17.rész Ki vagy te nekem avagy Mira története ( 2/2. rész) vége :)

Na hello!
Ismét jelentkezünk és ezúttal szerintem mindannyinkból egy amolyan "végre" érzést kiváltva befejeztük a 17 részt :) Még a rész utáni kis bekezdést is olvassátok el léci, köszi!
Csók, puszi: Ashley és Kukorka

Jev:

Carterrel vártunk pár percet, amíg Ally előre megy. Így tisztes távolságból tudjuk majd követni. Csendben elindultunk és az út alatt, nem szóltunk egymáshoz, és persze behúzódtunk egy fa takarásába, amikor Ally hátranézett. Amikor beértünk a belvárosba ott könnyebben el tudtunk vegyülni.

 - És honnan jött az ötleted, hogy az unokatestvéred és a bátyám ismerik egymást? – kérdezte hirtelen Carter.

 - Mondom, hogy láttam egy képet, amin ketten vannak. – feleltem.

 - Teljesen biztos vagy benne?

 - Mutatnék bizonyítékot, de szerintem Ally már valahova eltette, hogy ne találjam. – magyaráztam.

 - Azt nem értem, hogy lehettél annyira nyomi, hogy rajta kapott, hogy nézed? – értetlenkedett, aztán bólintott és kijelentette. – Ó, persze ez nálad adott. – vigyorgott gúnyosan.

- Bár gyakrabban lennél olyan, mint amilyen 20 perccel ezelőtt voltál. – forgattam meg a szemem. Felhorkantott, majd cinikusan megszólalt.

 - Ne számíts sok ilyenre. – már épp visszaszóltam volna, amikor hirtelen megragadta a pulcsimat és vonszolni kezdett, majd 180 fokot fordított rajtam.

 – Oda. – mutatott a kávézó felé, ahova Ally épp bement. – Oda ment be. Nyomás! – kezdett húzni.

 - Carter magam is tudok menni! – mire elengedett. – Köszönöm!

 - Mehetünk, vagy még beszélgetni szeretnél? – kérdezte.

 - Csak utánad. – engedtem előre. Elindult, de az egyik sikártorban befordult.

 – Minek mész erre, a bejárat erre van. – mutattam kifele.

- Szerinted nem lenne feltűnő, ha csak úgy besétálnánk és leülnénk egy közeli asztalhoz? – kérdezte, majd a rozsdás ajtóra mutatott. – Ez szerintem a konyhába vezet. Bemegyünk átosonunk és a észrevétlenül hallgatózunk. – vonta meg a vállát.

 - Nem nézel te túl sok filmet? – ráncoltam a szemöldököm.

 - Neked jutott eszedbe, hogy kémkedősdit játszunk, nem emlékszel? – kérdezett vissza.

 - Csak menj már! – toltam az ajtó felé. Szerencsékre nyitva volt, így másik bejárattal nem kellett bajlódnunk. Tényleg a konyhában kötöttünk ki, így be kellett ismernem Carternek igaza volt. Átosontunk lehetőleg úgy, hogy nem vett észre senki. Amikor a konyha ajtajához értünk Carterrel majdnem lebuktunk, amikor Joe haverom anyja, aki itt pincér belépett az ajtón. Ally az egyik sarokban ült, vele szemben Conor Lane. Ha így lenne ötösöm a lottón. Carteren nem látszódott nagyon, hogy meg lenne lepve. Mintha ő is sejtette volna. Ally hangosan felnevetett majd hihetetlen arckifejezéssel mondott valamit. A szájáról csak annyit tudtam leolvasni, hogy segíteni.

 - Te hallasz valamit? – suttogtam Carternek. Megrázta a fejét és hozzá tette.

- Annyira hadar, hogy a szájáról se tudok leolvasni semmit.

 - Én se. – értettem egyet vele. Conor magyarázott neki valamit, Ally pedig felvont szemöldökkel hallgatta. És a válaszát tökéletesen le tudtam olvasni.

