmezed! – jegyezte meg, megrázva a vállam. Majd a bátyámra
nézett. Annyira letámadott minket hogy még a kocsit se tudta lezárni Conor. –
Hallottam beteg vagy, úgy hogy jobbulást! Képzeld Ally is milyen hirtelen
lázasodott be. Tényleg ő is itt van! – csacsogott.
- Remek! –
morogta Conor.
- Na nem is
csacsogok tovább, így is késésben vagyok! – mondta Clare összevissza
hadonászva. Zsebéből előkotort egy cetlit és átnyújtotta nekem. – Carter
drágám, ezt odaadnád Jevnek ha találkozol vele? Vagy Kelleynek?
- Persze. –
vettem el tőle a cetlit.
- Nos akkor
megyek is! – búcsúzkodott. – Conor ha van kedved a város házán benézhetsz a
bulira, ha jól vagy eléggé és nem vagyunk elég öregek még hozzád! –
viccelődött. – De készülj fel, hogy a velem egykorú vénasszonyok biztosan
letepernek téged.
Rohanva a kocsijához
futott és kihajtott az utcára és a városháza felé vette az irányt.
- Lehet hogy
benézek körbe kémlelni! – mondta hirtelen Conor zsebre dugott kézzel.
Összehúztam a szemem.
- Csak Allyt
jössz megnézni, mi? – vonogattam a szemöldököm. – Nem volt elég neked az idő,
amit vele eltöltöttél?
- Csak
bocsánatot kérek tőle. – felelte elindulva a túl oldalra.
- Miért?
Mármint melyik elcseszésed miatt? – siettem utána.
- Mondtam már
hogy a kedvességed tiszta apa? – forgattam meg a szemét.
- Nem, de azt
mondtad hogy hasonlóan idegesítő vagyok, mint ő! – vigyorogtam rá. – Szóval? –
érdeklődtem sarkamon lépkedve.
- Az ne
érdekeljen. Keresd meg a kis barátod, táncikálj vele, viszont ha deréknál
lejjebb megy, fel vagy hatalmazva a bántalmazására! – sorolta a szabályait. –
Ha baj van hívsz azonnal, de úgyis itt leszek a közelben. Ne fogadj el
semmilyen italt, amit nem te hoztál. És ha nem érnél el és van valami, szólsz
Allynek.
- Miért pont
Allynek? – ráncoltam a homlokom. – Azért mert megbízol benne?
- Mert tudom, hogy
vigyázni fog rád!
Bólintottam.
Bent kajás pultok és Halloween-i dekorációk csüngtek mindenhol. Persze a múlt
századi stílussal keverve. Például diszkógömb díszek és híres színészekről és énekesekről
képek mindenhol. A hangszórókból szólt a zene, de a tornatermi túl üvöltötte a
zajt. Lámpák villódzottak mindenhol.
- Mond hogy
amilyen jelmezeket látni fogok, azok közül egyetlen egy hasonló sem volt
rajtad, vagy anyáékon! – léptem Conorhoz közelebb, amikor egy talpig flitterbe
öltözött lány haladt el mellettem.
-
Megnyugodhatsz ízlésünk volt! – nyugtatott meg.
A tornateremben
mindenki táncolt, vagy oldalt beszélgettek. Jevéket az italos asztalnál
találtam meg. Kelley és Jev éppen valamiről beszélgettek, amikor Kelley kiszúrt
engem. Eltátott a száját és elmosolyodott. Integetni kezdett, mire Jev is hátra
fordult. Kék szemei csodálkozva mértek végig, amíg odasétáltam hozzájuk.
Arcomba pír szökött így lehajtottam, hogy eltakarjam az arcom. Conor végig a
termet fürkészte valószínűleg Ally után.
- Sziasztok! –
köszöntem nekik. Csak akkor láttam jobban a jelmezüket. Kelleyn az a fekete
magas sarkú volt, amit vettünk a múltkor. Fekete csipkés rojtos ruhája csodásan
állt neki. És a hátán a kivágása is remekül mutatott rajta. Haja loknikban
hullott a hátára és néhányat hátra tűzött egy kis konty formájában, amiből egy
hosszú páva toll nyúlt előre, és onnan indultak ki a fekete gumiszálak ami
mintákat alkotva behálózta szőke hajkoronáját. Sminke hasonló volt az enyémhez
de sokkal csillámosabb, azaz sokkal Kelleysebb.
Jev is nagyon
jól nézett ki, bár ő egy bankettra is simán lelécelhetett volna. Fehér nadrág,
fekete cipővel, fehér csíkos ing, rajta halvány arany mellény, zsebében hímzett
(!!!) zsepivel. Pasztell lila nyakkendője remekül ilett a szetthez. Fekete haja
most hátra volt zselézve, ezzel minden egyes tincset eltüntetve a homlokából.