 - Ez szerintem egy határozott nem volt. – suttogtam, mire Carter kuncogni kezdett, de azonnal odatette a kezét a szájához nehogy hangosan felnevessen. Conor megint magyarázott valamit Allynek, aki (ahogy Carter megállapította) hadarva válaszolt és az ajtó felé mutatva utasította Conort valamire. Még vagy két percig magyaráztak egymás szavába vágva, de fogalmunk sincs miről, mert Ally hadar Conor pedig háttal ült nekünk. És közben megfigyelő helyet kellett változtatnunk, mert ki jött egy pincér. Miután elbújtunk a mosdók és az egyik boksz mögötti növények közé, így újra figyelhettük az eseményeket. Még mindig magyaráztak valamit, de hang és „felirat” hiányában nem értettünk semmit. De annyi sikert elkönyvelhetünk, hogy Carter rálátott Conorra, de még ő sem értette semmit. Pár szót a „szükségem” és a „nem” szót elkaptuk. Gondolom nem nehéz rávágni, hogy ki mondta majdnem minden mondatában, hogy nem. Mielőtt Ally felállt annyit értettem, hogy „ez van”, majd az ajtó felé sétált. Conor megfordult és utána kiáltott.

 - Ally várj! – mondta, de Ally szokása szerint rá se hederítve ment tovább. – Ally! – a keze már kitolta volna az ajtót, amikor Conor úgy szólt felé, hogy megdermedt. – Sonny! – Ally unottan megfordult.

 – Ó szóval erre bezzeg hallgatsz? Ezt megjegyzem. – csettintett Conor. A többi vendég nem figyelt rájuk, csak mi ketten.

 - A haverjaidtól úgy hallottam a nagy Conor Lane-nek nincs szüksége senki segítségére. – felelte erre Ally. – Örvendtem a találkozásnak! – majd kitárta az ajtót és kisétált. Conor még nézte, ahogy elmegy, majd ő is elindult a másik irányba. Értetlenül néztem Carterre.

- Ez meg mi volt? – kérdeztem.

- Az uncsid az előbb szólt be a bátyámnak. – mondta. – Rosszabbak, mint két 5 éves.

- Vagy egy öreg házaspár. – Carter csak felnevetett.

 - Azon gondolkozom, amióta csak elindultunk, hogy honnan ismerhetik egymást. – majd rám emelte a tekintetét.

– Ötlet? - Egy suli? – kérdeztem.

- Mikor az uncsid negyedikes lett, a bátyám akkor érettségizett. – megrázta a fejét. – Nem hinném. Egy munkahely sem lehet, mert akkor már láttam volna.

 - A bátyádnak nincs valami hobbija? – kérdeztem.

- Szokott vadászni. – vonta meg a vállát. – De Alison nem úgy néz ki, mint aki az erdőbe jár szarvasra lőni.

 - Akkor fogalmam sincs. – feleltem.

 - Egyből gondoltam, hogy valami hihetetlen ötlettel drukkolsz elő. – forgatta meg a szemét.

 - Kezdem azt hinni, hogy valami fogaskerék forgatja percenként a szemed. – jegyeztem meg.

 - Tikk takk, tikk takk. – játszotta az órát.

 - Lassan olyanok leszünk, mint Ally és Conor.

 - Tényleg. – értette egyet. Előhúzta a zsebéből a telefonját, majd feltápászkodott. – Mennem kell, mielőtt Conor kereső csapatot indít utánam. – muszáj volt elmosolyodnom.

 - Szia! – mosolyogva intett egyet, majd elindult a főbejárat felé. Én is elindultam haza, és anya helyett, Ally várt az ajtóban.

- Nem szeretnél mondani valamit? – vonta fel a szemöldökét.

 - Ööö… Ne szólj anyának! – kerültem ki és már slisszoltam is fel a szobámba.

- Jobb is, ha futsz! – kiáltott utánam Ally.

Igen, mint oly' sokatoknak sikerült kitalálni a visszaemlékezésekből Ally volt Sonny. De nem hazudtunk mert Ally nem Sonny. Őket két galaxis választja el egymástól majd később azt is elmondjuk hogy hogyan és miért...Meg persze hogy Sonny-ból hogy lett Ally :) De akkor most lehet máson agyalni. Ez a dolog ( mármint hogy Ally=Sonny ) mit jelent a főszereplőinkre nézve :)

<<17. rész(part2)

18.rész(part1)>>