Olyan volt, mintha Jay Gatsby lépett volna ki előttem Jev képében a könyvből.
- Szia! –
ugrott a nyakamba Kelley. – Nagyon csini vagy! – nézett végig rajtam. – Imádom
a hajad és élek halok a szoknyádért! – felelte. Majd végig nézett hármunkon. –
Úgy tűnik mi nagyon összeöltöztünk.
Jev még mindig
nem mondott semmit, csak nagy szemekkel nézett ránk. Legalábbis rám. – A te
ruhád is nagyon klassz! – néztem végig újra Kelley.
- Hát a fekete
nem az én színem! – húzta a száját, magát méregetve. – De Ally nagyon jó munkát
végzett, ha jelmezről, hajról és sminkről van szó csak őt kérem meg. Nem tudod
elképzelni milyen tehetséges!
- Az enyémet is
ő csinálta. – válaszoltam. – Amolyan utolsó percben jelmez, mert Conor alig egy
órája hívta át hogy segítsen ki minket.
- Tényleg? –
jött lázba Kelley. – Lehet hogy direkt tervezte így! – gondolkozott. – Elvégre
mennyire királyul nézel ki Jev mellett? – tolt bátyja mellé aki még mindig nem
mondott semmit. – Ú megkeresem a mobilom és lekaplak titeket! – sietett el
valahova.
- Szia! –
böktem meg az oldalát. Végre megszólalt.
- Szia! –
mondta még mindig engem méregetve. – Eljöttél. – jelentette ki.
- Jev ha ezen
voltál le fagyva 5 percig…
- Nem, csak… -
rázta a fejét mosolyogva. A szavakat kereste. Egy puszit nyomott az arcomra,
majd fülemhez hajolt. – Eszméletlenül gyönyörű vagy! – elpirultam és reméltem
hogy az a pár tincs eltakarja majd az égő arcom.
- Nincsen semmi
sugdolózás és félreérthető pozíció! – hajolt közénk Conor. Bokán rúgtam, mire
lábát fájlalva odébb ugrált.
- Hol is
tartottunk? – pislogtam fel Jevre, akinek kék szemei csak úgy csillogtak.
- Ott hogy most
akartalak megcsókolni! – hajolt hozzám.
- Ez egy remek
ötlet! – értettem egyet egy nagy levegőt véve. Ajkait finoman enyéimre
tapasztotta, ujjaival államat cirógatva. Próbált minél szolidabban megcsókolni
a bátyám előtt.
Mikor elhajolt
száját nyalogatta. Összeráncolt homlokkal néztem őt. – Te ennek a rúzsnak
cseresznye íze van! – hajolt vissza hozzám mosolyogva.
- De hülye
vagy! – nevettem és elhajoltam tőle. Derekamnál fogva magához húzott én pedig
vállához hajtottam a fejem.
- Holnap is
eljössz velem akkor? – érdeklődött. – Elkérem anya kocsiját!
- Merek én
beülni melléd? – vontam fel a szemöldököm. Megforgatta szemeit, úgy tűnik
átszoktattam erre. – Tanuló vezető…
- Már rég meg
van a jogsim! – tiltakozott mosolyogva. – És elsőre sikerült.
- Lehet annyira
őrülten vezettél, hogy nem mertek beülni melléd még egyszer ezért engedtek át.
– jegyeztem meg, Conor keresztbe font karral hallgatózott, közben szemeivel a termet pásztázta.
- A mi
családunkban, csak Allyt és a keresztanyámat engedték át így! – válaszolta Jev.
- Anyja lánya.
– vont vállat Conor.
Kelley
visszapattogott kezében mobiljával. – Na álljatok be egy képre! – tologatott minket
Jevvel. Amikor megtalálta a tökéletes „világítást” lőtt két képet rólunk és
boldogan nézegette őket.
Szemem sarkából
megláttam a piros ruháját. Odafordítottam a fejem és Alison állt mellettünk
éppen töltve magának inni és épp valami gyógyszert vett be.
- Rosszul érzed
magad? – nézett rá aggódóan Kelley.
Gúnyosan
elvigyorodott. – Csak felkészülök a sétáló fejfájásra mellettünk! – bökött a
fejével Conor felé, akinek a pillantását le sem lehet írni.
- Jaj fogd már
be! – morogta. Ezekkel meg mi a franc történt? Esküszöm 10 perccel ezelőtt még
egymással poénkodtak. Most meg képesek lennének megfojtani egymást.<<71. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése